Hírek

2022, az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója számos konferenciát hívott életre, ezek közé tartozott a Bölcsészettudományi Kutatóközpont intézetei részvételével a Magyar Tudományos Akadémián, a Magyar Tudomány Ünnepe sorozat keretében megtartott Aranybulla 800 konferencia is.

A tanácskozás középpontjában nem az Aranybulla, azaz a kiadásához vezető út, a szöveg elemzése állt, hanem az a szellemi és építészeti környezet, amelyben a törvény megszületett, valamint az a hatás, amelyet évszázadok alatt kifejtett. Az előadások jól szemléltették az egyes intézetekben folyó kutatások összetartozását, továbbá a bölcsészettudományok mellett a természettudományok és az informatika kínálta lehetőségeket is felhasználták.

Képgaléria a rendezvényről – délelőtti szekció (Fotók: Szigeti Tamás/MTA)

Az érdeklődő közönséget Zsoldos Attila, a BTK Történettudományi Intézet kutatóprofesszora, az MTA rendes tagja, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának osztályelnöke, valamint Molnár Antal, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főigazgató-helyettese, a BTK Történettudományi Intézet igazgatója köszöntötte. A konferencia levezető elnöke Weisz Boglárka, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a Középkori Osztály osztályvezetője volt.

Az első előadás a BTK Archeogenomikai Intézet munkatársai által is jegyzett, Dunántúli hatalmi központok Árpád-kori népességeinek bemutatása az új genetikai kutatások tükrében címet viselte, és Szeifert Bea, az intézet tudományos munkatársa prezentálta (az előadás szerzői: Szeifert Bea, Csáky Veronika, Gerber Dániel, Szőke Béla Miklós, Merva Szabina, Petkes Zsolt, Évinger Sándor, Rácz Piroska, Líbor Csilla, Szécsényi-Nagy Anna, Mende Balázs Gusztáv). A téma az Árpád-kori dunántúli hatalmi központok népességeinek sokszínűsége volt, bemutatva a Kárpát-medence genetikai összetételéről szóló ismereteket a magyar államalapítástól az Aranybulláig tartó időszakból. Régészeti, történeti, antropológiai szempontok figyelembevételével betekintést nyújtott a Zalavár, Visegrád és Székesfehérvár környékén feltárt temetők népességeinek genetikai összetételébe, a közösségek rokoni viszonyaiba. Emellett kitért a Jáki templomban feltárt 13. századi emberi maradványok bioarcheológiai vizsgálatainak eredményeire is.

A Kárpát-medence népességéről az épített környezetről adott áttekintést a következő két előadás. Havasi Krisztina, a BTK Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársa Az óbudai királyi palota épülete és a kora 13. századi magyarországi művészet néhány kronológiai kérdése címmel tartott előadást. Az ország közepén, a térség egyik fontos dunai átkelőhelye mellett fekvő Óbuda a 12. század végétől, 13. század elejétől Esztergom és Fehérvár mellett kitüntetett szerepet kapott a királyi udvar életében. Az antik rommaradványokkal, a pannóniai ókor emlékeivel gazdagon átszőtt város ekkoriban egyre gyakrabban tűnt fel forrásokban mint uralkodói székhely. Az előadás az újabb leletek és ismeretek tükrében az óbudai királyi palota 13. századi fragmentumainak a korszak magyarországi művészetében betöltött helyével és kronológiai kérdéseivel foglakozott, bizonyítva, hogy a rezidencia kiépítése II. András király korához köthető. Benkő Elek, a BTK Régészeti Intézet kutatóprofesszora, az MTA rendes tagja Királyi építkezés az Aranybulla korában: a pilisi monostor című előadása az 1184-ben alapított pilisi ciszterci apátság építkezéseit tárta fel. Az első épület, a későbbi quadrum keleti szárnya még III. Béla korabeli, de az Árpád-kori monostor tömbje, a templommal, kerengővel és vendégházzal már II. András idejében, a királyi alapítású monostornak kijáró bőkezű támogatással, francia mesterek részvételével létesült. Az 1213-ban meggyilkolt Gertrúd királynét itt temették el, ami azt jelzi, hogy a templom keleti része (szentély, kereszthajó) ekkorra már elkészült, továbbá azt is, hogy az elhunyt királynét (nyilván férjével együtt) a pilisi ciszterciek második alapítónak tekintették. Az építkezések II. András második felesége, Courtenay Jolánta idején is töretlenül folytatódtak, a templom hosszháza és a kerengő elkészítésével. Mindez – a király támogatását élvező más, korabeli építkezésekkel együtt – Magyarországon a francia gótika térnyerését és újszerű, jelentős hatású technikai innovációk (kőfejtés, szállítás és kőfaragás, tervezés és korszerű építés, épületkerámia, vízellátás, gazdasági létesítmények stb.) felbukkanását jelenti.

