Tompos Lilla, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott munkatársa Esterházy László páncélinge – legenda és valóság című cikkében azt mutatja be a Családtörténetek blogon, hogy milyen legendák fűződnek Esterházy Miklós nádor második fiának, Lászlónak halálához és páncélingéhez.
A cikk a Sorsfordító virtuális családtörténeti kiállításhoz kapcsolódik, amely a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport közös projektjeként készült.
Az atlasz páncéling az Esterházy kincstárból (Iparművészeti Múzeum, Textilosztály)
Az Esterházy kincstár sorsa
(Részlet)
Az Esterházy kincstárban az ötvösművek, textíliák mellett ruhákat, közöttük „ szeginy Esterhás László vörös atlacz …Pánczér Üngő”-jét is őrizték. A műtárgyakat 1918-ban a fraknói várból Budapestre szállították, és az Iparművészeti Múzeumban helyezték el, majd a II. világháború alatt herceg Esterházy Pál a kincsekkel megrakott ládákat a budai, Tárnok utcai palotájának pincéjébe menekítette. A ház azonban bombatalálatot kapott, a tároló ládák egymásba roskadtak, szétporladtak. 1949-ben kezdődött meg az épület pincéjében tárolt műkincsek feltárása, melyek közül több ma is romos állapotban látható a 2022-ben Opus 735 címmel megnyílt kiállításban az Iparművészeti Múzeum bezárt épületében. A gyűjtemény egy része teljesen megsemmisült, a nemesfém tárgyak közül több megolvadt, mások töredékesen maradtak ránk, míg néhányat a restaurátorok szakértői munkájának köszönhetően, majdnem az eredeti állapotába visszaállítottak.
A Tárnok utcai Esterházy palota feltárása (Iparművészeti Múzeum, Adattár)
Az Esterházy család első jelentős tagja Esterházy Miklós (1583 – 1645) nádor, a család vagyonának megalapozója volt. Nyáry Krisztinával (1606 – 1641) kötött második házasságából származó második fia Pál, nemcsak a hatalmas, Magyarország tíz vármegyéjére kiterjedő uradalmat birtokolta, de műgyűjteményét a barokk kor egyik legjelentősebb főúri kincstárai közé emelte.
Kincstárát ékkövekkel kirakott nemesfém ötvösmunkák, ékszerek, érmegyűjtemény, diplomáciai ajándékok és hadizsákmányként szerzett fegyverek, ajándékként vagy hozományként a kincstárba került tárgyak sokasága mellett 16-17. századi textíliák, öltözékek is gazdagították.
A korszak női öltözékei, három hímzett bársonyszoknya, – egyiknek a halcsontos fűzött válla is megmaradt – továbbá hímzett, csipkés, korallos, gyöngyös menték és dolmányok, melyek közül néhányat neves történelmi személyiségekhez kötött a hagyomány, többségük azonban a grófi család egy-egy tagjának ruhatárából származik. Egyedülálló a karmazsinvörös atlaszselyemből varrott, aranyozott ezüstfonalas csipkével, paszománnyal, gyönggyel hímzett ing, amelyet a korszakban írt leltárakban páncélingként említenek.
