A város árvái. Kitett és talált gyermekek a 18. századi Pest-Budán és Óbudán címmel jelent meg Simon Katalin, Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosának cikke a Családtörténetek blogon, amelyben azt mutatja be, milyen gondoskodásra számíthattak az elárvult és „kitett” gyermekek a 18. századi Pest-Budán.
„A’ régi Időben olly szokás vólt a’ Világnak némelly részeiben, hogy a’ melly Szülék Magzatjaikkal bajlódni nem kívántak, vagy éktelen ábrázatuak voltak, avagy szerencsétlen Tsillag alatt születtettek, ők azokat el-vetették: hát mit szóljak a’ mi Időnk szerént ama’ nagy roppant Városokról, hány el-hagyatott Fattyú-Gyermekek szedettetnek-fel Esztendőnként azoknak Utszáiban?” (Weszprémi István, 1760)
Európa egyes nagyvárosaiban már a középkorban problémát okozott a szegény árvákról, lelencekről történő gondoskodás. Az ilyen gyerekek nevelésének kérdése összefonódott a szegény- és betegüggyel, így alapították meg a reneszánsz Firenzében 1421-ben az „ártatlanok kórházát”, azaz az Ospedale degli Innocentit, amely egyszerre volt betegápoló intézmény és lelencház. A 17–18. századi Párizsban és Londonban már bevett, sőt, a társadalom többsége által tolerált gyakorlatnak számított a nem kívánt, mégis megszületett gyermekek utcára tétele, sorsukra hagyása. A londoni utcán haldokló, elhagyott csecsemők sokkoló látványa arra ösztönözte a filantrópus Thomas Coramot, hogy külön ún. lelenckórházat alapítson számukra, s így mentse meg őket a biztos haláltól.
Lelencek fogadása a londoni Foundling Hospitalban a 19. században (Forrás: Wellcome Collection)
A Habsburg Birodalomban a sebészmesterek, bábák képzését biztosító egyetemek vagy tartományi líceumok alá tartozó szülőintézetekben adódott lehetőségük a megesett nőknek világra hozni gyermeküket. Az 1784-ben Bécsben megnyílt Allgemeines Krankenhausban már külön szülészeti osztály és lelencház működött, ahol a nők titokban szülhettek és hagyhatták az intézményben újszülöttjüket.
