A BTK Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívuma 2012-ben jött létre a Magyar Tudományos Akadémia „Lendület” programjának keretében, Dalos Anna vezetésével. A kutatócsoport tagjainak célja a zeneszerzők, zenetudósok, előadóművészek hagyatékainak, gyűjteményeinek feldolgozása mellett a 20. századi magyar zene történetének kutatása. Az Archívum források sokaságát gyűjti, mégpedig nem kizárólag a komoly és kortárs zene köréből, de a kutatócsoport tevékenységi területei közé tartozik a 20. század magyarországi szórakoztató és könnyűzenéjének feldolgozása is.
Az Archívum kutatócsoportja egy idén záruló NKFIH-pályázat (123819) részeként a Zenetudományi Intézet egyik legfontosabb kiadványsorozatának, a Magyarország zenetörténete sorozatnak V. (20. századi) kötetét készíti elő, illetve számos kiadvány publikálását vállalta. Cikkünkben a kutatócsoport 2020-ban megjelent köteteit mutatjuk be.
A megjelent kötetek Dohnányi Ernő zongoráján. Fotó: Laskai Anna/BTK ZTI
2017-ben Dohnányi-, illetve Kodály-emlékév adott alkalmat két angol nyelvű kiadvány lefordítására és megjelentetésére. Mindkét kötet a University California Press rangos, 20. századi zenetörténeti sorozatában jelent meg. A sorozat szerkesztője Richard Taruskin, aki nagyon szoros kapcsolatot ápol a magyar zenetudománnyal, 2017 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
Kodály Zoltánról – akinek zenepedagógiai módszere a világban sokkal ismertebb, mint zeneszerzői életműve – halála óta nem jelent meg idegen nyelven monográfia külföldi kiadónál. Ezt a hiányt pótolja Dalos Anna Zoltán Kodály’s World of Music című könyve.
Kodály Zoltán (1882-1967) leginkább pedagógiai módszere révén ismert, e metódus az egész világon nagy hatást gyakorolt a zeneoktatás fejlődésére. Dalos Anna könyve, nyomtatásban angol nyelvterületen első alkalommal, túl kíván lépni az osztályterem falain, és a zeneszerzői életmű átfogó értékelését nyújtja.
A népzene számon tartott gyűjtőjeként Kodály bevonta műveibe a hagyományos zenei örökséget, ezzel hatást gyakorolva kortársára, Bartók Bélára is. Azzal, hogy hangsúlyozza Kodály legfontosabb zenei élményeit, Dalos Anna rávilágít, hogy a népzenén túl milyen hatást gyakorolt Kodály művészetére Brahms, Wagner, Debussy, Palestrina és Bach is. A 20. századi Európa elnyomó államalakulatai háttérként jelennek meg a könyvben, lehetőséget teremtve arra, hogy megvilágítsanak számos olyan zenén kívüli impulzust is, amelyek Kodály művészetét általában véve jellemzik. Ilyen például az I. világháború keserű tapasztalata, az antikvitás recepciója az életműben, vagy Kodálynak a férfi és női szerepekről kialakított elképzelése.
A vezető Kodály-kutató monográfiájának köszönhetően a nemzetközi olvasóközönség egy régóta várt kiadványt vehet kézbe, amely bepillantást enged Kodály Zoltánnak a történelem és a zenetörténet kettősége révén meghatározta életművébe.
A kötet adatai: Dalos Anna: Zoltán Kodály’s World of Music. Oakland: University of California Press, 2020.
Dohnányi Ernő élete utolsó évtizedét Amerikában töltötte. Ezt az időszakot mutatja be Kusz Veronika könyve, amely az első, angol nyelven megjelent tudományos monográfia a zeneszerzőről. Dohnányi amerikai hagyatékát 2015 óta a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum őrzi.
1948. március 10-én a hetvenéves Dohnányi Ernő (1877-1960) hajóra szállt Genovában, s végleg maga mögött hagyta Európát. Másfél évet töltött Argentínában, majd reményeiben csalatkozva az Egyesült Államokba költözött. Itt élt 1960-ban bekövetkezett haláláig, a floridai Tallahassee-ben. A Zeneakadémia korábbi főigazgatója, a Filharmóniai Társaság egykori elnök-karnagya, a Magyar Rádió leköszönt zenei vezetője, a legendás zongoravirtuóz, a magyar zenei élet valaha oly befolyásos alakja egy vidéki, amerikai kisváros egyetemi tanáraként fejezte be pályafutását.
