Tort.Szemle 2014 1 borito A Történelmi Szemle 2014. évi 1. száma 2014. május 5-től kapható a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetben! A helyben megvásárolt, illetve az Intézettől közvetlenül megrendelt lapszám ára kedvezményesen 850 Ft. Postai csomagküldés esetén a postaköltség a vásárlót terheli. Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek: MTA BTK Történettudományi Intézet (1014 Budapest, Úri u. 53., I. em. 57-es iroda; telefon: 224-6700/624 mellék; , ), illetve partnereinknél. A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál. Az új szám tartalomjegyzéke itt tekinthető meg.

Részletek a tanulmányokból:

„Tanulmányomban a régészeti kutatások eredményeire, valamint írott és kartográfiai forrásokra támaszkodva arra a kérdésre keresem a választ, hogy a Dunántúl területére beköltöző magyar lakosság miként tekintett az itt talált római kori utakra és hogyan használta azokat. A római útmaradványoknak mely tulajdonságait találták annyira szembetűnőnek, hogy az alapján nevezzék el őket és viszonyítási pontként hivatkozzanak rájuk a határjárásokban? A középkori lakosság milyen mértékben fordította a római városok utcáit, forumát, kapuit, illetve a városokon kívüli utak maradványait a saját hasznára, és ez hogyan befolyásolta a középkori topográfia alakulását?” /Szilágyi Magdolna: Római utak a középkori Dunántúlon/

„Két világ találkozása két látószögből… A találkozás Bosznia és Hercegovina 1878-as osztrák–magyar megszállásának a következményeként valósult meg.[…] Tanulmányunkban, bár nem hagyhatjuk figyelmen kívül a politikai erőtér szerepét sem, mi a találkozás mozzanatára összpontosítunk, s amennyire forrásaink engedik, az antropológia látószögeiből vizsgáljuk azt. Kényszerűen egyoldalúak leszünk: csak azt kíséreljük meg rekonstruálni, miként érzékelte és értelmezte, illetve hogyan kezelte a két, egymás számára idegen világ találkozását az egyik résztvevő.” /Fónagy Zoltán: Bosznia-Hercegovina integrációja az okkupáció után/

„E tanulmányban olyan államokat tekintek gyengének, amelyek a 20. századi történelmük során nagyobb hatalmak fennhatósága alá kerültek akár dominancia, akár hegemónia formájában, vagyis nemzeti szuverenitásuk valamilyen formában korlátozott volt. A Németország és Oroszország között elterülő térben levő országok mindegyike belefér ebbe a kategóriába. Ez a terület a 20. század során legtöbbször az instabilitás forrása volt. A köztes Európa államai nagyhatalmak ütközőzónájában helyezkedtek el, azért legtöbbször más államok politikájának elszenvedői voltak. Vagyis külpolitikájuknak gyakran kevés vagy semmilyen befolyása nem volt a nemzetközi politikára. […] Időről időre azonban a térség kisállamai nemzetközi jelentőségre tettek szert és képesek voltak arra, hogy formálják a nemzetközi teret.” /Borhi László: A kisállamok szerepe a nemzetközi politikában/

„A fehde kérdése és problematikája különösen érdekes megvilágításban merül fel a Német Lovagrend államában, hiszen itt a tartományúri-politikai hatalmat egy szerzetesi közösség gyakorolta, melynek életét, mentalitását, gondolkodásmódját alapvetően a lovagrendi regula és az egyházi előírások, s nem a szokásjog vagy a laikus társadalom erkölcsi normái határozták meg. Tagjai ugyanakkor jórészt mégis a kor nemesi társadalmából verbuválódtak,  így akarva-akaratlanul a lovagrendbe is magukkal hozták annak értékrendjét, szabályait.” /Pósán László: Magánharc (fehde), bosszúállás és erőszak a Német Lovagrend államában/

„A közelmúltban bukkant elő 1462. június 16-i keltezéssel egy oklevél, amely első ízben tesz említést az Oremus szőlőről (a későbbi dűlőről). A dokumentum a sátoraljaújhelyi pálos kolostor erdős területével kapcsolatban kialakult birtokvitáról tudósít. […] Az 1462. évi dokumentum »napvilágra kerülése« azért számít többek között újdonságnak, mert hosszú időn keresztül az Oremus szőlő első említését több mint száz évvel későbbre, 1567-re tették. Ezért jelen írás célja többek között az, hogy a középkori kezdetektől fogva egészen a 18. század végéig összefoglalja az Oremus szőlő történetét. Magának a szőlőterületnek a históriája szoros kapcsolatban áll a sárospataki erdőuradalom és a várispánság, valamint a sátoraljaújhelyi pálosok történetével.” /Nagy Kornél: „Vagyon egy Oremus nevű szőlő, fő bort termő….”/

„Szemben a naplókról és visszaemlékezésekről az utóbbi évtizedben megjelent módszertani tanulmányokkal, történészi körökben kevéssé szokás foglalkozni a politikusi levelezések forrásértékével, műfaji jellemzőivel, keletkezésük és későbbi felhasználásuk körülményeivel. A következőkben e témákhoz kívánunk hozzászólni, a példákat pedig néhány ismert politikusnak a hosszú 19. század során keletkezett magánleveleiből (pontosabban: a nem a hivatali munkával kapcsolatos levelezéséből) merítjük.” /Cieger András: A levélíró politikus/

„egy külföldön szolgáló diplomata általában és főként aktákat ír és küld a bécsi minisztériumba, időnként azonban, éppen hivatali tevékenységével összefüggésben, saját személyes dolgairól is információt kell kérnie és nyújtania hivatali feletteseinek és kollégáinak. Én ezekkel a levelekkel foglalkozom. Nyilván első pillanatban felmerül a levelek műfajának a problémája, az tudniillik, hogy hivatalos vagy privát leveleknek tekinthetők-e ezek a szövegek. Először ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni. Azután azt vizsgálom, hogy általában miről nyújtanak információt a levelek, mit tudhatunk meg a hivatali kapcsolati háló szerkezetéről – vagyis a levelek forrásértékét.” /Somogyi Éva: A levél történeti forrásértéke/