2020. szeptember 17–18-án került megrendezésre a „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport harmadik konferenciája Néném és bátyám. Testvérkapcsolatok és rokonsági hálózatok a régi Magyarországon (1500–1918) címmel a Humán Tudományok Kutatóházában.
A konferenciát Molnár Antal, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója nyitotta meg, aki a Péter Katalin emlékére megrendezett konferencia megnyitóján megemlékezett az intézet egykori meghatározó kutatójáról, professzor emeritusáról. Péter Katalin kutatói pályája során főként elitkutatással, 16–17. századi vallási változásokkal, illetve magán- és a családtörténettel foglalkozott. Ezek a kutatási területek ma is virágoznak: iskolák és kutatócsoportok alakulnak, sőt hazai – főként kora újkori kutatások – erős nemzetközi beágyazottság igényével kutatják ezeket a témákat. Molnár Antal szerint, a történészek egyik legfontosabb hatása az utókorra a következő nemzedék irányba állítása. Ha a kora újkori vagy az intézetben zajló kutatásokat megnézzük, akkor kijelenthető, hogy az „irányba állítás” Péter Katalinnak köszönhetően megtörtént. Ezt az örökséget jelenleg a legmarkánsabban a „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport viszi tovább, amelynek a konferenciáin Péter Katalin is rendre részt vett.
Molnár Antal megnyitója. Fotó: Szilágyi Adrienn/BTK
Erdélyi Gabriella, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport vezetője a konferencia elején ismertette a kutatócsoport közelmúltbeli eredményeit, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ez a harmadik alkalom nem lehetett nemzetközi rendezvény a járványhelyzet miatt. A kutatócsoport vezetője is megemlékezett Péter Katalinról, aki aktívan részt vett a kutatócsoport munkájában, sőt annak legutóbbi tanulmánykötetében – már halálát követően – jelent meg egy kiváló írása.
„Péter Katalin most hiányzik az első sorokból, és a kutatásokban előre haladva egyre inkább megmutatkozik, hogy milyen centrális alkajává vált ezeknek a kutatási témáknak. Személye nagyon hosszú ideig megkerülhetetlen lesz a kutatóknak.”
Erdélyi Gabriellának sokszor eszébe jut, amit korábban döbbenten mesélt Tanárnő (ahogy a kutatócsoport vezetője mindig is szólította) egy nemzetközi konferenciáról, ahol egyáltalán nem esett szó a gyerekekről. Ez a nézőpontváltás – a gyerekek vizsgálata – nélküle nem történt volna meg, talán ez a kutatócsoport sem jött volna létre, és ennek a konferenciának sem ez lett volna a témája. Végül egy kötetet mutatott fel Hol van a Te testvéred? címmel, amelyet Péter Katalintól kapott, és amely a testvérszeretetről és -gyűlöletről, rivalizálásról, vitákról szól. A kutatócsoport vezetője a konferencia céljának, a kutatók feladatának ezen problémakörök társadalomtörténeti kontextusba helyezését és vizsgálatát jelölte meg.
Erdélyi Gabriella a konferencián. Fotó: Szilágyi Adrienn/BTK
A konferencia első napjának végén a 2020 tavaszán megjelent Özvegyek és árvák a régi Magyarországon 1550–1940 című tanulmánykötetet bemutatására került sor, amelynek az egyik jellegzetessége, hogy a történeti demográfiai, valamint a társadalomtörténeti és kultúrtörténeti szemléletet egyesíti, egészíti ki. Ez indokolta a kötet bemutatóinak, Gyáni Gábornak és Őri Péternek felkérését, akik kutatásaikkal megtestesítik a kötetben megjelenő két irányt.
Gyáni Gábor, a BTK Történettudományi Intézet kutatóprofesszora elsőként kiemelte milyen fontos, hogy olyan fókuszált kutatás zajlik – a kutatócsoportnak is köszönhetően –, amelynek tematikája szerteágazó területeket képes összefogni. A tanulmánykötetben kilenc szerző írása olvasható, akik közül három doktorandusz. A tanulmányok műfaját az esettanulmányok és a lokális vizsgálatok jellemzik, egyetlen tanulmány kivételével, Péter Katalin írása ugyanis egyik kategóriába sem sorolható. Társadalmi értelemben nemesekről, polgárokról és a középosztályról szólnak az elemzések, azaz olyan társadalmi csoportokról, amelyek elitnek számítottak, vagy ahhoz álltak közel. Ezt természetesen a családi élet vizsgálatához rendelkezésre álló dokumentáció is kijelöli. A felmerült történeti problémákat tekintve a kötet foglalkozik az újraházasodás kérdésével, kényszerével (a szegénység vagy az öröklések problémája felől), annak nemek, életkorok, gazdasági- és társadalmi helyzet szerinti differenciálódásával.
