A Magyar Tudományos Akadémia 196. közgyűlésén, 2023. május 8-án Akadémiai Díjat adtak át Molnár Antal, az MTA doktora, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főigazgató-helyettese, a BTK Történettudományi Intézet igazgatója, tudományos tanácsadója részére.
A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége az MTA rangos kitüntetését, az Akadémiai Díjat tudományos tevékenységet végző kutatóknak vagy kutatócsoportoknak adományozza az elmúlt években elért kiemelkedő kutatási munkájuk és eredményeik, valamint szakkönyveik, publikációik elismeréseként.
Molnár Antal átveszi az Akadémiai Díjat. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
Molnár Antal a kora újkori egyháztörténet terén végzett kiemelkedő tudományos tevékenysége, a szélesebb értelemben vett kora újkori művelődéstörténet és kultúratudomány nélkülözhetetlen darabjaiként számon tartott katolikus egyháztörténeti munkái, a nemzetközi tudományos életben való aktív közreműködése, valamint a magyarországi obszerváns ferencesek 15–16. századi formuláskönyveit kritikai kiadásban megjelentető grandiózus, új kötete elismeréseként kapta meg a díjat.
Molnár Antal tudományos, egyszersmind akadémiai pályaíve olyan történészé, aki választott szakterülete, a kora újkori egyháztörténet problémáit folyamatosan táguló kontextusokban tudja sikerrel értelmezni. Ha végigtekintünk bő három évtizedes alkotói termésén, és csupán arra a húsz könyvre figyelünk, melyeket 2002 óta publikált, ez a folyamat látványosan megmutatkozik. Első könyve, Katolikus missziók a hódolt Magyarországon I. (1572–1647) lenyűgöző adatgazdagságával és forrásismeretével lepte meg a szakmát. Egyszersmind azonnal felismerték a műben az önmagukon túlmutató elemeket, vagyis hogy a könyv a szélesebb értelemben vett kora újkori művelődéstörténet és kultúratudomány nélkülözhetetlen darabja. Nem véletlen, hogy ez a mű kapta meg elsőként a régi magyar irodalomtörténészek legrangosabb díját, a Klaniczay-díjat.
A kétezres években sorra jelentek meg Molnár Antal teljesen újszerű monográfiái és tanulmánykötetei a hódolt Magyarország katolikus egyháztörténetéről, sokat hozzáadva a kor protestantizmusának és oszmán kultúrtörténetének problematikájához is. Ezek a kötetek – például a 2005-ös Mezőváros és katolicizmus, a 2006-os A bátai apátság és népei a török korban, valamint a jezsuiták erdélyi és felső-magyarországi működését tárgyaló Lehetetlen küldetés (2009) – bebizonyították, hogy a kora újkori egyháztörténet csakis a legszélesebb adatbázison vizsgálható, egyúttal ennek eredményei a teljes kora újkori kultúrtörténet számára használhatók. Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán (2009) című kötetében a kor nemzetközi gazdasági és kapcsolattörténetének Firenzétől Budáig terjedő impozáns hálózata rajzolódik ki.
Molnár Antal legújabb könyvei – így a nagydoktori értekezésként is megvédett Magyar hódoltság, horvát hódoltság. Magyar és horvát katolikus egyházi intézmények az oszmán uralom alatt (2019) – a megszokott szakszerűség mellett immár messze a tárgyalt téma fölé emelkedő szinten tárgyalják a nemzetközi és magyar egyháztörténet viszonyait, újszerűen értelmezve a konfesszionalizáció fogalmát is.
Molnár Antal idegen nyelvű könyveinek száma is gyarapodik, külföldi elismertsége egyre nő. Könyveiről 109 recenzió jelent, ebből 54 ismertetés külföldön, összesen 16 országban. Nemzetközi súlyának legfőbb megnyilatkozása az a megtiszteltetés, hogy 2021-ben a Történettudományok Pápai Bizottságának tagjává választották.
Molnár Antal
Molnár Antal legújabb könyve (Die Formelsammlungen der Franziskaner-Observanten in Ungarn; ca. 1451–1554, Roma, 2022) egy mind méreteit, mind minőségét tekintve monumentális forráskiadás. A kötet a magyarországi obszerváns ferenceseknek a 15. század közepétől a 16. század első feléig terjedő mintegy százéves időszakban keletkezett formuláskönyveit tárja a nemzetközi tudományosság elé kritikai kiadásban, 820 oldalon, ebből csaknem 200 oldal a mű monográfia számba menő bevezetője. Ez a mű ritka tudományos erényekkel büszkélkedhetik. Elmondható, hogy anyagát, terjedelmét tekintve európai szinten is felülmúlja az összes hasonló ismert kiadványt, tehát oly módon képviseli a magyarországi történettudományt nemzetközi porondon, hogy azonnal az élvonalba kerül. Ezt jelentős mértékben elősegíti, hogy a kötet Rómában, egy közel 140 éves múltra visszatekintő könyvsorozatban (Analecta Franciscana) látott napvilágot. Ki kell emelni azt a kreatív tudatosságot, amellyel a szerző alapvető fontosságú, sokszor igen általános jellegű történeti következtetéseket von le ezekből a sokszor nehezen értelmezhető, alapvetően jogi természetű iratokból.
A könyv új fényben mutatja be a magyarországi obszerváns ferencesség történetét annak legválságosabb időszakában, a török hódítás és a reformáció kezdetén. Nemzetközi jelentőségűvé mégis leginkább az emeli a művet, hogy a ferences formulagyűjtemények szövegeit beemeli a kolostori kultúra és a humanizmus bonyolult kapcsolatáról folyó európai diskurzusokba.
A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén a hagyományoknak megfelelően az Akadémiai Díj mellett az Akadémiai Aranyérmet, az Akadémiai Újságírói Díjat, a Wahrmann Mór-érmet, illetve az Arany János-életműdíjat vehették át a kitüntetettek.