Ezt követően a 13. század írásbelisége került a középpontba, Szovák Kornél, a BTK Moravcsik Gyula Intézet igazgatója Írás, írásbeliség és irodalom II. András udvarában címmel tartott előadása által. III. Béla uralkodását követően a francia és aragón királynék révén újszerű, a korábbiaknál erősebb nyugati kulturális hatások érték a magyar király udvart. Az udvar mint kulturális központ ezeket a hatásokat gyorsan és hatékonyan szétsugározta, és továbbította az alattvalók meghatározott köreibe. A királyság főpapjai és előkelő nagybirtokosai egyre nagyobb számban és korábban nem tapasztalt mértékben hoztak anyagi áldozatot a reprezentáció és az önkifejezés érdekében. Ennek nyomán megújult a művészet formanyelve, de az irodalomban és az írásbeliségben is olyan új jelenségek mutatkoztak, majd váltak lassanként uralkodóvá, amelyek szoros összefüggésben álltak a Nyugat nagy szellemi áramlataival és kulturális központjaival. Az új jelenségek végül sokrétű udvari kultúrában összegződtek, amely produkciójában nem maradt el a Nyugat rokon jelenségeitől.

Képgaléria a rendezvényről – délutáni szekció (Fotók: Szigeti Tamás/MTA)

Zsoldos Attila, a BTK Történettudományi Intézet kutatóprofesszora, az MTA rendes tagja előadása, Az Aranybulla magyar fordításai áttekintette az Aranybulla-fordítások egymástól eltérő megoldásait, elsősorban azokra a különbségekre koncentrálva, amelyek túlmutatnak a nyelvi megformálás alakításában kínálkozó lehetőségeken. A vizsgálattal mód nyílt annak felmérésére, hogy egyfelől a különböző korokból származó fordítások mennyiben tükrözik az adott időszak történettudományának eredményeit, másfelől az oktatásban (is) használt változatok megoldásai miként alakították a történeti köztudatban élő Aranybulla-képet. Az Aranybulla 16. századi fordításának elemzése ugyanakkor képet adott arról, mennyit értett a kora újkor embere a már akkor is több száz éves dokumentum tartalmából.

