Az Országház építése és művészete címmel megjelent az épület nagymonográfiája. A kötetet Sisa József, a BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos tanácsadója, kutatócsoport vezetője szerkesztette, és az Országház Könyvkiadó adta ki. A több mint 800 oldalas mű az Országház létrejöttének és kialakításának különféle aspektusait tárgyalja, mint a tervpályázat története, a kivitelezés folyamata, a műszaki kialakítás, a díszítés formái – épületkerámia, díszítőfestés, színes üvegablakok stb. –, az épület szobrai és képei. A munka felrajzolja a budapesti Országház helyét a világ parlament-építészetében, és bepillantást enged a társadalmi környezetbe is, amelyben a nagyszabású épület létrejött.
A kötet előaszava:
A budapesti Országház Magyarország egyik legfontosabb, a nagyvilágban is legismertebb épülete. Senki nem tudja magát kivonni a Duna mentén magasodó épületóriás lenyűgöző hatása alól, amely az elmúlt száz évben a főváros, sőt az egész ország jelképe lett. Létrejöttére rendkívül szerencsés időszakban került sor, amikor Magyarország reális eséllyel igyekezett a legfejlettebb nemzetek sorába lépni. A budapesti Országház annyiban is kivételes alkotás, hogy az egész épület és gyakorlatilag teljes díszítése, összes képzőművészeti alkotása egyetlen periódusban készült, továbbá hogy ezek – túléve számos megpróbáltatást – a mai napig eredeti formájukban fennmaradtak. Hogy az épület ilyen állapotban őrződhetett meg, a folyamatos, szakszerű és áldozatos karbantartásnak és felújításnak is köszönhető.
Kiemelt jelentősége ellenére az Országházról eddig nem jelent meg teljes mélységű feldolgozás. Elkészülte évében két, az alkotó köréhez tartozó fiatal építész, Csányi Károly és Birchbauer Károly adott ki az épületről fotókkal illusztrált könyvet, amely sok szempontból a mai napig forrásértékűnek tekinthető. Néhány évvel később Ney Bélának, az építkezés egykori műszaki ellenőrének a bevezető ismertetésével, Divald Károly nagy formátumú fényképeivel pazar album jelent meg róla. A maga korában modern, tudományos igényű áttekintést Zámborszky Ilona művészettörténész írt az Országházról, aki az 1930-as években – jóformán a korát megelőzve – az épületet választotta doktori disszertációja, illetve a nyomában készült könyve témájául. Az elkövetkező évtizedekben népszerűsítő, képes kiadványok sora látott róla napvilágot, majd megjelentek tudományos cikkek is építészetének és művészetének egyes részkérdéseiről. 2000-ben Gábor Eszter az Országház építését megelőző tervpályázatokról a Szépművészeti Múzeumban rendezett egy mintaszerű, tudományos katalógussal kísért kiállítást. 2002-ben az Országház egykori főrendi társalgójában egy másik kiállítás az építés folyamatát és művészeti alkotások létrejöttét mutatta be, elsősorban az Országgyűlés Hivatalában őrzött iratok és tárgyak segítségével; ezt Sisa József, Lukács József és Gerle János jegyezte.
Az Országház kőfaragóműhelye (Ország-Világ 1902. 41. sz. 819.)
Néhány évvel ezelőtt az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága egy könyvsorozatot indított el Országházi séták címmel. Ennek részeként került sor egy olvasmányos, a nagyközönségnek szóló történeti áttekintés megjelentetésére. Nem kevésbé jelentős a szóban forgó program keretében kiadott füzetsorozat, amely új kutatásokra is alapozva az Országház építésének és díszítésének egyes részeit, illetve szakaszait mutatja be. Az említett kiadványok több idegen nyelven is megjelentek. Az utóbbi években, a publikációs tevékenység megélénkülésével párhuzamosan zajlott a Steindl Imre Program, amely az Országház és környezete megújítását tűzte ki célul. A program keretében befejeződött a kőhomlokzat több évtizede tartó felújítása, és az épületet övező tér is méltó arculatot kapott.
