Dombóvár Város Önkormányzata felkérésére idén is folytatódott a Dombai család egykori rezidenciájának feltárása. Berta Adrián, a BTK Régészeti Intézet fiatal kutatói ösztöndíjas munkatársának vezetésével végzett terepi munkálatok elsődleges célja a korábbi években megkezdett déli épületszárny és a nyugati belső torony feltárásának a folytatása, valamint a 2019 őszén elvégzett geofizikai kutatások eredményei alapján a vár melletti település vizsgálatának a megkezdése volt.
Forrás: BTK Régészeti Intézet
A középkori és kora újkori lelőhelyen 2014 óta tartó tervásatás során sikerült tisztázni az egykori vár kiterjedését, főbb építési periódusait és jellemző rétegtani viszonyait. Az erősség területe, az azt körülvevő várárokkal együtt (utóbbi szélessége egyelőre csak légifotók alapján, hozzávetőlegesen határozható meg) mindösszesen 3500 m2. A lerombolt vár területén 2014 és 2020 között hat kutatóárok, három szonda és tizenöt szelvény megnyitására került sor, elsősorban azokon a pontokon, ahol várható volt, hogy a vár alaprajzi elrendezésére vonatkozó adatok kerülhetnek napvilágra. Elkezdődött a D-i épületszárny K-i oldalának szisztematikus feltárása is, amely a mai napig álló DK-i pillér konzerválásához és részleges műemléki helyreállításához szükséges régészeti és építészeti adatok megszerzésére irányult. Az egykori várból eddig összesen 781,35 m2-nyi területen folytak ásatások, azonban a teljes, az altalajt képező alluviális homok szintjéig történő kibontást mindössze öt kutatóárokban, három szelvényben és két szondában sikerült eddig elvégezni, míg a többinél a feltárási folyamat még különböző szakaszokban tart. 2019 őszén megkezdődött a váralja település roncsolásmentes kutatása is, amelynek során geofizikai módszerekkel vizsgálták az egykori mezőváros elpusztult és föld alá került épületeinek a maradványait.
Forrás: BTK Régészeti Intézet
2020-ban folytatódott a déli épületszárny udvari homlokzati bejáratának a feltárása. A hódoltság korában nagymértékű bolygatások történek, az eredeti középkori járószint legnagyobb része is elpusztult. A török korban nagyméretű szemétgödröket ástak ki a várudvaron, melyek feltárása során sok érdekes, az itt állomásozó várkatonaság mindennapi életére utaló leletanyag került elő: a nagy mennyiségű kerámia és állatcsont mellett ólom puskagolyókat, ékszerkövet, csont dobókockát és különféle fémtárgyakat is találtunk. Az északi épületszárny elé épült késő középkori belső torony környezetének a kutatása is tovább folytatódott. Sikerült megtalálni az első periódusban épült északi palotaszárny szinte teljesen elpusztult udvari homlokzati falának az alapozását, valamint itt is gazdag késő középkori és török kori leletanyag került elő: mázas kályhacsempe töredékek, ablakszemek, aranyozott üvegedény töredékei, ép kerámiaedények, stb. A mára már betemetődött várárok dimenzióinak meghatározására talajfúrásokat végeztek annak északi és keleti szakaszán.
Forrás: BTK Régészeti Intézet
Az idei évben, az előző években megkezdett szelvényekben folytatódó feltárási munkák mellett egy új területen is elkezdődött a kutatás: a vártól Ny-ra, a 2019. évi földradaros vizsgálatok eredményei alapján egy 5×5 méteres szonda megnyitására került sort, ahol a vastag, az egykori várfalak építőanyagát tartalmazó, modern kori törmelék alatt előkerült egy eddig ismeretlen védmű maradványa. A sánc feltárt részlete a Ny-i külső várfaltól nagyjából 15 m távolságra került elő, a tetején egy árokba ásott cölöpsor maradványait találták meg. A föld-fa szerkezetű építmény (teljes) kiterjedése egyelőre még ismeretlen.
A feltárást Dombóvár Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiuma támogatta (pályázati azonosító: 207134/00382). A terepi munkában részt vevő régészek és egyetemi hallgatók az ország minden tájáról érkeztek (Szombathely, Székesfehérvár, Visegrád, Szeged, Békéscsaba, Nyírbátor). Az ásatáson részt vettek dombóvári önkéntesek és középiskolások is.
