Interjú Molnár Antallal a Magyar Nemzetben
A Történettudományi Intézet igazgatója, tudományos tanácsadója, Molnár Antal a hódoltság koráról, a magyar történelem kulcskérdéseiről és a karanténba szorult történészekről nyilatkozott a Magyar Nemzet 2020. április 24-én megjelent számában.
Fáy Zoltán: A koronavírus-járvány nyilván a tudósok életét is felkavarta. Hogyan tudnak dolgozni a megváltozott körülmények között?
Molnár Antal: A tudósok munkája lényegében olyan alkotómunka, amelyhez elsősorban kiegyensúlyozott környezetre van szükség. Az otthoni munkavégzés nyilván a feladatok átcsoportosítását jelenti: nincsen levéltári vagy könyvtári kutatás, nincsenek konferenciák, vendégelőadások, minden mobilitás megszűnt. A mi felelősségünk, hogy ezt az időszakot a legjobban használjuk ki, elsősorban tanulmányok, könyvek írására. Másrészt viszont kötelességünk, hogy a tőlünk telhető módon támogassuk az oktatást és a kutatást. Ennek érdekében folyamatosan tesszük online elérhetővé folyóiratainkat és könyveinket, illetve az oktatásban hasznosítható anyagokkal próbáljuk segíteni a középiskolákban és a felsőoktatásban dolgozó kollégáink munkáját.
A történész még többek között az alábbiakra mutatott rá:
„Intellektuális és mitologikus szempontból izgalmas feladvány lehet, hogy honnét jöttünk, milyen útvonalon, genetikailag mi az eredetünk, kik lehetnek a távoli rokonaink. De a magyar történelem kulcskérdése nem ez, hanem a beilleszkedés, tehát Szent István állama és a kereszténység felvétele. A magyarság a korábbitól teljesen eltérő környezetben találta meg a helyét, a váltás olyan hatalmas, amilyenre alig van példa a történelemben. A második nagy kérdés: hogyan válhatott a Magyar Királyság európai középhatalommá szláv, latin, germán környezetben? A harmadik, hogy a százötven éves török uralom ellenére miképp maradhattunk meg, ráadásul önálló politikai központ nélkül – hiszen az Bécsben volt. Hogyan lehetett az államiság tudatát fönntartani egy rendkívül kedvezőtlen környezetben? Ha a történészek ezeket a kérdéseket a maguk európai összefüggésében vizsgálják, és válaszokat tudnak adni rájuk, akkor sokkal pontosabban láthatjuk nemzeti sorskérdéseinket is. Másképp fogalmazva: hasznosítható tudást szolgáltatunk a mai kor emberének, döntéshozóinak is.”
A Fáy Zoltán által készített riport, amely a Lugas című mellékletben jelent meg, itt olvasható teljes egészében.
Molnár Antal. Fotó: Kurucz Árpád. Forrás: magyarnemzet.hu
Ablonczy Balázs új kötetének online könyvbemutatója
Megjelent Az ismeretlen Trianon. Az összeomlás és a békeszerződés történetei, 1918–1921 címmel Ablonczy Balázs, intézetünk témacsoport-vezetője, tudományos főmunkatársa, a „Lendület” Trianon 100 Kutatócsoport vezetője új, összefoglaló kötete, amely nem politika- és diplomáciatörténeti sémákat követ, hanem az eseményeket új megvilágításba helyezve elsősorban a társadalom egyes csoportjainak tapasztalataira fókuszál.
Azt mutatja be, hogy milyen volt valójában a békeszerződés: miként élték meg a történeti Magyarország lakói a háborús összeomlás, a forradalmak, az ellenforradalom és Trianon időszakát, és milyen összefüggések tárhatók fel a nagypolitikai döntések és dilemmák, illetve a magyar társadalom mindennapi tapasztalatai között.
A könyv itt is megrendelhető. A kötetet online könyvbemutató keretében mutatják be 2020. május 14-én (csütörtökön) 18:30 órai kezdettel. A beszélgetést a Szeretem a Jaffás könyveket Klub Facebook-oldalán lehet élőben követni.
Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban: megjelent L. Balogh Béni dokumentumkötete
A „Lendület” Trianon 100 Kutatócsoport új kiadványa, a Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban című forráskötet már kapható (vagy jelenleg inkább rendelhető). A kötet csaknem száz dokumentumát L. Balogh Béni, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára munkatársa válogatta és látta el egy közel hatvanoldalas tanulmánnyal. A könyv fülszövege szerint:
„E forrásközlés középpontjában az erdélyi kérdés áll. A kötet elsődleges célja az, hogy a magyar olvasó előtt mindeddig ismeretlen dokumentumok segítségével bemutassa Románia Erdély megszerzéséért 1918–1920 között vívott küzdelmét, ez irányú politikai, diplomáciai és katonai lépéseit.
A közel száz, többségében román nyelvű irat mindegyik első ízben olvasható magyar fordításban. A dokumentumok betekintést nyújtanak a korszak román politikai és katonai elitjének mentalitásába, nem egy esetben a „főszereplők” személyes motivációira is fény derül. Megtudhatjuk, miként foglalta el a román hadsereg Erdélyt, hogyan vonult be 1919 augusztusában Budapestre, és az is kiderül, milyen diplomáciai lépéseket tett a román kormány annak érdekében, hogy az első világháborút lezáró párizsi békekonferencia szentesítse a katonailag már megszállt Erdély Romániához csatolását.”
Megjelent Klestenitz Tibor új könyve
A Történettudományi Intézet tudományos munkatársa, Klestenitz Tibor Fejezetek az egyházi sajtó történetéből című tanulmánykötete a Médiatudományi Intézet kiadásában jelent meg.
A 19. század végétől a felgyorsuló társadalmi modernizáció a különböző magyarországi egyházak elitjét is fokozatosan ráébresztette arra, hogy a hírközlés átalakulása, a tömegsajtó megjelenése következtében kommunikációs módszereik megújításra szorulnak. A kötet – amely a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Médiatörténeti Kutatócsoportja munkájának keretében született meg és korábban még nem publikált tanulmányokból nyújt válogatást – arra vállalkozik, hogy ennek a folyamatnak különböző állomásait mutassa be.
A kiadvány teljes szövege letölthető itt.
Kecskére a káposztát, rablólovagra az adószedést?
A „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának áprilisi számában a kutatócsoport tagja, Kádas István Kecskére a káposztát, rablólovagra az adószedést? című írása jelent meg.
1467. április 17-én Mátyás király levelet küldött Csicseri Zsigmond Ung megyei nemesnek, amelyben tájékoztatta, hogy a legutóbbi országgyűlés rendelkezése folytán a kamarahaszna adót a királyi kincstár adója váltotta föl. Az állami egyenesadó nevének megváltoztatása Mátyás király kincstári reformjainak egyik fontos eleme volt, a név mellett az adóalap és az adószedés rendszere is megváltozott: az adószedőket immár a kincstartó nevezte ki. A király az új adószedő személyét is megnevezte, György kancelláriai jegyző feladata lett, hogy Csicseri társaságában kirója és beszedje Ung megyében az új adót. A megyebéli Csicserit tehát megbízta az uralkodó az adószedéssel, az udvarból kiküldött adószedő munkájának segítésével.
“Szülőnek lenni a szélesebb értelemben” – főúri nevelés a Teleki-családban címmel Vaderna Gábor irodalomtörténész, az ELTE Bölcsészettudományi Kar oktatója, a "Lendület" Nyugat-magyarországi irodalom, 1770–1820 Kutatócsoport tagja egy művelt főúr és ambiciózus apa, idősebb Teleki László nevelési elveit és annak gyakorlati eredményeit mutatja be a Családtörténetek című blogon megjelent írásában.
Amikor 1796-ban az ifjú Szabó András megkérdezte gróf Teleki Lászlót (1764–1821), hogy milyen módon kívánja neveltetni fiait, valószínűleg csak néhány általános szempontot várt, de válaszul néhány tömör gondolat helyett 84 sűrűn teleírt oldalt kapott. Vajon miért fordított az elfoglalt gróf ennyi energiát arra, hogy a nevelésről értekezzen? Vajon valóban jobb neveltetésben részesültek így gyermekei? És miképpen ragadható meg a nevelés „népszerűsége”?
Az írás e három kérdésre keresi a választ. A teljes szöveg itt olvasható.
A Teleki-család pesti palotája a Szervita téren állt: az 1840 körül készült metszeten jobboldalt látható épületben lett öngyilkos 1861. május 7-én a negyedik fiú, az apa második házasságából született ifjabb Teleki László. A palota a II. világháborúban súlyosan megrongálódott, helyén irodaház és Budapest első parkolóháza épült.
