2023 júliusában és augusztusában közel 500 négyzetméter területen végeztek régészeti feltárásokat a HUN-REN BTK Régészeti Intézet munkatársai az egykori középkori vár területén, amelynek során három korábbi és tíz újonnan megnyitott szelvényben dolgoztak, ezzel lefedve a teljes északi épületszárnyat és az egykori kaputorony maradványait.
A viszonylag nagy felületen megkezdett feltárás eredményeként előkerültek a nyugati belső torony eddig feltáratlan maradványai, továbbá az északi épületszárny pincéjének eddig még ismeretlen részletei, a keleti belső torony teljes falszakasza, valamint a keleti várfal erre eső részlete.
Az egyik fő célkitűzés az előző év során sikeresen beazonosított pince kutatásának a folytatása volt, előtte azonban a modern kori bolygatások nyomait kellett elhatárolni és feltárni. A 19–20. század során, a feltehetően helybéli téglabányászok a jelek szerint célzottan kezdték el a részben már föld alá került falmaradványok kitermelését, tovább pusztítva a török kor végén felrobbantott épületet, az ép téglákat elszállítva, a törött, vagy repedt darabokat pedig hátrahagyva. Ezek feltárására és pontos dokumentációjára is nagy hangsúlyt fektettek a kutatók, mivel ezeknek az ismereteknek az alapján lehet a lelőhely jelenlegi állapotát, az egyes építészeti részletek meglétét vagy hiányát megfelelőképpen értelmezni.
A kutatók a 2022-ben végzett talajradaros vizsgálatok eredményei alapján egy szűkebb területen kezdték meg a vár pincéjének feltárását az északi épületszárny és a hozzá tartozó keleti belső torony feltételezett csatlakozásánál. Mind a radaros mérések, mind az ásatás során nyert információkból úgy tűnt, hogy sikerült azonosítani az 1692-es Kelcz Mihály-féle uradalmi összeírásban szereplő pince maradványát. Az épület nyugati végének a feltárása 2018 és 2021 között már megtörtént, azonban a nagyfokú újkori pusztítás miatt azon a részen csak kevés adatot sikerült szerezniük. Az idei évi kutatások alapján az tűnik valószínűnek, hogy az említett pincének már a vár legkorábbi időszakában léteznie kellett. A vár északi oldalán beazonosított pillérekről és a belső toronyról szintén az valószínűsíthető, hogy azok régebbiek, mint eddig feltételezték. Ezeket a részeket a törökkor helyett már a 15. század folyamán felépíthették, ami arra utal, hogy az északi épületszárnyat talán az 1400-as évek közepén jelentősen átalakították.
A pince és az azt övező épületrészek feltárása mellett a kaputorony vizsgálata is folytatódott. Eddigi ismeretek alapján ezt a 15. század első felében építették. A kaputorony előtt a 16. század elején, a törökök érkezését megelőzően, az utolsó Dombaiak időszakában elővédmű épült. Az ennek a kialakítására és a korábbi védművek felszámolására és átépítésére vonatkozó kérdéseket is próbálták körüljárni a szakemberek.
Az egyes átépítések alkalmával a korabeli felszínt jelentősen átalakították és általában új járószinteket hoztak létre, így különösen nehéz feladat ezeknek a legtöbbször erősen lepusztult régészeti jelenségeknek a kutatása. Különösen nagy pusztítást okoztak a török korban. Az egykori kaputorony belsejében azonban pont ebből a korszakból maradt fent nagyobb számú leletanyag. Ezenkívül, habár erősen lepusztult, de sikerült megtalálni a kaputorony építésekor használt szintnek a maradványait a torony alapozási árkával együtt.
Az idei év kutatásai során a védmű belsejét is tovább vizsgálták a régészek. Itt eredetileg egy farkasveremnek kellett lennie, amelynek a nyomai szintén előkerültek az idei ásatási idény során. A jelen kutatások alapján az valószínűsíthető, hogy közvetlenül a 16. századi elővédmű építése előtt a korábbi mélyedést mesterségesen feltöltötték és ledöngölték, majd ebbe építették bele az új külső várfalakat. Az elmúlt évek kutatásai során sikerült tisztázni, hogy a várat már az első időszaktól kezdve, a 14. század végétől – 15. század elejétől palánk övezte. Ezt a 15. századi átépítések során módosították, majd a 16. század eleji külső várfal építése során felszámolták.
Az elővédmű felépítése előtt a várárkon át a kaputoronyba egy felvonóhídon keresztül lehetett bejutni, amelynek a hídszerkezetéhez tartozó oszlophelyek nyomait is sikerült az idei ásatási szezon során megtalálni.
Az idei évi terepi kutatások Dombóvár Város Önkormányzatának finanszírozásával és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiumának támogatásával valósultak meg. A régészeti munkálatokba bekapcsolódtak az HUN-REN BTK Régészeti Intézet munkatársai, szegedi és kecskeméti régész kollégák, szegedi régészhallgatók, valamint diákok Nagyatádról és Dombóvárról.
