Több mint százhatvan fiatal kutató folytathatja tudományos munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával. Az MTA által 1996-ban alapított Bolyai-ösztöndíj segíti és ösztönzi a már jelentősebb eredményeket elért fiatalokat magyarországi kutatásaik folytatásában, valamint MTA-doktori értekezésük megírásában és a tudományos cím megszerzésében. Cikkünkben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont munkatársainak nyertes pályázatait mutatjuk be intézetenként.
Török Zsuzsa, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársának „Szólok hozzád, mint szerkesztő”: Arany János és a lapszerkesztői szerepkör az 1860-as években című nyertes pályázata abból a tézisből indul ki, hogy a folyóiratok szerkesztői az irodalmi intézményrendszer befolyásos ügynökeiként központi szerepet játszottak a 19. századi irodalmi élet alakításában. Az irodalomtörténeti hagyományban a szerzőség kultusza azonban jelentős mértékben fedi el a szerkesztői szerepkör alapos vizsgálatát. Arany János szépirodalmi, kritikusi működése folyamatos értelmezések tárgya, szerkesztői tevékenysége azonban marginális jelentőségű az őt érintő diskurzusban. A kutatás előfeltevése, hogy a folyóiratok lényegesen különböznek más publikációs formáktól. A kulturális szférában való jelenlétük értelmezéséhez komplex módszertanra van szükség, amely meghaladja a tisztán irodalomtörténeti és sajtótörténeti megközelítést.
Az ösztöndíjas a hároméves projekt keretében a tágan értelmezett irodalom- és társadalomtörténeti vizsgálat mellett a médiatörténet, a gazdaságtörténet, az intézménytörténet, a hálózatelmélet, a szociológia módszertanát alkalmazza, mikro- és makrokontextusokat vizsgál, komparatív távlatokba helyezi a vizsgált szerkesztői életpálya-jellemzőket és folyamatokat.
A kutatás Arany János személyén keresztül kívánja feltárni, hogy mit jelentett szerkesztőnek lenni a 19. században: milyen volt az a tágabb (urbánus) tér, amely lehetőséget teremtett a szerkesztői szerepkör megvalósulására; milyen társadalmi kapcsolatok álltak Arany rendelkezésére; hogyan egyensúlyozott a lapszerkesztés poétikai, gazdasági és ideologikus funkciói között; miben módosultak követett nyugat-európai mintái, és milyen mozgástér állt rendelkezésére e minták sajátos történeti kontextusban való középkelet-európai megvalósítására; milyen mértékben tekinthetők lapvállalkozásai sikertelennek vagy éppen sikeresnek. Török Zsuzsa 2020-ban második alkalommal nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-ösztöndíját.
Havasi Krisztina, a BTK Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársának Tanulmányok az Árpád-kori művészet történetéhez című pályázata a 11. század vége és a 13. század eleje közötti időszak magyarországi román kori építészetének és épületszobrászatának egyes emlékeivel foglalkozik. A kutatómunka egyrészt a tavaly lezárult Adalékok az Árpád-kori művészet kutatásának történetéhez című, Bolyai-ösztöndíjas pályázat meghosszabbítása, másrészt az Adatok az Árpád-kori művészet történetéhez című posztdoktori OTKA (NKFIH PD. 112126. sz.) program keretében megkezdett kutatások folytatása. A kutatómunka egyik kiemelt helyszíne a mai Nyugat-Ukrajna területén fekvő Halics. Az ottani fejedelmi központ története a 12. század folyamán és a 13. század elején, különösen III. Béla (1172–1196) király uralkodása alatt szorosabban összefonódott Magyarországéval.
Halics Szent Pantaleon-temploma, noha alaprajza és felépítménye a tradicionális közép-bizánci templomé, kőfaragómunkáiban, kapuzataiban sajátos módon a 12. század végének, 13. század legelejének magyarországi művészetével (Gyulafehérvár, Esztergom, Pécs, Székesfehérvár, Vértesszentkereszt, Karcsa) mutat szoros rokonságot. Ugyanakkor közelebbi datálását, építtetőjének személyét és az építkezés hátterét több bizonytalanság és kérdés övezi.
