Válogatás a BTK 2021-ben megjelent kiadványai közül

Cikkünkben olyan kiadványokat mutatunk be, amelyeket a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Tudományos Információs Témacsoportja gondozott 2021-ben.

Sorozatok

Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések sorozat

Fazekas István: A Magyar Udvari Kancellária és hivatalnokai 1527–1690 között
BTK TTI, ELKH. 580 oldal

fazekas istvan Fazekas István 1983–1989 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem és latin szakon folytatott egyetemi tanulmányokat. 1993-ban ugyanott szerzett egyetemi doktori fokozatot, amelyet 1997-ben PhD-fokozattá minősítettek. 1988 és 1995 között a Magyar Országos Levéltár levéltárosa. 1995 és 2014 között a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv és a Finanz- und Hofkammer-archiv magyar levéltári delegátusaként dolgozott a magyar vonatkozású levéltári forrásanyag feltárásán, segítette a magyar történelemmel foglalkozó kutatók munkáját. 2014-ben habilitált, ugyanezen évtől egyetemi docens az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

Kutatásainak egyik súlypontját a nyugat-magyarországi régióban lezajló katolikus megújulás különböző aspektusai jelentik, különös tekintettel a régió egyházi társadalmának vizsgálatára, a jezsuita oktatási intézmények társadalmi mobilitásban játszott szerepére. A másik kutatási témája a Habsburg Monarchia, illetve a Magyar Királyság központi kormányszerveinek igazgatástörténete. Jelen kötet a szerző több mint két évtizedes, a Magyar Udvari Kancellária 1527 és 1690 közötti történetére és hivatalnokságára vonatkozó megállapításait foglalja össze.

Vadas András: Egy határfolyó környezettörténete – Háború és vízgazdálkodás a kora újkori Rába-völgyben
BTK TTI, ELKH (332 oldal)

vadas andras A könyv egy, a 20. század utolsó évtizedeiben kialakult és Magyarországon mindössze egy-két évtizede gyökeret vert tudományterület, a környezettörténet módszerei segítségével igyekszik megérteni, milyen környezeti hatásai voltak az oszmánok Kárpát-medencei jelenlétének, hogyan változott meg a medencebelső természeti képe az elhúzódó háborúk idején. Az oszmán–magyar határszakasz egy mikrorégiója, a Rábavölgy áll a munka középpontjában, amely térséget a 16. század közepétől időről időre érintettek mind jelentősebb oszmán hadjáratok, mind pedig kisebb portyák. A folyó mentén kiterjedt birtokokkal rendelkező Batthyány család levéltárában található forrásanyag segítségével arra keressük a választ, hogy lehet-e a térségben háborús környezetről beszélni, valamint, hogy miként befolyásolta a helyi gazdálkodási viszonyokat, a terület környezeti képét a „mindennapi háború”. A történészek a folyók és más természetes határok jelentőségét a háborús védekezésben evidenciaként kezelik, eddig azonban azt kevesen vizsgálták, hogy egy-egy régió gazdálkodását, az ott élők életmódját hogyan befolyásolta a jelentősebb vizek közelsége és a török veszély együttes jelentkezése.

Czeferner Dóra: Kultúrmisszió vagy propaganda? Feminista lapok és olvasóik Bécsben és Budapesten
BTK TTI, ELKH. 288 oldal

czeferner dora Czeferner Dóra első, hiánypótló kötetében az Osztrák–Magyar Monarchia három legmeghatározóbb polgári-liberális, feminista szervezetének (Allgemeiner Österreichischer Frauenverein, Nőtisztviselők Országos Egyesülete, Feministák Egyesülete) sajtótevékenységét mutatja be 1907 és 1918 között. A lapok (Neues Frauenleben, A Nő és a Társadalom, A Nő. Feminista Folyóirat) alapításának, fejlődésének, struktúrájának, szerkesztőinek, szerzőinek és olvasótáboruknak az ismertetése mellett a szerző a sajtótermékek különböző szempontok szerinti tartalomelemzésére vállalkozott. A budapesti, bécsi és New York-i levéltári források (egyesületi iratok, személyi hagyatékok) lehető legteljesebb körű feldolgozásával pedig az egyesületek azon évtizedes erőfeszítéseiről is áttekintést ad, amelyeket az általuk kiadott periodikák folyamatos „életben tartása” érdekében tettek. A munka a bécsi és budapesti egyesületek, valamint a nemzetközi ernyőszervezetek közt formálódó közvetlen és közvetett kapcsolatrendszerekbe is bepillantást enged. Emellett rámutat arra, hogy bár a századforduló szellemi pezsgésében életre hívott osztrák szervezet kedvezőbb légkörben kezdhette meg munkáját, a magyarországi feminista mozgalom az első világháború előestéjére sok tekintetben eredményesen zárkózott fel a hasonló nyugat-európai női szervezetek mellé.

Fodor Gábor: Magyar tudomány és régészet az Oszmán Birodalomban. A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet története
BTK TTI, ELKH. 168 oldal

fodor gabor Hosszú évtizedekre visszanyúló tervezgetést követően hivatalosan 1916. november 21-én alakult meg a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet, amely a történelemkönyvekbe így az intézményesített magyar kultúrdiplomácia első külföldi intézeteként vonult be. A szervezet működése elé nagy elvárásokkal tekintett politikus, tudós, műgyűjtő és amatőr keletkutató egyaránt. A különös idő-pontválasztásban persze nagy szerepe volt a háború adta lehetőségeknek, így az 1880-as évektől egyre inkább kelet felé forduló magyar politikai, gazdasági és tudományos érdeklődés, a turanizmus és az ezekkel együtt megjelenő kolonialisztikus elképzelések végre szabad utat kaptak a négy császár szövetsége által. Bár az intézeti munka megkezdését pártállástól függetlenül mindenki üdvözölte, egészen az utolsó percekig nem döntötték el, hogy mikor, milyen profillal, pontosan hol és hogyan történjen meg a régóta vágyott keleti magyar kulturális térfoglalás. Mindezen nehézségek azonban eltörpültek ahhoz képest, ami a maroknyi ösztöndíjasra várt az elkövetkező másfél évben.

Miért pont Konstantinápolyra esett a választás, és miért éppen a világháború során? Milyen egyéb tervek léteztek a keleti magyar kulturális térfoglalásra, és kik álltak ezek mögött a tervek mögött? Történeti vagy régészeti intézet jött létre a török fővárosban, és miért éppen Hekler Antal lett az igazgató? A szerző ezekre a kérdésekre keresi a választ eddig feltáratlan levéltári források és személyes dokumentumok segítségével, emellett igyekszik minden eddiginél részletesebben bemutatni e részben ismeretlen kultúrdiplomáciai kaland jelentőségét, valamint későbbi hatásait.

Balogh Róbert – Bodovics Éva – Demeter Gábor – Erdélyi Mátyás – Eszik Veronika – Vadas András (szerk.): Táj, ember, tudás – zöldtörténelem. Bevezetés a környezettörténet irodalmába
BTK TTI, ELKH. 300 oldal

balogh rober Ma, az egyre növekvő kockázatok korában elengedhetetlen, hogy az emberi tudat a tájat és a környezeti jelenségeket is történetekbe tudja foglalni. Ez elsősorban információ és érzékenység kérdése. A szöveggyűjteménybe válogatott tanulmányok részben a 21. század elején legtöbbet idézett és vitatott környezettörténészek tollából születtek, részben pedig olyan jelenségekről szólnak, amelyekről ezekben az években derült ki, hogy századunkban is meghatározóak maradtak, sőt még az 1990-es években tapasztaltnál is fontosabbak (erdőtüzek, árvizek, trópusi és mérsékelt övi viharok). Szinte minden tanulmány hangsúlyozza, hogy a különböző miliőkben születő tudás és döntések közötti kölcsönhatások, az egyenlőtlenségek és a hierarchiák a környezettörténet központi kérdéseihez tartoznak. Ebből következik, hogy a környezettörténet léptékváltó tudomány: választ kell adnunk arra, hogy a globális, regionális és lokális szinten megfigyelt jelenségek összeegyeztethetők, reprezentatívak, vagy éppen egyediek-e. A különböző színterek és időbeli skálák változatos módszertant igényelnek. A válogatás során azonban elsősorban arra koncentráltunk, hogy a lehetséges források és keretek minél szélesebb körét vázoljuk fel. Kötetünktől azt várjuk, hogy előmozdítsa a környezettörténet magyarországi intézményesülését és – elsősorban – egyetemi jelenlétét.

Buza János: Magyarországi és erdélyi pénzértékek – Közép-európai kitekintéssel

BTK TTI, ELKH. 360 oldal + 16 oldal színes képmelléklet

buza janos Buza János 1963-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar–történelem szakon fejezte be tanulmányait. Diplomamunkáját Szabad György irányításával írta. A török kori gazdaságtörténetet Sinkovics István tanóráin kedvelte meg. 1964–1986 között MTA-állományú kutató volt a mai Budapesti Corvinus Egyetem jogelődjeinek gazdaságtörténeti tanszékén, majd docens, illetve egyetemi tanár lett. Doktori címet 1971-ben, kandidátusit 1986-ban, MTA doktorit 2004-ben szerzett, 2005-ben nyugdíjazták. Ösztöndíjas volt a bécsi Collegium Hungaricumban, az MTA támogatásával felvidéki levéltárakban kutatott. 1980-ban pályázaton nyerte el az Alexander von Humboldt-Stiftung (Bonn) ösztöndíját. Évekig tartott gazdaságtörténeti előadásokat a Miskolci és a Budapesti Műszaki Egyetemen; alapító tagja és tanára (1993–2004) volt a Királyhelmeci Városi Egyetemnek, amelyen kezdetét vette a magyar nyelvű közgazdászképzés Szlovákiában. Agrár- és ártörténeti kutatásai mellett pénztörténeti ismereteit Huszár Lajos támogatásával gyarapította. Fontosabb közleményei az Agrártörténeti Szemle, a Századok, a Történelmi Szemle és a Numizmatikai Közlöny hasábjain láttak napvilágot. Jelen kötetben tudományos munkáinak összefoglalását találja az olvasó.

Weisz Boglárka (szerk.): Határon innen és túl. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról

BTK TTI, ELKH. 484 oldal

weisz boglarka hataron A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében működő Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport immár ötödik tanulmánykötetét tartja kezében az olvasó. A középkor színes világának megismerését és megértését avatott szakemberek – történészek, régészek, numizmaták – segítik, elkalauzolva a kötet olvasóját a középkori Magyar Királyságba és annak határain túlra. Szerteágazó témákat feldolgozó tanulmányaik ezúttal is a királyi hatalom és a városok gazdasági életében betöltött szerepe köré rendeződnek. A kötet lapjain a kiváltságokat és birtokokat adományozó uralkodó – vagy éppen a királyi jogokat gyakorló tartományúr – mellett megelevenedik a középkori Székes fehérvár, Zára, Bologna és Novgorod forgataga; a magyar és külföldi kereskedők és portékáik, vagy éppen az adó- és tizedszedők által gondosan behajtott pénz hosszú útja szárazon és vízen; de bepillantás nyerhető az arany-, ezüst- és sóbányászok mindennapi életébe is. A kutatócsoport előző tanulmánykötetei: a „Pénz, posztó, piac” 2016-ban, a „Hatalom, adó, jog” 2017-ben, a „Veretek, utak, katonák” 2018-ban, a „Márvány, tárház, adomány” pedig 2019-ben jelentek meg az MTA BTK Történettudományi Intézet kiadásában.

Lővei Pál: Porfír, kő, márvány. Kőanyagok, kőfaragók, kőberakások a középkori Magyarországon

I. és II. kötet. BTK TTI, BTK Művészettörténeti Intézet, ELKH. I. kötet: 466 oldal. II. kötet:160 oldal (képmelléklet)

lovei pal Lővei Pál 1979-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematikus–művészettörténet szakán. 1981–1982-ben doktorált az Árpád-házi Szent Margit síremlékéről írt disszertációval, PhD-fokozatot 1997-ben, MTA doktora címet 2010-ben szerzett (disszertációja címe: Bevezető fejezetek a középkori Magyarország síremlékeinek katalógusához). 1979–2013 között az állami műemlékvédelmi szervezet tudományos kutatója, 1992–2007 között a kutatási osztály vezetője. 2013-tól az MTA, majd a BTK Művészettörténeti Intézete tudományos tanácsadója. 2001–2008 között az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága alelnöke, 2014–2021 között elnöke. 2008–2012 között a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat alelnöke, 2012–2015 között elnöke. 2004–2008 között a Nemzetközi Művészettörténeti Bizottság (Comite International d’Histoire l’Art – CIHA) magyar póttagja, 2008–2012 között tagja. 1979-től dolgozik az azóta elhunyt Varga Líviával és Engel Pállal együtt a középkori Magyarország síremlékeinek katalógusán. 1988–2012 között a „Lapidarium Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye” műemléki kutatási program résztvevője, 2004-től vezetője. A BTK Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport tagja. 2014-től az MTA művészettörténeti folyóirata, az Acta Historia Artium főszerkesztője. A kötet a szerző a kőanyagok és kőfaragás témakörében végzett negyvenévnyi munkájának az összefoglalása.

Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések sorozat

A vidék vonzásában alsorozat

Koloh Gábor: „Szántani lehet, de vetni nem muszáj”. Az ormánsági egykézés történetei (1790–1941). (A vidék vonzásában 1.)
BTK TTI, ELKH. 378 oldal

koloh gabor Koloh Gábor (Gyula, 1987) az Eötvös Loránd Tudományegyetem gazdaság- és társadalomtörténet szakirányán szerzett mesterszakos diplomát (2013), majd ugyanitt, a Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Programban készítette el, illetve védte meg doktori disszertációját (2018). Koloh könyve az ormánsági születésszabályozás – az úgynevezett egykézés – kialakulásának, terjedésének és gyakorlásának mikéntjén vezet végig. A téma a két világháború között i időszakban élénk társadalmi vitát váltott ki, a 20. század második felében pedig a tudományos kutatások egyik fontos kérdésévé vált. A hazai és európai népesedés- és társadalomtörténet, de a mindenkori érdeklődők számára is olyan jelentős kérdésekre adnak választ e kötet fejezetei, mint például: vajon már a 18. század végétől bizonyítható-e ezen a vidéken a születésszabályozás tudatos gyakorlása? És ha igen, milyen módszerekkel végezték? Igaz-e, hogy a református magyarok sajátja az egykézés? A könyv nemcsak ezekre a kérdésekre, de arra is választ kínál, hogy mennyiben játszott közre a mind kevesebb gyermek vállalásában a telekaprózódás és a nagycsaládi együtt élés, valamint megvizsgálja a keresztszülői hálózatokat, a családon belüli erőszakot, és a kötet zárásaként, összevetve az ormánsági gyermekvállalás értékeivel, a völgységi svábok termékenységi mutatóit is.

Jankó Ferenc: Burgenland földrajzi felfedezése. Tudomány, geopolitika és identitás a két világháború között. (A vidék vonzásában 2.)
BTK TTI, ELKH. 366 oldal

janko ferenc Jankó Ferenc (Szombathely, 1979) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán geográfus szakon végzett (2003), majd ugyanitt a Földtudományi Doktori Iskolában, társadalomföldrajz szakterületen szerzett PhD-doktori címet (2007) a dunántúli történelmi városok témájában. Két fő posztdoktori kutatási témája a környezetváltozások, az éghajlatváltozás társadalmi kérdései, valamint Burgenland történeti földrajza. Főállású munkahelye az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézete Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszéke, mellékállásban a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar Ökológiai Gazdaságtani Intézetének oktatója. Nős, feleségével négy gyermeket nevelnek. Jelen könyv a földrajzi tudás történetéről szól. Burgenland, Ausztria száz évvel ezelőtt, a párizsi béketárgyalásokon megszületett tartománya kiváló példa annak felismerésére, hogy a földrajzi tudás nem készen kapott, azt geográfusok és más földrajzi „tudáslétrehozók” alkotják, és akkoriban a terület átcsatolásának legitimálására, Burgenland földrajzi és turisztikai identitásának kiformálására, geopolitikai szerepének megragadására szolgált. Burgenland földrajzi diskurzusainak a két világháború között i időszakra összpontosító történetét a kötet szerzője térbeli és időbeli távlatokban gondolja újra.

Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések sorozat

Magyar Családtörténetek – Tanulmányok alsorozat

Erdélyi Gabriella (szerk.): Anyák és apák – Szülői szerepek, gondoskodás és tekintély a patriarchális családban (1500–1918)
BTK TTI, ELKH. 300 oldal védőborítóval

erdelyi gabriella Kötetünk borítóképe – a csecsemőt kezében tartó dajka, a fölé hajoló látogatókkal és a távolabb pihenő középosztálybeli anyával Munkácsy Mihály festményén – arra hívja fel a figyelmet, hogy a szülői gondoskodás a korábbi századokban kollektív felelősség volt, amelynek gyakorlatai és normái azonban a 19. században átalakultak. Jelen kötet lapjain találkozhatunk a lányaival bensőséges kapcsolatot ápoló 17. századi arisztokrata anyával, noha a történészek szerint ez nem jöhetett volna létre, mivel a feleségi kötelességeiket teljesítő előkelő anyák nem töltötték be az elsődleges gondozó szerepét gyermekeik mellett. De megjelenik előttünk a lányainak csecsemőszoptatás ügyében tanácsokat osztó aggódó nagyapa alakja is, noha a korabeli, 19. századi „kenyérkereső” férfiaktól nem várták el, hogy aktívan részt vegyenek gyermekeik mindennapjaiban, s a történészek az otthon női meghittségének és a férfiak uralta nyilvános versengés szférájának kettéválásáról beszélnek. Ugyanígy nem illik a sztereotipikus képbe a kisgyermekekről odaadóan gondoskodó mostohaanya, vagy a mostohaunokájának nagyvonalú örökséget hagyó mostohanagymama alakja sem. Vajon kivételes esetekkel állnánk szemben? A történészek szerszámosládáját sokoldalúan hasznosító elemzések tanulsága inkább az, hogy a családi viszonyok vizsgálata során nem érdemes a normákból és domináns diskurzusokból kiindulnunk, mert ezek meglehetősen korlátozott hatást gyakoroltak az intim szféra mindennapi gyakorlataira.

Magyar Történelmi Emlékek – Elbeszélő Források sorozat

Mályusz Elemér: Visszaemlékezések. Szerk. Soós István
BTK TTI, ELKH. 704 oldal

malyusz elemer A visszaemlékezés a 20. századi magyar történettudomány egyik kimagasló képviselőjének, a magyar és az európai középkori történelem nemzetközileg is elismert kutatójának, a népiségtörténeti iskola hazai megteremtőjének, Mályusz Elemérnek (1898–1989) a tollából származik. Az 1970-es évek első felében készült, majd a következő évtizedben többször is kiegészített és átdolgozott memoár nem csupán visszaemlékezés, hanem mint Mályusz mindegyik tudományos munkája, ez is hatalmas tényanyagra épülő, rendkívül adatgazdag, szigorú igényességgel, tartalmi és formai műgonddal, nemesen archaikus stílusban megírt mű. Az olvasó a szerző számos nehézséggel, buktatóval terhes, de nem kevés sikert is felmutató gazdag életpályáját gyermekkorától egészen hatvanéves koráig kísérheti e kötetben nyomon. Mályusz visszatekintve életének fontosabb mozzanataira, fordulópontjaira nem egyszerűen egy kronologikus felépítésű memoárt vetett papírra. A fő hangsúlyt tanulmányainak, rendkívül tudatos életpálya-választásának és ezzel szoros összefüggésben tudományos érdeklődésének és munkásságának a bemutatására helyezte. Személyes sorsának alakulását, tudományos tevékenységét és sikereit, életének buktatóit egy rendkívül sajátos, már-már radikálisan konzervatív jellegű szemszögből, igen életszerűen kívánja láttatni, ügyelve arra is, hogy az általa át- és megélteket mindig az adott időszak politikai, társadalmi és kulturális jelenségeinek, eseményeinek összefüggéseibe ágyazva tárgyalja.

Magyar Történelmi Emlékek – Elbeszélő Források sorozat

Magyar Családtörténetek – Források alsorozat

Arany Krisztina – Bara Júlia – Laczlavik György – Lengyel Nóra: A 18. századi arisztokrácia mindennapjai – Therese Corzan és Hueber Antal naplói (1757–1759). (Források 3.)
BTK TTI, ELKH. 358 oldal

arany krisztina A Lendület Családtörténeti és a Károlyi Kutatócsoport együttműködésében két 18. század közepén németül, illetve olaszul írt naplót adunk közre magyar fordításban. A két eltérő származású és műveltségű női és férfi szerzőben közös, hogy mindketten szemtanúi voltak Károlyi Antal és Harruckern Jozefa házasságának. A budai születésű ferences szerzetes, Hueber Antal a Harruckern család káplánja, míg a spanyol, Bécsben nevelkedett Therese Corzan a fiatal grófné társalkodónője és bizalmasa volt. A Károlyi család Kelet-Magyarország egyik legbefolyásosabb és legnagyobb földbirtokkal rendelkező családja volt. A Bécsben élő Harruckernek ugyanakkor óriási pénzvagyonuk révén kerültek az arisztokraták közé. Miért volt ez a házasság előnyös a két család számára azon túl, hogy birtokaik egymással szomszédosak voltak? Sajátos férfi és női nézőponton keresztül pillanthatunk bele a magyar arisztokrácia nagykárolyi, gyulai, pesti és bécsi mindennapjaiba, utazásaiba, tagjainak magánéletébe éppúgy, mint a nyilvánosság előtt zajló családi rítusaikba, mindenekelőtt az esküvő előkészületeibe abban az időben, amikor a történészek szerint a családi élet nagy átalakuláson ment át a társadalmi nemek közötti viszonyok, a gyermeknevelés vagy az érzelmek jelentése és kifejezése terén. A kötet bevezető tanulmányai részben a közreadott források megértését segítő történeti háttér felvázolására törekszenek, részben pedig felhívják a figyelmet a források értelmezésének olyan izgalmas lehetőségeire is, mint például az egodokumentumokba írt szerzői identitás kérdése.

Hanák Béla – Szabó András Péter: Keresztvíztől sírkeresztig. Családi eseményekre szóló meghívólevelek Kassa város levéltárában (1526–1700). I–II. kötet. (Források 4–5.)
BTK TTI, ELKH. 1286 oldal

hanak szabo1 Az emberi élet három fontos mérföldköve a születés, a házasságkötés és a halál, ezért mindig izgalmas és időszerű kérdés marad, hogy miként zajlottak ezek az események a múltban. Könyvünk a fenti kérdés megválaszolásához visz közelebb a Kassa város levéltárában fennmaradt több száz 16–17. századi menyegzői, temetési és keresztelési meghívó közreadásával: beavat minket a szervezés gyakorlati részleteibe, az eseményeknek a maitól eltérő szertartásrendjébe, és abba is, hogy a kor embere saját tapasztalataiból és az egyház tanításaiból egyaránt merítve hogyan értelmezte ezeket az örök sorsfordulókat. Forrásaink ahhoz is hozzásegíthetnek, hogy a családi események szerepéről alkotott modern véleményeket szélesebb történeti távlatba helyezhessük. Munkánk azonban nem elégszik meg a források kiadásával, hanem részletes miniéletrajzok formájában gazdag társadalmi körképet nyújt a levelek szereplőiről is: erdélyi fejedelmekről, főurakról, felső-magyarországi nemesi famíliák sarjairól, polgárokról, hivatalnokokról, katonatisztekről és értelmiségiekről. A most feltárt források és a hozzájuk kapcsolódó nyomozás segítségével szokatlan közelségből vehetjük szemügyre ennek az izgalmas és zaklatott korszaknak magyarországi családjait.

Póka Ágnes: Gyalui Thorda Zsigmond naplója (1558–1568). (Források 6.)
BTK TTI, ELKH. 388 oldal

poka agnes Szabó-Turákné Póka Ágnes (1987) történész a budapesti Németh László Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem–levéltár szakon folytatta tanulmányait. 2011-ben középkor és kora újkor szakirányú levéltáros, 2013-ban pedig történész MA–diplomát szerzett. 2011–2014 között az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájának ösztöndíjasa volt a Történelem segédtudományai doktori alprogramon. A PhD-fokozatot 2019-ben szerezte meg „Magyarország gazdasági kormányzata 1526–1567: Felső-Magyarország pénzügyigazgatása gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból” címmel megvédett doktori értekezésével. 2014 szeptemberétől a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete Kora Újkori Osztályának fiatal kutatója.

Fő kutatási területe a 16. századi magyarországi kormányzattörténet, a kormányzatban részt vevő humanista képzettségű hivatalnok-értelmiségi réteg társadalomtörténete.

Magyar Történelmi Emlékek – Interjúk, beszélgetések

Ács Pál – Székely Júlia: A reneszánsz reneszánsza. Beszélgetések Klaniczay Tiborról és a reneszánszkutatásról
BTK TTI, ELKH. 620 oldal + 32 oldal fekete-fehér fotómelléklet

acs szekely A magyar reneszánszkutatás a rendszerváltás előtti évtizedekben virágkorát élte. Ezt a mozgalmas tudománytörténeti időszakot eleveníti föl a kötet 37 mélyinterjú formájában. A beszélgetések középpontjában a nagy hatású irodalomtörténész, Klaniczay Tibor áll. Zseniális szervezőkészséggel és szellemi vonzerővel, magas tudományos mércét képviselve egész országot átfogó, több száz fős, multidiszciplináris kutatóhálózatot hozott létre. A magyar eredményeket a határokon túl is ismertté tette, külföldieket is bevonva a hazai reneszánszkutatásba. Hirdette, hogy Magyarországot múltja és jelene Európához köti. Az interjúk felidézik azoknak a kiváló egyetemi professzoroknak az életútját is, akik a Klaniczay vezette akadémiai munkacsoporttal együttműködve önálló iskolákat hoztak létre, fiatalok sokaságát kapcsolva be a kutatómunkába. A reneszánszkutatók sokszínű társaságának értékközösségként is működő tagjai a valódi tudományos munka szabadságának légkörében tevékenykedhettek. Kötetünkben Klaniczay egykori munkatársai, a hálózat jelentős alakjai és a társtudományok tekintélyes képviselői szólalnak meg. A könyv olyan oral history, amely a múltról beszél, de a mának szól.

A kötetben megszólalnak: Balázs Mihály, Bene Sándor, Bíró Ferenc, Bitskey István, Amedeo Di Francesco, Fodor Pál, Galavics Géza, Gecsényi Lajos, Hausner Gábor, Herner János, Horváth Iván, Jankovics József, Jankovits László, Karafiáth Judit, Keserű Bálint, Keserű Gizella, Klaniczay Gábor, Kovács András, Kőszeghy Péter, Marosi Ernő, Mikó Árpád, Monok István, Németh S. Katalin, Armando Nuzzo, Ötvös Péter, Pajorin Klára, Péter Katalin, Petneki Áron, Ritoókné Szalay Ágnes, Sántha Teréz, Sárközy Péter, Szentmártoni Szabó Géza, Szilasi László, Szörényi László, Trương Đăng Dung, Virágh László, Vizkelety András, Voigt Vilmos.

Magyar Történelmi Emlékek – Kézikönyvek

Horváth Sándor – Kecskés D. Gusztáv – Mitrovits Miklós (szerk.): Magyarország külkapcsolatai (1945–1990)
BTK TTI, ELKH. 640 oldal

horvath kecskes Az 1990-es évek levéltári forradalma nyomán lehetővé vált az egykori szovjet blokk és benne Magyarország nemzetközi tevékenységének alapos feltárása. A kötet szerkesztőinek célja, hogy az elmúlt évtizedek levéltári kutatásainak eredményeit a szélesebb olvasóközönség számára, egyúttal a felsőoktatásban is használható kézikönyvben tegyék közzé. Az 1945 és 1990 közötti Magyarország legfontosabb külpolitikai partnereivel – országokkal és intézményekkel egyaránt – fenntartott kapcsolatait a kutatásokban aktívan részt vevő szerzők tanulmányaiból ismerhetjük meg. A kötet szerzői a kétoldalú viszonyrendszert komplex módon, a politika, a gazdaság és a kultúra szféráját egyaránt vizsgálva igyekeznek bemutatni. Az egyes fejezetek befogadását, az adott kétoldalú kapcsolatrendszer gyors áttekintését segítik a fejezetek elején az összefoglaló bevezetők.

