A kolozsvári Sapientia Kutatási Programok Intézete támogatásával 2022-ben Transzilvanizmuskoncepciók és -formák az erdélyi irodalmi életben: megvalósulás, kölcsönhatás, utóélet címmel csoportos kutatási projekt indult Boka László, a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa vezetésével.
A 2023 végén sikeresen lezárult program olyan kulturális törekvések, egyéni életművek és irodalmi-művészi csoportosulások tevékenységének komparatív vizsgálatára, illetve hatásuk feltárására terjedt ki, amelyeket a transzilvanista eszmekör megújuló formái és változatos, időben is módosuló koncepciói ihlettek.
A program keretében szervezett konferenciák és a megjelent tanulmányok mellett tudományos ismeretterjesztő előadások és rendezvények biztosították az érdeklődők számára a kutatás folyamatának és eredményeinek megismerését.
A kutatásban részt vevő további tagok (Antal Balázs és János Szabolcs egyetemi docensek, Albu-Balogh Andrea adjunktus) a Partiumi Keresztény Egyetem főállású, illetve óraadó munkatársai.
A kutatási ciklussal párhuzamosan készült el további szakértők bevonásával aTranszilvanizmus. Eszmék, korok, változatok című tanulmánykötet, amely 2023. december végén jelent meg Budapesten az MMA Kiadó gondozásában. A kötet a szerkesztő Boka László mellett Balázs Imre József, Balázs Mihály, Filep Tamás Gusztáv, K. Lengyel Zsolt, Láng Gusztáv, Markó Béla, Murádin Jenő, Patócs Molnár János, Szász László és Vallasek Júlia írásait közli, valamint Cs. Gyímesi Éva és Pomogáts Béla egy-egy korábbi, jelentős tanulmánya is helyet kapott benne. Megismertetésére és népszerűsétésére februárban és márciusban Bécsben, Budapesten, Gödöllőn és Nagyváradon, később pedig más helyszíneken is rendeznek könyvbemutatót.
A 2023 végén zárult Transzilvanizmuskoncepciók és -formák az erdélyi irodalmi életben: megvalósulás, kölcsönhatás, utóélet című csoportos kutatási program szinkrón és diakrón vizsgálatokat is végezve tárta fel a transzilvanizmusformák változatait, miközben a tárgykör kevéssé kutatott irodalmi vetületeivel is részletesen foglalkozott.
A transzilvanizmus olyan sajátos áramlat a magyar eszmetörténetben, amely Erdély önálló (vagy kényszerűen különálló) státusaiból fakadóan, az innen származtatható közös (vagy közösnek vélt) táji, gondolati, etikai, vallási és egyéb jegyeket, meglévő regionális sajátosságokként, szellemi autonómiaformákként kívánta hangsúlyozni különböző korokban. Politológiai értelemben a régió érdekeinek mindenkori érvényesítését tűzte ki célul, és a Fejedelemség idejében vagy a Monarchia alatt éppúgy létezett, mint hangsúlyosabban a két világháború közötti időszakban, amikor kényszer szabta helyzetben vigaszideológiaként, majd európai távlatokat felmutatni kívánó néptestvériség-eszmeként is megnyilvánult.
Ez a gondolatkör, a maga folyamatosan módosuló formáival a második világháború után is tovább élt, és az ezredforduló környékén vált újra hangsúlyosabbá. Az erdélyiségnek, az erdélyi gondolatnak számos formája, vetülete alakult ki, amelyeknek közös jegye, hogy a történelem változásai, a földrajzi adottságok, a térség geográfiai zártsága, a jellegzetes táj együttes hatásában olyan autentikus és életformákat meghatározó lelkület formálódott volna ki, amely az évszázadok óta ott együtt élő népek mindegyikének sajátja, és minden mástól megkülönböztető egységbe is kapcsolhatja őket.
A transzilvanizmus két világháború közötti legismertebb, domináns formája az együtt élő népek történelmi sorsközösségére épített. A több irányból is fenntartásokkal kezelt, mégis máig hatni képes eszmeiség esetén nem egyetlen, stabil és változatlan alakzatról, hanem leginkább időben formálódó jelenségkörről és annak variánsairól beszélhetünk, amely társadalmi szerepei mellett szépirodalmi, kulturális hatásában mutatkozott meg, ugyanakkor erkölcsi és vallási vetületeiben is hangsúlyos maradt.
A kutatócsoport programja a lapszerkesztőségi holdudvarok együttműködési formáinak feltérképezése mellett általános összefoglalást és terminológiai összegzést kívánt nyújtani a transzilvanizmus korokon átívelő lényegéről és hatásáról. Ez a transzilvanizmus két világháború közötti alakulástörténetében olyan fehér foltok konkrét felkutatását jelentette, mint az „urbánus transzilvanista” szerzők (például Tabéry Géza, Molter Károly, Karácsony Benő) szépirodalmi munkásságának kérdésköre, illetve általánosan is az erdélyi német–magyar kulturális kapcsolatok alakulástörténete a húszas évek végén és a harmincas évtized elején, különösen a Klingsor című lap és környezete tekintetében. A kevéssé kutatott vagy eddig egyáltalán nem feltárt jelenségek, hagyatékok, kapcsolati hálók és konkrét szépírói művek vizsgálata kiemeli a kutatás jelentőségét.
Szintén kevéssé feldolgozott témának számít a transzilvanizmus második világháborút követő utóélete, többször módosult vagy torzulni kényszerült eszmeköre, amelynek elemzése a program részfeladatai közé tartozott. Az egyes vezető irodalomszervezők (Kuncz Aladár, Bánffy Miklós, Kós Károly) eddig csak részben feltárt hagyatékának feldolgozására épített, átfogó terminológiai és fogalomtisztázó történeti kutatások mellett a kutatócsoport tevékenysége a témakör egészére, az eszmei áramlat megújulni képes eredőire figyelő, összegző jellegű vizsgálódásokat is magába foglalt.
A támogatott időszakban a csoport tagjai kiemelten fontosnak ítélték a részeredmények szakmai megvitatását és bemutatását a társdiszciplínák képviselői számára tudományos konferenciákon tartott előadások és a kutatási eredményekből készült szaktanulmányok révén. 2023 áprilisában Kolozsváron, a Vallásszabadság Házában rendeztek Transzilvanizmus-ülésszakot, szeptemberben pedig Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem tudományos konferenciasorozata keretében tematikus szekciót szerveztek.
A szélesebb közönség számára ismeretterjesztő írások, kritikák, recenziók tették láthatóvá a kutatócsoport tevékenységét, valamint tablókiállítás is készült az erdélyi Helikon köréről és Bánffy Miklós életművéről.
A képek forrása: Partiumi Keresztény Egyetem
