A "Tökmag ereje" című 25 perces ismeretterjesztő film gyártása befejeződött, osztotta meg a hírt Mészáros Csaba, a BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa az intézet honlapján. Az alkotás magyar-szlovén tudományos együttműködésben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a ZRC SAZU Inštitut za slovensko narodopisje kutatóinak közreműködésével készült. Az ARRS – NKFIH SNN 126230 számú „Protected areas at the Hungarian- Slovenian border area. Challenges of cooperation and sustainable development nevű kutatási program keretében készült kétnyelvű film a tökmagolaj társadalmi szerepét mutatja be az Őrségben és Goričkoban, a határ menti magyar és szlovén faluközösségek életében.
A film az Őrség-Goričko tájegységre oly jellemző tökmagolaj előállítását mutatja be fél évszázad távlatában a technológia fejlődésén keresztül. A készítők elsősorban arra kérdeznek rá, hogy a tökmaggal való foglalatoskodás közösségformáló ereje miképpen változik meg, alakul át akkor, amikor a héjas tökmag szerepét átveszi a héjatlan tökmag. Az elmúlt ötven évben a házi készítést, a saját fogyasztásra való olajütést felváltotta a kisipari, piacra való termelés.
A korábban a helyi táplálkozáskultúrában is periférikus tökmagolaj pedig a térség márkajegyévé és keresett exportcikkévé vált. Nemcsak a tökmagról szól tehát a film, hanem arról, hogy miképpen alakította át a kis peremhelyzetű faluközösségek életét az új tökhibridek és termelési formák térhódítása.
Részlet egy helyi asszonyokkal készített interjúból, amely a filmben szerepel:
„Az olajkészítés, valamint a magok előkészítése is valamikor más volt, ugye? Az emberek segítettek egymásnak, esténként találkoztak. Emlékeznek milyen módon folyt a tökmagköpesztés?
Az vidám volt, oda eljöttek a férfiak is. (…) Sokan el szoktunk jönni, most meg ez a másik mag van. Ez a munka nincs többé. Akkoriban, az ilyen alkalmakkor mindent megtudtál, most meg nem tudsz meg olyan dolgokat, hogy ki hol esküdött meg, ki hol nem, ki kihez jár. (Nevetnek.)Milyen időszakban folyt ez a munka?
Inkább télen, igen.Vagy esetleg tavasszal?
Nem, inkább télen, amikor még volt hó. Akkor egybegyűltek, és a jó melegben foglalatoskodtak. Fiatal lányok voltunk, és szerettük ezt csinálni, aztán jöttek a fiúk is, akik kicsit megsimogattak minket, és boldogok voltunk. (Nevetnek.) Már messziről énekeltek a fiúk, mi hallottuk: ó, jönnek a fiúk, mert már halljuk az éneküket. Most meg már nem lehet énekelni sem, mert mit mondanak az emberek, biztos részegek, azért énekelnek. Most már nyugodtabban térnek be a házba. Minden egy kicsit csendesebb és nyugodtabb.
Ilyen alkalmakkor készítettek esetleg valami különlegeset? Milyen étlekkel és italokkal kínálták a köpesztőket a házban?
Közben kaptak almát, a végén, amikor mindent befejeztek, akkor pedig a háziasszony készített gibanicát, olyant, ami tökből van. Jó puhára készítették, mézzel megkenegették. Itóka is volt, mézes pálinka. (…) Jó volt, szerettek menni az emberek.Mikor fejezték be a közös munkát?
Attól függ, mikor melyik dörmögött, hogy többet ne dolgozzunk. Szóval, amikor elég volt."
A film itt megtekinthető:
A teljes írás itt olvasható.
A képeket a filmből rögzítettük.
