Hírek

Nagyon komoly teljesítménynek számít, hogy egy intézményből két kutató is nyerjen az Európai Kutatási Tanács (European Research Council/ERC) legrangosabb pályázatán, az pedig különösen, hogy ezt a sikert közép-európai történészek érjék el. Fejérdy András tudományos főmunkatárs, igazgatóhelyettes és Kármán Gábor tudományos főmunkatárs, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének két kutatója Magyarországon kategóriájukban egyedüliként részesültek az  ERC Consolidator Grantjében.

Fejérdy András és Kármán Gábor

Az idei támogatottak 24 EU-tagállam és társult ország egyetemein és kutatóközpontjaiban valósítják meg projektjeiket. A győztesek ezúttal 42 nemzetet képviselnek, abszolút számban a németek (58 kutató), az olaszok (30) és a franciák (26) vezetik a listát. Az idei felhívásban 2652 kutató nyújtotta be pályázatát, akiknek 12%-a részesült összesen mintegy 632 millió euró támogatásban.

Az Európai Unió legnagyobb felfedező kutatásokat támogató pályázati rendszerének feladata, hogy hosszú távra finanszírozást nyújtson a magas megtérülést ígérő kutatások támogatására. Az ERC-re olyan vezető kutatók pályázhatnak – életkorra, nemre és származási országra vonatkozó bármely megkötés nélkül –, akik Európában tervezik a projektek végrehajtását. A támogatásban részesülő kutatási projektek a fizikai és műszaki tudományok, az élettudományok, valamint a társadalom- és humán tudományok széles körét ölelik fel. A BTK kutatói közül Fejérdy András projektjének témája a szuverén állam és az egyetemes egyház konfliktusos viszonyának története az állameskü jelenségén keresztül 1780–1990-ig. Kármán Gábor projektje pedig azt vizsgálja, hogy milyen közös tulajdonságok figyelhetők meg az Oszmán Birodalom és a kereszténység határvidékén fekvő egyes kis államok diplomáciájában a 16. és a 18. század között.  

Az EU Horizont Europe programjának részét képező támogatás a becslések szerint 1900 munkahelyet teremt posztdoktori ösztöndíjasok, PhD hallgatók és más munkatársak számára a 189 befogadó intézményben. Az ERC-t független irányító testület, a Tudományos Tanács vezeti, teljes költségvetése 2021 és 2027 között több mint 16 milliárd euró volt, a Horizont Európa program részeként, az innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és ifjúságügyért felelős európai biztos, Mariya Gabriel felügyelete alatt. Maria Leptin professzor, aki 2021. november 1-jétől az ERC elnöke így nyilatkozott:

„Még válságok, konfliktusok és szenvedések idején is kötelességünk, hogy a tudományt a pályán tartsuk, és a legfényesebb elméknek szabadságot adjunk ötleteik felfedezéséhez. Ma még nem tudjuk, hogy munkájuk hogyan forradalmasíthatja a holnapot – azt tudjuk, hogy új távlatokat nyitnak meg, kielégítik kíváncsiságunkat, és nagy valószínűséggel segítenek felkészülni a kiszámíthatatlan jövőbeli kihívásokra. Ezért nagyon örülök, hogy az ERC pályázat nyerteseinek új csoportját támogathatjuk tudományos útjukon. Sok szerencsét kívánok nekik tudásunk határainak kiszélesítéséhez!”

Kutatóink projektjei

Fejérdy András projektje a szuverenitásra igényt tartó modern államok és a transznacionális intézmények közötti konfliktusok összetett (elő)történetét vizsgálja az állam és a világ egyik legrégebbi nemzetek feletti intézménye, a katolikus egyház közötti kapcsolatok változását elemezve. A kutatócsoport az egyház és állam közötti konfliktusokat és az e konfliktusok kezelését célzó egyeztetési folyamatokat a katolikus egyház (fő)pásztoraitól az állam részéről megkövetelt hűségeskük és az ezek miatti konfrontációk történetén keresztül tárja fel a Habsburg Monarchiában és utódállamaiban 1780 és 1990 között.

Fejérdy András

A kutatás általános célja, hogy új megközelítésből vizsgálja a szekularizáció és nemzetépítés folyamatának és a modern állam szuverenitásigényének érvényesítésére tett lépéseknek az összefüggéseit. Kiinduló hipotézise, hogy a jozefinista Habsburg kormányzat regalizmusa, a kiépülő nemzetállamok szekularizmusa, valamint a kommunista egyházpolitikai gyakorlat alapvető összehasonlítható vonásokkal bír, amelyek lehetővé teszik egy történeti modell megalkotását. Az állam és egyház szétválasztása sajátos kelet-közép-európai modelljeinek megértéséhez a katolikus egyház centrumát (Szentszék), perifériáját (kelet-közép-európai főpapok) és a mindenkori államhatalmat egyaránt érintő állameskü vizsgálata kitűnő laboratórium, mert az állameskü gyakorlatának az államszervezet kereteinek differenciálódása és a szövegekben történt változások ellenére megmaradó állandósága különösen kedvez a szinkron és diakron összehasonlításnak.

A projekt így nem csupán a klérus lojalitásának biztosítására használt közismert, ám Közép-Kelet-Európa vonatkozásában csak részlegesen vizsgált jogi-politikai „intézmény” történetét tárja fel, hanem a térségre ma jellemző, gyakran hibridnek nevezett állam-egyház modellek jobb megértéséhez is hozzájárul. A hibrid modellek kialakulásában ugyanis meghatározó szerepet játszott, hogy a mindenkori államhatalom a szekularizáció ellenére igényt tartott az egyházi hierarchia hatalomlegitimációs funkciójára, így ezek sajátos módon ötvözik a francia forradalom szekularizációs modelljét és a jozefinista egyházpolitika mintáit.