Gyáni Gábor a könyvbemutatón. Fotó: Szilágyi Adrienn/BTK
Igazolható-e, hogy a mozaikcsaládok valóban mostohák voltak a gyerekekkel, egyáltalán így volt-e? Milyen módon élték át az özvegyeséget, és ennek mi a mentális reprezentációja? Mit jelentett árvának lenni: sorscsapás vagy kivételes állapot? A kötet alapján úgy tűnik, hogy ez egy olyan folklór, amely a történeti valósággal nem igazán feleltethető meg. A szülők és gyerekek kapcsolata nem volt eleve megpecsételve, számos dokumentum szolgál ezen állítás ellenpontjaként, amely még jobban kibontható az érzelem oldaláról is. A rokonsági háló meglétére, valamint a hatóság szerepére számos tanulmány rámutat, hiszen a hagyományos vagy intézeti gondoskodás egyaránt jelen van az árvák esetében.
Péter Katalin tanulmányát külön értékelte Gyáni Gábor, kiemelte, hogy a hihetetlenül rutinos kutató a legjobb volt Magyarországon a családtörténeti kutatásokban. Ezen tanulmánya halálának évében jelent meg, míg első könyve ebben a témában 1996-ban, ha úgy tetszik a magyarországi meghonosítója volt a kutatási kérdésnek. Ebben az írásában a jobbágyokkal foglalkozik, és tágabb összefüggésben tárgyalja a társadalmi csoportot, amelyet mindenki elkerül a források hiányában. Nincsenek sem esetek, sem lokálisan megragadható történetek, így csak egy-egy utalással dolgozik vizsgálatában.
Péter Katalin megközelítésnek fő erénye, hogy a családi krízisen, az özvegységen, a halálon keresztül nyitja meg az utat, hogy bemutassa mit tekintettek normálisnak. Roppant izgalmas tanulmányában a jelenkor tapasztalatait a múlt szokásaival ütköztette, és ezzel azt segítette elő, hogy érzékenyebben megértse a történeti problémákat. A „hátra tekintő” történész ugyanis többet tudhat, mint a múlt embere, aki benne élt ezekben a zajló eseményekben, hiszen van bizonyos bölcsessége, rálátása. Ez pedig lehetőségeket nyit meg a megismerésre.
Őri Péter, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese szerint a kötetből sokat lehet tanulni és emellett szórakoztató is, így azt tudja tanácsolni, hogy az olvasó szerezze be, vigye haza, zárkózzon be és olvassa el.
Őri Péter a könyvbemutatón. Fotó: Szilágyi Adrienn/BTK
Őri hosszabban Balogh Zsuzsanna tanulmányából idézett, aki a főhősnőjét szólaltatta meg tanulmányában:
„Kegyeled írja, ídés öcsémura, hogy Somboriné férjhez ment, mind pedig Máriássyné. Bizony valóban reájok jött az vén asszonyokra az férjhez menés. Talán nem ment, ídes öcsémuram Somboriné, csak rejá fogják. Énnekem bizony szörnyű dolognak látszik, ha ugyan elment”, majd „Ídes öcsémuram, írja kegyelmed, hogy sok embertűl hallotta kegyelmed, hogy én férjhez mentem, mely nem kevés búsulása volt kegyelmednek, hogy kegyelmed jó atyámfia lévén, meg nem írtam kegyelmednek. Ugyanis méltán panaszkodhatnék kegyelmed, ha cselekedtem volna, de én bizony nem mentem, ídes öcsémuram, arra való szándíkom sem volt meg rejá, mert ha lött volna, bizony megírtam volna.”
A két idézetben a problémákról sűrítve olvashatunk: vénasszonyokról, ítélkezésről, özvegységről, újraházasodásról, miközben megjelenik az egész társadalmi közeg, ahol pletykáltak róluk.