Dohnányi különleges életútjának utolsó szakaszát mutatja be Kusz Veronika monográfiája, amely korábban feldolgozatlan, részben a szerző által felfedezett források széles körére épít, s számos Dohnányival kapcsolatos sztereotípiát gondol újra. Bepillantást nyerhetünk a tanár, a zongoraművész, a zeneszerző és a családfő mindennapjaiba, szó esik az emigráció nehézségeiről, a Dohnányit ért politikai vádakról, az elszigeteltségről, a zeneszerző esztétikai dilemmáiról, s persze a több-kevesebb intenzitással az utolsó pillanatig zajló kompozíciós munkáról. Kusz Veronika a zeneszerző életének érzékletes bemutatásán túl zenetörténeti kontextusba helyezi és a szakirodalomban elsőként részletesen elemzi az amerikai időszakban keletkezett műveket.
A kötet a 20. század egyik legjelentősebb magyar muzsikusa iránt érdeklődő olvasó számára ugyanolyan izgalmakat kínál, mint a világszerte mind népszerűbb életmű iránt érdeklődő zenésztársadalomnak.
A kötet adatai: Kusz Veronika: A Wayfaring Stranger. Ernst von Dohnányi’s American Years. Oakland: University of California Press, 2020.
MAGYAR NYELVŰ KÖTETEK
Dalos Anna MTA nagydoktori disszertációja Ajtón lakattal. Zeneszerzés a Kádár-kori Magyarországon (1956-1989) címmel jelent meg.
E monográfia az első olyan összefoglaló munka, amely szisztematikusan vizsgálja és értékeli az 1956-től 1989-ig tartó Kádár-korszak teljes zeneszerzői termését. Dalos Anna kötete elsősorban azt kívánja bemutatni, miképp reflektáltak a különböző generációkhoz tartozó magyar zeneszerzők a kortárs nyugat-európai, illetve észak-amerikai zeneszerzői technikákra, miképpen igyekeztek új zenei tapasztalataikat beépíteni saját életművükbe és miképpen gondolkodtak a modern zenéről és általában véve a zeneszerzésről.
A munka a repertoár-kutatás műfajába tartozik, azonban messze túllép e műfajon, amennyiben analitikus megközelítésével egyrészt a zeneszerzők gondolkodását és az alkalmazott technikákat tárja fel, másrészt arra a kérdésre keres választ, hogy a Kádár-kori Magyarországon alkotó komponisták miképpen reagáltak az őket körülvevő mindennapokra, műveik milyen poétikai diskurzusokba épültek be. E diskurzusok vizsgálatába – a művek részletes elemzése mellett – a kortárs zenekritika, illetve a zenetudományi recepció dokumentumainak feldolgozását is bevonja a szerző. A monográfia további célja, hogy meghatározza a magyar zeneszerzés helyét az egyidős nemzetközi kortárs zenei gyakorlatban.
A kötet adatai: Dalos Anna: Ajtón lakattal. Zeneszerzés a Kádár-kori Magyarországon (1956-1989). Budapest: Rózsavölgyi, 2020.
Kusz Veronika adta közre a Dohnányi Ernő: Válogatott írások és nyilatkozatok című kötetet, amelyet a Bolyai János kutatási ösztöndíj is támogatott, sőt angol nyelvű változata is előkészületben van.
Ma már senki nem vonja kétségbe, hogy Dohnányi Ernő Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett a 20. századi magyar zenetörténet egyik legjelentősebb alakja volt. Dohnányi zeneszerzői, karmesteri, előadói munkásságáról az elmúlt évtizedek kutatásainak köszönhetően egyre többet tudunk. Kevésbé közismert ugyanakkor, hogy szerteágazó tevékenységének köszönhetően, hosszú élete során Dohnányi számos olyan szöveget is írt, amelyek általános zenetörténeti vagy zeneélet-történeti szempontból jelentősnek mondhatók. Emellett igen tanulságosak a különféle minőségében, azaz zeneszerzőként, előadóként, pedagógusként vagy intézményvezetőként adott nyilatkozatai és interjúi is.
Jelen kötet ezekből kínál válogatást abban a reményben, hogy a szövegek elolvasása hozzájárulhat a napjainkban mind népszerűbb zeneszerző személyiségének és konzervatív-eklektikus stílusának jobb megértéséhez, valamint a korszak magyar és nemzetközi zenekultúrájának a megismeréséhez.
A különféle hagyatékokból összegyűjtött, illetve sajtókutatások során feltárt dokumentumokat számos magyarázó és kiegészítő jegyzet hozza közel az olvasóhoz.
A kötet adatai: Kusz Veronika (közr.): Dohnányi Ernő: Válogatott írások és nyilatkozatok. Budapest: Rózsavölgyi, 2020.
A 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum felfrissítette a magyarországi populáris zenei kutatásokat is, ennek egyik eredménye Ignácz Ádám Milliók zenéje. Populáris zene és zenetudomány az államszocialista Magyarországon című könyve.
