2022. november 17-én Kecskeméti Gábor, az MTA rendes tagja, a BTK Irodalomtudományi Intézet igazgatója a Magyar Tudomány Ünnepén Az irodalomtudomány mint digitális bölcsészet: aktuális kutatási irányok és fejlesztési eredmények címmel tartott előadást, amelynek videófelvétele már elérhető az MTA YouTube-csatornáján.
Kecskeméti Gábor Az irodalomtudomány mint digitális bölcsészet című tudományünnepi előadásán
Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
A Magyar Tudomány Ünnepe Tudomány: út a világ megismeréséhez című programsorozatának kiemelt előadásában Kecskeméti Gábor az irodalomtudománynak a digitális fejlesztések után elérhető új kutatási módszereit és célkitűzéseit szemléltette, a 19–20. század néhány nemzeti klasszikusának szövegeit használva látványos példaként.
Genetikus textológia, distant reading, DigiPhil 1.0 és 2.0, automatikus optikai karakterfelismerési eljárás, kézírás-felismerő modellek, Arany János szabadkézi tintarajza egy mai geolokációs térképen, valamint egy mesterséges intelligencia irodalomtudományi intuíciói – csupán néhány kifejezés a digitális bölcsészet és filológia világából. De mit jelentenek ezek a szavak? Hogyan lehet a mesterséges intelligencia vívmányait az irodalomtudományban hasznosítani? És miért elengedhetetlenül szükséges – akár nemzeti kulturális örökségünk, akár személyes életünk, identitásunk vonatkozásában – ez a hasznosulás?
„A tudományos kiadásoknak azt a csoportját, amely egy-egy nemzeti klasszikus valamennyi művével elszámol, mégpedig az összes szövegforrás figyelembevételével, kritikai kiadásnak nevezzük. Nem azért, mert kritizálna valamit, hanem mert az összes szövegforrás összevetésével készül el”
– hangsúlyozta Kecskeméti Gábor. Kiemelte: egy kritikai kiadás minden későbbi szövegkiadás alapja. Ezek a szövegek jelentik valamennyi további szövegkiadás – köztük az oktatási anyagok – hiteles forrását, vagyis irodalmi klasszikusaink kritikai kiadásai a nemzeti irodalmi hagyomány leghitelesebb hordozói és átörökítői.
Kecskeméti Gábor Az irodalomtudomány mint digitális bölcsészet című tudományünnepi előadásán
Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
De vajon miért fontos nemzeti klasszikusaink – többek között Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Babits, Kosztolányi vagy József Attila – életművét XML-jelölőnyelvű adatokká alakítani? Miként teszi lehetővé a különböző szövegforrások párhuzamos olvasását a DigiPhil portál? Hogyan olvashatunk el a jövőben belátható időn belül több millió oldalnyi 19. századi kéziratot? Mekkora hibaszázalékkal dolgozik egy Arany János kézírását olvasó számítógépes program? Mit tudunk meg, ha egy stilometriai vizsgálat során összevetjük Jókai-, Mikszáth-, Krúdy- és Márai-regények mondatainak hosszúságát? Milyen kultúrtörténeti összefüggéseket ismerhetünk fel akkor, ha big data alapon megvizsgáljuk a magyar regény hetven évét 1832 és 1902 között? És egyáltalán mi köze íróink stilisztikai világának egy bűnöző ujjlenyomatához vagy a digitális bölcsészetnek a bankok szolgáltatásfejlesztéseihez?
Többek között ezekre a kérdésekre is válaszokat kaphattak a résztvevők az előadásból és az azt követő beszélgetésből, mint ahogy megtudhatták azt is, hogy van egy olyan nemzeti laboratórium Magyarországon, amelyet kifejezetten bölcsészettudományi profillal hoztak létre.
A teljes beszámoló az MTA honlapján itt olvasható.
A rendezvényről készült képgaléria itt látható.
Az előadásról készült videó itt látható az MTA YouTube-csatornáján:
