A Magyar Tudományos Akadémia 191. közgyűlésén Kiss Jenő, Kósa László, Paládi-Kovács Attila, Tallián Tibor és Vásáry István ajánlásával Borsos Balázst, a Néprajztudományi Intézet tudományos tanácsadóját és igazgatóhelyettesét levelező tagjává választotta. Borsos Balázs székfoglaló előadását 2020. február 10-én tartotta meg Az ökológiai lábnyom mint kultúrák összehasonlításának eszköze? címmel az MTA székházának II. emeleti nagytermében. A nagy érdeklődéssel kísért eseményt Kertész András, az MTA rendes tagja, az MTA I., Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának elnöke nyitotta meg. Borsos Balázs szakmai életútját Kósa László, az MTA rendes tagja méltatta.
Cikkünkben Borsos Balázs előadásának rövid összefoglalóját és Kósa László laudációját olvashatják.
Az ökológiai lábnyom mint kultúrák összehasonlításának eszköze?
Borsos Balázs MTA levelező tag székfoglaló előadásának összefoglalója
A kultúra kutatásában kitüntetett szerepe van az összehasonlító vizsgálatoknak. A kulturális és szociálantropológusok egyrészt így a kultúra általános tulajdonságaira vonatkozó ismereteket igyekeznek szerezni, másrészt a kultúra változásának folyamatát próbálják felderíteni. Mivel a kultúráknak számos leírható karakterisztikuma van, fontos feladat olyan, az összehasonlításhoz használható jellemzőt keresni, amely lehetőleg minden kultúra esetében kimutatható vagy meghatározható, és széleskörű ismertséggel, elismertséggel rendelkezik. Az előadás az ökológiai lábnyom fogalmát elemezte abból a szempontból, hogy a kulturális összehasonlító vizsgálatokban alkalmas eszköznek bizonyulhat-e.
Az előadás bevezetője egy kultúra általános leírásának szerkezetével, az ökológiai lábnyom koncepciójának kialakításával foglalkozott és bemutatta, hogy az ökológiai antropológiában inkább csak az eltartóképességi vizsgálatok (pl. Carneiro és Conklin munkái) párhuzamaként, illetve ihlető forrásként hivatkoztak rá.
Az előadás első fele néhány szempontrendszert ismertetett, amelyek alapján az ökológiai antropológiában összehasonlító vizsgálatokat végeztek (pl. Julian Steward kulturális mag elmélete vagy a rendszerökológiai megközelítésben az ökoszisztéma anyag- és energiaforgalma), illetve a szociálantropológia területéről mutatta be az ún. dimenzionalista szemlélet néhány jelentős kutatójának (Hofstede, Inglehart, Triandis, Schwartz) munkásságát, akik a kultúrákat jellemző különböző értékek alapján hasonlították össze a világ országait. Az előadás kiemelte Shalom Schwartz azon meglepő felfedezését, hogy a különböző szempontrendszerek szerint végzett összehasonlítások nagyjából azonos eredményre jutottak: Afrikai; Angol nyelvű; Dél-Ázsiai; Kelet-Közép-Európai (ex-kommunista); Konfuciánus (Kelet-Ázsiai); Latin-Amerikai; Nyugat-Európai régióba sorolhatók a világ kultúrái.
Az előadás második fele az ökológiai lábnyom, illetve a biokapacitás összetevőinek ismertetését követően Szigeti Cecília közgazdász kutatásait mutatta be, aki – számtalan előfeltétel és megszorítás teljesülése után – a világ országait a Global Footprint Network adataira alapozva klaszteranalízis alá vette. A következőkben az előadó saját vizsgálatát ismertette: ennek során a legutolsó rendelkezésre álló (2016-os) adatok csoportelemzését 30 olyan ország esetében végezte el, amelyeket a hivatalos statisztikák szerint legalább 90 %-ban egy nyelvet beszélő emberek laknak. Számos eredmény mellett kiemelte, hogy az egyéb vizsgálatok alapján szoros kapcsolatot mutató országok (pl. Ruanda-Burundi, Szváziföld-Lesotho) az ökológiai lábnyom elemzése alapján is összetartoznak, illetve, hogy a Schwartz által kimutatott Kelet-Közép-Európai régió országait ez az elemzés is egy csoportba osztja.
Az előadásban ismertetettek és a korábbi vizsgálatok alapján leszűrhető az a következtetés, hogy az ökológiai lábnyom koncepciója alapján elvégzett számítások adatsorsa alkalmas lehet nemcsak országok, hanem kultúrák összehasonlítására is. Ugyanakkor a vizsgálatokhoz néhány előfeltevést kell tenni. Közigazgatási határok helyett célravezetőbb természeti határokat használni, még ha ritkán teljesül is, hogy egy adott kultúra a szomszédjaitól földrajzi határok mentén különül el, illetve kultúrák ökológiai lábnyomát hasznosabb az összetevő (composit) módszerrel kiszámítani, mert az összetett (compound) módszerrel kiszámított lábnyomok a sok korrekció miatt kevéssé összevethetők. A klaszterezési módszerek közül a feltételes optimumot kereső hierarchikus eljárás, és azon belül a Ward-módszer tartható ebben az esetben is a legmegfelelőbbnek.
