A BTK Irodalomtudományi Intézet Közép- és kelet-európai osztálya 2023. május 16-án Kultúrák közötti hálózatok a napóleoni háborúk idején. Egy kozák dal nyomában / (Транскультурні мережі в епоху наполеонівських воєн. Слідами однієї козацької пісні/ Transcultural networks during the Napoleonic wars. Tracing one Cossack song) címmel nemzetközi konferenciát rendezett, amelyet Hrihorij Nugyha ukrán folklórkutató, kultúr- és irodalomtörténész emlékének ajánlott.
A tudományos tanácskozás fókuszában a Minka-dal néven ismert szerelmes ének állt, amely egyedülálló népszerűségre és ismertségre tett szert a 19. század első évtizedében, a napóleoni háborúk idején.
A konferencia és a Minka-projekt középpontjában álló, különböző országokban több szövegváltozatban megjelenő ének forrása a Jihav kozak za Dunaj (’Lovagolt a kozák a Dunán túlra’) kezdetű ukrán dal.
A konferenciáról ukrán nyelvű összefoglaló jelent meg az Ukrán Tudományos Akadémia Művészettörténeti, Néprajztudományi és Etnológiai Intézet honlapján.
A konferencia programja és az előadások összefoglalói letölthetők.
A konferencián készült képek a galériában láthatók.
Kappanyos András, az Irodalomtudományi Intézet igazgatóhelyettese a konferenciát megnyitó szavaiban a Lili Marleen dal példáját említve ‒ amelynek szövege az első világháborúban íródott, slágerré válásáról a második világháború idején pedig anekdoták szólnak ‒ kiemelte, hogy több országra, nemzetre kiterjedő hosszabb háborúk során kulturális produktumok és javak terjedésének új közvetítő csatornái nyílnak meg, továbbá olyan műfajok és tartalmak válhatnak közössé (nyelvre, kultúrára tekintet nélkül), amelyek antropológiai és mentális mintázata a háború közös élményében gyökerezik. Az országokat átszelő csapatmozgások és a frontok változása okán, továbbá a 20. században az új médiumok (rádió, hanglemez) biztosította lehetőségek révén a különböző anyanyelvű katonai alakulatok és a háttérországok lakossága között kulturális cserefolyamatok indulhatnak el, így a népszerűvé váló közös, illetve egy idő után sajátként énekelt dalok a dallam, továbbá a szöveg fordításai és adaptációi révén jelentős kultúraközvetítő szerepre tesznek szert.
Kalavszky Zsófia, az Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa, a Minka-projekt vezetője A Minka-fenomén: egy közép- és kelet-európai komparatisztikai kutatás összegzése című előadásában bemutatta Hrihorij Nugyha azon munkáit, amelyek középpontjában a dal, illetve feltételezett szerzője, Szemen Klimovszkij ukrán költő áll, majd ismertette azokat az európai és tengerentúli adatokat, amelyeket Nugyha a dalról írt nagyívű monográfiájának függelékében közölt. A plenáris előadás részletesen kitért az orosz és az ukrán irodalom európai terjedésének azon legfontosabb csatornáira, amelyeknek révén a Jihav kozak za Dunaj már az 1812-es európai orosz hadjárat előtt Európába került, illetve kerülhetett. Az előadó részletezte az ukrán dalokat is tartalmazó orosz énekeskönyvek Bécsbe és Prágába kerülésének fontosságát, illetve a baltikumi német nyelvű kiadványok elévülhetetlen szerepét az orosz és ukrán nyelvű irodalom közvetítésében, amelyek a Baltikum mellett egyidejűleg Berlinben és Lipcsében is megjelentek. Kiemelte bizonyos tanult csoportok (zeneszerző, nyomdász, lelkész, tanító stb.) migrációjának a dal megszületésében és elterjedésében betöltött szerepét, valamint a cseh, a lengyel, az ukrán és az orosz értelmiségi mikrohálózatok fontosságát a dal elterjedésében. A napóleoni háborúk alatt a Jihav kozak za Dunaj megismertetéséhez hozzájárultak a cári csapatok útvonalán létrejövő kulturális cserék, amelyek közé éppúgy beletartoztak a professzionális katonai (kozák) énekkarok fellépései, mint a közkatonák spontán „koncertjei” az állomáshelyek közelében, vagy az ezekről az eseményekről szóló tudósítások a korabeli porosz sajtóban. Kalavszky Zsófia előadásában hangsúlyozta, hogy a dal oroszországi megszületésének feltételei a 18. század közepén összefüggnek egyfelől a nyugati dalzenei tradíciók beáramlásával az oroszországi nemesi (udvari) és (fő)városi zenei kultúrába, másfelől köszönhetők az irodalomban az 1770-es évektől megjelenő érzékenységkultusz azon sajátosságának, amely egyre élénkebb érdeklődést mutatott a népi kultúra, ezen belül az orosz, ukrán és egyéb népdalok iránt.