Ebben a széles rokoni, lokális társadalmi közegbe ágyazva lehet megérteni az özvegységét, az árvákat, a sorsokat, a családi vagy rokoni befolyásokat. Látható az, hogy a főnemesi közeg hogyan szervezte a házasságokat, hogy alakult és alakította az önreprezentációt. Ahogyan Bonca Berta esete is megmutatja, hogyan lett az egész nemzet színe előtt özvegy és hogyan utasította vissza, hogy a nemzet özvegye legyen. Kimutatható, hogy az árvák és az özvegyek hogyan tagolódtak bele az új családba, a rokonsági hálózatokba. A könyvnek tehát a legfőbb érdeme az, hogy megjeleníti a módszereket és felteszi a legfontosabb kérdéseket a témában, akkor is, ha azokra nincsenek válaszok. A kötetben olvasható tanulmányok kevésbé kvantitatívak, példák sorával járják végig és mutatják be az eseteket.
A konferencia előadásai a beérkezett absztraktok alapján:
Petneházi Gábor: A pegazus istállója. Kovacsóczy Farkas (1540–1594) erdélyi kancellár családi
Petneházi Gábor, az SZTE BTK munkatársa azt a szoros kapcsolatot igyekezett bemutatni, ami Kovacsóczy Farkas és édesanyja, Budai Ilona, valamint öccse János és nővére Jusztina között fennállt, és amely egymásrautaltság minden jel szerint fontos szerepet játszott a műveltségének, pozíciójának és kapcsolatainak köszönhetően első számú családfenntartóvá lényegült kancellár gyorsan emelkedő karrierjének megalapozásában és működtetésében.
Balogh Zsuzsánna: „Volt olyan szavok is: egy testvérek vagyunk ketten” – Testvérek, sógorok és sógorasszonyok egy 17. századi nemesi famíliában
Balogh Zsuzsánna, az ELTE BTK Kora Újkori Történeti Tanszékének egyetemi tanársegédje, valamint az MTA-Lendület Magyar Családtörténet Kutatócsoport tagja előadásában abból a hipotézisből indult ki, hogy a házasság útján létrejött sógorságot egyfajta testvéri viszonyként is értelmez(het)ték a kora újkorban. A sógorság fogalma a vizsgált korszakban összetett, hiszen nem csupán a vér szerinti testvér házastársát tekintették sógornak, hanem a házastársak távolabbi rokonaira is ezt a jelzőt alkalmazták. A kutatás Bánffy Dénes (1630?–1674) és felesége, Bornemissza Kata (1630?–1685), illetve Teleki Mihály (1634?–1690) levelezésére épült (közel 1000 darab).
Kelemen Fruzsina: Testvérek és hiányuk a 17. századi halotti beszédekben
Kelemen Fruzsina, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Hungarológiai Tudományok Doktori Iskolájának doktorandusza előadásában egyrészt a magyarországi magyar nyelven kiadott 17. századi halotti beszédekből a kimondott testvéri kapcsolatoknak megjelenítését vizsgálta, másrészt pedig kitért arra is, hogy vajon milyen esetekben nem került szóba a testvéri kapcsolat a halotti beszédekben.
Benda Borbála: Méltóztassék bátyám uramat rábeszélni – Erdődy Kristóf árván maradt fiainak kapcsolata egymással
Benda Borbála, a Magyar Ferences Könyvtár könyvtárosa előadásában a három Erdődy fiú kapcsolatát és öccseikhez való viszonyát elemezte a nagybátyjuknak írt levelek tükrében. Bemutatta, hogy milyen gondok akadtak abból, ha túl sok gyermek jutott viszonylag kevés birtokra, és milyen stratégiákat követhetett ebben az esetben egy főúri család.
Molnár Dániel Márton: A Losonczy testvérek viszonya és viszálya a 16. században
Molnár Dániel Márton, az ELTE BTK Kora újkori magyar történelem Doktori Programjának doktorjelöltje előadásában megkísérelte a rendelkezésre álló források alapján Losonczy István és Antal viszonyát a lehető legsokoldalúbban bemutatni, annak minden konfliktusát, azok okait, illetve együttműködésüknek – az ezek ellenére is – megmaradó színtereit.
Virovecz Nándor: Háborúban bajtársak, békében ellenfelek. A Balassa fivérek Mohács után
Virovecz Nándor, az ELTE BTK oktatója előadásában az együttműködések és konfliktusok párhuzamai mentén mutatta be a Balassa fiúkhoz köthető eseményeket, kifejezetten a testvéri viszonyra koncentrálva, a nagyobb ívű országos jelentőségű folyamatoktól a kisebb fajsúlyú személyes ellentétekig bezárólag.
