A tér – az Irodalomelméleti Osztály ötödik narratológiai konferenciája
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztálya A tér címmel rendezi meg ötödik narratológiai konferenciáját 2020. október 27-én.
Az intézet Irodalomelméleti Osztályán hosszú ideje folyó elbeszéléselméleti kutatások újabb fejezetének részeként indult konferenciasorozat célja az elbeszélés alapvető paramétereinek vizsgálata. Az idei konferencia a tér elbeszélésbeli problémáival foglalkozik.
Alapvetőnek látszik, hogy az elbeszélés dimenziója az idő. És bár minden cselekvés, történés kibontakozásához térre éppúgy szükség van, mint időre, az idő érzékeléséhez pedig elméletileg is szükséges a (térben történő) mozgás, a tér a narratológiának gyakran mellékes, elhanyagolható terrénuma, amelyre kevés figyelmet szokás fordítani. Sőt, ha a narratívát az ember egyik alapvető kognitív instrumentumának tartjuk, attól alapvetően különbözőnek gondolunk egy másikat, a térre vonatkozó mental mappingot, amelynek alig van köze az elbeszéléshez. Pedig talán az utóbbi is alapulhat elbeszéléseken, illetve nagyban hozzájárulhat elbeszélések megértéséhez.
Lehetséges, hogy a térviszonyok felmérése ugyanolyan bonyolult képleteket eredményezhetne az elbeszélésben, mint az időviszonyoké. A narratológiai kutatások az utóbbi időkben növekvő érdeklődést tanúsítanak az elbeszélt térviszonyok iránt, aminek valószínűleg az is oka lehet, hogy egyre több kutatás fordít figyelmet társadalmi tereink narratív jellegére, illetve az elbeszélések téralakító, tértapasztalatot befolyásoló hatásaira is.
A konferencia helyszíne: Irodalomtudományi Intézet, Eötvös Könyvtár (1118 Budapest, Ménesi út 11–13.)
Amennyiben a járványügyi intézkedések mégsem teszik lehetővé a személyes jelenléten alapuló rendezvényt, a konferenciát online tartjuk meg.
A konferencia programja letölthető.
Brutus elveszett és megtalált magyar története – a Reneszánsz Osztály vitaülése
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a magyarországi és határon túli egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeivel közösen 2020. október 27-én, kedden 16:00 órakor vitaülést tart.
Tárgy: Kasza Péter – Petneházi Gábor Brutus elveszett és megtalált magyar története
Gian Michele Bruto (1517–1592) Báthory István udvari történetírójaként 1574-től kezdte írni Rerum Ungaricarum libri című monumentális történeti művét, amely Mátyás király halálától (1490) Báthory trónra léptéig (1571) nemzeti szempontból volt hivatott bemutatni a magyar történelmet, eleget téve ezzel egy Bonfini krónikáját folytató és az ország három részre szakadását humanista történeti narratívában bemutató mű iránti hazai igényeknek. A mű 1584–85 tájára 25 könyvben elkészülhetett, egylapos próbanyomata is fennmaradt, a király azonban nem volt maradéktalanul elégedett a szöveggel, így kiadásra akkor elmaradt.
Báthory halála (1586. december 12.) után a szerző Ernő herceg és Rudolf császár szolgálatába állt és Pozsonyban letelepedve továbbra is azon dolgozott, hogy a nagy mű megjelenhessen, ezért a Habsburg-ház érdekeinek figyelembevételével elkezdte átdolgozni a már kész szöveget. Brutus 1591 végén arról értesült, hogy Erdélyben a korábbi változatot kiadásra készítik elő: lóhalálában odautazott, a kiadást sikerült megakadályoznia, de megbetegedett, és 1592 májusában ugyanott meghalt. A mű kéziratai változatos utakat jártak be, a 19. századra a Monumenta Hungariae Historica Scriptores sorozatában a Rerum Ungaricarumot kiadó Toldy Ferencnek csupán két erősen sérült és megcsonkult 16. századi változat állt rendelkezésére, egy Budapesten, egy pedig Bécsben. Ezek alapján rendezte sajtó alá a jelenleg (leginkább nem) használt egyetlen kiadást, amely az eredeti műből nem egészen 14 könyv 1490–1552 közötti krónikáját tartalmazza.
2020 júliusában szerencsés véletlen folytán Trentóban, az egykori jezsuita kollégium könyvtárában a mű minden eddiginél teljesebb, húsz könyvből álló, kétezer oldalas korai kéziratát fedeztük fel, amely a magyar történelem 1490–1566 közötti leírását tartalmazza, illetve hozzá van kötve egy töredékes bevezetés is, amelyet Brutus már Báthory halála után írt. A számos autográf javítást és több későbbi kéz (többek közt Szamosközy István és feltehetően Istvánffy Miklós) marginális megjegyzését tartalmazó, rendkívül jó állapotban megőrzött kézirat igazi kincsesbánya, feldolgozása pedig alapjaiban változtatja majd meg eddigi ismereteinket a 16. századi magyarországi humanista történetírásról.
A vitaülést a pandémia következtében kialakult helyzetre való tekintettel szűk körben rendezzük meg, de online minden érdeklődő követheti az eseményt, amelynek linkjét nem sokkal az előadás időpontja előtt fogjuk közzétenni.
Az Irodalomtudományi Intézet rendezvényein szájat és orrot takaró maszk viselése kötelező. A pandémiával kapcsolatos korlátozásokról és az esetleges változásokról friss információk az Irodalomtudományi Intézet honlapján érhetők el.