A kötet a széles olvasóközönség figyelmére számít: történelem és nemzetközi kapcsolatok szakos egyetemi hallgatók, a nemzetközi kapcsolatok területén dolgozó szakemberek, diplomaták, újságírók és a téma iránt érdeklődő olvasók egyaránt haszonnal forgathatják, akárcsak azok a kutatók, akik Magyarország valamely külügyi relációjának gazdasági vagy kulturális (irodalmi, művészeti stb.) részterületével foglalkoznak.

Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak sorozat

Weisz Boglárka (szerk.): Források a Magyar Királyság kereskedelemtörténetéhez I. Belkereskedelem (1192–1437)
BTK TTI, ELKH. 454 oldal

weisz boglarka forrasok A kereskedelem a gazdaság valamennyi ágával összefüggésbe hozható, és nincs olyan társadalmi csoport, amelyet valamilyen formában (akár csak felhasználóként vagy vámbirtokosként) ne érintettek volna a kereskedelmi folyamatok. A középkori nagyvárosoktól a kisebb településekig meghatározó volt a kereskedelmi színterek megléte, avagy éppen azok hiánya, ezek nem csupán a település központtá válását befolyásolták, illetve fejlődését segítették, de a településkép változásában, lakóinak összetételében is szerepet játszottak. A kereskedelmi árut a tényleges árucserén túl, sok esetben fizetőeszköznek is tekintették, éppen ezért a középkori ember életének egyik központi eleme volt. Egy-egy áru időszakos hiánya pedig komoly következményekkel járhatott, ahogy a hazai termékek (például bor) védelme is fontos kérdéssé vált. A kötet válogatott, latin és német nyelvű okleveleken, leveleken, rendeleteken keresztül mutatja be az olvasónak a kereskedelemtörténet változatos képét az Árpád-kortól a Zsigmond-kor végéig tartó évszázadokban. A források azonban nemcsak gazdaságtörténeti tekintetben szolgálnak újdonsággal, de a forráskiadványt a város-, a megye vagy az egyháztörténet iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják.

Weisz Boglárka (szerk.): Források a Magyar Királyság kereskedelemtörténetéhez II. Külkereskedelem (1259–1437)
BTK TTI, ELKH. 354 oldal

weisz boglarka forrasok2 A kereskedelem a gazdaság valamennyi ágával összefüggésbe hozható, és nincs olyan társadalmi csoport, amelyet valamilyen formában ne érintettek volna a kereskedelmi folyamatok. A külkereskedelem résztvevői között pedig nemcsak magyar, hanem külföldi személyek, illetve városok és intézmények képviselői is megtalálhatóak. A kereskedelmi színterek, a kereskedelmi szerződések, szabályozások a külkereskedelmet meghatározó, alakító tényezők voltak. A külkereskedelemben részt vevők összetételét pedig jelentős mértékben befolyásolta az uralkodó kül- és gazdaságpolitikája, miközben a kölcsönök és áruhitelek által szövevényes kapcsolatrendszer alakult ki az egymáshoz közeli és távoli területeken élők között. Némely külföldi kereskedő a Magyar Királyságban lelt új hazára, szoros kapcsolatot épített ki akár a királyi udvarral is, annak szolgálatába is állt, mely kölcsönök nyújtásában, árubeszerzésben vagy éppen a pénzügyigazgatásban betöltött pozícióban, feladatokban nyilvánult meg.

A kötet válogatott, latin és német nyelvű okleveleken, leveleken, fogalmazványokon, rendeleteken, városkönyvi bejegyzéseken keresztül mutatja be az olvasónak a külkereskedelem-történet változatos képét az Árpád-kortól a Zsigmond kor végéig tartó évszázadokban.

Mátyás-Rausch Petra – Szalai Ágnes: Fejedelmi prefektusok Erdélyben. Források a kora újkori Erdély igazgatás-történetéhez
BTK TTI, ELKH. 384 oldal

matyas rausch petra „…kéntses Tárház nélkül a fejedelem tsak könyörületességből él, sőt minden szomszédinak laptája”. Ismeretes, hogy Erdély fejedelmei, különösen Bethlen Gábor és utódai, mindent megtettek azért, hogy lehetőségeikhez mérten gyarapítsák a kincstár bevételeit. A kötetben közreadott források és a bevezető tanulmányok révén egy magyarországi minta alapján Erdélyben is meghonosított kormányzati tisztség, a fejedelmi prefektusi hivatal genezisét, fejlődéstörténetét, sajátosságait ismerhetik meg az olvasók. A kormányzati átalakítások terén is koncepciózus Bethlen nevéhez köthető a tisztség kialakítása, amelynek viselői a 17. század második felében már számottevő befolyást gyakoroltak a fejedelemség birtok-, illetve pénzügyigazgatására, és mivel annak élén álltak, rendszerint közvetlen kapcsolatot tartottak fenn a fejedelmekkel, szinte azok „munkatársaivá” váltak. A prefektusi kinevezés magas rangot és komoly befolyást, de igen nagy terhet is jelentett a kiszemelt személyek számára, hiszen olyan óriási munkával járt, amelyet nem mindig vállaltak szívesen. A kötetben közölt források ízelítőt adnak a prefektusok munkásságának fénykorából, de rávilágítanak arra is, hogy honnan származtak azok a kincstári bevételek, amelyek segítségével Bethlen Gábor és I. Rákóczi György előteremtette a szükséges állami költségeket, majd Apafi Mihály a történelmi csapások sorozata után lábra tudta állítani Erdélyt. Megelevenednek a korabeli erdélyi kincstári igazgatás mindennapjai, a prefektusok és az alsóbb rangú tisztviselők napi feladatai, valamint az őket irányító fejedelmek hatalomtechnikai megoldásai, gazdasági intézkedései, amelyek révén több-kevesebb sikerrel próbálták elérni, hogy országuk ne legyen „minden szomszédinak laptája”.

Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak sorozat

Egyháztörténeti Források alsorozat

Dénesi Tamás: A Pannonhalmi egyházmegye zsinatai
BTK TTI, ELKH. 360 oldal + 6 oldal fekete-fehér képmelléklet

denesi tamas A Pannonhalmi Főapátsághoz – középkorba visszanyúló kiváltságai révén – egyházmegyéktől jogilag független egyházterület tartozik, amelynek hívei és papsága fölött a főapát gyakorol ordináriusi joghatóságot. Mindössze tizenöt plébániáját évszázadok óta bencés szerzetesek pasztorálják. Kötetünk e sajátos egyházjogi helyzettel bíró területi apátság (manapság világszerte alig tíz ilyen monostor létezik) lelkipásztori szolgálatának múltjába és zsinati jogalkotásába enged bepillantást. A rendi vezetés a pasztorációt esperes kinevezésével, koronagyűlésekkel, vizitációkkal és körlevelekkel irányította és ellenőrizte, a felmerülő problémákat pedig a rendi káptalanokon rendszeresen megvitatta és szabályozta. Az 1917-ben megjelent egyházi törvénykönyv azonban egyházmegyei zsinat összehívását is szükségessé tette. Az 1926. és 1940. évi zsinatok a rendi káptalannal egy időben, attól elkülönülve üléseztek. Előbbit nem tartotta számon a történetírás, hiszen csak utóbbin született egyházmegyei törvénykönyv. A zsinati dokumentumok összegyűjtését és elemzését „A magyar katolikus egyház zsinatai és nagygyűlései 1790–2010” című OTKA-program keretében Dénesi Tamás pannonhalmi levéltár-igazgató végezte el.

Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak

Trianon dokumentumok és -tanulmányok

Hornyák Árpád (szerk.): Szerb iratok a trianoni békeszerződésről – Dokumentumok. (Trianon dokumentumok és -tanulmányok 8.)
BTK TTI, ELKH. 244 oldal

hornyak arpad Magyarország többi szomszédjához hasonlóan a Szerb Királyság, illetve a háború végén megalakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság is benyújtotta követeléseit a párizsi békekonferencián a legyőzött országokkal szemben. A legfontosabb délszláv követelések Magyarországhoz kapcsolódóan elsősorban a területekre vonatkoztak, ám ezen túlmenően is megfogalmaztak fontos igényeket, amelyekkel további gazdasági, pénzügyi és politikai előnyökre kívántak szert tenni, illetve igyekeztek minél nagyobb mértékű háborús kártérítést kicsikarni. A kötet célja, hogy a történész szakma mellett a kérdés iránt érdeklődő szélesebb közönség számára is betekintést nyújtson a délszláv békedelegáció Magyarországgal kapcsolatos párizsi tevékenységébe. Annak érdekében, hogy az olvasó minél teljesebb képet kapjon a trianoni békeszerződés kidolgozásának délszláv vonatkozásairól, a kötetben a területi követelések mellett a gazdasági, kulturális, pénzügyi és kisebbségi kérdéseket tárgyaló iratok is helyet kaptak. E dokumentumok többsége levéltári forrás, amelyek magyar nyelven most jelennek meg először, így bátran állítható, hogy jelentősen bővítik meglévő ismereteinket a délszláv állam Magyarország-politikájáról a párizsi békekonferencián 1919–1920-ban. Hornyák Árpád (1971) a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a 20. századi magyar–jugoszláv kapcsolatok történetének kutatója.

Umemura Yuko – Wintermantel Péter (szerk.): Trianon és a japán diplomácia – Magyar vonatkozású japán diplomáciai dokumentumok, 1914–1923. (Trianon dokumentumok és -tanulmányok 9.)
BTK TTI, ELKH. 210 oldal

umemura yuko Ennek a könyvnek már a címe is gyanút kelt, hiszen milyen szerepet is játszhatott volna a japán diplomácia a trianoni békeszerződés vonatkozásában? Már-már közhelyszámba megy Japánnak az első világháborút lezáró párizsi békekonferencián „külpolitikai érdektelensége okán” az európai rendezést érintő kérdéseknél tanúsított passzivitása. Valóban, a nemzetközi diplomácia porondján a győztes hatalmak között első ízben a rivaldafénybe került szigetország elsősorban saját közvetlen békecéljainak elérésére – az elfoglalt kínai területek és a csendes-óceáni német gyarmatok megtartására – összpontosított. Ugyanakkor a győztes szövetséges hatalmak, az „Ötök” protokollárisan egyenrangú tagjaként a japán küldöttek jelen voltak és segédkezet nyújtottak mind a Magyarország szempontjából fontos döntési pontokon a békekonferencia különböző megbeszélésein – bár inkább csak a magasabb szintű találkozókon és kevésbé a szakértői bizottságokban –, mind az utókonferenciákon és a frissen életre hívott Népszövetség különböző testületeinek ülésein. A japán diplomatáknak a trianoni szerződés megszületésekor a tárgyalóasztalok mellett tanúsított megfigyelői pozíciójával szemben a határmegállapító bizottságokba vezényelt japán főtisztek közvetlenül és tevékenyen részt vettek a békeszerződésben csak nagyjából előírt új határvonal pontos helyszíni meghatározásában és kitűzésében. A békekonferenciáról Tokióba hazaküldött diplomáciai táviratok és a határmegállapító bizottságokba delegált katonák – az új határ által szétszakított helyi közösségek vagy az új országokba szakadt magyar kisebbség sorsa felett érzett aggodalmuk és tehetetlenségérzetük miatt gyakran személyes hangvételű és elfogódott – jelentései érdekes információkkal és egyedi színekkel gazdagítják a trianoni békekötés folyamatának amúgy meglehetősen pontosan ismert képét. A japán levéltárakban megőrzött és elsőként e kötetben közzétett diplomáciai táviratok és kéziratos jelentések természetesen nem módosítják érdemben történetírásunknak a magyar békeszerződés létrejöttére és végrehajtásának körülményeire vonatkozó álláspontját. Beigazolódott azonban az a reményünk, hogy a kutatás során sikerül majd rábukkanni olyan forrásokra, amelyek értékes korabeli színekkel és hangulatokkal, az elfogulatlan és pártatlan szemlélő benyomásaival gazdagítják Magyarország trianoni határainak megszületésére vonatkozó ismereteinket.

Murber Ibolya: Nyugat-Magyarországtól Burgenlandig, 1918–1924. Határtörténetek az első világháború után. (Trianon dokumentumok és -tanulmányok 10.)
BTK TTI, ELKH. 184 oldal

Murber Ibolya történész, az ELTE BDPK Szombathely oktatója. Doktori fokozatának megszerzése után több szemeszteren keresztül oktatott a Bécsi Egyetemen, a Saar-vidéki Egyetemen, illetve az Andrássy Gyula Német Nyelvű Magánegyetemen is. Kutatott többek között Bregenzben, Bécsben, Berlinben és Greifswaldban. Számos rangos külföldi kutatási ösztöndíjat is elnyert. Két gyermek édesanyja és családjával jelenleg Táplánszentkereszten él. Az első világháború után Magyarország elveszítette nyugati határvidékét és Ausztria megkapta Burgenlandot. A két érintett ország diplomáciai, gazdasági és katonai eszközöket nem kímélve évekig küzdött „Nyugat-Magyarországért”. Saját szemszögéből nézve Bécs és Budapest álláspontja egyaránt legitim és érthető volt. Ausztria a határvidék többségében német ajkú területére tartott igényt. Magyarország „poszt-trianoni” állapotában a területátadás tudatos halogatása szimbolikus üzenetet hordozott: a revízió reményét volt hivatva fenntartani. Murber Ibolya legújabb könyve azt mutatja be, hogy miként vált ez a határvita a háború utáni válságkezelés részévé, illetve miként használta fel a mindenkori bécsi és budapesti vezetés a „nyugat-magyarországi kérdést” más, megoldatlan problémák és hibák elfedésére.

