A Hungarian Studies Association of Canada online éves nemzetközi konferenciájára 2021. május 29‒31-én került sor Hungary: Northern Relations címmel. Az eseményen a BTK Történettudományi Intézetet három kutató képviselte: Mitrovits Miklós tudományos munkatárs Polish‒Hungarian Relations in Opposition (1976‒1989), Scheibner Tamás tudományos főmunkatárs Hungarian Refugee Programs and Cold War International Exchange: The Impact of Philanthropic Foundations, míg Kecskés D. Gusztáv tudományos főmunkatárs An invisible actor: NATO's role in resolving the Hungarian refugee crisis címmel tartott előadást. Cikkünkben az előadások összefoglalóit magyar nyelven olvashatják.
Mitrovits Miklós: Lengyel-magyar kapcsolatok az ellenzékben (1976-1989)
Az előadás célja, hogy bemutassa az ellenzéki tevékenység eltérő politikai és társadalmi feltételeit Magyarországon és Lengyelországban 1956 és 1989 között, és feltérképezze a különböző magyar és lengyel ellenzéki csoportok közötti kapcsolatokat. Az előadó abból indult ki, hogy 1956 után gyökeresen eltérő politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok alakultak ki a két országban. Míg Lengyelországban a helyzet viszonylag kedvező volt az ellenzéki tevékenység számára, addig Magyarországon a lehetőségek korlátozottak voltak, és csak az 1970-es évek végén, különösen a lengyel Szolidaritás mozgalom megszületése után nőtt meg a mozgástér.
Másrészt a szerző amellett érvelt, hogy az ellenzéki aktivitás nem volt elegendő a magyar-lengyel kapcsolatok fejlődéséhez, hanem a magyar ellenzéki csoportok politikai, ideológiai és generációs különbségei döntően befolyásolták a kapcsolatokat. Így a magyarok számára a lengyelországi ellenzék világnézete és politikai stratégiája fontosabb volt, mint önmagában az ellenzékiség.
Scheibner Tamás: Magyar menekültprogramok és a hidegháborús nemzetközi csere: a filantróp alapítványok hatása
Az 1956-os magyar forradalom Szovjetunió általi elfojtása a menekültek tömeges beáramlását eredményezte Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba. Köztudott, hogy az olyan jelentős szereplők, mint az ENSZ, a NATO vagy az Egyesült Államok kormánya sokat fektettek a válság megoldásába, és jól dokumentált a svájci vagy osztrák segítség is. Kevésbé ismert azonban, hogy az Egyesült Államokban működő filantróp szervezetek szintén kulcsfontosságú szereplők voltak a menekültek nyugati társadalmakba való integrálásában. Többek között a Ford Alapítvány és a Rockefeller Alapítvány indított nagyszabású támogatási programokat, amelyek nélkül semmilyen állami beavatkozás nem lett volna sikeres.
A Rockefeller Levéltári Központban végzett kutatások alapján az előadás amellett érvel, hogy a magyar menekültprogramok nem egyszerűen átmeneti segélyek voltak egy kritikus történelmi helyzetben, hanem további következményekkel jártak a nemzetközi kapcsolatokra nézve. Nemcsak a Magyarországra és az egész régióra irányuló figyelmet és ismereteket növelte, hanem hálózatokat hozott létre a különböző segélyt nyújtó szereplők között az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, elősegítette a korábbi emigráns csoportok és az új menekültek közötti kapcsolatokat, és hozzájárult a menekültekkel való bánásmód protokolljainak kidolgozásához a Ford és a Rockefeller Alapítványon belül. Mindez az alapítványok számára előnyt jelentett a Kelet-Európával való későbbi kapcsolataikban, amikor a politikai légkör megváltozott az 1960-as években, majd az 1968-as válságot követően.
Kecskés D. Gusztáv: Egy láthatatlan szereplő: a NATO részvétele az 1956-os Magyar menekültválság megoldásában
A NATO 1956-os magyar menekültválságra adott válaszának vizsgálatához az előadás felhasználta a NATO Levéltárának, valamint a francia Külügyminisztérium Levéltárának, az amerikai Nemzeti Levéltárnak, az ENSZ Titkárság Levéltárának és az ENSZ Európai Hivatala Levéltárának dokumentumait. Az előadó először felidézi, milyen kihívásokkal szembesült a NATO az 1950-es évek közepén. Majd leírja, hogyan állt hozzá a szervezet az európai menekültek kérdéséhez az 1956-os magyar exodus előtt. Az előadó amellett érvel, hogy a 200 ezer magyar menekült befogadása a nyugati világ által rendkívül sikeres humanitárius akció volt.
Az előadás azonban azt is bizonyítja, hogy a siker legfontosabb összetevője a NATO országok politikai akarata volt, amely – részben a szovjetekkel vívott ideológiai szembenállás okán – biztosította a magyar menekültek problémájának megoldásáhez szükséges folyamatos figyelmet és támogatást még az után is, hogy a befogadó országok lakosságának rokonszenve érezhetően alábbhagyott. Fontos végül hangsúlyozni, hogy a NATO-nak ezen döntő fontosságú szerepét szándékosan titokban tartották.
A konferencia programja itt tekinthető meg. A cikk angol nyelven itt elérhető.