Leszja Mushketyk, az Ukrán Tudományos Akadémia Művészettörténeti, Néprajztudományi és Etnológiai Intézetének tudományos főmunkatársa A Jihav kozak za Dunaj mint a kozák költészet jellemző példája című előadásában a kozák mentalitásforma sajátosságairól beszélt, majd részletesen elemezte a dal folklórjegyeit, a nyelvi elemeket, amelyek a Szlobozsansina területére jellemzőek, kitért a kozák életmódhoz tartozó toposzok meglétére a dalban, továbbá azokra a regionális sajátosságokra, amelyeket a kutatás a Galíciában és a Kárpátalján gyűjtött szövegváltozatoknál figyelt meg. Végül bemutatta az ének 19. századi, az eredetit több strófával kiegészített szövegvariációit, és kiemelte, hogy a dalt a 2022-es orosz‒ukrán háború aktualizálta: ma népszerű pop- és rockegyüttesek repertoárjában is szerepel.
Leszja Haraszym, a lvivi Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettese Egy dal ára: Hrihorij Nugyha élete és életműve címmel tartott előadást, amelyben részletesen bemutatta Hrihorij Nugyha (1913‒1994) gazdag életművét, továbbá a tudósnak a kutatásért folytatott, egy életen át tartó küzdelmét, amelynek legfőbb célja az volt, hogy saját nemzeti múltját, kifejezetten az ukrán folklórt, irodalmat és kultúrát vizsgálhassa, továbbá hogy ezt ne a szovjet ideológia diktálta szempontok, hanem a tudomány saját, belső normái, meggondolásai és aspektusai szerint értelmezze, rendszerezze. Nugyha számára a családi kötelékek, azaz kozák származása okán is különösen fontos volt, hogy tudományos emléket állítson Szemen Klimovszkij 18. század eleji kozák költőnek. (A konferencia végén Haraszym átadta Kappanyos András igazgatóhelyettesnek Hrihorij Nugyha két monográfiáját, amelyekben a tudós önálló fejezeteket szentelt az ukrán folklór magyarországi recepciójának. A kötetek az Eötvös Könyvtár állományába kerültek.)
Apor Eszter, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa Kozák-ábrázolások és jelentéseik a képzőművészetben – Néhány gondolat Georg Emmanuel Opi(t)z 1814-es párizsi akvarelljeiről című előadásának első felében a Minka-jelenség – szöveg, dallam és kép – művészettörténeti interpretációs eszközeinek lehetőségeit vázolta fel, kiemelve többek között a történeti ikonográfia szerepét. Kitért a képzőművészeti kozákábrázolások műfaji sokszínűségére (portrék, monumentális csataképek, viseletképek, gúnyrajzok stb.), a kozákábrázolásokra a 19. századi ukrán festészetben és a folklór által inspirált kozák képekre. Előadásának második felében az akvarell és gouache technikájáról híres, prágai születésű G. E. Opi(t)z (1775‒1841) festő akvarellsorozatának részletes elemzését végezte el, a korábban felvázolt összefüggések tükrében. Az ismertetett képsor a kozák katonák 1814-es párizsi jelenlétét „dokumentálta”. Az előadás tanulságos részét jelentette Opi(t)z életképeinek, „képes tudósításainak” összevetése az egyidejű orosz és francia írott tudósításokkal, forrásokkal.
Tari Lujza, a BTK Zenetudományi Intézet nyugalmazott főmunkatársa Egy Air Ukrainian – Air russe, avagy Jihav kozak za Dunaj – Schöne Minka – Gyöngyöm, Minkám dallama a magyar (nép)zenében című előadásában hangsúlyozta, hogy a dal német területről került át magyar területekre, több társadalmi réteg ismerte és használta, ugyanakkor a legmaradandóbban a népzenében és a közhasználatú zenében terjedt el. A hazai zenetörténeti kutatásokban Kodály Zoltán tudott a Minka-dalról, ugyanakkor Molnár Antal, Kodály tanítványa írt először róla 1955-ben. Az előadó részletesen elemezte a dallamot a ma ismert legkorábbi, 18. század végi, pétervári kiadású kotta alapján, ahol Jihav kozak Air Ukrainian címen szerepel, rámutatva, hogy az már eredeti formájában is összetett volt. Az előadás kitért a dal klasszikus zenei variációira is (Beethoven, Weber, Hummel), és a kutató aprólékos nyomozása eredményeként feltárult, hogy a Minka miként kerülhetett be Kis madár dalol az ágon kezdősorral a 20. század első harmadában magyar iskolai énekkönyvekbe. Az előadás egyértelművé tette, hogy a vizsgált dal műfaját tekintve és funkciója szempontjából egyaránt többféleképpen beépült a magyar népi és tágabban értett közhasználatú zenébe: a 20. század elejétől hangfelvételekkel alátámasztott népzenegyűjtések igazolják, hogy szólóhangszerként elsősorban a cimbalom és a citera vált a dallam hordozójává, együttes formációként különböző összetételű vonós és pengetős csoportok repertoárját gazdagította, de rezesbandák is műsorukra tűzték.