Fotó: Szilágyi Adrienn/BTK
Géra Elenóra: Kedves nővér, halálig hű sógor: a horizontális rokonság szerepe Buda és Pest társadalmában (1686-1750)
Géra Elenóra, az ELTE BTK oktatója előadásában arról beszélt, hogy a városi társadalomban a testvér – különösen a fiútestvér – inkább volt erős és megbízható szövetséges, mint vetélytárs. A testvér, és bizonyos megszorításokkal a testvér házastársa is, a városi társadalomban bizalmas szövetséges (a vérrokonokra nem véletlenül használják a „barát” megnevezést), segít a gyermekek nevelésében, és akár a szülő helyét is átveheti, ha úgy alakul.
Tózsa-Rigó Attila: Együttműködés és elhatárolás. Az oldalági rokonság szerepe a polgári vagyonszerzésben és az érvényesülési stratégiákban
Tózsa Rigó Attila, az Miskolci Egyetem BTK oktatója a 16. századi végrendeletek segítségével mutatott rá arra, hogy a rokoni kontaktzónák kialakításában a házasságkötések mellett a testvéri kapcsolatok játszották a legfontosabb szerepet. A politikai és a gazdasági elit egyéni életpályáin keresztül jól vizsgálhatók, hogy milyen jelentősége volt a testvéri kapcsolatokra alapozott rokoni hálózat, illetve a családok között házasságok által kialakított hálózat érintkezési pontjainak az egyes személyek érvényesülési lehetőségeiben.
Angelovics Helga: Az ifjú Vay bárók: Miklós és Lajos
Angelovics Helga, az ELTE Új-és jelenkori magyar történelem Doktori Programjának hallgatója a Vay testvérek kapcsolatát és pályáját a szakirodalom mellett főként a családi levéltári (SRKL) iratanyag megmaradt részében fellelhető családi magánlevelezések, illetve az ifjú bárók nevelőjének a Debreceni Egyetem Kézirattárban őrzött leveleinek bevonásával mutatta be.
Schwarzwölder Ádám: A nagy testvér árnyékában. Széll Ignác pályafutása
A dualizmus kori Magyarországon több olyan testvérpárt is ismerünk, akik párhuzamosan építették sikeres politikai karrierjüket (az Andrássyak, Tisza Kálmán és Lajos stb.) A felsorolásokból azonban Széll Kálmán (1843–1915) és öccse, Széll Ignác (1845–1914) rendre kimaradnak. Schwarzwölder Ádám, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársa a Szél testvérek kapcsolatát mutatta be előadásában.
Vigh Barbara: „[…] bizonyos jelbeszéddel igen jól megértettük egymást.” – Közelítések a debreceni Rothschnek testvérek kapcsolatának történetéhez
Vigh Barbara, a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájának hallgatója előadásának középpontjában azon szövegek álltak, amelyeket Rothschnek Olga Margit a hétköznapiság nyelvén ad elő, vagyis az 1952-ben papírra vetett Események születésemtől esküvőmig. 1875–1895 címet viselő visszaemlékezése, illetve 1891 szeptembere és 1893 novembere között vezetett kamaszkori naplói, amelyek igen közvetlenül tükrözhetik, mit is jelenthetett írójuk számára testvérnek lenni a 19. század utolsó harmadában.
Halász Éva: A szlavón várnemesek horizontális családi kapcsolatai a 15. század végén – a 16. század elején
Halász Éva, az MTA-HIM-SZTE-MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport munkatársa előadásának középpontjában a szlavón várnemesek, azaz egy speciális helyzetű társadalmi csoport állt. A 15. század végén, a 16. század elején személyes hangvételű források (naplók, levelek stb.) hiányában a jogi dokumentumokat használta fel a családon belüli horizontális kapcsolatok vizsgálatához.