Fejérdy András a támogatás jelentőségéről kiemelte: „Nagy öröm és büszkeség, hogy a Történettudományi Intézetből mindketten elnyertük ezt a rangos nemzetközi kutatási támogatást, és ezzel intézetünk ismét megmutatta, hogy a történettudomány területén – sporthasonlattal élve – nemcsak az országos bajnokságban, de a Bajnokok Ligájában is van keresnivalója. A pályázat ráadásul kitűnő lehetőséget biztosít arra, hogy sajátos Közép-és Kelet-Európai történelmünk kapcsolódási pontjait és különbségeit alaposabban feltárjuk, és a kutatás eredményeivel a közös európai történelemről rendelkezésre álló ismereteket gazdagítsuk. A kutatócsoportban folytatott munka ugyanakkor nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a nyelvi-kulturális szempontból sokszínű régiónk egészét le tudjuk fedni, de egyúttal másképpen alig elérhető szinergiákat is eredményez és új kutatási kérdések megfogalmazására inspirál.”

Kármán Gábor kutatócsoportjának célja az, hogy minél szélesebb körű összehasonlító vizsgálatokkal segítse a kora újkori erdélyi diplomácia jellegzetességeinek megértését. A nemzetközi kutatócsoport azt vizsgálja, milyen közös tulajdonságok figyelhetők meg az Oszmán Birodalom és a kereszténység határvidékén fekvő egyes kis államok diplomáciájában a 16. és a 18. század között. Ezeknek a kisállamoknak, így például a krími kánságnak, a havasalföldi és moldvai vajdaságoknak, a raguzai köztársaságnak, az erdélyi fejedelemségnek és a kozák Ukrajnának meg kellett találnia annak eszközeit, hogyan őrizhetik meg szuverenitásuk legalább egy részét olyan, náluk sokkal nagyobb hatalmak között, amelyek egy részéhez (sőt, néha egyszerre többhöz is) politikailag szoros szálak fűzték őket. A csoport célja az, hogy megtalálja azokat a mintákat a különböző államok diplomáciai gyakorlatában, amelyek közösnek számítanak, annak ellenére, hogy az egyes államok igencsak eltérő háttérrel rendelkeztek jogi hagyományaikat, kormányzati formáikat, politikai kultúrájukat és politikai nyelveiket tekintve, hiszen például Raguza régi republikánus tradíciókkal rendelkező nyugati keresztény városállam volt, Havasalföld ortodox választott fejedelemség, míg a Krím muszlim kánjai örökjogon uralkodtak.

Kármán Gábor

A projekt célja, hogy összehasonlító módszerekkel négy területet vizsgáljon meg. Elsősorban a kisállamok uralkodóinak stratégiáit kutatja, amelyek révén a nagyhatalmi politika terén igyekeztek kompenzálni sérülékenységükből fakadó hátrányaikat és biztosítani túlélésüket a birodalmak és civilizációk határvidékén. Másodsorban azt elemzi, milyen különleges diplomáciai gyakorlatok kialakítását igényelte a kulturális határvidékeken elfoglalt pozíciójuk, illetve az a tény, hogy legtöbbször alárendelt pozícióból voltak kénytelenek tárgyalni. A vizsgálat harmadik fókuszpontja az lesz, miképpen birkóztak meg ezen kisállamok azzal a kihívással, hogy határhelyzetüket különböző (muszlim, illetve keresztény) politikai nyelveken kellett megfogalmazniuk és két szembenálló politikai közösségnek kellett megmagyarázniuk az őket a másikhoz fűződő kötelékeiket. Végül a projekt figyelmet fordít majd a külpolitika emberi tényezőjére, a kisállamok diplomatáinak személyére is, és megvizsgálja, az általuk képviselt államok hatalmi pozíciója hogyan befolyásolta karrierlehetőségeiket és az azzal kapcsolatos stratégiáikat. A projektben résztvevő, öt országból érkező kutatók eredményeiket egy közös monográfiában foglalják össze, amelyet a megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciák és műhelyszemináriumok eredményeire épülő tanulmánykötetek egészítenek majd ki.

Kármán Gábor a támogatással kapcsolatban elmondta: „Az Erdélyi Fejedelemség külkapcsolatainak kutatásakor sokszor szembesülünk olyan jelenségekkel, amelyek szokatlanok lennének, ha a 16–17. századi Európa nyugatabbra fekvő területein találkoznánk velük. Ahhoz, hogy pontosan lássuk, mennyire rendhagyó az, amit az erdélyi fejedelmek csináltak, szükséges az is, hogy tevékenységüket olyan más államok uralkodóival (illetve politikai elitjével) vessük össze, amelyek hasonló helyzetben voltak. Az Oszmán Birodalom határvidékén több olyan kis államalakulat létezett, amelyek közül sokan kénytelenek voltak elfogadni a szultáni adófizető státuszát, és amelyek ezáltal lényeges összehasonlításokra adnak lehetőséget. Szándékaink szerint a kutatócsoport munkássága egyszerre tud majd izgalmas új szempontokat felvetni a nemzeti történetírások (köztük a magyar), illetve az Oszmán Birodalom kutatóinak nemzetközi közössége számára.”

 További információ