A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének szervezésében idén is folytatódik a tíz éve megkezdett szisztematikus régészeti kutatás a Tolna vármegyei Dombóváron, a Dombai család egykori rezidenciájának maradványainál.
A hajdani vár a város külterületén a Kapos mellett a folyó árteréből néhány méterre kiemelkedő egykori szigeten állt. A valamikori épületből jelenleg csak négy falcsonk látható. Jóllehet a török kiűzése után az Esterházy Pál nádor birtokába került vár kései állapotáról egy viszonylag részletes leírás készült, azonban az 1702-es lerombolás következtében már csak régészeti módszerekkel nyerhetők újabb adatok róla.
Az elmúlt évek kutatásai alapján a vár építéstörténetéről a következő kép bontakozott ki:
- A várnak a legkorábbi része a 14. század legvégén vagy a 15. század elején keletkezhetett. Ez egy kissé szabálytalan négyszög alakú téglaépítmény volt, aminek az északi és déli végében állt egy-egy épületszárny, a bejáratuk pedig feltehetőleg a nyugati oldalról nyílott. Kívülről árokkal és palánkkal kerítették.
- A második építési periódusban feltehetően a 15. század első felében a déli épületszárnyat jelentősen kibővítették és pillérekkel megtámogatták, valamint a nyugati oldalon egy nagyméretű kaputornyot emeltek. Ekkor a várat körülvevő cölöpkerítést is módosítani kellett.
- A vár következő nagyobb léptékű átépítésére a 16. század elején a Dombai család férfiágon történő kihalását megelőzően került sor. Ekkor a várat körülvevő palánkot felszámolták, és a helyére saroktornyokkal ellátott kőalapú téglafalat emeltek. A reneszánsz ízlésű átépítésről néhány írott adat mellett az elmúlt években előkerült kevés számú töredékes kőfaragvány is tanúskodik.
- A vár a 16. század közepén került török kézre, és 150 évig az Oszmán birodalom végváraként funkcionált. Ebből az időszakból a váron belül az átépítésre utaló jelentősebb nyomokat nem találtunk, viszont a várfalak mentén nagyszámú szemétgödör került elő, ami jelentős számú, erre a korszakra keltezhető leletanyagot tartalmazott. A várat körülvevő, az írott forrásokban is szereplő hódoltság kori sáncrendszer eltemetett maradványait az elmúlt években fedeztük fel.
- A török kiűzése után készült el a már fentebb említett leírás, amelynek adatai nagy vonalakban igazolódtak az ásatási eredmények alapján. A vár felrobbantása és a maradványok elbontása után is a helyszín folyamatosan használatban volt. A 20. század közepén honvédségi létesítmény (feltehetően lőszerraktár), valamint a 70-es és 80-as években lőtér üzemelt a lelőhely területén.
A lelőhelyet hagyományos régészeti feltárási módszerek mellett különböző távérzékelési és geofizikai eszközökkel kutatjuk, valamint a 20. századi használatára vonatkozóan az adattári, fényképészeti, stb. adatok mellett a helybéliek visszaemlékezéseire is támaszkodhatunk, amelyeket interjúk formájában rögzítünk.
A 2023-as ásatási szezon során elsősorban az északi épületszárny feltárására összpontosítunk. Az említett 17. század végi leírás szerint az épület keleti felében egy pince volt található, amelynek a létezését az elmúlt évek során végzett talajradaros vizsgálatok is megerősítették. Az előző év során ennek megkezdtük a feltárását. Ezek és a korábbi geofizikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy másfél-két méter mélységig megmaradhattak a pincének a falai, amelyek közét a bontás során keletkezett törmelékekkel töltöttek fel.
Az északi épületszárny és a várudvar felé néző két belső torony viszonyának a pontosítása is az idei munkaterv része.
A kaputorony 2015-ben megkezdett feltárásának folytatását is tervezzük. Itt elsősorban a legkorábbi időszakban használt bejárat kérdésének a tisztázása a cél. Ezen kívül a többszörösen átépített építmény védelmi rendszerének részletesebb megismerése is a tervek között szerepel.
A tudományos megismerés mellett, ezek a munkálatok részben adatgyűjtésül is szolgálnak a város által tervezett állagmegóváshoz és a részleges műemléki helyreállításhoz. A városvezetés számára fontos, hogy ez a lelőhely a dombóváriak valódi közösségi helyszíne lehessen, amely mindig is fontos jelképe volt a dombóváriak identitásának.
A régészeti feltárások Dombóvár Város Önkormányzatának finanszírozásával és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiumának támogatásával valósulnak meg. A Nagyatádi Ady Endre Technikum és Gimnázium diákjai már második éve vesznek részt nagyobb számban a munkálatokban. A terepi feladatok elvégzésébe, továbbá az adatok kiértékelésébe és feldolgozásába bekapcsolódnak önkéntesek, régész kollégák, valamint régészhallgatók Dombóvárról és az ország minden tájáról.