Az utóbbi években Magyarországon is megerősödtek az új szemléletű populáris zenei kutatások, egyre több hazai műhelyben jelennek meg a népszerű zene témaköréhez kapcsolódó munkák. Ezek sorába tartozik Ignácz Ádám monográfiája is, amely mindenekelőtt azt kívánja bemutatni, hogy az államszocialista Magyarországon milyen zenetudományi és zeneszociológiai koncepciók mentén közelítettek a populáris zenei jelenségekhez, és hogy a populáris zene milyen sajátos körülmények hatására válhatott hazánkban (és az egykori keleti blokk más országaiban) az akadémiai kutatás tárgyává – azzal párhuzamosan vagy annál is korábban, mint ahogy ez a hidegháborús nyugaton történt.
A könyv középpontjában a Rákosi-korszak, valamint a Kádár-korszak első időszakának zenei diskurzusai állnak, de mellettük a zene esztétikai, társadalmi és politikai szerepéről folytatott közéleti viták is kitüntetett figyelmet kapnak. A szerző megközelítése új szempontokat nyújt a magyarországi populáris zene múltjának feldolgozásához, illetve a 20. századi magyar zenetudomány szociológiai és tudománytörténeti vizsgálatához. A kötet annak megértéséhez is közelebb viheti az olvasót, hogy a változó politikai és ideológiai körülmények között milyen megfontolások mentén különböztették meg a zenei szférákat egymástól, s mikor mely zenei jelenségeket társították a populáris zene (valamint a művészi zene és a népzene) fogalmához.
Bár a vizsgált korszak sajátosságaiból fakadóan a témát illető politikai és intézményi vonatkozások is megkerülhetetlenek, a könyv főbb sarokpontjait sokkal inkább az államszocializmus kultúrájának és tudományos törekvéseinek a politikával olykor összetalálkozó, máskor attól függetlenedő kérdései jelentik.
A kötet adatai: Ignácz Ádám: Milliók zenéje. Populáris zene és zenetudomány az államszocialista Magyarországon. Budapest: Rózsavölgyi, 2020.
Szabó Ferenc János DLA disszertációjának kibővített változata a Karel Burian és Magyarország című kötet.
Karel Burian – vagy ahogy Magyarországon ismertebb: Burián Károly – a zenetörténet egyik legjelentősebb Wagner-tenorja volt, mindmáig az egyik legismertebb cseh operaénekes. Az életrajzírók Wagner-szerepei – főleg Trisztán-alakítása – és évekig tartó New York-i tevékenysége mellett mindenekelőtt Richard Strauss Salome című operájának drezdai ősbemutatójáról (1905) tesznek említést, melyen Heródes szerepét alakította nagy sikerrel. Gustav Mahler, Arturo Toscanini és Karl Böhm csodálattal tekintett rá, lábai előtt hevert Drezda, London, New York és Budapest operai közönsége.
Karel Buriant egészen egyedi viszony fűzte Magyarországhoz. Még fiatal, de már elismert Wagner-tenorként szerződött Budapestre, ahol egy évig a Magyar Királyi Operaház tagjaként, majd később haláláig vendégénekesként rendszeresen fellépett. 1913 után az Operaház „állandó vendég” státusban foglalkoztatta, s Burian a magyar állampolgárságot is felvette. Valószínűleg ő volt a 20. század elején a legnagyobb hatású, Magyarországon rendszeresen működő világsztár énekes, a hőstenor szerepkör itthoni megalapozója. Elsősorban Wagner-operákban énekelt, de budapesti repertoárján még magyar mű is szerepelt.
Számos anekdota kering róla az operarajongók körében, talán annak köszönhetően, hogy életútja egy operai hőshöz méltón sokszínű, kalandos volt. Életének és művészetének magyar nyelvű tudományos igényű feldolgozása azonban mindezidáig váratott magára. E könyv szövegének alapját Szabó Ferenc János 2012-ben megvédett doktori disszertációja képezi, s 2020-ban Karel Burian születésének 150. évfordulója ad aktualitást a – 2012 óta jelentősen bővült – kötet megjelenésének.
A könyv négy fejezete négy különböző nézőpontból tekint az énekesre. Az első három fejezetet tekinthetjük egy portré három, egyre nagyobb felbontású, a totálképtől a mikroszkóp felé haladó nagyításának: az elsőben az énekes teljes pályája, a másodikban magyarországi működése, míg a harmadikban az énekes előadói stílusa áll a figyelem középpontjában. A negyedik, az utószó szerepét betöltő fejezetben pedig az énekes magyarországi hatástörténetét ismerheti meg az olvasó. A könyv függelékeiben az olvasó megismerheti Karel Burian magyarországi tevékenységének dokumentumait és statisztikáit – fellépésjegyzékek, repertoár –, valamint az énekes hangfelvételeinek jegyzékét.