Sorozaton kívüli kötetek

A BTK kiadásában megjelenő, illetve különböző intézeteivel együttműködésben készített kötetek

Benkő Elek – Sándor Klára – Vásáry István (szerk.): A székely írás emlékei – Corpus Monumentorum Alphabeto Siculico Exaratorum
BTK, ELKH. 928 oldal

benko sandor A székely írás – a közbeszédben ismertebb nevén „székely-magyar rovásírás” – a magyar őstörténet és a korai székely történelem régi talánya, amely a humanizmus kora óta újra meg újra fölkelti a történettudósok és nyelvészek figyelmét. Eredetének kérdése lezáratlan, kevés fennmaradt emléke csak lassan, hosszas rejtőzködés után vált ismertté. Meglepő, de tény, hogy a 18. század második feléig még a nyoma sem került elő olyan emléknek, amely hitelt érdemlően igazolta volna azokat a híradásokat, amelyek krónikákban, tudományos munkákban arról szóltak, hogy a székelyeknek egykor „valamiféle saját betűik” voltak. Az elsőként lejegyzett, a 18. században lemásolt csíkszéki templomfelirat eredetije is elveszett, s egészen 1864-ig kellett várni, hogy Orbán Balázs megtalálja Énlakán az első, eredeti helyén fennmaradt székely betűs feliratot.

Fél évszázad múlva, 1915-ben Sebestyén Gyulának még mindig nem volt módja ennél az egynél több székely feliratot közölni. Munkája, A magyar rovásírás hiteles emlékei mégis mérföldkő a székely írás kutatásának történetében: a másolatban fennmaradt írások számát jelentősen gazdagította és mindent összegyűjtött, amit kora tudományossága erről a titokzatos írásról tudhatott, és anyagközlését illusztrálta is. A gondosan összeállított monográfiája nyomán megélénkülő érdeklődésnek nagy szerepe volt abban, hogy a következő évtizedekben egyre-másra kerültek elő új székelyföldi feliratok s fontos kéziratos emlékek. Ezek lassú, de folyamatos gyarapodása már hosszabb ideje újabb, korszerű összefoglalást kívánt. Egy új korpusz terve 2012 júniusában, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Magyar Őstörténeti Témacsoportja tudományos ülésén vetődött föl komolyan. Az akkori tervek szerint az új kötet Sebestyén Gyula monográfiájának századik évfordulójára, 2015-re jelent volna meg, azonban a filológiai előkészítés és a helyszíni ellenőrzés hosszadalmas munkája miatt a kézirat elkészítése a vártnál lassabban haladt. A kötetben a székelyföldi, jellemzően templomokban fennmaradt feliratok és a székely írás kéziratos emlékeinek részletes bemutatása mellett helyet kaptak – eredeti nyelven és magyar fordításban – a székelyek betűit említő történeti források és a 18–19. század tudománytörténeti értékű fejtegetései, ezek az úttörő jelentőségű, de sokszor csak másodkézből ismert, részben még nem közzétett írások.

A székely írás kutatásában még sok a tennivaló, ezt a munkát a minél pontosabb fogalmazással és adatolással, továbbá elemző rajzokkal és részletes, jó minőségű fotódokumentációval igyekeztünk segíteni, ami sok esetben kiválthatja a helyszíni vizsgálatot. A ma már szinte követhetetlenül szerteágazó, esetenként nehezen beszerezhető szakirodalomból bőven merítettünk, kerülve természetesen a tudományon kívüli megközelítéseket és az érdemi új adatokat nem tartalmazó, ismétlő jellegű gyűjtéseket. A kötet olyan referenciaműnek készült, amely hosszabb időre a székely írás további kutatásának mérvadó kiindulópontja és nélkülözhetetlen forrása lesz.

Révay Péter: De monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem – A Magyar Királyság birodalmáról és Szent Koronájáról szóló hét század. Szerk., bev., jegyz.: Tóth Gergely; a szöveget gond. és ford.: Benei Bernadett – Jarmalov Rezső – Sánta Sára – Tóth Gergely. I–II. kötet
BTK TTI, ELKH. I. kötet: 620 oldal. II. kötet: 724 oldal

revay1 Révay Péter (1568–1622), a tudós koronaőr nem elégedett meg 1613-ban kiadott koronatörténetével: hét évvel később, 1620-ban új mű írásába kezdett. Ekkor már az egész ország históriáját kívánta elbeszélni. Így született meg a „Magyar Királyság birodalmáról és szent koronájáról szóló hét század” (De monarchia et sacra corona regni Hungariae centuriae septem). Munkája különösen saját korára nézve értékes kútfő: sok új részletet tudhatunk meg belőle a tizenöt éves háborúról (1591–1606), a Bocskai-felkelésről, II. Mátyás hatalomra jutásáról és az 1608. évi pozsonyi országgyűlésről, illetve az 1613. évi királyné- és az 1618. évi királykoronázásról. De fontos szemlélete miatt is: Révay, a művelt evangélikus főrend lépten-nyomon hangoztatja saját politikai táborának, a világi (protestáns) elitnek a kiváltságait, illetve elvárásait a Habsburg-uralkodók felé. Végül nagyon jelentős a műve azért is, mert ő volt az első, aki hírt adott a nemzeti ereklyénken lévő görög uralkodóképekről, s erre alapozva a műve végén új elmélettel állt elő a Szent Korona eredetével kapcsolatban: úgy gondolta, Nagy Konstantin császár készíttette azt.

Révay 1659-ben napvilágot látott országtörténete most jelenik meg először kritikai kiadásban és magyar fordításban a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport munkatársainak jóvoltából, amely az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében működik. A kiadvány első kötetében a bevezető tanulmányok, a bibliográfia és a Révay beosztása szerinti 1–5. „század” (vagyis a 11–15. század) története kapott helyet, a második kötetben pedig a 6–7. (16–17.) század históriája, valamint a függelék és a mutatók. A közreadók bíznak benne, hogy megírása után 400 évvel Révay nagy országtörténete sok érdeklődő olvasóra talál, és új kutatásokra ösztönöz majd.

Dallos Edina (szerk.): Ezeregy nappal meséi. Kilencvennyolc török népmese Kúnos Ignác lejegyzésében. Fordította és az előszót írta: Tasnádi Edit
BTK, ELKH. 512 oldal

dallos edina Az arab és perzsa szavakkal teli irodalmi nyelv bűvöletében élő török írástudók lenézték a nép által beszélt „durva” török nyelvet, és fogalmuk sem volt a hihetetlenül gazdag népköltésről. Kúnos Ignác fedezte fel számukra a népi irodalom szinte valamennyi műfaját a népdaloktól és a maniktól a népi epikus költeményekig, a találós kérdésektől a Naszreddin Hodzsa-anekdotákig, ő jegyezte le a népi színjátszás szövegeit – éppen időben, mert mire negyven év múltán újra Anatóliában járt, az emberek újfajta szórakozási formák felé fordultak. Kúnos Ignác a mesegyűjtést különösen fontosnak tartotta, ám itt ütközött a legkomolyabb akadályba: a mesével ugyanis akkoriban leginkább nők és gyermekek múlatták az időt a parázsló tandirt körülülve; egy messziről jött férfiember számára pedig ezekbe a körökbe nem volt bejárás. Kúnosnak azonban szerencséje volt: először a magyar szabadságharc menekültjéből, Farkas Adolfból lett Magyar Oszmán Pasa és leánya, Nigar Hanim (az első jelentős török költőnő) szalonjában hallhatott két mesét, majd egy másik 1849-es menekült, Szilágyi Efendi révén jutott hozzá továbbiakhoz. Ez a közel száz mese Kúnos szerint szinte a teljes török népmesekincset reprezentálja. A koszorú virágai sokféle színnel, illattal, ízzel bűvölnek el, de akad néhány tüske is: olyan meserészlet vagy motívum, amelyet inkább a felnőtt olvasóknak ajánlanánk... Messzi múltba, idegen tájakra vezetnek ezek a mesék, szerájokba, tengerek és barlangok mélyébe, hegyekbe és völgyekbe, oda, ahol a madár se jár; padisahok, szultánfik és szultánkisasszonyok, szegények és gazdagok, jószívűek és irigyek, lusták és együgyűek, bölcs öregasszonyok és okos lányok és még annyiféle ember mellett devek, tündérek, ifritek, boszorkányok, dervisek, hodzsák és sárkányok világába – mégis mintha ismerős helyeken járnánk. Ahogyan Bartók Béla 1936-os törökországi gyűjtőútja során felfedezte a magyar és a török népzene rokon vonásait, úgy ismerhetünk rá mi is a Kúnos gyűjtötte népmesékben az ismerős elemekre. Páratlan anyag ez a nemzetközi összehasonlító mesekutatás számára, ugyanakkor a nem szakember mesekedvelők is gyönyörködve barangolhatnak a boszporuszi tündérkertben...

Szentpéteri József: A tépei kincs. – The Tépe Treasure
BTK, ELKH. 144 oldal

szentpeteri jozsef Éppen 110 év telt el azóta, hogy mesés kincsre bukkantak egy eldugott bihari falu határában, a tépei Görbekertben, melyet „aranyos dombként” őrzött meg a családi emlékezet. A szerencsés találók az ölükbe hullott arany- és ezüstholmikon igazságosan megosztoztak, s bizonyára mindez a jótékony feledés homályába merült volna, ha éppen nem közeleg karácsony szent ünnepe… – ezzel kezdődik a magyarországi régészeti nyomozások egyik izgalmas fejezete az 1911 decemberében talált kincs történetéről. Az elmúlt évszázad régészeti és művészettörténeti kutatásai során bebizonyosodott, hogy kb. 1350–1500 éves leletekről van szó; a Kárpát-medencét uralma alatt tartó avar kagán kincstárából származó tárgyakról, melyek fordulatos sorsának állomásait ekképpen lehet rekonstruálni: bizánci–avar ajándékcsere, tezaurálás, fejedelmi temetkezés, sírrablás, s végül rejtekhely a mocsárban.

Levéltári és meteorológiai források tanulmányozása, helyszíni szemlék, múzeumi kiállítások sora, három nemzedék egymásra épülő munkája kellett ahhoz, hogy a kincsből ránk maradt mindössze fél tucat lelet (aranyozott ezüst tálalótál, ezüstkorsó és -kehely, arany álcsatos díszöv verete, aranyszerelékes kard és kés leszaggatott részei) segítségével az Avar Kaganátus keleti határát jelentő Csörsz-árok partjáról eljuthassunk a Bizánci Birodalom fővárosáig, Konstantinápolyig.

Exactly 110 years have passed since the discovery of a fabulous treasure on the outskirts of a remote village in County Bihar, in an area known as Görbekert, which in the finders’ family lore was preserved as the “golden mound”. The lucky finders divided the silver and gold artefacts which had unexpectedly fallen into their lap equally among themselves, and that would probably have been the end of the story, had not the Christmas celebrations fast approached – thus begins an exciting chapter covering the story of the treasure found in December 1911 in the annals of archaeological detective work in Hungary.

The archaeological and art historical research conducted during the past century have demonstrated that this roughly 1350- to 1500-year-old assemblage had in all likelihood originated from the treasury of the Avar khagan lording over the Carpathian Basin, and that the twists and turns in its eventful biography can be reconstructed as follows: Byzantine-Avar gift exchange, hoarding, royal burial, grave robbery, and finally its concealment in the marshland. The meticulous study of archival documents and meteorological data, successive field trips and field surveys, a series of museum exhibitions, and the work of three generations of scholars were needed to trace the path of the treasure’s surviving half-a-dozen objects (a silver gilt plate, a silver goblet and silver jug, the pseudo-buckle mount of a ceremonial belt, and the gold fittings stripped from a sword and a knife) leading from the Csörsz Dyke marking the eastern border of the Avar Khaganate to the city of Constantinople, the capital of the Byzantine Empire.

BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport – Források és Tanulmányok

B. Szabó János – Sudár Balázs: Az Árpád-ház nyomában (Források és tanulmányok 5.)
BTK, ELKH. 300 oldal

b. szabo janos Sudár Balázst és B. Szabó Jánost szoros szakmai barátság és sok közös gondolkodás kapcsolja össze, nem meglepő hát, hogy egy idő után közös publikációkkal is a nyilvánosság elé léptek. Önálló és közös írásaikat ugyanaz a két dolog jellemzi: 1. az elődöknek járó köteles tisztelet mellett sem riadnak vissza a tudományos status quo, az évtizedeken át megingathatatlannak bizonyult paradigmák megkérdőjelezésétől; 2. a magyarok korai történetét visszahelyezik abba a keretbe, amelyben az egyedül értelmezhető: a lehető legszélesebb értelemben felfogott sztyeppetörténetbe. A téma természetéből kifolyólag nem állítható, hogy minden érintett problémát végérvényesen megoldottak volna, vagy hogy minden ötletük időtállónak bizonyul majd. Annál is kevésbé, mert ők maguk sem ezzel az igénnyel lépnek fel. Valójában a megközelítésmódjuk: a megcsontosodott tételek alapos körüljárása, újragondolása, a bizonyítékok gondos mérlegelése, korábban elhanyagolt összefüggések figyelembevétele és számos új ötlet felvetése teszi írásaikat izgalmassá és megkerülhetetlenné. Az a szemléletmód, mely szerint a magyarság korai története nem magyar belügy, hanem Eurázsia történetének szerves része, és nemzetközileg releváns tudományos kérdés.

Abū Bakr Muhammad b. Jafar al-Naršahī: Bukhara története. Ford. Sárközy Miklós (Források és Tanulmányok 6.)
BTK, ELKH. 216 oldal

abu bakr muhammad A lényegében ismeretlen életrajzú Abū Bakr Muhammad b. Jafar al-Naršahī a 10. század közepén arab nyelven írta meg szűkebb pátriájának, Bukharának és a Bukhara-oázisnak a történetét. Az eredeti mű – amely a 7. század derekától a 10. század elejéig követte az eseményeket – elveszett, csak 12. századi, kisebb-nagyobb kiegészítésekkel ellátott, perzsa fordítása-átdolgozása maradt ránk.

A mű Közép-Ázsia kora középkori történetének egyik legfontosabb forrása, mert alig maradtak fenn e régióból a mongol kor előtt keletkezett várostörténeti vagy regionális krónikák. Ráadásul Naršahī alkotása egy paradigmaváltás korának a terméke, éppen azt az időszakot mutatja be, amikor a régi szogd világot az iszlám időszaka váltja fel. E folyamat azonban nem csupán vallásváltással, hanem a kultúra átalakulásával és egyúttal az elit cseréjével is járt. Naršahī egyfelől ismeri a korábbi világot, és tekintélyes mennyiségű régi szogd legendát, mítoszt, kulturális hagyományt jegyez le. Másfelől Bukharát az iszlám világ középpontjába helyezi, egyfajta Bukhara-centrikus mikrotörténelmet alkot, amelyet azonban összeköt az egyetemes muszlim hagyományokkal is. (A mű első részletes elemzését egyébként az európai tudományos életben Vámbéry Ármin készítette el.)

Bukhara és környéke azonban az eurázsiai sztyepperégió része is: az elbeszélt események így egyúttal a sztyeppe történetébe – a magyarok vándorlásának tágabban értelmezett hátterébe – is bepillantást engednek, s jól mutatják a letelepült városlakók és a nomádok sokrétű kapcsolatait. Mindez pedig számunkra sem tanulság nélkül való.

Kappanyos András: Túl a sövényen
BTK ITI, ELKH. 292 oldal

kappanyos andras A Túl a sövényen a szerző előző, Bajuszbögre, lefordítatlan című monográfiájának folytatása, továbbgondolása, egyes pontokon kiterjesztése, másokon fókuszálása. Míg az előző könyv a kulturális fordítástudomány hazai meghonosítását tűzte ki célul, jelen munka célja, hogy pontosabban leírja a magyar műfordítás-hagyomány speciális helyzetét, feladatait, eredményeit, társadalmi meghatározottságát, illetve általánosabb igénnyel megvizsgálja az irodalmi fordításnak azokat a tényezőit, amelyek nyelvpáronként, valamint a nyelvpárokon belül fordítási irányonként más stratégiákat követelnek és más ismérveket rendelnek a kulturális transzfer sikerességéhez. A könyv azt a feladatot vállalja magára, hogy tematizálja a fordítástudomány mindeddig alig érintett, specifikusan „kisnyelvi” aspektusait, amihez a magyar nyelv és kultúra pompás nézőpontot kínál, egyrészt mert a közelebbi és távolabbi szomszédjaitól és mintáitól különböző eredettörténete dacára mindvégig fogékony maradt az európai kultúra hagyományai és leleményei iránt, másrészt mert az évszázadok során változó formában és mértékben ránehezedő marginalizáló nyomásnak ellenállva sikerült megőriznie identitását és identitásképző erejét.

Rab Gusztáv: Szent Optika – Patak rózsája: Regények. S.a.r. Tüskés Anna
BTK ITI, ELKH. 332 oldal

rab gusztav Rab Gusztáv (1901–1963) két regénye Kassa 1619-es ostromának és Sárospatak 1907 körüli életének színes képét rajzolják. A két regényt összekapcsolja egyrészt közös színhelyük, Sárospatak, másrészt némileg rokon témájuk, a katolikus–protestáns felekezeti ellentét, hit és hitetlenség problémája, szoros összefüggésben az aktuális kortörténeti beágyazottsággal. A Szent Optika az egyetlen regény a 19–20. századi magyar irodalomban, amely feldolgozza a 17. századi kassai vértanúk témáját. A Patak rózsájának témaválasztása ugyancsak különleges: teljes egészében a 20. század eleji protestáns megújulás problematikájával, csodahit és racionális felfogás konfliktusával foglalkozik. Az 1960 körül Franciaországban keletkezett regények most jelennek meg először a Petőfi Irodalmi Múzeumban az író hagyatékában őrzött kéziratuk alapján. A kötet két kísérő tanulmányában Tüskés Anna, Rab Gusztáv írói hagyatékának gondozója, valamint Tusnády László irodalomtörténész hatvan év távolából értelmezi az író és művei kalandos életét.

Humanizmus és reformáció

Vadai István: Fától az erdőt. Balassi Bálint költészetének kéziratos és nyomtatott hagyománya. Szerk. Jankovics József
BTK ITI, ELKH. 260 oldal

vadai istvan Vadai István rendkívül szorgalmas és felkészült kutató volt. Tragikusan korai halála után gondozni szeretnénk jelentős tudományos hagyatékát. Szigorú figyelme, vitákra való készsége, szaktanulmányai több irodalmi témában hoztak meglepő újdonságot. Legerősebb területe a költészettörténet volt, ezen belül a régi magyar költészet poétikája. Legfontosabb, a szakma által rendszeresen hivatkozott eredményei viszont kétségkívül Balassi Bálint költészetét, műveinek kéziratos és nyomtatott utóéletét illetik. „Nem a valós események felől kell közelítenünk (bár utólag nyilván ezeket a körülményeket is érdemes lesz megvizsgálni), hanem a létrehozott versciklus szerkezetének, belső megfeleléseinek az útmutatása szerint kell haladnunk” – így vallott elemző módszeréről. Filológiai felkészültsége és pontos kritikai figyelme rendszeresen újabb, a kutatás korábbi eredményeit bátran vitató, olykor igen szellemes megoldásokhoz vezettek. Ez a kötet Vadai István Balassi-kutatáshoz szorosan kapcsolódó, saját szerkesztői akaratát is tükröző tanulmányait tartalmazza. Az első rész fejezetei Balassi Bálint szerelmes énekeinek kéziratos hagyományát, elsősorban a Balasa-kódex versgyűjteményét tárgyalják, a második nagyobb egység középpontjában az Istenes énekek nyomtatott kiadásainak bonyolult problémája áll. A szerző értelmezi itt a rendezetlen, illetve rendezett kiadások fogalmát, ismerteti a különböző tartalmú nyomtatványok csoportosításának elveit, majd új ágakkal gazdagítja az Istenes énekek leszármazási rajzát. A szöveghagyomány kritikai felrajzolása bravúros nyomozómunkát igényelt. Az olvasó számára nagy szellemi élményt jelent a kutatás logikai feltevéseit követni és a szerzővel együtt eljutni a következtetésig.

Mohács 1526–2026. Rekonstrukció és emlékezet

János B. Szabó – Pál Fodor (eds.): On the Verge of a New Era – The Armies of Europe at the Time of the Battle of Mohács
BTK, ELKH. 412 oldal, benne 30 oldal színes képmelléklettel

on the verge The Battle of Mohács (29 August 1526) is a singular event of symbolic significance for Hungary and the whole of Central Europe. Over the last thirty years, extensive work by Hungarian historians to revise the “dark legend” of Mohács has resulted in a much more balanced account of the ruling Jagiellonian dynasty (1490–1526) and the thirtyfive years that preceded the battle. The battle itself also has come to be viewed differently: having been previously dismissed by military historians as an “insignificant” encounter (where the “obsolete medieval Hungarian military organization” met its end), Mohács has been revealed as one of the largest battles of the early modern period, fought between two armies that were equally “modern”. This book attempts to give further points of reference for connecting the battle to general military history. The authors present the military organizations and armies of the principal European empires and states, examining how they fought their wars, at a time when all participants were obliged to make fundamental changes. The military affairs of each country are presented in chapters of more or less uniform structure, starting with the key indicators of military capabilities: territory, population and state revenues. Hopefully, this European roundup will also contribute to a more realistic assessment of the options and performance of the Hungarian political elite that fought the Battle of Mohács. The book will be useful for those interested in the general military history of the era and as a textbook for university students.

Pál Fodor – Szabolcs Varga (eds.): A Forgotten Hungarian Royal Dynasty: the Szapolyai’s
BTK, ELKH. 362 oldal

From the 1460s onwards, the Szapolyai family played a decisive role in the history of Hungary for more than a hundred years. The studies in this volume highlight the extraordinary careers of members of the family’s first generation, which made them the greatest landowning magnates of the country. Relying on the wealth, prestige and military force of the dynasty, John (János), a member of the second generation, successfully governed Transylvania for a decade and a half; it was partly due to this achievement that in 1526 the majority of Hungarian noblemen found him worthy of the orphaned throne of Louis II. The writings in this volume explore King John’s foreign, urban and church politics, the cultural trends at his court, as well as his relations with the Ottoman Empire, and those of his successors (Queen Isabella and her son John II, elected king of Hungary). What we learn from these texts is that the history of the Szapolyais can be divided into two parts: after their successful rise as kings of Hungary, their family background was no longer sufficient for effective governance. The country became a battleground for global empires, and the Szapolyais, similarly to the Jagiellonians, were unable to overcome their vulnerable circumstances. After centuries of the subject being neglected, this volume undertakes to give the last Hungarian royal dynasty the evaluation it deserves.

Kasza Péter (szerk.): Buda oppugnata. Források Buda és Pest 1540–1542. évi ostromainak történetéhez
BTK, ELKH. 600 oldal + képmelléklet

kasza peter Aligha van olyan magyar olvasó, aki ne hallott volna arról, hogy a szultán csapatai 1541. augusztus 29-én csellel, kardcsapás nélkül szállták meg a Magyar Királyság fővárosát. Kevesebben tudják azonban, hogy Buda sorsa nem egyetlen délután alatt pecsételődött meg: a főváros és mellette Pest birtoklásáért 1540 őszétől 1542 októberéig, két éven át öldöklő harc folyt a Habsburgok, az oszmánok, illetve magyar híveik és szövetségeseik között. E mind nagyobb erők bevonásával zajló küzdelem Európa egyik legfontosabb hadszínterévé tette Budát, számos nyelven és számos műfajban jelentős kortárs visszhangot váltva ki egyben. Kötetünk ezekből a történeti és irodalmi művekből, kortárs tudósításokból ad bőséges és reprezentatív válogatást, s reményeink szerint nemcsak elsőrangú forrása lesz a korszakkal foglalkozó szakembereknek, de igényt tarthat a nagyközönség érdeklődésére is. A kötetet kivételesen gazdag képmellékletek, térképek és mutatók teszik élvezetesebbé és könnyen használhatóvá. Buda török kézre kerülésének folyamata korszakváltó esemény a magyar történelemben: ennek az eseménysornak kíván hű krónikája lenni ez a forrásgyűjtemény.

Arpadiana

Mikó Gábor: A középkori Magyar Királyság törvényei és a Corpus Juris Hungarici. (Arpadiana V.)
BTK, ELKH. 252 oldal

miko gabor A kötet annak a monumentális munkának a történetét mutatja be, amelynek eredményeként Mossóczy Zakariás és Telegdy Miklós 1584-ben megjelentette a középkori és kora újkori magyar törvények első nyomtatott gyűjteményét. Ez a kollekció lett később a nevezetes Corpus Juris Hungarici alapja. A törvények sora a Mossóczy–Telegdy-féle kötetben annak megjelenése előtt fél évezreddel, Szent István korával kezdődik, így felmerül a kérdés, hogy mennyiben hitelesek ezek a nagyon régi, ám máig használt és idézett törvényalkotási emlékek. A szerző annak történetét rekonstruálja, hogy milyen források – kéziratok, oklevelek – alapján állapították meg a szerkesztők a középkori és egyes kora újkori törvények szövegét. A forráskorpusz körülhatárolása után az egyes kódexek megbízhatóságát vizsgálja, majd konkrét példákon keresztül mutatja be és értékeli a 16. században élt összeállítók szövegkiadói munkáját. A kötet utolsó fejezete a legrégibb, 11. századi dekrétumok fennmaradásának történetét vázolja fel.

______________________________________________

László Pósán: Hungary and the Teutonic Order in the Middle Ages. (Arpadiana VI.)
BTK, ELKH. 420 oldal

laszlo posan Although the Teutonic Order was only present in medieval Hungary for a mere 22 years, and the focus of its activity was in Prussia, by the Baltic Sea, it nevertheless made a considerable impact on the country. Even so, relations between Hungary and the Order – and the interaction with Poland – have been largely neglected by historians.

This volume explores the political, military and economic relations between the two actors, from the Teutonic Order’s first invitation to Hungary in 1211 to the secularization of the Order’s Prussian state in 1525.

László Pósán is a professor at the University of Debrecen. His main research areas include the Teutonic Order, medieval Hungarian–European economic relations, with a special focus on relations between the Hanseatic League and Hungary, and the history of Hungary and Europe in the 10th–15th centuries.

Báling Péter: Az Árpád-ház hatalmi kapcsolatrendszerei. Rokonok, barátok és dinasztikus konfliktus Kelet-Közép-Európában a 11. században és a 12. század elején. (Arpadiana VII.)
BTK, ELKH. 568 oldal + 2 db leszármazási táblázat (mellékletként)

baling peter2 Az Árpád-ház családi összeköttetései mindig is élénken foglalkoztatták a magyarországi törté-netírást és az e kor iránt érdeklődő nagyközönséget is. E kötettel az olvasó tulajdonképpen két, a témába vágó könyvet is a kezében tart. Az első rész a korai Árpád-kor dinasztikus kapcsolatain keresztül tárja elénk a korszak eseményeit. Az Árpádok Géza fejedelemtől egészen Kálmán király koráig tartó időszakának családtörténetét és dinasztikus konfliktusait a lengyel Piast-és a cseh Přemysl-házzal összehasonlításban mutatja be olyan társadalomtörténeti fogalmakkal egyetemben, mint a senioratus és a primogenitura, illetve olyan, eleddig Magyarországon csak kevésbé kutatott jelenségekkel összhangban, mint az amicitia, a consilium és az auxilium. A második részt az Árpádok genealógiai adatbázisa alkotja, amely a lehető legszélesebb forrásbázisra és a vonatkozó szakirodalmi áttekintésre alapozva taglalja a dinasztia valós és vélt rokoni kapcsolatait. A könyvet a három dinasztia összekapcsolt genealógiai táblája is gazdagítja.

Márta Font: The Kings of the House of Árpád and the Rurikid Princes. Cooperation and conflict in medieval Hungary and Kievan Rus’. (Arpadiana VIII.)
BTK, ELKH. 354 oldal

marta font The book explores the ties between the Kingdom of Hungary and the Principality of Halych (Galicia), which later became the Principality of Galicia‒Volhynia. The focus is on an investigation of cooperation and conflict between the two dynasties, the House of Árpád and the Rurikids. Dynastic interests are revealed in the changing relationships between neighbours in the region, including Lesser Poland, Mazovia, the steppe peoples and Byzantium. Occasionally the discussion turns to the policies of the Holy Roman Empire and the Papacy.

Márta Font is Professor of History at the University of Pécs. Her research interests include the Kievan Rus’ (and its south-western principalities), the Kingdom of Hungary, and East Central Europe in the 11th‒13th centuries. With a background in philology, she contributed – both as an author of commentaries (Povest’ vremennykh let) and as a translator (Kievan Chronicle) – to an edition of early East Slavic chronicles.

