Megjelent a Világtörténet 2021. évi 1. száma, amelynek írásai Mahátmá Gándhí személyéhez kapcsolódnak. A Gándhí-emlékév alkalmából az Eötvös Loránd Tudományegyetem Indológia Tanszéke 2020-ban szimpóziumot szervezett Mahátmá Gándhí alakja a történelemben és a kulturális emlékezetben címmel. Jelen lapszám alapját az ott elhangzott tanulmányok adják. A lapszámot Ittzés Máté szerkesztette, cikkünkben az ő bevezető tanulmánya alapján ismertetjük a kiadványt.
Részlet a bevezető tanulmányból:
Móhandász Karamcsand Gándhí (1869. október 2. – 1948. január 30.) születésének 150. évfordulójára az Indiai Köztársaság kormánya nagyszabású emlékévet hirdetett meg. Ehhez a kezdeményezéshez kapcsolódva az Eötvös Loránd Tudományegyetem Indológia Tanszéke 2020. február 28-án egész napos szimpóziumot szervezett Mahátmá Gándhí alakja a történelemben és a kulturális emlékezetben címmel.
Tanszékünknek az esemény megrendezésével az volt az elsődleges célja, hogy – túllépve a Gándhít övező sztereotípiákon és gyakran felszínes ismereteken – eddig még nem érintett vagy csak kevéssé tárgyalt szempontok alapján, újszerű megközelítésben mutassuk be a Mahátmá, a Nagy Lélek alakját, és árnyaltabb képet nyújtsunk róla annál, mint hogy – leegyszerűsítve a helyzetet – csupán az erőszakmentesség prófétájaként, India politikai és spirituális atyjaként vagy a függetlenségi mozgalom vezetőjeként lássuk és láttassuk őt.
A konferencián az ELTE munkatársain kívül a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Kara, valamint a Közép-európai Egyetem oktatói és kutatói képviseltették magukat. Az elhangzott előadások közül hatnak a szerkesztett, írásos változata olvasható a Világtörténet folyóirat jelen számában.
A teljes bevezető tanulmány itt olvasható.
TANULMÁNYOK
(Ittzés Máté bevezetője alapján)
Aklan Anna, az ELTE BTK Indológia Tanszékének megbízott előadója átfogó tanulmánya Mahátmá Gándhí történelmi jelentőségét értékeli, és áttekinti az indiai függetlenségi mozgalomban játszott szerepét, eszmerendszerének főbb elemeit az erőszakmentességtől a vallási toleranciáig. Bemutatja azt is, hogy Gándhí alakja és eszméi miként inspirálták a 20. század több nagy hatású személyiségét, akik szintén az erőszakmentes ellenállás eszközével éltek és élnek, és akik közül hárman is Nobel-békedíjat kaptak: Martin Luther Kinget, a francia Louis Massignont, a XIV. Dalai Lámát és legújabban a minden gyermeket, így a lányokat is egyformán megillető oktatás jogáért síkra szálló pakisztáni Malála Júszafzait.
Szenkovics Dezső, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karán működő Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tanszék egyetemi adjunktusa írása egy folyamatban lévő kutatás egyik állomása, amelyben a szerző húsz újság és folyóirat 1869 és 2019 közötti anyagának Gándhí-említéseit elemezve mutatja be a magyar nyelvterület Gándhí-recepciójának jellegzetességeit. A szerző által feldolgozott és műfaji szempontból igen széles skálán – a hírektől a véleménycikkeken és az úti beszámolókon át egészen a viccekig – elhelyezkedő írások, melyek között alig található olyan, amely a Mahátmával szemben komoly kritikát fogalmazna meg, vagy személyét és szellemiségét támadná, mindvégig folyamatos és intenzív Gándhí-recepcióról tanúskodnak.
Az Est 1930. március 13-i címlapja
Sági Péter, az ELTE BTK Indológia Tanszékének egyetemi tanársegédje esszéje a 21. századi India Gándhíhoz fűződő, a korábbival szemben jóval ellentmondásosabb viszonyát elemzi: az egyre nagyobb arányban fiatalokból álló társadalomban, amely mindinkább a nyugati kulturális trendek hatása alá kerül, Mahátmá Gándhí alakjának és szerepének megítélése sem olyan egyértelműen kedvező, mint életében vagy közvetlenül halála után, a 20. század derekán. A szerző bemutatja, hogy bár kormányzati intézkedések tűzik zászlójukra alakját, és India-szerte közintézmények, egyetemek, hidak és utak sokasága viseli nevét, a kortárs művészeti alkotások már világosan jelzik a fiatalabb generáció ambivalens viszonyulását Gándhí személyéhez, és talán szimbolikusnak tekinthető, hogy egy 2019-es népszerű rapszám is azt sugallja: a legtöbb indiai manapság elsősorban a portréjával ellátott fizetőeszköz révén találkozik a Mahátmával.
Débandzsan Ráj: Gándhí és a laptop
Günsberger Dóra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének egyetemi tanársegédje azt elemzi, hogy miként emlékezik Pakisztán, az Indiától vallási alapon elválasztott és azt ellenségnek tekintő ország és társadalma a „másik” (bár az 1947-es felosztásig közös múltú) ország történelmi hősére. A szerző először Gándhí Pakisztánhoz fűződő viszonyát, illetve a szubkontinens felosztásáról vallott nézeteit tárgyalja, majd két, a mai Pakisztán Pandzsáb tartományának állami iskoláiban használatos tankönyv vizsgálatával mutatja be a „hivatalos” pakisztáni történelemszemlélet Gándhí-képét. A tanulmány harmadik részében egy online kérdőíves felmérés eredményét ismerhetjük meg, amely rávilágít az egyetemet végzett pakisztáni állampolgárok Gándhíról alkotott ‒ és olykor a hivatalostól eltérő ‒ véleményére.
Renner Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeumának megbízott igazgatója írása, felhasználva a Gándhí halálát követően hatalmas tömegben kiadott színes nyomatok tanúságát, amelyeken a Mahátmá szentként, mártírként és isteni megtestesülésként jelenik meg, azt vizsgálja, hogyan alakította ki és ruházta fel populáris mitológiai tartalmakkal a „Gándhí-ikont” az írástudatlan tömegek számára is könnyen megragadható vizuális kultúra. Egy 1948-ban kiadott poszter tüzetes elemzésén keresztül bemutatja, hogy a mezítlábas, ágyékkötős Gándhí 1930 körül végleges formát öltött és az egész világon jól ismert imázsa, amely pontosan megfelel elveinek és habitusának, miként alakult át, és bővült egyre újabb és újabb, de nemegyszer manipulatív elemekkel és jelentésrétegekkel a Mahátmá halála után.
Gándhí mint ügyvéd
Szivák Júlia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportjának tudományos segédmunkatársa Gándhí és a film kapcsolatát elemzi. Először vázolja a Mahátmá ‒ meglehetősen negatív ‒ viszonyát a film műfajához és a filmiparhoz, majd bemutatja, hogy Gándhí ideológiája és politikai üzenete milyen módon és miért olyan ritkán jelenik meg az indiai gyártású filmekben, végül azt elemzi, hogy három nagyon eltérő filmben miként jelennek meg Gándhí gondolatai és alakja (Richard Attenborough 1983-as Oscar-díjas Gándhí-filmje, a bollywoodi film konvencióit követő 2006-os Lage Raho Munna Bhai és a Gándhí ideológiai örökségét átértelmező 2002-es Swades). A filmek alapján igyekszik megragadni Gándhí helyét a modern indiai populáris kultúrában, amelynek ‒ beleértve a film műfaját is ‒ jelentős szerepe van abban, hogy a Mahátmá szellemi öröksége napjainkban is fennmaradhat.
NAGYÍTÓ
Fejérdy András: „Az amerikai érdekek európai ügynöksége”? XII. Piusz keleti politikájának historiográfiai mérlege
Történelmi pillanat, hogy Ferenc pápa döntése nyomán 2020. március 2-án megnyíltak a vatikáni levéltáraknak az 1939. február 10-től 1958. október 9-ig terjedő időintervallumban keletkezett dokumentumai. A rendkívül izgalmas periódus iratanyagának kutathatóvá válásától mindenekelőtt a második világháborúval, illetve a katolikus egyház és a nácizmus kapcsolatával foglalkozó kutatók azt várják, hogy korábban megfogalmazott téziseiket eddig ismeretlen dokumentumok segítségével támaszthatják alá.
A szakirodalomra jellemző, 1945 előtti évekre irányuló markáns kutatási fókusz mindazonáltal szinte elfeledteti, hogy XII. Piusz pápasága nem ért véget a második világháborúval. Kelet-Közép-Európa perspektívájából pedig legalább annyira érdekes Eugenio Pacelli pápaságának második szakasza, amelyet egy újabb totalitárius rendszerrel, a kommunizmussal szembeni küzdelem, és – a háborút követő rövid átmeneti időszak után – egy újabb világméretű háború, a hidegháború jellemzett. Fejérdy András, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese tanulmánya XII. Piusz pápaságának ezen második, talán kisebb érdeklődésre számot tartó periódusára fókuszál.
SZEMLE
Magyarországi Anjouk és avignoni pápák. A szentszéki–magyar kapcsolatok I. Károly uralkodása alatt
(Barabás Gábor, a Pécsi Tudományegyetem BTK TTI Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének egyetemi adjunktusa)
Maléth Ágnes 2017-ben védte meg disszertációját a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Doktori Iskola medievisztika program, illetve az Université d’Angers, École Doctorale Sociétés, Cultures, Échanges / Centre de Recherches Historiques de l’Ouest (CERHIO) közös, úgynevezett co-tutelle képzésében. Ugyanezen év óta tudományos munkatársként dolgozik a PTE BTK TTI Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékén működő, Kiss Gergely vezette, „Pápai megbízottak a 14. századi Magyarországon – online adattár / Papal delegates in Hungary in the XIVth century – online database (NKFIH NN 124763)” kutatócsoport tagjaként. Első monográfiája, doktori értekezésének átdolgozott és nagymértékben kibővített változata, egy friss sorozat, a Kiss Gergely szerkesztésében megjelenő DeLegatOnline Könyvek második köteteként látott napvilágot 2020 végén. Maléth Ágnes munkájában, ahogyan azt a cím is mutatja, a Magyar Királyság és a Szentszék kapcsolataira összpontosít. Az időbeli keretekre ugyancsak utal a cím: a kontaktusok elemzésének kezdő- és végpontját I. Károly magyar király (1301–1342) uralkodása adja.
A kötet adatai: Maléth Ágnes: A Magyar Királyság és a Szentszék kapcsolata I. Károly korában (1301–1342). Pécs, Pécsi Tudományegyetem BTK TTI Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék, 2020. 497 p. (DeLegatOnline Könyvek, 2.)
I. (Nagy) Lajos és Mária uralma
(Urbán Máté, az ELTE Savaria Egyetemi Központ Bölcsészettudományi Centrum Történelem Tanszékének egyetemi adjunktusa)
Csukovits Enikő újonnan megjelent monográfiája Az Anjouk Magyarországon című könyv 2012-ben kiadott első kötetének (I. Károly és uralkodása, 1301–1342) folytatása. A Károly Róbert uralkodását követő Anjou-időszakot mutatja be: Nagy Lajos és Mária uralmát. A mű új megközelítésben vizsgálja Magyarország középkori történelmének egyik legdicsőségesebb korszakát, azt az időszakot, amikor jelentős volt az ország nemzetközi befolyása, és a lovagi kultúra virágkorát élte hazánkban. A történelmi köztudatban úgy él, hogy sokat tudunk az Anjou-kor második feléről, a szerző azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az időszak vizsgálatakor még mindig számos fehér folttal találja szemben magát a középkorkutató. (...) Csukovits Enikő újítása a korábbi munkákhoz képest, hogy széles nemzetközi kitekintésben vizsgálja az Anjou-kort. Felhasznált forrásai között nemcsak a hazai oklevelek és krónikák jelennek meg, hanem olyan elbeszélő munkák, mint Domenico da Gravina, a három (Giovanni, Matteo, Philippo) Villani, Jan Długosz színes krónikái vagy Luxemburgi Károly önéletírása.
A kötet adatai: Csukovits Enikő: Az Anjouk Magyarországon. II. köt. I. (Nagy) Lajos és Mária uralma (1342–1395). Bp., Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2019. 178 p. (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések.)
„A szomszédos Magyarországon az utóbbi napokban az ellenforradalom garázdálkodik...” Az 1956-os magyar forradalom csehszlovák dokumentumai
(Janek István, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa)
A cseh, a szlovák és a magyar történetírás régóta adós volt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc csehszlovákiai visszhangjának teljes körű feltárásával, ezért örvendetes, hogy 2018-ban megjelent Mitrovits Miklós és Bencsik Péter hatalmas anyagot tartalmazó forráskiadványa. A vaskos kötet is bizonyítja, hogy a forradalom nemzetközi vonatkozásainak kutatása során még számos újdonságra bukkanhatunk, annak ellenére, hogy a források gyűjtése és kiadása már jó ideje megkezdődött. Igaz, a levéltári anyagok az egykori szocialista táborban csak a rendszerváltás után váltak szélesebb körben hozzáférhetővé. A korábbi szakmunkák főleg az irodalomból, a memoárokból és a korabeli újságokból merítették anyagaikat, levéltári forrásokat csak korlátozottan használtak. A most ismertetendő kemény fedeles forráskiadvány a magyar forradalomra adott csehszlovák reakciókat mutatja be, a csehszlovák pártvezetés és kormány viszonyulását az eseményekhez.
A kötet adatai: Mitrovits Miklós – Bencsik Péter: „A Szovjetunióval örök időkre és soha máshogy!” Az 1956-os magyar forradalom csehszlovák dokumentumai. Bp., MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018. 927 p. (Magyar Történelmi Emlékek. Okmánytárak.)
A tartalomjegyzék itt, míg a borító itt látható. Rendelési információk itt találhatók.