A kutatások egyik célja a Szent Pantaleon-templom épületének és faragványainak alaposabb helyszíni feldolgozása, az épületre vonatkozó források és archív dokumentumok vizsgálata, valamint a templom építéstörténetének, stíluskapcsolatainak, kronológiájának és művészettörténeti kontextusának pontosítása, illetve mindezek közreadása.
Osztás Anett, a BTK Régészeti Intézetének tudományos munkatársa által elnyert Építészet és társadalom a Kr. e. 5. évezred első felében a Kárpát-medence nyugati felén című pályázat kiindulópontját a 2006 és 2009 között Alsónyék határában végzett feltárások késő neolitikus időszakának (ún. lengyeli kultúra) építészeti maradványai jelentik. Az itt feltárt 122 nagyméretű, földfelszínre épített oszlopszerkezetes lakóház egyedülálló forrásanyagot jelent, nemcsak az anyagi kultúra megismeréséhez, hanem a társadalmi folyamatok megértéséhez is. A lengyeli kultúra felgyűjthető, Kárpát-medencei építészeti forrásanyagának közlése és többszempontú vizsgálata hiánypótló vállalkozás az európai újkőkor kutatásában.
Az ösztöndíjas a három éves program keretében a házakat egyrészt a technológia oldaláról tanulmányozza: leíró és matematikai módszerek segítségével elemzi az építőanyagokat, a feltárt szerkezeti elemeket és az alaprajzokat. Másrészt vizsgálja a házak településen belüli elhelyezkedését, tájolását, egymáshoz való viszonyukat, a hozzájuk kapcsolható egyéb térbeli struktúrákat. Ezek segítségével képet alkothatunk arról, hogy a késő újkőkori közösségek hogyan határozták meg a helyüket a környezetükben, hogyan formálták át azt, valamint hogy hogyan alakították ki az épített tér elemeiből azt a társadalmi-kulturális-szimbolikus teret, mely mindennapjaik keretrendszerét jelentette. A feltárt házak alaprajzai továbbá izgalmas távlatokat nyitnak a különféle rekonstrukciós lehetőségek irányába.
Kármán Gábor, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa A Magyar Királyság rendjei a közép-európai konföderációkban 1608-1621 című pályázata is a nyertesek között van. A 17. század első évtizede a rendek addig nem látott megerősödését hozta magával a Habsburg Birodalom tartományainak jó részében és egy addig nem látott jelenséggel szolgált: a dinasztia által uralt egyes tartományok rendjei uralkodójuk háta mögött rendszeresen kommunikáltak egymással, és adott esetben egymást támogatva léptek fel. A Bruderzwist, amelynek keretében az uralkodásra egyre kevésbé alkalmasnak bizonyuló Rudolffal szemben a dinasztia öccse ambícióit támogatta, tág teret engedett az egyes tartományok rendjei számára ahhoz, hogy saját érdekeik érvényesülésére garanciákat szerezzenek az újonnan trónra kerülő Mátyás főhercegtől.
Ennek érdekében 1608-ban szövetségek, ún. konföderációk is létrejöttek a magyar és a morva rendek között, amelyhez később az alsó-, és felső-ausztriai rendek is csatlakoztak. Noha a következő évtizedben a konföderációk működése nem mondható folyamatosnak, ez az együttműködés biztosította az 1620 elején létrejövő cseh-magyar konföderáció alapját is (amelybe Alsó- és Felső-Ausztria protestáns rendjei is beletartoztak, és amelyhez később az Erdélyi Fejedelemség is csatlakozott).
A kutatás célja e szövetség történetének megírása, hét ország mintegy húsz kéziratgyűjteményében őrzött dokumentumok szisztematikus feldolgozásával.
Péterfi Bence, a BTK Történettudományi Intézet fiatal kutatója A Hohenzollernek és a Magyar Királyság a Jagelló-korban című pályázatának fő célja egy olyan okmánytár kéziratának összeállítása, amely elsősorban Berlinben, Nürnbergben és Bambergben őrzött, túlnyomó részt német nyelvű iratok alapján mutatja be a Hohenzollern-dinasztia különböző szereplői (Brandenburgi Albert és György, valamint I. János Cicero és I. Joachim Nestor brandenburgi választófejedelmek) és a magyar–cseh királyok közötti kapcsolatrendszert, a kifejezetten dinasztikus vonatkozásokon túl a regionális és helyi szintű, kereskedelmi–politikai ügyek és konfliktusok iratanyagával együtt.