A könyv a Magyar Királyság és a halicsi fejedelemség (Galícia) közötti kapcsolatokat tárja fel. A középpontban a két dinasztia, az Árpád-ház és a Rurikidák közötti együttműködés és konfliktusainak vizsgálata áll. A dinasztikus érdekek a régió szomszédai, köztük Kis-Lengyelország, Mazovia, a sztyeppei népek és Bizánc közötti változó kapcsolatokban mutatkoznak meg. Időnként a vita a Német-Római Birodalom és a pápaság politikájáról szól.

Font Márta a Pécsi Tudományegyetem történelem professzora. Kutatási területei közé tartozik a Kijevi Oroszország (és annak délnyugati fejedelemségei), a Magyar Királyság és Kelet-Közép-Európa a 11–13. században. Filológiai ismereteivel hozzájárult – mind kommentárok szerzőjeként (Povest ’vremennykh let), mind műfordítóként (Kievan Chronicle) – a korai keleti-szláv krónikák kiadásához.

21st Century Studies in Humanities

Benedek Péri (ed.): The Persian Dīvān of Yavuz Sulţān Selīm – A Critical Edition
BTK, ELKH. 400 oldal

benedek peri Yavuz Sulţān Selīm (r. 1512–1520) was not only a battle-hardened warrior and a daring commander of armies but he was also a highly talented and extremely skilful poet who, unlike his Ottoman contemporaries, composed his poems almost exclusively in Persian. The present critical edition of his Persian Dīvān consisting mainly of ghazals, was prepared on the basis of over twenty manuscripts, some of them recently discovered, and it contains considerably more poems than the previous edition prepared by Paul Horn in 1904.

Javuz Szelim szultán (uralk. 1512–1520) nemcsak csatában edzett harcos és merész hadseregparancsnok volt, hanem rendkívül tehetséges és roppant ügyes költő is, aki oszmán kortársaival ellentétben szinte kizárólag perzsa nyelven komponálta verseit. Perzsa nyelvű verseskötete főleg gazalokból, azaz lírai versekből áll. Jelenlegi kritikai kiadása több mint húsz kézirat alapján készült, amelyek közül néhányat nemrégiben fedeztek fel, és lényegesen több verset tartalmaz, mint az előző kiadás, amely több mint száz éve, 1904-ben jelent meg.

Kálmán Thaly: Rodosto et les tombes des émigrés. Ford. Élisabeth Sugár (magyarról franciára)
BTK, ELKH. 238 oldal

kalman thaly Rodosto et les tombes des émigrés de Kálmán Thaly est avant tout le témoignage d’une époque, celle de la fin du XIXe siècle, quand les Hongrois commencent à redécouvrir les personnalités hautes en couleur des luttes d’indépendance des siècles précédents, ceux qui se révoltèrent contre la Maison des Habsbourg et finirent par se réfugier à l’étranger après l’échec de leurs mouvements. Ce livre a été traduit par Élisabeth Sugár, une autre émigrée hongroise du XXe siècle, en hommage d’amitié envers les Saïh, descendants lointains d’une famille hongroise de la colonie émigrée de Rodosto. Le présent ouvrage contient cette traduction de grande qualité accompagnée de commentaires et notes scientifiques utiles.

Thaly Kálmán Rodostó és a bujdosók sírjai című könyvének francia fordítása az egykori rodostói magyar bujdosó közösség franciaországi leszármazottjainak családi levéltárából került elő. A kézirat érdekessége, hogy annak fordítója, Élisabeth Sugár (Sugár Erzsébet) szintén emigráns magyarként került külföldre a 20. század derekán, és a Saïh-család iránt érzett barátságból készítette el Thaly Kálmán Rákóczi és bujdosó társai földi maradványait felfedező, romantikus elemekkel ötvözött történeti útleírásának francia változatát. A színes képekkel gazdagon illusztrált kötet témájának kutatói (Tóth Ferenc, Fodor Gábor, Csorba György) bevezető tanulmánnyal és hasznos jegyzetekkel látták el a kiadványt.

Vidéktörténet sorozat

Csikós Gábor – Hegedűs István – Horváth Gergely Krisztián – Ö. Kovács József (szerk.): Fénytörésben. Struktúrák, lokalitások, mintázatok. (Vidéktörténet 3.)
BTK, ELKH. 330 oldal

videktortenet 3 Sorozatunk harmadik kötetének tanulmányai a vidéki társadalmat ért makroszintű, strukturális hatások és ezek lokális megjelenési formái köré szerveződnek. A szerteágazó tematika időben is tág időszakot fog át: a kötet írásai a 18. századtól a közelmúltig terjedően engednek bepillantást egy-egy közösség életébe. A tanulmányok időrendi íve magába foglalja az Andrássy-birtokok jobbágyterheinek alakulását, a római katolikus alsópapság vidékképét, a 19. század második felének piaci átalakulását. A két háború közti időszakra vonatkozóan bemutatja a mezőgazdasági exportpiacok, a külterületi népesség és a központi település viszonyát. A közelmúlt társadalomtörténeti eseményei közül a rendszerváltozás és földprivatizáció is megjelenik egyfajta „alulnézetben”, miként egy észak-borsodi, a hanyatlást az ezredfordulón sikerrel megállító falu példája is. Két, az adott kor hazai viszonyai iránt nyitott, nagy formátumú személyiség munkássága is terítékre kerül: a 18–19. század fordulóján alkotó Skerlecz Miklós és az 1930-as években fiatalon üstökösként felvillanó, de az 1945 utáni fordulattal parkolópályára került Tomori Viola gondolatrendszeréről is olvasható eszme- és társadalomtörténeti elemzés. A kötet második részében, a Forrásközlés rovatban Komjáthy Miklósnak egy, a magyar parasztság történetéről írott elfeledett dolgozatát és egy somogyi járási székhely tanácselnökének települése kilátástalan helyzetéről írott beszámolóját tesszük közzé az 1980-as évekből. A Vidéktörténet 3. kötetét az elmúlt évek hazai és nemzetközi vidéktörténeti munkáiból merített recenziók zárják.

Lymbus kötetek

Lymbus kötetek 4. Klikkharcok az emigrációban – Nagy Iván (1904–1972) délvidéki emigráns magyar politikus válogatott iratai (1949–1954)
Közreadja: Dévavári Zoltán. Külgazdasági és Külügyminisztérium, BTK, ELKH. 236 oldal

lymbus Az 1945 utáni magyar politikai emigráció életébe, a különböző emigráns csoportok egymással való rivalizálásába, a köztük húzódó konfliktusok ok-okozati viszonyrendszerébe ad betekintést Dévavári Zoltán Klikkharcok az emigrációban – Nagy Iván (1904–1972) délvidéki magyar emigráns politikus válogatott iratai (1949–1954) című kötete.

A 26 válogatott iratot tartalmazó forráskötet bemutatja a harmincas években, majd az 1941-es visszacsatolást követően a délvidéki magyarság politikai életében kulcsszerepet játszó Nagy Iván életrajzát és a magyar politikai emigráción belüli helyét és szerepét.

Az iratválogatás révén betekintést nyerhetünk többek között a kényszerkisebbségbe szakadt magyar közösségeknek a magyar emigrációt is megosztó kérdésébe, de rálátást kapunk a magyar katolikus papságnak az emigrációban betöltött helyéről is. Feltárulnak előttünk – az eddig teljesen ismeretlen – a magyar és a szerb emigráció között 1949-ben Párizsban a Délvidék jövőjéről folytatott titkos tárgyalások dokumentumai. Falcione Árpád révén élénk színekkel elevenednek meg az argentínai magyarság hatalmi harcai, valamint az 1945 utáni magyar emigráció és az argentínai magyar zsidóság viszonyrendszere. A most megjelent kötetnek köszönhetően szinte teljességében lehet rekonstruálni Bakách-Bessenyei György és Kövér Gusztáv, valamint Nagy Iván és Közi-Horváth József párharcát, konfliktusaik hátterének a lényegét, de választ kapunk arra is, hogy az elszakított területekről származó volt országgyűlési képviselők a magyar emigráción belül miért és hogyan alakították meg saját politikai szervezeteiket.

20–21. Századi Magyar Zenei Archívum

Laskai Anna – Ozsvárt Viktória (szerk.): Dohnányi-tanulmányok, 2021. (20–21. Századi Magyar Zenei Archívum 3.)
BTK Zenetudományi Intézet, ELKH. 344 oldal

dohnanyi 19 éve, hogy az akkor még MTA Zenetudományi Intézetben a kulturális kormányzattal közösen 2002-ben megalapították a Dohnányi Archívumot. A több évtizedes kényszerű lemaradást követően hatalmas lendülettel indult meg a Dohnányi-kutatás, amelybe az idősebb kutatók mellett az akkori tehetséges fiatalok is bekapcsolódtak. Átmeneti nehézségek után 2012-től, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum megalakulása adott újabb lendületet a kutatásnak, továbbra is a Zenetudományi Intézet keretében, de már az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont tagintézeteként. A szervezeti átalakulással a kutatók személye is megváltozott, és a korábbi Dohnányi Évkönyvek sorozatát 2015-től felváltották a Dohnányi-tanulmányok gyűjteményes kötetei (2015 és 2017), amelyek elsődlegesen már nem az adatközléseket, a forrásközreadásokat, hanem a Dohnányiról és művészetéről, műveiről szóló tanulmányokat célozzák. A mostani, a 2021-es évszámot viselő, a sorban harmadik kötet az eddigieknél terjedelmesebb, tartalmát tekintve sokoldalúbb, gazdagabb gyűjtemény, és a szerzők között a szenior kutatók mellett örvendetesen jelen vannak a fiatal kutatók, a doktori iskolások, és maguk a szerkesztők is a zenetudományi szakma fiataljai közül valók.

Musicologia Hungarica sorozat

Dalos Anna: Tudós nő a Horthy-korszakban – Prahács Margit (1893–1974). (Musicologia Hungarica 1.)
BTK Zenetudományi Intézet, ELKH. 48 oldal

Miként érvényesülhetett a Horthy-korszakban a tudományos pályán egy nő?

Milyen ideológiai-politikai megfontolások határozták meg gondolkodását?

Milyen kapcsolati hálót épített és ez mennyiben befolyásolta publikációs stratégiáját?

Dalos Anna kismonográfiája a zenetudomány-történet, a politika-, a társadalom- és nőtörténet sokszögében elhelyezve mutatja be a Zeneakadémia könyvtárvezetőjének, a neves Liszt-kutatónak és bibliográfusnak, Bartók és Kodály feltétlen hívének, Prahács Margitnak (1893–1974) kivételes életpályáját.

Ispán Ágota Lídia: A város vidéke. A falusi lakosság életmódváltása az urbanizáció hatására
BTK Néprajztudományi Intézet, ELKH. 284 oldal

ispan agota A falusi lakosság urbanizáció hatására bekövetkezett életmódváltása a szocialista korszakban felgyorsult. Egyrészt a kötelező beszolgáltatás és az erőltetett téeszesítés elől menekülő parasztság tömegesen költözött városra. Másrészt a rendszer célul tűzte ki a falu és város közötti kulturális, infrastrukturális, technológiai különbségek fokozatos csökkentését, ami fontos eleme volt a korabeli propagandának is. E jelenségeket vizsgálja a szerző változatos témákon keresztül a szocialista iparosítás egyik központjában, az egykori Leninvárosban, a mai Tiszaújvárosban és annak vonzáskörzetében. Miként jelent meg Leninváros – mint a szocialista városok egyik hazai ideáltípusa – a tervekben és a sajtónyilvánosságban? Mennyire volt élhető a megvalósult, mindennapi problémákkal terhelt város? Mi volt a jelentősége a faluról bevándoroltak életében a városi kiskerteknek és a garázsoknak? Hogyan hatott az új város és a gyárak a környező falvakra? Milyenek voltak a falusi lakosság elektromossággal kapcsolatos első tapasztalatai? Melyek voltak az elsőként megvásárolt háztartási gépek, és hogyan befolyásolta elterjedésük a hagyományos női szerepeket? Mit jelentett a kulturált kereskedelem? Milyen szerepet szántak a régi vásároknak, valamint a falusi presszóknak és cukrászdáknak? Többek között e kérdésekre ad választ a kötet korabeli sajtóanyagok, levéltári és narratív források felhasználásával.

Ethno-Lore XXXVII. Közösség, hagyományértelmezés, interakció és változás
BTK Néprajztudományi Intézetének évkönyve. BTK, ELKH. 596 oldal

ethnolore16 A 2020. évi évkönyvben Paládi-Kovács Attila Széchenyi-díjas akadémikus, kutatóprofesszor és egykori igazgató (1986–2003) előtt tisztelegnek 80. születésnapja alkalmából a BTK Néprajztudományi Intézet munkatársai. A tanulmányok „Tanár Úr” szerteágazó munkásságának témaköreihez kapcsolódnak, mint a rétgazdálkodás, pásztortársadalom, szállítás, ipartörténet, bányászat, etnicitás és társadalomtörténet, valamint a néprajz tudománytörténete. Betekintést nyerhetünk a népkonyhák és ipartelepek étkezésének kérdéseibe, egy pásztorcsalád ismeretanyagába, megtudhatjuk, milyen tényezők befolyásolták a fogatolt járművek nyomtávolságát, a legelő- és rétgazdálkodást Gyimesben és a jakutoknál, járhatunk az ajnuk között Baráthosi Balogh Benedek nyomdokain. Olvashatunk a bányaszellem alakjához fűződő erdélyi mondákról, a bukovinai székelyekről, a csíki görög- és római katolikusokról, a moldvai csángókról, a Tolna megyei svábokról, a 19. századi illusztrált sajtó tudománytörténeti jelentőségéről és a horvát nemzeti viselet kialakulásáról.

