2022. szeptember 13-án bemutatták Csaplár-Degovics Krisztián, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, osztály-vezetője „Nekünk nincsenek gyarmataink és hódítási szándékaink”. Magyar részvétel a Monarchia gyarmatosítási törekvéseiben a Balkánon (1867–1914) című kötetét a BTK Történettudományi Intézetben. A kiadványt Romsics Gergely, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa ismertette, az ezt követő beszélgetést pedig Bíró László, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa moderálta.
Bíró László, Csaplár-Degovics Krisztián és Romsics Gergely
Csaplár-Degovics Krisztián kötete azt mutatja be, hogy a dualista kori Magyarország nem passzív, hanem politikusain és állampolgárain keresztül aktív részese volt a Monarchia balkáni imperialista és koloniális politikájának. A bosznia-hercegovinai események elemzése során Kállay Benjámin tevékenységét és annak hatásait állítja a középpontba, az Albániát érintő elképzeléseket és diplomáciai tevékenységet pedig Nopcsa Ferenc személyén keresztül vizsgálja.
Romsics Gergely a könyvbemutatón hangsúlyozta, hogy a könyv nagy lépést tett a magyarországi történetírásban, mert a kolonializmus és az újkori imperializmus paradigmáin belül helyezi el a magyar történelem egy részlegesen feltárt szeletét. A kötet alaposan szemlézi és maga is továbbírja az osztrák gyarmatosító politika történetét, a Monarchia sajátos viszonyát nagyhatalmi státuszához. Csaplár-Degovics Krisztián a kötet elején a nemzetközi kolonizmus-irodalom legjobb elérhető magyar összefoglalását nyújtja, ebbe írja bele a rendhagyó osztrák és osztrák-magyar helyzetet, majd ezután tér rá a koloniális gondolkodás magyar változatának tanulmányozására.
Romsics Gergely a szerző két történetírói erényét is kiemelte. Egyrészt, általánosságban elmondható, hogy Csaplár-Degovics Krisztián nem akar mindig mindent végérvényesen megmagyarázni. Megértő és töprengő vállalkozás ez a könyv, annyit mond ki, amennyi gondos és hatalmas forrásfeltárás árán és szakirodalmi inspirációk nyomán valóban alá tud támasztani. Másrészt, konkrétabban megállapítható, hogy nagyon fontos, ritka és meggyőző, ahogy a szerző többször is a nyelvhasználatot elemzi, és meggyőzően mutatja be a gyarmatokról szóló beszéd hazai kialakulatlanságát.
A kötet alapján leszögezhető, hogy Magyarország politikai és gazdasági elitjének egy része 1900 körül igenis gyarmatokat kívánt, más része nem annak nevezte volna, de hasonlóra gondolt, és egy mérsékelten érdeklődő nagy hányad mellett csekély igazi ellenzője volt a gyarmatosító gondolkodásmódnak.
„Ez a könyv nagyon újszerű, izgalmas, de megfontolt is. Hatalmas hozzájárulás az új – a mentalitásokra, csoportviszonyokra érzékeny – politikatörténet számára” – zárta előadását Romsics Gergely.
