Politikai kifizetőhellyé vált az MTA Prémium Posztdoktori Program címmel az Origo, míg Újabb botrány az MTA háza táján, nem fogják kitalálni, hogy milyen témában címmel a Pesti Srácok közölt 2019. július 16-án egy-egy írást. Mindkét cikk indokolatlan, alaptalan és koncepcionálisan rosszindulatú vádakkal, címében is explicit, ám megtévesztő állításokkal, kifejezetten erős ferdítésekkel és hazugságokkal (nem tévedésekkel) támadja egyrészt közvetve a Magyar Tudományos Akadémiát annak Prémium Posztdoktori Programján keresztül, másrészt közvetve az előbbi ösztöndíj több nyertesét, így Szilágyi Emőke Rita kolléganőnket.

Azt, hogy a cikk – jellemzően névtelenségbe burkolózó – írója miképp gondolja, hogy kompetens felülbírálni egy személyben a döntéshozó testületet, nem is feszegetjük, a véleményalkotás jogát nem vitatjuk el, aminthogy az önmagát minősítő, történeti időket idéző stílust sem tartjuk szükségesnek elemezni. Azt azonban ezúton is a leghatározottabban visszautasítjuk, hogy kolléganőnk tudását, ösztöndíjának jogosságát elvitassa. A magát a „nemzeti oldal”-hoz tartozóként aposztrofáló sajtótermékektől legalábbis érthetetlen, hogy Oláh Miklós humanista tudós, történész, esztergomi érsek levelezésének kiadását kifogásolják, és azt állítsák, hogy a leveleit magába foglaló kötet kiadását támogató ösztöndíjat politikai okok miatt kapta meg Szilágyi Emőke Rita. Akin egyebek mellett azt kérik számon, hogy miért döntően magyar(!) témával nyert. Egyfelől a korszak minimális ismeretében bárki beláthatja, hogy Oláh mint téma legalább annyira nemzetközi, mint amennyire magyar. Ugyanakkor ez a fajta munka – a latin és más nyelvű magyar kulturális örökség ápolása, feldolgozása – igazi nemzeti feladat, amelynek megfelelő színvonalú ellátásához hosszú, akár évtizedeket igénylő filológiai felkészülés és kiemelkedő szakértelem szükséges, amellyel elég nehezen lehet nemzetközi pályázatokat nyerni, és amelynek nem a nemzetközi szereplés a mércéje. Egy olyan országban, ahol a latinul jól tudók száma lassan 2000 alá süllyed, nem „megsemmisíteni”, hanem segíteni és támogatni illenék azokat, akik a közel 1000 éven át latin nyelvűségben élt Magyarország hagyatékát olvasni és értelmezni képesek. Ezért is megdöbbentő, hogy egy magát nemzetinek nevező sajtótermék épp egy ilyen „nemzeti kincsnek” számító kolléganőnek esik neki alpári módon. A kettős mérce jellemző példája is ez a vád akkor, amikor a Természettudományi Múzeum új igazgatója például épp azt veti hivatali elődje és kollégái szemére pályázatában, hogy „legfeljebb a szavak világában álltak ki a nemzeti értékek mellett, de a mindennapi működés szintjén elsősorban a nemzetközi elvárásoknak, trendeknek próbáltak megfelelni”. A „nemzetközi cikkek” számonkérése kapcsán rámutatunk arra, hogy ez a vád két helyen sem állja meg a helyét: egyrészt Szilágyi Emőke Ritának vannak nemzetközi publikációi, a szerző által számon kért „nemzetközi folyóiratcikk” azonban nem minden tudományterület egyetlen és hiteles mérőszáma. Másrészt, az is több mint problémás ezzel a számonkéréssel kapcsolatban, hogy egy újonnan életre hívott intézet vezetői közül az egyik legnevesebbnek például csupán egyetlen ilyen írása van (másoknak egy sem), az ő esetükben a „számonkérés” mégsem történt meg az Origo vagy a Pesti Srácok részéről, az csak az MTA munkatársainak „jár”. A megfogalmazott vádak része az is, hogy azt MTA úgymond „politikai szolgálataiért” jutalmazta ösztöndíjjal kolléganőnket – másodszor. Azt az ellentmondást, hogy amikor először nyerte el az ösztöndíjat kolléganőnk, nem politizált semmilyen szinten (mert semmi oka nem volt rá), tehát CSAK szakmai alapon bírálhatták el pályázatát, a cikkek nem említik. Összességében az MTA és az érintett kollégák elleni vádak szerves részét képezik annak a már 2017-ben megindított lejárató kampánynak, amelynek célja az MTA és az intézeteiben dolgozó kutatók hitelességének aláásása. A vádakat, a polgári ízléstől távol álló és a nemzet javát valóban szolgáló szakembereket gyalázó cikket az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont teljes mértékig visszautasítja, egyúttal jelezve, hogy Szilágyi Emőke Rita tudományos teljesítménye nyilvános (MTMT stb.). Kolléganőnk az ösztöndíjat a szakmai bizottság döntése alapján kiemelkedő teljesítményéért kapta, amelyre büszkék vagyunk. Az első ösztöndíjas ciklusában végzett munkája legfontosabb, de nem egyedüli eredménye pedig itt érhető el bárki számára: Olahus, Nicolaus. Epistulae: 1523–1533. Edidit, introduxit et commentariis instruxit Emőke Rita Szilágyi. 1. Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Ævorum. Series Nova 19. Budapest: reciti, 2018 [http://reciti.hu/2019/4989] Várjuk annak jelentkezését, aki jobban meg tudná csinálni.