Gángó Gábornak, a Filozófiai Intézet kutatójának Ernst Königről szóló szócikke jelent meg a „Natural Law 1625-1850: Database” (Erfurt/Halle/Jena) adatbázisban, valamint Széchenyi Istvánról és Eötvös Józsefről írott szócikkekkel járult hozzá a „Soziologie und ihre Nachbardisziplinen im Habsburgerreich. Ein Kompendium internationaler Forschungen zu den Kulturwissenschaften in Zentraleuropa” (szerk. Karl Acham) című kézikönyvhöz.
A „Natural Law 1625-1850: Database” (Erfurt/Halle/Jena) adatbázisban Gángó Gábor Ernst Königet tárgyaló szócikkében bemutatja König életútját, emellett alaposan részletezi König természetjogi munkáit.
Ernst König egy evangélikus lelkész fiaként és a svéd teológus, Urban Regius, dédunokájaként született 1635-ben a svédek által megszállt Pomeránia területén, tanulmányait a lipcsei egyetemen végezte Jacob Thomasius tanítványaként. König biográfiájából még kiemelendő, hogy a stettin-i (Szczecin) nevelőintézet másodtanítója 1661 és 1667 között, majd 1667-től rektor Thornban (Toruń), az akadémiai gimnáziumban, ahonnan 1681 májusában távozott. Hét évvel később, 1688-tól ismét rektor Elbing-ben (Elbląg), az akadémia gimnáziumban, egészen 1698-ig, halála évéig.
A szócikkben Gángó Gábor amellett érvel, hogy König elsődleges szándéka volt, hogy átformálja a politikatudomány tanítási módszerét Samuel von Pufendorf munkája alapján. A Német-római Birodalom protestáns államainak területén lévő egyetemek gyakorlatához hasonlóan, a politikai filozófia volt (nem pedig Descartes és Galilei nézetei), amely meggyengítette a skolasztikus hagyományt a Porosz Királyság gimnáziumaiban. Christian Thomasius és Ernst König esetében Jacob Thomasius hatásának köszönhető, hogy fennmaradtak az arisztoteliánus elvek, továbbá mind Christian Thomasius, Jakob Thomasius fia, illetve Ernst König, Thomasius tanítványa, azon volt, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt az antik és modern politikatudomány tanítási gyakorlatában.
Gángó Gábor továbbá Széchenyi Istvánról és Eötvös Józsefről írt szócikkeket Soziologie und ihre Nachbardisziplinen im Habsburgerreich. Ein Kompendium internationaler Forschungen zu den Kulturwissenschaften in Zentraleuropa (szerk. Karl Acham) című nemzetközi kézikönyvhöz, amelyben részletesen ismerteti Széchenyi és Eötvös legfontosabb elméleti munkáit és hatástörténetüket.
A Széchenyi Istvánról írott szócikkben a szerző Széchenyi Hitel című 1830-as írását jelöli meg a magyar társadalomelméleti gondolkodás mérföldköveként.
Gángó arra hívja fel a figyelmet, hogy a műben a magyarországi politikai publicisztikának addig ismeretlen szempontjai jelennek meg. Gángó rámutat, hogy Széchenyi a Hitelben tudatosan arra törekedett, hogy semmilyen pártnak ne kedvezzen és különösen ne képviselje az érdekeit egyetlen nemesi körnek sem: úgy állítja be önmagát, mintha bármelyik szabadságszerető polgári társadalomnak egy tipikus képviselője lenne. Ebből a nézőpontból fogalmazta meg Széchenyi – idézi Gángó Rákai Orsolya 2014-es A Hitel modernsége című tanulmányát – az alapelveit egy, az individualizmus alapjain nyugvó, társadalmi modellnek. A szócikkben Gángó Gábor részletesen elemzi Széchenyi Hitel című írásának újító perspektíváit, emellett kitér a mű hatástörténetére is, miszerint megjelenésével Széchenyi a reformkorszak legmeghatározóbb politikai publicistájává vált, mivel a magyarországi állapotok életközeli leírásával széleskörű olvasótáborra tett szert. Ezen felül Széchenyi nagy tudással rendelkezett Magyarország állat-és növényvilágát illetően, így műve olyan földrajzi mélységgel is rendelkezik, hogy bátran nevezhető a szociográfiai irodalom előfutárának – érvel Gángó.
Báró Eötvös Józsefről írott szócikkében Gángó Gábor kiemeli, hogy Eötvös József két kötetben megjelent, a 1848/49-es bukott szabadságharc miatt a liberálisok általános válságtudatával átitatott tanulmánya, Eötvös József főművének számít a társadalom- és államtudomány területén.
Az 1854-ben megjelent mű – amelynek címe Der Einfluß der herrschenden Ideen des 19. Jahrhunderts auf den Staat – első kötetét, Bajorországban, önkéntes száműzetésben dolgozta ki Eötvös József és az uralkodó liberális politikai eszméknek (mint szabadság, egyenlőség, testvériség) téves interpretációjára mutatott rá – ezek a félreértelmezések az 1789 előtti és utáni polgári forradalmak békés kimenetelének az útjában álltak. Gángó Gábor Eötvös József említett művének második kötete kapcsán megfogalmazza, hogy itt már Eötvös kifejezi azt a felismerését, miszerint a szociális szféra megerősödése az államhatalom rovására az egyéni szabadság legnagyobb garanciája. A szócikk szerzője alapján nemcsak Eötvös helyzetelemzése, de a megoldási javaslatai is – amelyeket Eötvös az egész „európai” emberiség számára javasol – a Habsburg Birodalom etnikai és politikai állapotainak benyomása alatt álltak. Gángó szerint módszertani értelemben Eötvös arra törekedett, hogy a könyvében bemutatott elméleti és gyakorlati téziseket Francis Bacon történelmi-empirikus kutatáson nyugvó induktív módszerének példája alapján fogalmazza meg. A szócikkben Gángó részletesen elemzi Eötvös elméleti tevékenységét, kitérve Eötvös vallás- és közoktatásügyi miniszterként szerzett tapasztalataira is az első magyar felelős minisztérium megalakulásakor.
Eötvös hatástörténete kapcsán Gángó Gábor megemlíti, hogy Eötvös nemzetről és nacionalizmusról alkotott nézetei többek között nagy hatással voltak a magyar szociológia alapítójára, Jászi Oszkárra. 1918 után azonban Eötvös államtudományi munkája elveszítette jelentőségét az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után keletkező utódállamok szociálpolitikai helyzetének megváltozása okán. Gondolatainak újrafelfedezése, reneszánsza csak az 1989-es rendszerváltás után következett be Magyarországon: 175. születésnapjának évfordulójának alkalmából Eötvöst mint a pluralizmus, a civil társadalom és a közösségi autonómia előfutáraként ünnepelték, illetve az államhatalom kritikusaként dicsőítették.
A szócikkeket összefoglalta: Szabados Bettina.
A szócikkek szerzőjéről:
Gángó Gábor a BTK Filozófiai Intézetének kutatója, tudományos tanácsadója. Kutatási területe 17-20. századi filozófiatörténet, magyar és közép-európai politikai eszmetörténet, politikaelmélet, nemzetközi kapcsolatok története.