Egy teljes szövegű, tudományos apparátussal ellátott okmánytár a magyar (és cseh) kutatás számára különösképpen hasznos lenne, hiszen ez által a sokszor másodlagos áttétből származó értesüléseink pontosabbá válhatnának, és így a Mohács előtti időszakról alkotott képünk újrarajzolásában szilárd pontként szolgálna.
A Varga Szabolcs, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa által elnyert Horvátország és Szlavónia a Magyar Királyságban a 16–17. században című pályázat három éves kutatásának célja, hogy elkészüljön egy monografikus igényű összegzés a két tartománynak a Magyar Királyságon belüli helyéről, berendezkedésének a változásáról. A kutatás vázát egy köztisztviselői adattár képezné, amelyben a tartományok élén álló bánoktól egészen a szolgabírókig, illetve a várak élén álló várnagyokig a résztvevők legfontosabb adatai szerepelnek. A kutatási figyelem kiterjed a köztörténeten túl a közigazgatás és a rendi gyűlések működésére, a helyi nemesi társadalomra, a városok történetére és az egyházi intézményekre.
A zágrábi, varasdi, budapesti, bécsi és pozsonyi levéltári anyag feldolgozásával sikerülhet rekonstruálni azt a folyamatot, ahogy Szlavónia tartomány a Magyar Királyságon belül regnummá válik, illetve, ezzel szinte párhuzamosan mindinkább összeolvad szerkezetében a rendkívül összezsugorodó Horvát Királysággal. A kutatás révén remélhetőleg láthatóvá válik a középkori magyar múlt emlékanyagának és működésének a kora újkori továbbélése illetve az ezzel párhuzamos, a magyar folyamatoktól eltérő változások pontos háttere.
Bozó Péter, a BTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársának A rondóformák és Offenbach: egy feltáratlan repertoár zenetörténeti és formatani összefüggései című munkája is elnyerte a Bolyai-ösztöndíjat. Jacques Offenbach műveit, részben zenéjének populáris jellege miatt, részben történelmi-ideológiai okokból kifolyólag, sokáig mellőzte a kutatás; műveinek összkiadása csak 1999-ben indult el, Jean-Christoph Keck francia muzikológus főszerkesztésével. A témába vágó irodalom ma már nincs híján a szerző működésének színház- és kultúrtörténeti kontextusát tárgyaló munkáknak, azt azonban nem állíthatjuk, hogy bővelkedne zenei elemzésekben, s az analitikus munkák csekély száma mellett az is feltűnő, hogy nem akad köztük olyan írás, amely a klasszikus formatani hagyomány szempontjait érvényesítve elemezné műveit.
Pontosan erre vállalkozik második Bolyai-ösztöndíja keretében Bozó Péter a rondónak nevezett formák Offenbach műveiben előforduló változatait vizsgálva. A többes szám magyarázata, hogy a rondó terminus zenetörténeti összefüggésben legalább háromféle értelemmel bír: jelölheti a késő középkori francia költői-zenei formák egyikét; a barokk kortól egy előbbivel nem azonos zenei formát, amelyet francia mintákat követve német barokk és bécsi klasszikus szerzők, a 19-20. században más nációhoz tartozó komponisták is műveltek; harmadrészt a késő 18. századi operai praxisban gyors és lassú tempó váltakozásán alapuló, kétrészes áriatípust. Mind a középkori, mind pedig a 17. század óta használatos rondóra akad példa Offenbach műveiben, s olyan darabokra is használta a terminust, amelyek a fentebb említett három kategória egyikébe sem illenek.
A Bolyai-ösztöndíj kifejezetten a fiatal, tehetséges kutatók anyagi támogatására, a kiemelkedő kutatási-fejlesztési teljesítmény ösztönzésére és elismerésére létesült. Az ösztöndíjat független, szakmailag és tudományos szempontból autonóm, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által az MTA köztestületi keretei között létrehozott Kuratórium ítéli oda nyilvános pályázati rendszerben.