Az adatok és dokumentumok teljességén alapuló, részletes feldolgozás, vagyis az Országház nagymonográfiája azonban mindez ideig hiányzott. Ezt a fájó űrt szándékozik betölteni a jelen munka, amely ugyancsak az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága égisze alatt jött létre. A kötet az egykorú írott, nyomtatott és tárgyi források lehető teljességére támaszkodva készült. Közülük a legfontosabb az Országgyűlés Hivatalában őrzött igen terjedelmes eredeti terv- és iratanyag, melynek rendszerezése és kutathatóvá tétele az utóbbi években történt meg egy nagyszabású akció keretében. E nélkül a nagy emberi és anyagi ráfordítást igénylő előkészítő munka nélkül – melyet az Országgyűlés Hivatalának munkatársai és külső szakemberek végeztek el – egy ilyen feldolgozás elképzelhetetlen lett volna. Monográfiáknak elsősorban ez képezi az alapját. Ugyancsak feldolgoztuk a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára vonatkozó állagait, más közgyűjtemények terv- és fotóanyagát, a korabeli szakfolyóiratokat és egyéb szakkiadványokat, valamint az Országgyűlés egykorú (nyomtatásban megjelent) iratait.
Az Országház vasszerkezetének építési munkálatai (Ország-Világ 1894. 20. sz. 333.)
Kötetünk csak az Országház létrejöttét, tehát építésének történetét és művészeti kialakítását tárgyalja; későbbi sorsa és belső változásai, környezetének alakulása már nem képezi a feldolgozás tárgyát. Igyekeztünk valamennyi lényeges szempontot figyelembe venni, akár annak az árán is, hogy egyes, kapcsolódó témák tárgyalásakor – a megfelelő összefüggések logikáját követve – egy-egy kérdést akár többször is érintünk. A könyv főszövegében az egykorú iratokat és szövegrészleteket a könnyebb olvashatóság és az egyértelműség kedvéért a mai helyesírással és központozással idézzük, anélkül, hogy a kortárs szóhasználatot megváltoztattuk volna.
A kötetet Sisa József művészettörténész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének tudományos tanácsadója, egykori igazgatója szerkesztette, aki számos fejezet szerzője is. A munka szaktanácsadója Lukács József építész, az Országgyűlés Hivatalának munkatársa – ténylegesen az Országház főépítésze –, aki nevével szintén több fejezetet jegyez. Mindketten immár évtizedek óta foglalkoznak az épülettel, e könyv sokéves munkájuk összegzése is. Hozzájuk csatlakozott egy fiatal szakemberekből álló kutatócsoport, melynek tagjai – Andrássy Dorottya, Dúzsi Éva, Horváth Zsuzsa, Kelecsényi Kristóf, Kerekes Margit – a kötet számára egy-egy résztémát dolgoztak fel. Katona Júlia művészettörténész az ornamentika kutatójaként vett részt a munkában és írta meg vonatkozó fejezetét. Köszönet illeti Ritoók Pált, a könyv lektorát gondos munkájáért és hasznos tanácsaiért, Andrássy Dorottyát az Országgyűlés Hivatalában őrzött dokumentumok rendezéséért, Csenkel-Plank Ibolyát a képi anyag kiegészítésében nyújtott segítségért, Salamon Gáspárt a korabeli folyóiratokban végzett anyaggyűjtésért, Heincz Orsolyát az illusztrációs anyag beszerzésében és karbantartásában végzett közreműködésért, és végül, de nem utolsósorban Kerekes Margitot a kötettel kapcsolatos értékes és nélkülözhetetlen szervezői tevékenységéért.
A kötet hamarosan megvásárolható lesz az Országgyűlési Könyvtárban, illetve online.