A komparatisztikai és zenetörténeti előadásokat követően Csörsz Rumen István, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa A Minka-dal és a magyar közköltészet című előadása a történeti poétika felől vizsgálta a konferencia fókuszpontjában álló dalt. Mire a 19. század elején a Minka-dal megérkezett a magyar nyelvterületekre, a magyar közköltészetben már kiforrott hagyományát láthatjuk a háború miatti elválást tematizáló szerelmi búcsúdaloknak. A műfajcsoport népszerűségét és az állandósuló motívumokat a kutató több forrás és adat példája segítségével ismertette. Az előadás második felében bemutatta, „felrajzolta” a szövegcsalád térképét, amelyet a jelenleg általa már regisztrált, több mint 40 nyomtatott és kéziratos változat alapján készített el. Az előadás zárlatában a magyar Minka-kutatások újabb ágára hívta fel a figyelmet: rámutatott a Minka-dalok magyar recepciójának különösségére, mégpedig az 1830-as évektől magyar nyelven megszülető „Minka-rokonokra” (amilyen például a lengyel eredetű Áll ulán, a tábor őre).
Oxana Jakimenko Kozák dalok és a kozák kultúra magyar nyelvű művekben című előadásában a kozák lovas alakjának változó képét elemezte 19. és 20. századi magyar művekben, majd a kozák téma megjelenésének elemzése következett a magyarul megszólaló orosz klasszikusok több ízben lefordított szövegeiben. Az előadó izgalmas műfordítási kérdésekre hívta fel a figyelmet a Kozák bölcsődal (Lermontov), a Tarasz Bulba (Gogol) és A kozákok (Tolsztoj) magyar fordításváltozataiban, továbbá kitért Ivan Kotljarevszkij ukrán költő Aeneisének első fejezetére (amely Weöres Sándor fordításában olvasható), illetve A zaporozsjei kozákok című levél régebbi és kortárs magyar fordításaira.
Berkes Tamás, az Irodalomtudományi Intézet tudományos tanácsadója, a Közép- és kelet-európai osztály vezetője A Jihav kozak za Dunaj a cseh népdalkultusz tükrében című előadásában az ukrán dal cseh fordítását a cseh nemzeti újjászületés korának népdalfelfogása alapján elemezte. A kutató részletesen kitért azokra az elsajátító, adaptációs „gesztusokra”, amelyekkel a cseh értelmiség (Josef Dobrovský, Václav Hanka, Fr. L. Čelakovský) a dal német, majd ukrán és lengyel fordításaira reagált, ahogyan azt fogadták, feldolgozták, átírták.
Szarka Szilvia, az Irodalomtudományi Intézet tudományos segédmunkatársa A regiszterváltások szerepe a Jihav kozak za Dunaj német nyelvű változataiban című előadásában a dal két legismertebb német nyelvű változatának recepciójával foglalkozott. Az előadás a korabeli német irodalom azon jelenségeire mutatott rá, amelyek lehetővé tették a dal Schöne Minka néven ismertté vált adaptációjának németországi elterjedését. A 19. századi német nép- és közköltészeti dalgyűjtemények alapján felvázolta azt a folyamatot, amelynek során a Schöne Minka átköltés elsőként a közköltészeti, majd a népköltészeti dal státuszára tett szert. A továbbiakban az előadás a korabeli német történetírók munkái révén azt tárta fel, hogy milyen kozáktoposzok állhattak a Theodor Körner-féle fordítás hátterében.
Magdalena Garbacik-Balakowicz, az Irodalomtudományi Intézet tudományos segédmunkatársa az Ukrajna mint imaginárium a 19. századi lengyel irodalomban a Jihav kozak za Dunaj példáján című előadásában bemutatta a dal lengyelországi fogadtatásának sajátosságait, amelyek forrásai a lengyel‒ukrán kapcsolatok politikai és kulturális kontextusában rejlenek. Részletesen megvizsgálta Wacław z Oleska első lengyel népdalgyűjteményét, amelyben a dal szövege lengyel átírásban található, majd három ismert fordítást (Kazimierz Brodziński, Jan Czeczot, Teofil Bukar) hasonlított össze.
A konferencia az MTA Nemzetközi Konferencia Pályázat NKSZ_2022_23‒49 számú, „Egy ukrán dal közép-európai recepciója a napóleoni háborúk idején” című pályázata, az ELKH SA-32/2021 projektszámú „Szláv Program”-ja, valamint a BTK Irodalomtudományi Intézet támogatásával jött létre.
Szervezők: Kalavszky Zsófia (a projekt vezetője), Magdalena Garbacik-Balakowicz és Szarka Szilvia.
A konferenciáról átfogó ukrán nyelvű összefoglaló jelent meg az Ukrán Tudományos Akadémia Művészettörténeti, Néprajztudományi és Etnológiai Intézet honlapján.