Fotó: Szilágyi Adrienn/BTK
Borbély Zoltán: Egyéni értékrendek és családi érdekek találkozása: Rákóczi György és Pál kapcsolata
Borbély Zoltán, az EKE Ókori, Középkori és Kora Újkori Történeti Tanszék oktatója előadásában azt mutatta be 17. századi társadalom felekezeti, politikai és kulturális polarizáltságnak milyen konkrét megnyilvánulásai voltak mikroszinten egy család mindennapi életében. Ebből a szempontból a Rákóczi család kiválóan reprezentálja a régióra jellemző felekezeti, kulturális és politikai hatások eredményeit. Rákóczi Zsigmond két idősebb fiai, György és Zsigmond a református vallás elkötelezett hívei és az erdélyi fejedelem támogatói voltak. A harmadik fiú, Pál azonban a katolikus felekezethez csatlakozott, és a Grácban eltöltött öt esztendőben a Habsburg Monarchia központi irányítási elveinek megfelelő műveltséget sajátított el, amelyet sikeresen érvénysített is hivatali pályafutásában.
Gyulai Éva: Örökség és birtokosztály a Rákóczi családban a 17. század végén
Gyulai Éva, a Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet munkatársa a források alapján a makovicai uradalom központjában, a makovicai várban és a zborói kastélyban próbálta meg a Rákóczi család birtokosztályát és 17. század végi közös életét rekonstruálni.
Orgona Angelika: Édesek és mostohák. A testvérkapcsolatok szerepe a ruszkai Kornis családban
Orgona Angelika, a Magyar Nemzeti Múzeum történész muzeológusa előadásának a középpontjában a ruszkai Kornis család 17. századi története állt. Esettanulmánya misszilisek, egodokumentumok és végrendeletek elemzésével kívánt rámutatni a horizontális családi hálózat – kiváltképpen a krízishelyzetekben megmutatkozó – jelentőségére.
Berki Anna: Egy távoli féltestvér, Jadwiga Lubstowska
Berki Anna, az ELTE BTK Kelet-Európa története Doktori Programjának doktorjelöltje kutatásának középpontjában a Báthory- és Rákóczi-családok története áll. Báthory Zsófia neve a legtöbbeknek vallási kérdések miatt ismerős. II. Rákóczi Györggyel kötött házassága miatt a fejedelmi család nyomására áttérésre kényszerült, majd férje halála után katolizált és határozottan fellépett a protestánsok ellen. Édesanyaként szokták még felidézni alakját, a Wesselényi-féle összeesküvésbe keveredett fiát, Ferencet ő mentette meg a halálos ítélettől. Az előadás középpontjában alig ismert testvére, Jadwiga Lubstowska állt.
V. László Zsófia: Nővérek és fivérek a Daniel és a Wesselényi családból
V. László Zsófia, Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa a Wesselényi család házassági kapcsolatairól beszélt előadásában. Wesselényi István és Daniel Polixéna gyermekei közül öten érték meg a felnőtt kort. A gyermekek valamennyien gondos nevelésben részesültek, de Miklós – a kortársak szerint – anyja heves természetét örökölte, ami miatt többször is konfliktusai voltak. Egy vitás ügy miatt rátámadt szomszédjára, Haller Jánosra, aki hatalmaskodási pert indított ellene, amelynek következtében 1785-ben Wesselényi Miklóst elfogták és a kufsteini börtönbe zárták. 1786-ban nővére, Bánffy Györgyné Wesselényi Zsuzsanna a segítségére indult Bécsbe, hogy az uralkodótól kegyelmet kérjen öccse számára. Az útról és az audienciáról naplót vezetett, ami alapján betekintést nyerhetünk abba, hogy milyen stratégiát alkalmazott és milyen érveket tudott felsorakoztatni egy asszony az öccse érdekében.
Fotó: Szilágyi Adrienn/BTK
Czeglédi Noémi: Mitterhoffer Ádám, fivére és nővérei
Czeglédi Noémi, a Gödöllői Városi Múzeum főmuzeológusa előadásának fókuszában Mitterhoffer Ádám állt. A váci bíró két házasságkötés után, 89 éves korában hunyt el 1836-ban. Felnőtt gyermekei és unokái sok más családhoz hasonlóan jogi útra terelték az örökség kiadása körüli vitákat. Általános örököse fia, Mittehoffer Ádám kereskedő, utóörököse annak fia, Ferenc lett. Ifjabb Mitterhoffer Ádám ellen testvérei és unokahúgai együttesen léptek fel a különböző jogi fórumokon. A fivérük elleni összefogást jól példázza a közös jogi képviselet is: az egyik unoka férje, anyósa és annak két testvérének ügyvédjeként szerepel a periratokban.