Ferenczi Ilona: A bölcsesség kezdete az Úr félelme – Magyar nyelvű antifónák 16–17. századi kéziratokban és nyomtatványokban, énekeskönyvekben és graduálokban.
BTK Zenetudományi Intézet, ELKH. 324 oldal

„A reformáció korából származó magyar nyelvű gregorián olyan alapvető tulajdonságokat hordoz, amelyeket mindenekelőtt latin nyelvű ősétől örökölt: egyszerűség, objektivitás, tisztaság. Több évszázad elmúltával is vannak olyanok, akik ezeket a tulajdonságokat értékelni és alkalmazni tudják. Hiszen anyanyelven továbbítják a kereszténység évezredes gazdag himnuszkincsét, valamint a legegyszerűbb zenei eszközökkel szabályozzák a hálaadásra buzdító, a könyörgő és a sokféle élethelyzetre választ adó imádságokat, a bibliai zsoltárokat. A magyar nyelvű antifónák zenei keretbe foglalják a bibliai szakaszokból levont tanulságokat, a gyermekkortól fogva szívesen idézett memoriter igéket, az ún. aranymondásokat. Az antifónák összkiadásával éppen ezeknek az arany-mondásoknak egyszerű zenei megfogalmazását kapja kézbe az olvasó. A kötet címe is egy, a Példabeszédek és a Zsoltárok könyvéből vett, antifónaként újonnan alkalmazott szöveget tartalmaz.” (Ferenczi Ilona)

„Ferenczi Ilona több évtizedes kutatásának csúcsteljesítményeként értékelhetjük a magyar nyelvű antifónák összkiadását. A teljesség igényével készült mű mind a hazai, mind a nemzetközi kutatásban és a gyakorlatban hasznosítható lesz. Ezzel az antifóna-kiadással a szerző immáron a rangos Musicalia Danubiana sorozat kötetei után újabb monografikus igénnyel készült munkát publikál.” (H. Hubert Gabriella)

„A bölcsesség kezdete az Úr félelme – olvassuk a kötet címében, és talán nem gondolunk bele, hogy a magyar nyelvű antifónák, a bibliai szövegek magyar fordítása és a szövegek ihlette, magyar nyelven megfogalmazott tanulságok egyúttal a magyar nyelvű költészet, a magyar nyelvű irodalom kezdetét is jelentik, azt a sziklát, amelyre kultúránkat, nyelvhasználatunkat mind a mai napig meghatározó módon alapozzuk. A közreadott, a korai magyar protestantizmus életerejét mutató antifónák ugyanakkor nemcsak a szövegeik miatt képviselnek páratlan szellemtörténeti értéket, hanem dallamaik révén is, amelyek a középkori magyar egyházi gyakorlaton alapulnak. Jelen kötet, a magyar nyelvű antifónák Ferenczi Ilona által közreadott és elrendezett összkiadása reményt ad arra is, hogy a magyar protestáns hagyomány mára feledésbe merült veretes és értékes repertoárja, de legalább e repertoár egyes darabjai újból az istentiszteletek részévé válhatnak, élő módon gazdagítva vallásos és anyanyelvi kultúránkat.” (Richter Pál)

Amerre én járok. Tanulmányok a 70 éves Pávai István tiszteletére. Szerkesztette: Lipták Dániel, Richter Pál, Salamon Soma
BTK Zenetudományi Intézet, ELKH. 528 oldal

amerre en jarok Pávai István népzenekutató, egyetemi tanár (1951, Székelyudvarhely) tudományos munkásságában elsődlegesen Martin György népi tánczenére vonatkozó kezdeti kutatásait folytatta, és tárta fel összefüggésrendszerükben a táncokat kísérő zenék jellegzetességeit a magyar hagyományban, erőteljes interetnikus – főként román – és történeti kitekintéssel. Terepmunkái során több mint 500 órányi – sok esetben unikális – felvételt készített. Komplex megközelítésen nyugvó gyűjtési módszertana, amely a korunk technikai vívmányai kínálta lehetőségeket messzemenően használja, a későbbi generációk, de a kortársak számára is példaértékű. Kutatási eredményeinek legfontosabb összegzése, a 2012-ben Kolozsvárt megjelent kötete, Az erdélyi magyar népi tánczene (angol nyelven 2020-ban adták ki) a magyar népzenekutatás nagy formátumú monográfiáinak sorát gyarapítja. Dialektológiai kutatásaiban pedig az egyes területek táncainak és népi tánczenéjének sajátosságait a nagytájak túlzottan általános és ezért sokszor nem értékelhető szintje helyett a közép- és kistájakra fókuszálva határozta meg – szintén iskolateremtő módon: bevonva a vizsgálatba nemcsak a zenei és táncfelvételeket, lejegyzéseket, hanem az adott területről felgyűjtött emlékeket, emlékezéseket, régi fényképek helyszíni digitalizálásával és az oral history módszerével. Az utóbbi években megjelent kiadványaival (Jagamas János népzenei gyűjteménye, 2014, Magyarózd népzenéje, 2015, A Sóvidék népzenéje, 2016, Szenik Ilona népzenei gyűjteménye, 2019) a folklóradatok adatbázis-szemléletű, komplex közreadását valósítja meg, amelyben az adott témához tartozó tényleges hang- és képfelvételek leíró adataikkal, járulékos dokumentációjukkal együtt megismerhetők, tanulmányozhatók.

Tudományos, ismeretterjesztő és oktatói munkásságát, amelyet a szülőföldjével ápolt folyamatos és mélyreható kapcsolat jellemez, számos szakmai és közösségi díjjal, állami kitüntetéssel ismerték el. Tizenöt éve a Zeneakadémián alapképzési és posztgraduális szinten adja át a fiatalabbaknak ismereteit a népzenéről, a néptáncról, a Kárpát-medencei folklórról, nagyban segítve ezzel a magyar népzenekutatás utánpótlás-nevelését.

Szepesi Zsuzsanna: A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Könyvtárának Rácz Aladár-hagyatéka
BTK Zenetudományi Intézet, ELKH. 172 oldal

szepesi zsuzsanna „…él itt Magyarországon, Budán, fenn Torbágyi úti kis házában kerek e világ legnagyobb zeneművésze…” – írta Rácz Aladárról (1886–1958) barátja, Füst Milán író. A jászberényi muzsikus cigány családból származó cimbalomművész útja fiatalon francia nyelvterületre vezetett. Az ösztönös népi előadó ott alakította ki színvonalas, stilárisan letisztult repertoárját, és érett autodidakta módon valódi előadóművésszé.

Még nem volt ötvenéves, amikor svájci feleségével – állandó zongorakísérő partnerével – együtt hazatért Budapestre, ahol a koncertezés mellett kiteljesedett tanári pályája is. „Felejthetetlen, utolérhetetlen művészetét” barátok, tanítványok, muzsikus kollégák, diplomaták, impresszáriók, kritikusok, rajongók kísérték figyelemmel szerte a világon.

A „cimbalom zsenijének” nem mindennapi életútjáról őriz dokumentumokat a kéziratos hagyaték, amelynek gondosan elkészített katalógusát tartja most kezében az olvasó.

Júlia Papp (ed.): Engraving, Plaster Cast, Photograph – Chapters from the History of Artwork Reproduction
BTK Művészettörténeti Intézet, ELKH. 242 oldal

julia papp The publication contains edited versions of the presentations of the international workshop on the history of reproductions held on 27 August 2020 in the Lutheran Central Museum in Budapest, in connection with the exhibition titled “Present of Ferencz Pulszky”, organised between 26 March and 27 August 2020 in the museum by the Lutheran Central Collection and the Institute of Art History, Research Centre for the Humanities. The exhibition and workshop were the continuation of an international project in 2015–2016 in which, working together with the Museo Nazionale del Bargello in Florence, the Institute of Art History and the Hungarian National Museum, and including the studies of Hungarian and foreign researchers, we compiled and published a bilingual catalogue of John Brampton Philpot’s photographic series of fictile ivories, created in the nineteenth century. There were two types of presentation at the workshop in 2020: one focused on various areas or theoretical questions of the history of reproductions and collections, while the other introduced specific collections of reproductions, such as a photography gallery or a plaster cast collection. The structure of our publication is also based on these two categories.

Az angol nyelvű, több mint 100 képpel illusztrált kiadvány a budapesti Evangélikus Országos Múzeumban 2020. augusztus 27-én tartott nemzetközi reprodukciótörténeti műhelykonferencia előadásainak szerkesztett változatát tartalmazza. A hazai és külföldi szerzők által írt tanulmányok egyik része a műtárgymásolás történetének egy-egy érdekes, különleges vagy éppen marginális fejezetét mutatja be, míg a másik része európai és hazai másolatgyűjtemények (műtárgyfényképek, gipszmásolatok) sajátosságaival, múltjával és jövőjével ismerteti meg az olvasót.

Más kiadókkal közösen megjelentetett kötetek

C. Tóth Norbert: Ráckeve középkori oklevelei. Diplomatikai vizsgálat
BTK, ELKH – Martin Opitz Kiadó. 128 oldal

ctothnorbert Az al-dunai Keve, illetve a Csepel-szigeti Szentábrahámtelke más néven Kiskevi, utóbb Ráckevi (ma Ráckeve) nevű települések részére 1405 és 1526 között kibocsátott oklevelek közül harminckilenc darabot 1887-ben Gavril Vitković, 1888-ban Magdics István, illetve 2015-ben Miskei Antal (fordításukkal együtt) közreadott. Szinte valamennyi diplomának ismert az 1779-ben, 1782-ben és 1790-ben készült másolata. Magdics István a források szövegét „Ráczkeve város levéltárában levő eredeti okmányok után” adta közre. E közlését, jóllehet időközben kiderült, hogy Magdics korántsem az eredeti oklevelek, hanem az 1782. évi másolatok alapján dolgozott, mégis mindenki elhitte. A történeti kutatásban azonban az első és legfontosabb feladat az adott témára vonatkozó források hitelességének megállapítása. Ez a kevei és ráckevei oklevelek esetében a mai napig nem történt meg, és a történeti kutatás, az egyetlen Darkó Jenőt leszámítva, hitelt adott valamennyi Magdics István által közölt forrásnak. A jelen munka ezt a feladatot végzi el a klasszikus diplomatikai vizsgálatok révén, azaz az eredetiben ránk nem maradt oklevelek szövegét azok tartalma és formulás részei alapján elemzi és mond véleményt hitelességükről.

Jakó Zsigmond: Erdélyi Okmánytár – Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. (1373–1389). Szerk. Hegyi Géza – W. Kovács András
MNL OL – BTK TTI, ELKH. 586 oldal + 2 db színes térképmelléklet

jako zsigmond Abból a felismerésből kiindulva, hogy az erdélyi múlt régi forrásai csak nemzetközi munkamegosztással tárhatók fel, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára teret biztosít kiadványai sorában a magyar kutatás ilyen eredményeinek közzétételére. Ezzel a sorozatával a középkori erdélyi vajdaság okleveles forrásainak kritikai számbavételét kezdte el, amit – az elképzelés szerint – idővel a fejedelemség, majd a nagyfejedelemség történetének legfontosabb egyéb iratanyaga követne.

E középkori regesztakötetek a különböző országokban fennmaradt, eddig közöletlen és közzétett erdélyi vonatkozású teljes okleveles anyagról, valamint az azzal kapcsolatos magyar és külföldi forráskritikai irodalom egészéről kívánnak tájékoztatni; a már közölt és eddig ismeretlen oklevelekről egyaránt magyar nyelvű kivonatokban, a határjárásokat és a legfontosabb egyéb részleteket eredeti latin szövegükben adva vissza. A kötetek használatát mindenre kiterjedő név- és tárgymutató, valamint a regesztázott források DL- és DF-jelzeteinek felsorolása segíti elő.

Simon Attila: Az átmenet bizonytalansága – Az 1918/1919-es impériumváltás Pozsonytól Kassáig
Fórum Kisebbségkutató Intézet – BTK, ELKH (Somorja–Budapest). 248 oldal

az atmenet „Az év utolsó napján a csehszlovák hadsereg két tisztje keresett fel, látogatásuk, viselkedésük, hangjuk a legudvariasabb formát öltötte. Megadták a tiszteletet, ami kijár a vendéglátó gazdának, de finoman érésemre adták, hogy ez már nem Magyarország… »vesztett háború és már itt minden a csehszlovákoké« – írta naplójába Kassa megszállását követően néhány nappal Faragó Ödön színházigazgató, de hasonló sorokat a komáromi, lévai vagy rimaszombati polgárok is papírra vethettek volna. 1918 utolsó, és 1919 első napjaiban ugyanis a ma Dél-Szlovákiának nevezett térség, az ott élők legnagyobb döbbenetére csehszlovák megszállás alá került.” A jelen kötet elsősorban olyan kérdésekre keresi a választ, hogy a vizsgált régió lakói miként élték meg az őszirózsás forradalom időszakát, hogyan reagáltak a csehszlovák megszállás hírére, miként fogadták a megszállókat, hogyan alakult az új államhatalommal való viszonyuk, vagyis milyen volt az átmenet, amely során Magyarország lakóiból csehszlovák polgárokká váltak.

Bethlen Farkas: Erdély Története VI. Erdély Sötét Évei: Báthory Zsigmond Utolsó Visszatérésétől Székely Mózes Vereségéig (1601–1603). XI–XII. könyv. Szerk. Kasza Péter, Jankovics József
Erdély Öröksége Alapítvány– BTK ITI, ELKH. 416 oldal

erdely tortenete Közismert mondás, hogy Habent sua fata libelli. Különösképpen igaznak találhatjuk ezt Bethlen Farkas Erdély-históriája esetében. A szerzőnek nem adatott hosszú élet a földön: 1639-ben született és éppen negyvenéves volt, amikor 1679-ben elragadta a halál. Ekkorra azonban már készen volt monumentális, több ezer oldalas művének, a Historia de rebus Transsilvanicisnek a kézirata. A roppant terjedelmű munka 1526-tól 1612-ig tárgyalta a Magyar Királyság széthullásának, majd az abból kialakuló Erdélyi Fejedelemségnek a történetét, itt-ott kitekintéssel a magyarországi eseményekre is. Ezek a szövegek mind kéziratban maradtak és csak egy nagyon szűk réteg számára voltak hozzáférhetők. Bethlen, mint tősgyökeres erdélyi, egyben erdélyi kancellár aligha volt elégedett a 16. század magyar történelmének Istvánffy kínálta verziójával, és valószínűleg ezzel magyarázható, hogy belefogott egy olyan vállalkozásba, mely majdnem ugyanennek a periódusnak a történetét akarta megörökíteni. Bethlennek hozzáférése volt ehhez a kéziratos történeti anyaghoz és amikor ezek szövegét összefűzve, néhol iratokkal kiegészítve, máshol kicsit átrendezve egybemásolta, egybeszerkesztette a maga művében, egyrészt óriási konzervátori munkát végzett, másrészt megalkotta a kortörténet sajátosan erdélyi nézőpontú szintézisét. A magyar nyelvű fordítás első kötete 2000-ben jelent meg, majd ezt tíz év alatt további négy követte. A magyar nyelvű Bethlen-sorozat hatodik darabjára, mely a Benkő-féle 18. századi kiadás V. kötetében levő 11–12. könyvek, vagyis az 1601–1603 közti erdélyi események, zömmel Szamosközyre alapozott elbeszélését kínálja. Ezt tartja most kezében az Olvasó és reméljük, megelégedésére szolgál majd.

