Papp Árpád Délszlávok Párizsban: Egy határszakasz megrajzolásának krónikája és dokumentumai című kötetét Katona Csaba történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kommunikációs referense, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa és Landgraf Ildikó néprajzkutató, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos titkára, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa mutatta be.
2021. szeptember 14-én a BTK Néprajztudományi Intézetében tartották Papp Árpádnak, a szabadkai Városi Múzeum néprajzkutatójának Délszlávok Párizsban: Egy határszakasz megrajzolásának krónikája és dokumentumai című könyvének magyarországi szakmai bemutatóját. A szerző azokat a szerb és francia nyelvű délszláv forrásokat gyűjtötte össze és adta közre magyar nyelven (a francia nyelvű fordításokat Sáfár Marianna, Kakas Viktória és az intézet kutatója, Vargyas Gábor készítette, a szerb nyelvű forrásokat Mačković Papp Márta és Papp Árpád fordította) jegyzetekkel és egy monográfia terjedelmű, a dokumentumokat kontextusba helyező, értelmező bevezetővel kísérve, amelyek a trianoni békeszerződést megelőzően, valamint a béketárgyalások során azok háttéranyagaként készültek Magyarország déli határainak kérdésében. A kötetet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet adta ki Zentán 2021-ben.
Délszlávok Párizsban (könyvborító)
Mind a mai országhatárokon innen, mind az azokon túl élő magyarság számára az I. világháborút lezáró békediktátum nem szűnő jelentőséggel bír, hiszen máig hatóan meghatározza Magyarország, illetve a magyar nemzet európai státuszát, kapcsolatrendszerét. A békeszerződés százéves évfordulója még inkább reflektorfénybe helyezte a kérdést. A kötet nézőpontja különleges, hiszen nem a magyar, hanem a Trianon nyomán kialakuló délszláv állam törekvéseinek, területszerző aspirációinak szemszögéből gyűjti össze és fűzi egymás után a dokumentumokat, azokat, amelyek alapvetően hatottak a délvidéki (jugoszláviai) magyarság új viszonyaira, ami mint új entitás a délszláv−magyar határ kijelölésével, a különböző földrajzi adottságú és történeti kötődésű elszakított vidékek lakosságából alakult ki ekkor.
A könyvbemutatón először Landgraf Ildikó beszélt a kötetről, néprajzkutatói szemmel. A források nyomán jól követhető az a folyamat, ahogy a délszláv tudományosság, szűkebben a néprajztudomány művelői előkészítették, és – a statisztikai adatokkal szükség esetén bravúrosan bánva – segítették a politikusok területszerző törekvéseit. Nemcsak a szakmabeliek, hanem az érdeklődők számára is roppant tanulságos végig követni a dokumentumok alapján a délszláv területi aspirációk kialakulásának és formálódásának történetét, illetve szembesülni a szerb (délszláv) politika és tudományosság háborús és háború előtti viszonyaival, egymásra hatásával és egymásrautaltságával, a magyarságkép alakításával és alakulásával.
A másik, néprajzilag ugyancsak hangsúlyozandó eredménye a műnek, hogy a kötet a Vox populi vox Dei fejezetében olyan, helyi szinten született hivatalos iratokat, feljegyzéseket, panaszleveleket, kérelmeket, határozatokat ad közre, amelyek a békekonferencia kimenetelét aggódva figyelő – elsősorban délszláv – lakosság otthoni hangulatáról tájékoztatnak. Ahogy a tárgyalófelek anyagaiból a nagy politika történései, a diplomáciai erőviszonyok, úgy ezekből a lokális anyagokból a határterületek mindennapjai, az új körülmények konfliktushelyzetei bontakoznak ki.
Fotó: Landgraf Ibolya
A könyv ismertetése után Katona Csaba történész kérdezte a szerzőt többek között a párizsi délszláv küldöttség legfőbb céljairól és érveiről, és különösen Jovan Cvijić, a nagy tekintélyű néprajz- és földrajztudós, történész kulcsszerepéről, aki a Szerb Tudományos Akadémia elnöke, a Belgrádi Egyetem rektora és a párizsi Sorbonne tanára volt. Az ő személye megkülönböztetett figyelmet érdemel a politikai küldöttség és a tudósokból álló szakmai grémium munkájának bemutatása kapcsán. Cvijić tevékenységének magyar nyelvű megismertetésében Papp Árpád komoly eredményeket ért már el eddig is. Néhány évvel ezelőtt (2009) az ő fordításában jelent meg magyarul Cvijić legfontosabb munkája, A Balkán-félsziget és a délszláv országok − Az emberföldrajz alapjai című könyve, amely hosszú időn keresztül nagy hatással volt a szerb politikai és közgondolkodásra. Ugyancsak Papp Árpád a szerzője a magyar Cvijić-monográfiának (2017).
A beszélgetés során a Bánát kapcsán a szerb és a román aspirációk összeütközésére, a tárgyalófelek érvrendszereinek hasonlóságaira és különbözőségeire is rámutattak. A hallgatóság kérdései nyomán szó esett a kötetben közölt délszláv források szerepéről és értelmezéséről a szerb és a horvát tudományosságban, a kötet jelentőségéről a magyarországi Trianon-kutatásban, valamint szerbiai, illetve szűkebben vajdasági fogadtatásáról.
A rendezvény kiváló példája volt annak, hogy a hallgatóság élénk érdeklődése kíséri az olyan könyvbemutatást, ahol a résztvevők, adott esetben az etnográfus szerző és a történész beszélgetőtárs eszmecseréje nyomán nyerhetnek bepillantást egy műbe.