Ogoljuk-Berzsenyi AnettTestvérkapcsolatok szerepe a karrierépítésben a 18-19. századi somogyi köznemesség körében
Ogoljuk-Berzsenyi Anett, Budapest Főváros Levéltárának levéltárosa előadásában a testvéri kötelék karrierépítésben játszott szerepét két szempontból vizsgálta: egyrészt a már hivatalviselő báty befolyását fiatalabb testvérei elhelyezkedésében, másrészt a testvér házassága révén létrejött új kapcsolatok adta lehetőségeket.
Lisztes Nikolett: Egy hivatás, külön út. A Ballagi fivérek
Lisztes Nikolett, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének munkatársa előadásában Ballagi Géza (1851–1907) és Ballagi Aladár (1853–1928) történészek szoros testvéri kapcsolatának alakulástörténetét mutatta be. A vizsgálat forrásbázisát az 1867 és 1907 között keletkezett terjedelmes levelezésük jelentette, amelyet további kézirattári és levéltári iratokkal egészített ki.
Váczi Márk: Hagyomány és modernség. Két ősi család kapcsolatai a XIX-XX. században
Váczi Márk, a Magyar Városkutató Intézet munkatársa előadásában két olyan család rokoni-baráti kapcsolatainak bemutatására törekedett, amelyek története legalább 800 évre nyúlik vissza, bár magukat jóval korábbi időkből eredeztetik. Mindkét família tagjai jelentős szerepet játszottak a magyar történelemben, ráadásul két miniszterelnököt is adtak az országnak, gróf Batthyány Lajost és gróf Andrássy Gyulát.
Völgyesi Orsolya: Kazinczy Ferenc és testvérei az 1800-as évek elején
Völgyesi Orsolya, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa előadásában a Kazinczy Ferenc (1759–1831) és testvérei közötti viszonyrendszert mutatta be Kazinczy börtönből való szabadulását követő évekre fókuszálva. Kazinczy Ferencnek több év küzdelem után negyvenes éveinek derekára sikerült visszaszereznie önállóságát, és testvére gyámságából emancipálódva egy autonóm életformát kialakítania.
Fotó: Szilágyi Adrienn/BTK
Sziklay Cs. Mónika: ’Örökre nincsen ő, ki mindenem vala, az ékes földi nő, Lön Isten’ angyala.’ Testvérkapcsolatok és hálózatosság a Vachott-családban”
Sziklay Cs. Mónika az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola harmadéves doktoranduszaként Erdélyi János (1814–1868) munkásságát és kapcsolati hálóját kutatja. Előadásában Vachott-család kapcsolatairól beszélt, amely alapvetően Erdélyi János alakja köré szerveződött, és amely évtizedekig meghatározó szerepet töltött be honi irodalmi életünkben.
Tóth Árpád: Távol, és mégis közel? Evangélikus polgárcsaládok kapcsolattartása a távoli rokonaikkal a 18-19. századi Magyarországon
Tóth Árpád, a Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet oktatója előadásának középpontjában az evangélikus városi polgárság állt, amely – pontosabban annak legambiciózusabb és legmobilisabb felső rétege – olyan gyakorlatot alakított ki, amelynek keretében a fiúgyermekek iskolai tanulmányaik befejezése (félbehagyása) után jelentős arányban elhagyták a szülői otthonukat, sőt valószínűleg szülővárosukat is, és ez a távozás gyakran örökre szólt. Habár általánosan jellemző, hogy az ezzel kapcsolatos szokásokról leginkább vallani tudó egodokumentumok (magánlevelezés, napló) nem állnak rendelkezésre, egyéb forrásokból összeszedhető adatokból mégis lehetséges legalább töredékes képet alkotni arról, hogy mennyire maradhatott meg a kapcsolat a szülői házból kiszakadó fivér és a helyben maradtak között. Előadásában az ezzel összefüggő jelenségeket tekintette át.
Melkovics Tamás: Politikai válaszúton – arisztokrata fivérek a reformkorban
Melkovics Tamás, az ELTE BTK Történeti Intézetének oktatója előadásában – a téma politikatörténeti megközelítésével – arra vállalkozott, hogy feltérképezze a reformkori magyar arisztokrácia aktívan politizáló rétegének testvérkapcsolatait és a politikai irányválasztás családon belüli mozgatórugóit. Alapvetően úgy véli, hogy az ellenzéki vagy kormánypárti elköteleződést elsősorban minden esetben a személyiség individuális hajlamai és az egyéni élettörténet csak ritkán megfogható és kimutatható egyes mozzanatai, személyes döntések sorozatai határozták meg.