A kötet adatai: Szabó Ferenc János: Karel Burian és Magyarország. Budapest: Gramofon könyvek, 2020.
2020-ban volt Járdányi Pál, zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus születésének 100. évfordulója. Tiszteletére jelent meg Dalos Anna és Ozsvárt Viktóra szerkesztésében a Járdányi Pál és kora. Tanulmányok a 20. századi magyar zene történetéből című kötet.
Járdányi Pál (1920-1966) zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógus születésének centenáriuma hívta életre e tanulmánykötetet. A kiadvány célja azonban nem korlátozódik a formális tiszteletadásra: nemcsak Járdányi alakja körvonalazódik a róla szóló mélyanalízisekből, hanem személyén és tevékenységén keresztül egy bő fél évszázad elevenedik meg annak művészi és tudományos eredményeivel, politikai kötélhúzásaival és személyes tragédiáival együtt.
A magyar zeneszerzés és zenetudomány jelentős képviselői – többek között Kodály Zoltán, Ádám Jenő, Dohnányi Ernő, Farkas Ferenc, Ligeti György, Rajeczky Benjamin, Szabolcsi Bence és Szőllősy András – vonulnak fel a zenei élet egy-egy izgalmas jelenségére fókuszáló esettanulmányokban, amelyeknek érvelései helyenként hangsúlyosan, máshol csupán áthallások révén érzékeltetik Járdányi álláspontját az aktuálisan tárgyalt kérdésekben. A tanulmányok sokszínűsége jóvoltából a kötet nemcsak a gyakorló muzsikusok és a zenetudomány művelői számára biztosít tudományos hitelességű forrásanyagot, hanem a zene- és kultúratörténet iránt érdeklődő nagyközönség számára is érdekfeszítő olvasmányokat kínál a 20. századi magyar zene történetéről.
A kötet adatai: Dalos Anna-Ozsvárt Viktóra (szerk.): Járdányi Pál és kora. Tanulmányok a 20. századi magyar zene történetéből. Budapest: Rózsavölgyi, 2020.
Több populáris zenéről szóló konferenciát is rendezett Ignácz Ádám, ezek egyikének előadásait is tartalmazza az általa szerkesztett A populáris zene története(i). Források, módszerek, perspektívák című kiadvány.
Ez a tanulmánykötet egy, a magyarországi populáris zene 20. századi történetével foglalkozó könyvsorozat harmadik darabja. E gyűjtemények nem egyetlen, nagy narratíva köré épülnek, és nem az eddigi tudások szisztematikus összefoglalásai kívánnak lenni. Ellenkezőleg: számos tudományterület, intézmény és alkotói műhely képviselőinek – rendszerint kisebb témákra, részproblémákra, esetekre koncentráló – szövegei szerepelnek bennük, amelyek olykor kérdezésmódjukban, fogalomhasználatukban, de akár az azonos forrásokból levont következtetéseikben is különböznek egymástól.
Ám talán épp ezek a különbségek mutathatják meg, hogy ugyanazoknak a zenei jelenségeknek és gyakorlatoknak egészen eltérő megközelítései is létezhetnek, és hogy a politika- és intézménytörténeti, a zenei-esztétikai, a szociológiai vagy a médiatudományi vizsgálódások egyaránt – jóllehet más és más módon – hasznosulhatnak a populáris zenei kutatásokban.
A szerzők ezúttal a saját speciális kutatásaikhoz kapcsolódóan azt igyekeztek körüljárni, hogy milyen panelek, mintázatok mentén jönnek létre a populáriszene-történetek; hogy miként működik a hazai populáris zene múltjával kapcsolatos emlékezet; s hogy mi szorul újragondolásra, illetve alkalmazható még ma is a téma kutatását korábban meghatározó paradigmák közül.
A magyar populáris zene története(i)ben az operettől a cigányzenén át a pop-rock különböző irányzataiig számos, hosszú ideje egymás mellett létező zenei jelenségről olvashatunk, de közben Magyarország társadalmának és kultúrájának néhány fontos kérdésével is megismerkedhetünk.
A kötet adatai: Ignácz Ádám (szerk.): A populáris zene története(i). Források, módszerek, perspektívák. Budapest: Rózsavölgyi, 2020.
Az NKFIH-projekt keretében sor kerül még Lajtha László írásainak kiadására (a kötet 2021-ben jelenik meg Berlász Melinda közreadásában), valamint védés előtt áll Ozsvárt Viktória PhD disszertációja („Messzi élő valóság.” Lajtha László utolsó alkotókorszaka, 1945-1963).