A következő két előadás II. András, az Aranybulla, valamint II. András lánya, Szent Erzsébet ábrázolását mutatták be irodalmi, illetőleg zenei művekben. Szörényi László, a BTK Irodalomtudományi Intézet professzor emeritusa Keresztes hadjárat, Bánk bán, Aranybulla — A „bóldogságos emlekezetű” András Király Petthő Gergely Rövid Magyar Cronicájában (1660) címmel tartott előadást. A 17. században alkotó Petthő II. Andrásnak szinte szentet megillető nagyságot tulajdonított. Ezt egy olyan egységes elbeszélésben valósította meg, ahol három példában egyesítette a király vallásosságát, igazságosságát és háládatosságát. A történeti valóságot nélkülöző história szerint a keresztes hadjáratra induló II. András Bánkot hagyja az ország helytartójául. Bánk megöli a királynét, mert „Magyar gyomra volt ám ennek”, azaz gyilkos indulat és bosszúvágy jellemezte. András a Bánk feletti ítélkezést hazatérte utánra halasztja: először legyőzi a „törököket”, ám utána békekötésre kényszerül. Hazaérkezését követően a király – mivel a királyné „méltán öletett vólna meg” – Bánk bánt felmenti, országát pedig megörvendezteti egyrészt a hazahozott ereklyékkel, majd az urakat és nemeseket hősi vitézségükért megajándékozza az Aranybullával! Petthő hármas konstrukciója – keresztes had, Bánk bán, Aranybulla – szívósnak bizonyult, legalábbis Katonáig és Kölcseyig. Kim Katalin, a BTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az intézet igazgatóhelyettese „Díszmű” Ferenc József és Erzsébet 1857-es nemzeti színházi látogatása alkalmából. Erkel Ferenc – Franz Doppler – Karl Doppler: Erzsébet című előadása az opera komponálásának és bemutatójának körülményeit, fogadtatását és elfeledését, és mindezek hátterét mutatta be. Ferenc József 1857-es országjárásának látványos előkészületei közül kiemelkedik az a zártkörű pesti nemzeti színházi előadás, amelyen a társulat három zeneszerzőjének ez alkalomra komponált operáját, az Erzsébetet mutatták be. Az igazgató, gróf Ráday Gedeon meglehetősen későn döntötte el az alkalmi üdvözlő zenemű megíratását, innen ered a darab többszerzősége. Az Erzsébet lelkes fogadtatásának ugyanakkor politikai felhangja is volt.

Gángó Gábor, a BTK Filozófiai Intézet tudományos tanácsadója A 19. századi magyar polgári átalakulás védelmezője, az Aranybulla című előadása az előzményekre és a következményekre is tekintettel tárgyalta az 1861 és 1866 közti időszakot, amikor Deák Ferenc és báró Eötvös József (Szalay Lászlót követő) Aranybulla-felfogása az 1848-as törvények határkő jellegét s ezáltal a magyar politikai közösség és történeti nagyelbeszélése folytonosságát kívánta védelmezni az 1849 és 1860 közötti törés után. Az Aranybulla 1867 utáni történeti kutatása ezt az értelmezést szolgálta. Nemcsak Deák közjogi álláspontjának, hanem e felfogás kulcsmondatának is, miszerint a nemzet az 1848-as törvényekhez „mint új Aranybullájához ragaszkodik” (Eötvös: Szalay-emlékbeszéd, 1865), Wenzel Lustkandl a polemikus kontextusa. Az Ungarisch-österreichische Staatsrecht (1863) említette először egy mondatban az 1848. áprilisi törvényeket és az Aranybullát, szembeállítva az előbbi érvénytelenségét az utóbbinak kifejezetten több nemzedékre kiterjedő érvényességével.

A konferencia Nemesség, jog és ellenállás a magyar paraszti szájhagyományban című záróelőadásában Mikos Éva, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa arra kereste a választ, miért nincs az Aranybullának emlékezete a paraszti szájhagyományban. A szájhagyomány a történelem tényei közül leginkább a történelmi személyiségek neveit, így királyok (pl. Mátyás), fejedelmek (pl. Rákóczi), hadvezérek (pl. Bem) alakját őrizte meg, akikhez fiktív történeteket kapcsol. A folklór sztereotip elemekből építkezik, a paraszti történelmi emlékezetet jelentő mondákban a szereplők, helyszínek és tárgyak cserélhetők. A történeti emlékezetre továbbá speciális tér- és időkezelés jellemző, ami a paraszti életforma ciklikus felfogásával és térbeli zártságával függ össze. Az előadás kitért arra, hogyan jeleníti meg a hagyomány az arisztokráciát, az urak és a nép közti viszonyt, továbbá a törvény, a jog és a rend fogalmai hogyan érvényesültek a paraszti környezetben.

A videófelvétel az előadásokról az MTA YouTube-csatornáján: