A HUN-REN BTK Régészeti Intézetben hosszú időre visszanyúló hagyománya van a középkori várak kutatásának. Tolna megye is része ennek a tudományos érdeklődésnek, ahol elsősorban Miklós Zsuzsa több évtizeden keresztül zajló kutatásait fontos kiemelni, amelynek keretében a terület őskori és középkori várait vizsgálta.
Szisztematikus munkája során, a hagyományos történeti (írott és térképészeti adatok), valamint hagyományos és roncsolásmentes (ásatás, terepbejárás, geodéziai felmérés, légifotózás) módszereket alkalmazott, az eredményeit pedig számos tanulmánya mellett monografikus formában is feldolgozta (2007).
Ezt követően 2014-ben indult meg, először a Szegedi Tudományegyetem Régészeti tanszékének színeiben, majd 2018-tól az MTA BTK Régészeti Intézetének szervezésében a Dombaiak egykori Kapos-menti rezidenciájának feltárása. Részben ezek az előzmények, részben pedig az intézet jelenleg is zajló, más várakkal és régiókkal foglalkozó komplex kutatási programjai (Pest megye várai, Csókakő és uradalma, a Vértes hegység várai) irányították rá a kutatók figyelmét a mikrorégió szomszédos váraira, azok uradalmaira, egykori környezetükre.
2024 júliusában és augusztusában folytatódtak az immár tizenegy éve zajló régészeti terepmunkák a dombóvári Gólyavárnál. A Dombóvár Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiuma (207134/00441) által támogatott, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete által kivitelezett projekthez kapcsolódóan 2024-ben hat héten keresztül tartottak az ásatási munkálatok a Dombai család egykori rezidenciájának romjainál, több mint 900 m2-es felületen. Az 2024-es szezon során új szelvények megnyitására nem került már sor, helyette a már korábban megkezdettek folytatására helyezték a hangsúlyt. A feltárás során elsősorban az északi épületszárny keleti oldala, a déli épületszárny udvar felőli bejárata, valamint a kaputoronyhoz a várudvar felől csatlakozó épület rétegtani és építészeti kérdéseinek tisztázása szerepelt a célkitűzések között.
Dombóvár-Gólyavár - Drónfotó a 2024-ben kutatott szelvényekről
A várról fennmaradt 1692-es leírásban szereplő pincehelyiséget, amely az északi épületszárny alatt helyezkedett el, az elmúlt években kezdték el feltárni, a 2024-es szezon során pedig megtalálták a hozzá tartozó öntött habarcs padlót is. A pince boltozata az elmúlt három évszázad alatt szinte teljesen megsemmisült, egyetlen helyen maradt meg egy kis részlet belőle, ebből azonban már nagy valószínűséggel rekonstruálni lehet a belső terének a magasságát. A helyiség alján nagy mennyiségű bontási törmelékréteg halmozódott fel, valószínűleg közvetlenül a vár lerombolása után. Az épülethez egy belső, a várudvar felé néző torony is csatlakozott, amelynek 2024 során sikerült megtalálni az eredeti, középkori téglapadóját is. A modern kori (19-20. századi) bolygatások nagyban megnehezítették a feltárómunkát, sok régészeti korú réteget és emléket megbolygattak, illetve semmisítettek meg velük.
A déli épületszárny maradványai
A déli épületszárny részlete (előtérben a várudvarra néző torony középkori téglapadlója, háttérben a pince boltozatának indítása)
A déli épületszárnynál elsősorban az egyes, részben már feltárt falak építészeti kérdéseivel foglalkoztunk, egy készülő új 3D rekonstrukcióhoz gyűjtöttünk újabb adatokat, amelynek a tudományos felhasználás mellett műemlékvédelmi szempontból jelentősége lesz.
A déli épületszárny építészeti felmérése
A Berta Adrián vezetésével zajló régészeti feltáráson a HUN-REN BTK Régészeti Intézetének a munkatársai, Ekrik Ákos, Mészáros Nóra és Varga Zsóka, továbbá szegedi és budapesti régészhallgatók, nagyatádi és dombóvári középiskolások, valamint önkéntesek is részt vettek, a városvezetés és a dombóváriak önzetlen, példaértékű támogatásával. A szezon előtt a visszatemetett szelvények kitakarásában, majd az ásatás végén a feltárt maradványok állagvédelmi okokból történő elfedésében a Magyar Honvédség 1. Páncélosdandár 2. Lövésszázlóaljának katonái működtek közre.
A 2024-es szelvények visszatemetése
2024-ben a Nemzeti Kulturális Alap (207134/00428) és Döbrököz Önkormányzatának a támogatásával a HUN-REN BTK Régészeti Intézet roncsolásmentes régészeti módszerekkel kutatta a döbröközi várat. A 2024-ben induló kutatás a lelőhely szisztematikus, teljeskörű roncsolásmentes vizsgálatát tűzte ki célul. A kutatás tavaszi és szeptemberi ütemében a talajradaros felmérésnek köszönhetően a régészek megismerték a vár teljes alaprajzi elrendezését, illetve építészeti felmérés és fotogrammetria segítségével rögzítették az álló falmaradványok jelenlegi állapotát. Ezenfelül megtörtént a vár körüli szántó magnetométeres felmérése. 2024. november 11. és 15. között a munka lezárásaként terepbejárást tartottak a falu területén, melynek során a vár tágabb környékét vizsgálták. A terepbejárások hosszabb távú célja a vár középkori birtokainak felderítése, melyek nagyobb részt egy tömbben a vár közvetlen környékén terültek el, részben a mai Döbrököz község területén. Így a munkát a vár körül, a Kapos egykori árterének vizsgálatával kezdték, és a település külterületének DNy-i részén folytatták. A terepbejárás során minden korszak leleteit felgyűjtötték, mely a későbbiekben többek között jó adatot szolgáltathat az idők folyamán végbemenő vízrajzi változásokról is. Az öt napos munka során több mint 2 km2-t jártak be, mely a már ismert lelőhelyek rögzítésén kívül három új régészeti lelőhelyet eredményezett.
Terepbejárás a döbröközi vár környékén
A munkák lezárását követően 2024. november 15-én a kutatók előadást tartottak Döbröközön az érdeklődőknek, ahol beszámoltak eredményeinkről, illetve röviden bemutatták a környék más váraival kapcsolatos intézeti kutatásokat. A kutatás harmadik üteme Kovács Bianka Gina vezetésével, Berta Adrián, Ekrik Ákos és Marton Tibor részvételével zajlott.
Ismeretterjesztő előadás Döbröközön
Dombóvár Város Önkormányzata finanszírozásával 2023. év végén elkészült a dombói vár és szűkebb környezetének nagy pontosságú LiDAR felmérése. A kapott eredmények alapján a kutatók úgy ítélik meg, hogy a szomszédos várak hasonló vizsgálata is nagymértékben növelné a rájuk vonatkozó ismereteinket. A VAART-projekt (NKFIH 143099) keretében lehetőség nyílt további három középkori erősség maradványainak LiDAR felmérésére is (Döbrököz, Kaposszekcső–Leányvár és Jágónak–Dáróvár), amelyek feldolgozása és kiértékelése Ekrik Ákos vezetésével történt. Mindegyik esetben sikerült a korábbi, hagyományos geodéziai módszerekkel készült felmérések pontosítása, ismeretlen részletek feltárása.
A várak tágabb környezetének a vizsgálatához kapcsolódóan, a fentebb már említett döbröközi terepbejárások mellett, szintén a VAART-projektnek (NKFIH 143099) köszönhetően végeztek a régészek geofizikai méréseket Dombóvár-Tüskepusztán, a dárói Mojsok kegyurasága alá tartozó egykori ábrahámi ciszterci apátság területén. A korábbi kutatás az egykori monostor helyét a mai Szent Vendel utca 51–59. számú házak hátsó kertjébe lokalizálta. Ezen a környéken a források szerint a 18. században még jelentős falmaradványok álltak, melyeknek földfelszín feletti része mára teljesen eltűnt. Így az épületek pontos elhelyezkedéséről, méreteiről, alaprajzáról, illetve arról, hogy mekkora és milyen maradványokkal számolhatunk a felszín alatt, a közelmúltig nem állt rendelkezésre megbízható információ. Ezen kérdések tisztázása céljából 2023–2024-ben, három alkalommal végeztek talajradaros méréseket a kutatók. Annak ellenére, hogy sokszor a falakat nyom nélkül kibányászták, nagy valószínűséggel sikerült meghatározni az egykori épületegyüttes pontos helyét, valamint elkülöníteni az egykori templomot és kolostorépületet is. Sajnos ezen belül, a nagyfokú pusztulás miatt, az alaprajzi részletek pontos rendeltetése nem minden esetben egyértelmű. Az egyes, erősen hiányos alaprajzi részletek funkciójának, esetleges eltérő időrendjének a tisztázása csak ásatás segítségével lenne lehetséges. A felmérés Berta Adrián, Ekrik Ákos és Kovács Bianka Gina részvételével zajlott. Az első két alkalom eredményei a Benkő Elek 70. születésnapja tiszteletére készült kötetben már olvashatók.
Talajradaros felmérés az ábrahámi ciszterci apátság területén
Bővebb információ és további képek a HUN-REN BTK Régészeti Intézet oldalán elérhetők.