Magyar vidék a 20. században

Káli Csaba: Zala megye szovjetizálása 1945–1950. (Magyar vidék a 20. században 6.)
BTK, ELKH – Nemzeti Emlékezet Bizottsága. 460 oldal

Egy korszak vizsgálata során fontos, hogy a kutatók az országos szintű folyamatok elemzése mellett a kisebb területi egységek történéseire is figyelmet fordítsanak, amelyek sohasem kicsinyített másai a nagy egésznek. Káli Csaba Zala megye 1945 és 1950 közötti történetét beszéli el, több szempontból is újszerűen megközelítve azt az átfogó átalakítást, amelyet szovjetizálásnak nevezünk. A szerző kronologikus rendben tárgyalja az események láncolatát a megszállástól az első tanácsválasztásokig, bemutatva, ahogy egy idegen, antidemokratikus rendszer hazai képviselői helyben is kiépítették a saját klientúrájukat, és ezen keresztül fokozatosan rákényszerítették akaratukat az adott közösségre. Nyomon követhetjük, miként zajlott a földosztással egybekötött földfosztás, a különböző új hatalmi szervek felállítása, hogyan formálódott az újabb diktatúra, és miben volt tetten érhető annak társadalmi elutasítottsága. Érzékletes képet kapunk az új hatalmi elitről, a rendszerváltás gazdasági következményeiről, az államosításokról, a kollektivizálásról vagy éppen a helyi egyházak elleni támadásokról, vagyis Zala megye döntően falusi társadalmának megtöréséről. A tablót mikrotörténetek színesítik, így például bepillanthatunk egy bérház építésébe és lakásainak elosztásába, egy népbírósági per kulisszáiba vagy éppen egy városi párttitkár magánéleti problémáiba. A szerző az események sokszínű megrajzolásához a levéltári források mellett számos korabeli újságcikket, visszaemlékezést, fotót és térképet is felhasznált.

Csikós Gábor – Horváth Gergely Krisztián (szerk.): Lefojtva. Uralom, alávetettség és autonómia a pártállamban (1957–1980). (Magyar vidék a 20. században 7.)
BTK, ELKH – Nemzeti Emlékezet Bizottsága. 580 oldal

csikos A kötet tanulmányai tematikájukban és időhatáraikat tekintve leginkább az Árnyékos oldalon című kötetünkhöz kapcsolódnak. Kronológiai szempontból is folytatódik a Fejér megyei termelőszövetkezetek működésének előzőleg 1967-ig bemutatott története. Előzményekre tekint vissza a borsodi körkép is: a kommunisták belső ellenzéke után most a kommunista vezetés karriermintáiról olvashatunk. Mezőfalva történetének újabb vetületei is kibontásra kerülnek a rövid hatvanas évekből, mégpedig a megfigyelés, 1956 megtorlásának szemszögéből. Az 1956 utáni kádári restaurációt követő két évtized a kommunista társadalomátalakítási kísérlet legmélyebb változásokat előidéző időszaka. A magyar társadalom, s különösen a kollektivizálást követő vidék társadalma a lefojtottság állapotában élt. A pártállam 1957-től újra kiépítette és megszilárdította hatalmi struktúráit, amellyel szemben a nyílt ellenállás eleve értelmetlen volt. Kötetünkben a Kádár-korszak tudatformálásával több tanulmány is foglalkozik. A kollektivizálás befejezésével megszűntek vagy súlyosan roncsolódtak a szabadság vidéki körei. A kis autonómiák felszámolásának kísérlete tetten érhető az egyházak térvesztésében is. Ebben a kötetben ismét markánsan szerepel az egyháztörténeti blokk, mivel ez a két évtized hozza el a magyar társadalom földcsuszamlásszerű szekularizálódását. Ahogyan a kollektivizálás nem csupán a vidéki társadalmat befolyásoló társadalomtörténeti esemény, úgy az egyház visszaszorítása sem pusztán az egyház ügye, nagyon fontosak a hívek megélései, a vallásgyakorlás módozatainak alakulása, mint ez a pedagógusok vagy a Homoród menti falvak lakóinak sorsán keresztül bemutatásra kerül. A kommunista diktatúra erdélyi történetei lehetővé teszik a két szocialista ország tapasztalattörténeteinek összevetését. A tanulmányok nemcsak ütköztetik a propagandát és a gyakorlatot, de sok esetben rámutatnak a pártállam különböző hatóságai, hivatalai által készített dokumentációk ellentmondásaira is. Más színben mutatják például a téeszelnökök értékrendjét az általános jelentések és a bírósági dokumentumok, jelezve, hogy nem mindegy, milyen forráscsoportra alapozva rajzoljuk meg egy korszak képét.

Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv, 2021. Környezettörténet – Historiográfia. Főszerk. Demeter Gábor – Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka
BTK, ELKH – Hajnal István Alapítvány. 444 oldal

gazdasagtortenet A Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2021-ben megjelenő ötödik kötete huszonegy szerző tizenöt tanulmányát foglalja magában. A bevett korszakhatárokon átívelő tematikus kulcsfogalmak: Környezettörténet – Historiográfia. A környezettörténet (environmental history) nemzetközi intézményesülése új keletű. Mint viszonylag új kutatási irányzat eleve interdiszciplináris: a klímaváltozás története, az energia- és gazdaságtörténet, a járvány- és katasztrófatörténet, a történeti ökológia egyaránt ott szerepelnek a környezettörténet által vizsgált kérdések között. Minden, amit az emberi beavatkozás természeti következményei, illetve a természet emberi társadalmakra gyakorolt hatása kapcsán kutatni érdemes. A historiográfia, a történetírás története egyidős magával a históriával. A gazdaság- és társadalomtörténet historiográfiája azonban újabb keletű: azt vizsgálja, hogy miként ébredt öntudatára, milyen nemzetközi mintákat követve, milyen kutatói teljesítményekkel igyekezett megteremteni az intézményesülés formáit, kereteit ez a szakdiszciplína a 20. században. Kötetünk ennek a két területnek a művelőit vonultatja fel, a vízszabályozásoktól a klímaváltozás gabonatermelésre kifejtett hatásáig, egyúttal áttekintést ad a lengyel, magyar és szlovák gazdaságtörténet-írás régi-új útjairól.

Magyar Várostörténeti Atlasz sorozat

Fedeles Tamás – Kovács Viktória – Szilágyi Magdolna (szerk.): Pécs. (Magyar Várostörténeti Atlasz 8.)
BTK TTI, ELKH – Pécsi Tudományegyetem (Budapest–Pécs). 128 oldal

pecs Pécs több mint két évezredes története folyamán rendkívül sokat változott a város területi kiterjedése és ennek nyomán az itt élők térhasználata, mindez pedig jelentős topográfiai súlypont-áthelyeződésekhez vezetett az egyes korszakokban. Ezek közül minden bizonnyal az egyik legszembetűnőbb jelenség a római kori Sopianae és a középkori Quinqueecclesiae térszervezése közötti eltérés: az antik település lakott területén kívül létrejött ókeresztény temető, azaz a necropolis ugyanis a középkor egyik legfontosabb centrumává, a püspökség központjává vált. A középkor folyamán kialakult, a 15. század elején pedig fallal övezett település a mai napig a város meghatározó része. A török hódoltság idején a külvárosok bővültek, majd az újkori, különösen a 19. század második felében kitapintható iparosodás, s az általa generált népességnövekedés erősítette e folyamatot. A 20. században a városhoz csatolt környező falvak tovább gyarapították Pécs területi kiterjedését. Jelen munka – amely szervesen illeszkedik az Európai városok történeti atlasza nemzetközi programhoz, s a Magyar várostörténeti atlasz sorozat 8. köteteként lát napvilágot – célkitűzése, hogy bemutassa Pécs topográfiai fejlődését a város területén kimutatható első településnyomoktól kezdődően napjainkig. E tekintetben vállalkozásunk hiánypótló, ugyanis korábban hasonló áttekintés nem született. A kutatás tíz évvel ezelőtt vette kezdetét, s első eredményeinket 2012 októberében a Pécs város topográfiája a kezdetektől a 20. század elejéig címmel megrendezett konferencián mutattuk be.

Over the more than two millennium-long history of Pécs, the territorial extent of the city and – as a result – the use of space by the people living there have changed significantly, which caused major topographical shifts in each period. Certainly, one of the most striking phenomena is the difference between the spatial organisation of Roman Sopianae and medieval Quinqueecclesiae. The necropolis, the early Christian cemetery outside the inhabited area of the ancient settlement, turned into one of the most important centres of the Middle Ages, the seat of a diocese. The settlement emerging during the Middle Ages and walled around at the beginning of the fifteenth century, is still an important part of the city today. During the Ottoman occupation of Hungary, the suburbs continued to expand. This process was bolstered by industrialisation in the modern era, especially in the second half of the nineteenth century, as well as the population growth induced by that. In the twentieth century, the surrounding villages attached to the city further increased the territory of Pécs. The objective of the present work – belonging to the European Atlas of Historic Towns programme and published as the eighth volume of the Hungarian Atlas of Historic Towns series – is to present the topographic development of Pécs from the first traces of the settlement discovered in the territory of the city to the present day. In this respect, this is a gapfilling publication, as no similar overview has been made of Pécs before. Research for this volume started ten years ago and our first findings were presented at the conference entitled The Topography of the Pécs from the Beginnings to the Early Twentieth Century held in October 2012.

Folyóiratok

A BTK Történettudományi Intézet folyóiratai

Világtörténet 2021/1–4. szám
BTK Történettudományi Intézet

vt2021

A Világtörténet című folyóirat alapvetően az egyetemes történeti kutatás legújabb alapvetései, valamint a magyar és egyetemes történelem összefüggései iránt érdeklődő szakmai közönség számára készül, nem kizárva azonban az egyetemi hallgatók, illetve a doktoranduszok körét sem, hiszen tanulmányaink gyakorta átfogó, nagy térségeket és témákat érintő összefoglalások, közérthető megfogalmazásban, melyek közül számos szerepel a felsőoktatási intézmények kötelező, avagy ajánlott olvasmánylistáin.

Történelmi Szemle 2021/1–4. szám
BTK Történettudományi Intézet

tsz2021
A Történelmi Szemle 1958-ban alapított, azóta folyamatosan megjelenő évnegyedes folyóirat, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének értesítője.

Hungarian Historical Review 2021/1–3. szám (Medieval Economic History)
BTK Történettudományi Intézet

hh2021
The Hungarian Historical Review is a peer-reviewed international journal of the social sciences and humanities with a focus on Hungarian, East-Central, and Southeast European history. The journal’s geographical scope makes it unique: the Hungarian Historical Review explores historical events in Hungary, East-Central, and Southeast Europe but also raises broader questions in a transnational context. The journal aims to stimulate dialogue on Hungarian and East-Central European history in a transnational context. The journal fills lacuna, as it provides a forum for articles and reviews in English on Hungarian, East-Central, and Southeast European history, making regional historiography accessible to the international reading public and part of the larger international scholarly discourse.

A BTK Irodalomtudományi Intézet folyóiratai

Helikon 2021/1–3. szám
BTK Irodalomtudományi Intézet

helikon2021
A Helikon 1955 óta jelenik meg, évente négy számban. A folyóirat az irodalomtudomány nemzetközi kutatási eredményeiről ad tájékoztatást. Érdeklődési körébe tartoznak az irodalomelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány, a modern világirodalom elvi, történeti, módszertani kérdései és a művelődéstörténetnek az irodalommal határos területei. Számai 1963 óta tematikusak: egy-egy szakterület, illetve probléma köré szerveződnek, a lehetőségek szerint figyelembe véve a legújabb tudományos irányzatok nézeteit.

A már bemutatott témák teljes listáját minden számában közreadja. Az összefoglaló tanulmányokat és a részproblémákat tárgyaló szemlecikkeket hazai és külföldi szerzők írják. Néhány irodalomtudományi alapmű, tanulmány mindmáig csak ezekben a Helikon-számokban olvasható magyarul. A folyóirat rendszeresen beszámol az irodalomtudomány nemzetközi eseményeiről, kongresszusairól, tanácskozásairól, dokumentálva az egymástól eltérő álláspontokat, módszertani vitákat.

Magyar Könyvszemle 2021/1–3. szám
BTK – OSZK

ksz2021

A BTK Irodalomtudományi Intézete és az Országos Széchényi Könyvtár könyv- és sajtótörténeti folyóirata.

Literatura 2021/1–3. szám
BTK Irodalomtudományi Intézet

literatura2021

A Literatura 1974-ben, Sőtér István főszerkesztésében, Béládi Miklós felelős szerkesztésével negyedéves folyóiratként indult, s főként az irodalmi modernség, a 20. századi magyar irodalom kérdéseinek vizsgálatát és az irodalomelméleti tájékozódást tekintette feladatának, s az 1971-ben megszüntetett Kritika szellemiségét kívánta továbbvinni. 1985-től a folyóirat profilja módosult: nagyobb hangsúly esett a 20. századi magyar irodalomtörténet hagyományainak és megítélésének felülvizsgálatára. 1990-ben a Literatura profilja jelentősen változott, irodalomelméleti folyóirat kívánt lenni, s ezzel olyan útra lépett, aminek Magyarországon nem volt előzménye, hagyománya. 2000-től az irodalomelméleti profil fenntartása mellett a lap helyet ad irodalomszociológiai, művelődéstörténeti és más rokonterületeket képviselő tanulmányoknak is. Elsősorban a legkiválóbb pályakezdők számára tartja fenn a „Műhely” rovatot, s igyekszik bemutatni a különféle magyarországi műhelyeket, iskolákat.

Rendelési, vásárlási információk itt találhatók.

Hírek