Kósa László laudációja Borsos Balázs MTA levelező tagsági székfoglalóján
Tisztelt Elnökhelyettes Urak!
Tisztelt Osztályelnök Úr!
Kedves Hallgatóság!
Hölgyeim és Uraim!
A magyar néprajz művelői közül azok, akik több tudományterületen dolgoztak, legyen akár a néprajzzal rokontudomány, akár a néprajztól távol eső ágazat, csaknem mindenkor többlettel gyarapították szakunkat. Részint a tudományközi határok ismert inspiráló hatása, részint a korábban figyelmen kívül hagyott módszerek, szempontok alkalmazása adódik kiemelt magyarázatként. Egyúttal a sokoldalúságot és összetettséget fokozták és szélesítették a nyitottságot, amely kínálta a belépést újabb érdeklődőknek. Nemcsak a kezdetekben, a diszciplináris intézményesülés idején volt így, hanem utóbb is, amikor az már nem merült föl kérdésként, honnan érkezhetnének a jövő etnográfusai és folkloristái, mint a már korábban létező és tevékeny más tudományágazatokból.
Borsos Balázs a mai magyar néprajztudomány és antropológia egyik vezető alakja legelőbb geológus-geomorfológus oklevelet szerzett az ELTE TTK-n. Párhuzamosan folytatta tanulmányait a BTK-n, ahol etnográfus diplomát kapott. Csaknem egy évtizeddel később végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, mint riport-, dokumentum-, ismeretterjesztő, multimédia, reklámfilm rendező. A természettudományi, a bölcsészettudományi továbbá a dokumentáló érdeklődés pályája során mind mostanáig kíséri. Sajátosan, egymást váltva, találkoztak és fonódtak össze a vizsgált tematikák, miközben hét önálló könyve és nagyszámú tudományos dolgozata látott napvilágot. Kétségtelen azonban az etnográfus-antropológus hivatás a főszerepe. A következőkben időrendben követem az eddigi pályát, elsősorban könyvek megjelenését előtérbe állítva.
Nyilvánvalóan nem lesz mindenkiből többoldalú képzéssel kiemelkedő kutatói egyéniség. Az utak egyéniek és egyediek. A fiatal tudósjelölt fölkészülésének fontos állomásai voltak a tengerentúli terepmunkák 1984-86-ban Kelet-Afrikában, 1986-ban Kanadában. Ezek természetrajzi indíttatás mellett inspiráló etnológiai-antropológiai tapasztalatgyűjtéssel is jártak. Az afrikai kutató út ösztönzéséből született a megjelenések sorában első önálló könyve: „Szafari, a pále, pále. A gróf Teleki Samu vezette expedíció szerepe és jelentősége Kelet-Afrika néprajzi feltárásában /1887-1888/” (1998). A kötet egyúttal egyetemi afrikanisztikai óráiról is tanúskodik.
Borsos Balázst tanulmányai kezdete óta foglalkoztatta az ember és a természet viszonya. Hosszabb terepmunka, néprajzi gyűjtés és levéltári kutatások eredménye a „Három folyó között. A bodrogközi gazdálkodás alkalmazkodása a természeti viszonyokhoz a folyószabályozási munkák előtt és után /1840-1910/” (2000) Ez a mű a magyar néprajzban ismételten visszatérő hangsúlyos kérdések egyikére ad választ egy kistáj példáján. Nevezetesen az ipari forradalommal együtt járó vízrendezés hogyan és milyen mértékben alakította át a természeti környezettel együtt a paraszti életformát és gazdálkodást.
Borsos etnográfus diplomájával akadémiai kutatóintézetben helyezkedett el, de a felsőfokú oktatás különböző ágazataiban kezdetektől a legutóbb időkig csupán kisebb megszakításokkal részt vett és vesz. Főállása mellett 1993-ban a Miskolci Egyetem hívta meg félállásba antropológiai tárgyak oktatására. Itteni bő másfél évtizedes működése során a hazai felsőoktatásban úttörő munkát végzett. Magyarországon elsőként vezette be és formálta meg az ökológiai antropológia tantárgyat. Kidolgozta a szakképzés egységeit, módszertanát, segédanyagait. Korábbi cikkeiből, hallgatói jegyzetekből, tanítás során folyamatos tanulással született meg az „Elefánt a hídon. Gondolatok az ökológiai antropológiáról” c. kötet. Jóllehet a szerző próbának nevezi, amit nyomatékosít, hogy kapcsolódó vitacikkekkel együtt jelent meg, egyetemi tankönyvként használható. Borsos Balázs utóbb több egyetemen doktorképzésben is hirdetett a tematikából órákat. A furcsa cím – fölteszem, sokakban első hallásra vagy pillantásra etnológiai utalást jelez, de nem csak a kíváncsiságot kívánja fölkelteni az olvasóban, több ennél, a szerzőt foglalkoztató, általa felsőfokú tanulmányai során gyakorlatban megélt kérdés: a bölcsészet- és természettudományok közti lehetséges, ám kétségekkel kísért átjárás tartalmas metaforája.
