2021. június 21. és 24. között került sor a nemzetközi etnológia és folklorisztika legjelentősebb tudományos seregszemléjére. A Société Internationale d'Ethnologie et de Folklore 15. alkalommal (ám ezúttal online) megrendezett, Breaking the rules? Power, participation, transgression téma-megjelölésű konferenciáján a BTK Néprajztudományi Intézet Folklór Osztályának munkatársai is részt vettek.
Domokos Mariann a Breaking the rules: repurposing the dictionaries as ethnographic data elnevezésű szekcióban tartott előadást, ahol a résztvevők különböző, egymással szoros kapcsolatban álló nyelvészeti és kulturális dokumentációkat mutattak be abból a szempontból, hogy azok hogyan értelmezhetők néprajzi/folklorisztikai forrásokként. Domokos Mariann ehhez a tematikához illeszkedve Proverbial additions in Hungarian folktales: Documentation and textualization in 19th century című előadásában az 1862-ben kiadott Eredeti népmesék alapján Arany László meseszöveg-alakítási gyakorlatának egyetlen aspektusát, a proverbium-interpolációkat vizsgálta a korabeli magyar szólásgyűjtemények tükrében. Arany a mesekötet szerkesztése és közzététele során módszeresen illesztett a szövegekbe szólásokat, közmondásokat és egyéb olyan állandósult kifejezéseket, amelyek egyszerre biztosítottak a meséknek népies és poétikus jelleget. E gyakorlat közelebbi vizsgálatát az a tény indokolja, hogy az Arany László mesék a magyar népmesei elbeszélő mód mintáivá váltak.
Eitler Ágnes az ICH on the ground: fine art of rules and measures panelben vett részt Ethnographic knowledge-making and the creative process of local heritagization című előadásával. A panelt a SIEF 2020. évi sienai online nyári egyetemének résztvevői szervezték az előadások, viták és beszélgetések során felvetődött kérdések továbbgondolása céljából. A középpontban az örökségesítés intézményrendszereinek helyi hatása, szűkebb értelemben véve pedig az UNESCO szellemi kulturális örökségre vonatkozó állásfoglalásának gyakorlatban megvalósuló formái álltak. A panel előadói különösen nagy hangsúlyt helyeztek az örökségesítésbe bevont, abban részt vállaló kutató szerepeinek kritikai felülvizsgálatára. Eitler Ágnes magyarországi tereptapasztalati alapján az örökségesítés „kreatív” jellegére hívta fel a figyelmet, mely az állami intézményrendszer szintjétől a helyi szintig a jelenség meghatározó tulajdonsága. Az örökség globális fogalmának állami szintű intézményrendszerekbe építése, vagy helyi szintű használata nem egyenlő az UNESCO konvencióinak teljes átvételével, hanem sokszínű, változatos alkalmazását, és a közösségek igényeinek megfelelő alakítását jelenti. (Az előadások várhatólag a Slovak Ethnology 2021. évi különszámában jelennek meg.)
Gulyás Judit a Silenced traditions, marginalized genres, and hidden sources in the creation of cultural heritage and literary canons című szekcióban tartott előadást, From scorn to glory: The making of the proper folktale in Hungarian culture címmel. Ebben azt kísérte nyomon, miként vált a népmese az elmúlt két évszázadban a megvetés tárgyából nemzeti kultúrkinccsé, ezenközben hogyan lett meghatározóvá a népmeséről szóló diskurzusokban egyfajta történetietlen és kultikus megközelítés, amely a népmese bármiféle kritikai értelmezését felfüggeszti vagy megnehezíti, hogyan marginalizálódtak a megdicsőült műfaj bizonyos szövegcsoportjai (történetesen éppen a legkorábbi feljegyezett magyar népmesék), és milyen szűrők (editorial filters) alkalmazásával jött létre, majd kanonizálódott a 19. század végétől egy bizonyos népmesei stílus és tematika, amelynek következtében mára a sokféleség nem a szájhagyományozó létmódból fakadó, kreatív alkotói lehetőségként, hanem gyakorta az elvárt stiláris és tematikus normát sértő anomáliaként értelmeződik.
A New rules for the engagement with nature: human ecology and emerging heritage futures szekcióban Mikos Éva Babai Dániellel közösen tartott előadást, Myths and rumors related to the ethnozoological knowledge in the Eastern Carpathians címmel. Prezentációjuk a Babai Dániel vezette Lendület-kutatócsoport munkájának, Lokalitás a globális változások hálózatában: Az ökológiai antropológia mint közvetítő a helyi közösségek és a globális változások között a Kárpát-medencében egyik alprogramját, a Kárpát-medencei etnozoológiai kutatómunkát mutatta be. Az etnozoológiai gyűjtőmunka során strukturált interjúk készültek több gyűjtőponton, amelyek közül a gyimesvölgyi Hidegségen összegyűlt anyag került bemutatásra.
Az előadás első felé nagy vonalakban vázolta a kutatási módszereket, valamint néhány gerinces állatról, a varangyról, a viperáról, a gőtéről és a fecskéről a helyiek tudatában élő ismereteket. Mikos Éva, a munka folklorista közreműködője a helyi állattani ismeretek narratív aspektusait igyekezett megvilágítani. Azokról a mondákról és más, műfajilag nehezen besorolható hiedelemszerű történetekről szólt az előadása, amelyek a helybelieknek bizonyos fajokhoz, illetve fajcsoportokhoz fűződő valós vagy fiktív viszonyulását tükrözik. A legtöbb állatokkal kapcsolatos elbeszélés tapasztalaton, megfigyelésen alapul, amelyek közé ritkán keverednek iskolai vagy sajtóból, televízióból szerzett ismeretek. A történetek fiktív elemeit többnyire hagyományos paraszti hiedelemtörténetek alkotják, amelyek jelentős része más tájegységekről is ismert, ugyanakkor korábbi mondagyűjtésekből nem, vagy csak ritkán kerültek elő. Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy a kívülről, például iskolai tananyagokból vagy más műveltségből származó ismeretek is a mondák alakját öltik, és integrálódnak a helyi hiedelemrendszerbe.
Tamás Ildikó és Csáji László Koppány közös, How the ”field”, our fieldwork, and research topics have changed during COVID-19 pandemic című előadásukban a járványhelyzet következtében kialakult új kutatói kihívásokról (és egyben lehetőségekről), az etnográfiai munkamódszerek és a terepmunka nehézségeiről, illetve súlypontjainak áthelyez(őd)éséről beszéltek Reconsidering our disciplines in pandemic times: Views and experiences of emerging and established scholars szekcióban. A kijárási korlátozások az általuk kutatott csoportok életében, működésében is jelentős átalakulásokat eredményeztek. Jóllehet a társadalmi élet offline és online lehetőségeinek és alkalmainak kettőssége már korábban is jelen volt a kutatói gyakorlatban, az online tér korábban soha nem tapasztalt dominanciája számos adaptációs stratégia kidolgozását tette szükségessé mind a kutatók/kutatás, mind a kutatás tárgyát képező csoportok számára.
A konferencia részletes programja és az előadások összefoglalói itt elérhetők.
