A 4. Kobzos nap a Zeneakadémián című rendezvényt a szervezők a járványügyi helyzet miatt Facebook-közvetítés formájában tartják meg 2020. május 15-én 10 órától. Az immár hagyományos rendezvény ezúttal a népzene és a történeti zene kapcsolatának, előadói gyakorlatának tematikája köré épül. A konferenciát záró esti koncert a kobozt történeti zenei környezetben mutatja be. Az előadók között találjuk Csörsz Rumen Istvánt, a BTK Irodalomtudományi Intézet főmunkatársát és Bolya Mátyást, a BTK Zenetudományi Intézet munkatársát, archívumvezetőt is.
Előadásaikban olyan kérdésekre keresik a választ, amelyek a szűk szakmán kívül is érdeklődésre tarthatnak számot, és az előadó-művészet, az oktatás és a tudomány területén egyaránt hasznosulhatnak.
Csörsz Rumen István „Lovamat eloldom…” Szöveg, dallam és kobozkíséret a régizenében
Bármilyen hangszert jelölt is a koboz szó a régiségben, a 20. századra letisztult a kép: a magyar régizenei mozgalomban a magyar–román népzenei koboz lett az örököse. A ma már evidensnek tartott, s csakugyan régies alakú hangszert kezdetben csupán néhány együttes és szólista használta mind a revival népzenében, mind a régizenében. Ők fektették le a hangszer mai használatának alapjait, s játékstílusuk és felfogásuk ugyanúgy tükröződik a koboz színpadi jelenlétében, ahogy például a földrajzi felfedezések nyomán benépesülő területek kirajzolódnak a térképeken.
Közülük is kiemelkedik sokunk mestere, Kobzos Kiss Tamás (1950–2015), illetve a Kecskés együttes zenei műhelye; a koboz náluk jutott először komolyabb és változatosabb zenei szerephez. A tőlük tanultakat, valamint más karizmatikus régizenészek kobozjátékát is érintve szeretnék kis példákat adni arra, 1) hogyan érdemes dallamot keresni egy régi, kotta (vagy akár nótajelzés) nélkül fennmaradt szöveghez; 2) a kíséret mennyire szervesen kapcsolódik az énekhez, az előadó saját elképzeléseihez, s mennyiben irányítja azt? „A dal szüli énekesét” – s vajon a kíséretét is? Tanulságos, hogy egyes régi versek milyen dallammal párosultak a jelenkori régizenei gyakorlatban, hogyan s miért alakult ki a „kánon”. Talán ezek a szempontok segítségére lehetnek az új énekmondóknak is.
Bolya Mátyás: Gondolatok a koboz hangolásáról
Ezen a hangszeren – rendhagyó módon – kvint és kvart távolságra hangolt húrpárok egyaránt megtalálhatók. A koboz hangolásáról érintőlegesen már többen írtak, összegyűjtve a fellelhető forrásokat és párhuzamokat keresve a hasonló hangolású hangszerek körében.
Előadásomban máshonnan közelítek: a gyakorlat oldaláról. Három – többé-kevésbé hipotetikus – feltételből kiindulva vizsgálok meg különböző hangolási sémákat. E három feltétel szerint a koboz egy olyan hangszer, amelynek 1) a fogólapja érintő nélküli, 2) a húrhosszúsága 49 cm körüli, 3) alapvető játéktechnikai gyakorlata a ma már klasszikusnak számító dallam-akkord-basszus felépítésű zenék elterjedésénél korábbra tehető.
A kísérleti régészek módszereihez hasonlóan gyakorlatban modellezem a játékmódot a kiválasztott hangolási sémákon keresztül, választ keresve a ma ismert hangolás gyakorlati okaira.
A 4. Kobzos nap a Zeneakadémián Facebook eseménye itt, a koncerté itt található.
A program a Zeneakadémia honlapján itt, a koncerté itt olvasható.