Borsos közben kutatóintézeti feladatként újabb jelentős témán dolgozott, a magyar néprajzi kutatás egyik nagy múltú, a jelenben is releváns témaköréhez, a kultúra regionális tagolódásához kapcsolódott. Vizsgálatára a kultúra térbeli (földrajzi alapú) különbségeinek, mint fontos jellemzőknek a felismerése óta egymást követő nemzedékekből többen vállalkoztak. A téma materiális és szellemi értelemben tágas, szintézis alkotására kínálkozó kérdéskör, legyen a megválaszolása akár vázlatos, az ötleteket fölvető dolgozat, akár monografikus igényű kötet. A különböző szempont- rendszereket fölvállaló kutatások eredményei a kezdetek leíró szemléletét régen meghaladva, számos központi, kulcsfontosságú kérdésre szolgálnak feleletül, mint például művelődés és társadalom kapcsolata, a kultúra különböző szempontú strukturáltságának mibenléte, történeti kérdések, nem utolsósorban, de más aspektusból a magyar műveltség szomszédjainkhoz való viszonya és a helye földrészünk sokszínű kultúrájában.
A témakörben rejlő lehetőségek nemzetközi összevetésben is újdonságot jelentő kiaknázása Borsos Balázs két kötetben kiadott, csaknem ezer nyomtatott oldalt kitevő, magisztrális munkája: „A magyar népi kultúra regionális struktúrája” (2011). Ezzel a vállalkozással nyerte el az akadémia doktora címet és az Akadémiai díj kitüntetést. A Magyar Néprajzi Atlasz a magyar népi kultúra térbeli tagoltságát bemutató térképlapjait klaszteranalalízis segítségével dolgozta föl és elemezte, végeredményképpen egy meglévő szintézisre alapozva, új szintézist alkotott meg. Az MNA térképlapjait új, ezen célra szerkesztett számítógépes program segítségével egymásra „vetítette”, azaz a jelenségeket nem önmagukban, hanem együttesen ragadta meg. Az így kialakult képet az MNA kutatópontjainak összehasonlító statisztikai vizsgálatával és további kultúrtörténeti, földrajzi, dialektológiai stb. adatsorral, szemponttal kiegészítve a magyar népi kultúra térbeli struktúrájának minden eddiginél pontosabb, részletesebb képét rajzolta meg. Beleértve a nagyobb és kisebb kulturális régiók lokalizálását, mikrorégiók kikövetkeztetését is. Itt jegyzem meg, hogy néprajzi vizsgálatban a számítógépes munka ilyen nagyarányú és átfogó alkalmazására jelentékenyebb hazai példa még nem született.
Nem lehet túlhangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a mű átdolgozott angol nyelvű változatban szintén napvilágot látott az elméleti fejezeteket és a legfontosabb eredményeket magába foglalva, „The Regional Structure of Hungarian Folk Culture” címen a Münster – New York székhelyű Waxmann kiadónál (2017).
Borsos Balázs nemcsak kutatásokban, hanem a tudományos közéletben és az MTA intézményi munkájában, tudományszervezési és irányítási, működésében sok éve vállal átlagon felüli szerepet. Számos testületi és bizottsági tagságot mellőzve csupán néhányat említek: MTA Néprajzi Bizottság elnöke, utóbb társelnöke, MTA Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának tagja, az MTA BTK Néprajzi Intézetének majd jogutódának tudományos igazgató-helyettese, legújabban az Akadémiát érő sajnálatos fordulattal összefüggésben Lovász László elnök úr bizalmából – tehát az Akadémia jelöltjeként - az ELKH irányító testületének a tagja. Rendszeresen részt vesz PhD, egyetemi habilitációs és akadémiai doktori eljárásokban, tudományos zsűrik munkájában.
A tudományos teljesítmény korántsem teljes értékelése után Borsos Balázs alkotó személyiségéhez tartozóan végül még megemlítem, hogy 28 tudományos-ismeretterjesztő és dokumentumfilmet jegyez, mint rendező és/vagy operatőr. Munkásságába szaktudományi, sőt szépirodalmi fordítások is bele tartoznak.
Az MTA méltán választotta levelező tagjai közé a 2019-i esztendőben Borsos Balázst.
Kósa László
Borsos Balázs szakmai életútjáról még itt tájékozódhat.
Borsos Balázs adatlapja az MTA honlapján innen érhető el.
