A „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport az NKFIH Jelentős nemzetközi hatású, kiemelkedő eredményeket elért kutatócsoportok támogatására kiírt pályázatán 2018 decemberében támogatást nyert egy latin és német nyelvű forrásokat tartalmazó forráskiadvány elkészítésére. A projekt keretében megjelent a 2020. évi, belkereskedelemhez kapcsolódó forrásokat közreadó kötet folytatása, a Források a Magyar Királyság kereskedelemtörténetéhez II. Külkereskedelem (1259–1437). Fontes ad rem mercatoriam regni Hungariae pertinentes II. De commerciis externis (1259–1437) című kötet, amely 191, történeti jegyzetekkel ellátott forrást ad közre.
A kereskedelem nemcsak a gazdaság valamennyi ágával hozható összefüggésbe, de nincs olyan társadalmi csoport, amely valamilyen formában (akár csak felhasználóként vagy vámbirtokosként) ne vett volna részt a kereskedelmi folyamatokban. A kereskedelmi színterek megléte, avagy éppen hiánya a középkori nagyvárosoktól a kis településekig meghatározó volt, nem csupán a település központi vagy nem központi voltának kialakulásában, de a településkép változásában, lakóinak összetételében is. A kereskedelmi áru nemcsak a tényleges árucsere során jutott szerephez, de annak közvetett felhasználása, némely esetben a pénzt helyettesítő mivolta miatt is a középkori ember életének egyik központi eleme volt. Egy-egy áru időszakos hiánya komoly következményekkel járhatott, ahogy a hazai termék (például ökör, ló) védelme is fontos kérdésként jelent meg a kötet által vizsgált korszakban.
A kereskedelemtörténethez kapcsolódó források azonban nemcsak a téma kutatói számára nyújtanak információkat, hanem a külkapcsolatok történetével, vagy a város-, a megye- és az egyháztörténettel foglalkozók is számos érdekes, új adatot nyerhetnek a kötetből, ahogy az oklevelekkel az eddig megjelent archontológiák és itineráriumok is helyenként kiegészíthetővé válnak. Reményeink szerint a közölt források alapjául szolgálhatnak majd számos olyan tanulmánynak, amelyek bővíteni fogják a középkorra vonatkozó ismereteinket.
A közölt források kiválasztásának szempontjai
Mivel a kereskedelem összefonódik a gazdaság minden ágával, a felhasználható források mennyisége bőséges, főként, ha figyelembe vesszük a forrástípusok gazdagságát is (oklevelek, levelek, számadások, formulás gyűjtemények, követjelentések).[1] Az okmánytár elkészítése során elsőként korszakhatárt kellett húzni. Az Árpád-kortól Zsigmond király uralkodásának végéig tartó időszak forrásanyagából szemezgettünk, az okmánytár tehát nem teljes, csak válogatás. Az Árpád-korból található a legkevesebb forrás a kiadványban, mivel ez az időszak a dokumentumok kiadása szempontjából már eddig is jelentős figyelmet kapott. A kereskedelemtörténetben zajló változások vagy éppen állandóságok érzékeltetése miatt azonban ez a korszak sem maradhatott ki. Az Anjou- és Zsigmond-korból származó források közel azonos mennyiségben fordulnak elő. A külkereskedelmi témából adódóan e kötetben számos külföldi uralkodó, hivatalviselő avagy város kiadványa is szerepel, illetve a német nyelvű iratok száma is jelentősebb, mint az első kötetben.
A kiadvány összeállításakor fontos szempont volt, hogy azok a források, amelyek jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Diplomatikai Fényképgyűjteményében (DF)[2] nem elérhetők, mindenképpen kerüljenek be a válogatásba. A források kiválasztása során a latin és német nyelvű anyag feltárására került sor, mely az okleveleken túl a városkönyvi bejegyzésekre is kiterjedt, és jóllehet a külkereskedelem témakörében ezen időszakból olasz nyelvű források is fennmaradtak, ezek felkutatásától és kiadásától eltekintettünk. A gyűjtésbe ugyanakkor már kiadott források is bekerültek, mégpedig azért, mert a kereskedelemtörténeti folyamatok megértéséhez elengedhetetlenek (esetleg több, illetve helytelen kiadási évvel jelentek meg, vagy a korábbi kiadás minősége azt különösen megkívánta). Pozsony város levéltárában több, a királyhoz vagy a tárnokmesterhez szóló latin vagy német nyelvű datálatlan folyamodvány (vagy azok piszkozata) található meg, amelyek több esetben egyszerre tartalmaznak bel- és külkereskedelemre vonatkozó információkat, így azokat célszerű volt egy hozzávetőleges datálás kíséretében szintén kiadni (természetesen a döntően a külkereskedelemre vonatkozókat).
A források összegyűjtése során kiemelt szerep jutott a lerakatok vizsgálatát és elemzését lehetővé tevő iratoknak. A vizsgált korszakból származó lerakat-engedélyek javarészt kiadott források (az első kötet is tartalmaz ilyen oklevelet), így azok újraközlése nem indokolt. A Luxemburgi Zsigmond magyar király által 1402. január 22-én több városnak is kiadott lerakat-engedély (ezek egy része, kiadatlan, más részük hibás kiadásban jelent meg), és azok kibővítésére, illetve azok visszavonására vonatkozó oklevelek mindegyike helyet kapott a kötetben. Mellettük olyan egyéb oklevelek publikálására került sor, melyek a korszakban a lerakatok működését, az ott folyó kereskedelmi tevékenység szabályozását tartalmazzák.
A kiadott források egy másik jelentős része a külföldi kereskedőkre vonatkozó útkényszerhez kapcsolódik, ez sok esetben kiváltságot, vámkedvezményt is jelentett a számukra. A vizsgált időszak egyik legfontosabb forrása e témakörben I. Károly 1336. január 6-án kiadott, csökkentett vámtarifájú útra vonatkozó kiváltságlevele, amit I. Lajos, Mária, majd Zsigmond is különböző külföldi kereskedők számára megerősített, helyenként bizonyos megszorításokkal. A kötet összeállításakor arra törekedtünk, hogy a 1336. évi alapkiváltság mellett minden, akár ezidáig a kutatás számára ismeretlen megerősítést feltárjunk és közre adjunk, mivel a megerősítést kérők köre, a megerősítések időpontja, majd azok háttérbe szorulása és elmaradása a külkereskedelmi kapcsolatokról sok mindent elárulnak. Ezek mellett egyéb olyan kereskedelmi utakra vonatkozó oklevelek is helyet kaptak a kötetben, amelyeken a Magyar Királyságban közlekedtek, esetleg a külföldi kereskedők ideérkezésük során használtak avagy a magyar kereskedők külföldön bejártak.
Számos forrás az import- és exportárukat, illetve az azokra vonatkozó szabályozásokat (tilalmakat, kiviteli engedélyeket, vámtételeket stb.) mutatja meg, míg más esetekben a külföldi kereskedők állnak a források középpontjában, az általuk adott áruhitelek, adósságuk behajtása, kapcsolatuk egyes városokkal, magyarországi kereskedőkkel avagy éppen a királlyal.
A teljes előszó itt olvasható.
[1] Vö. Solymosi László: Kereskedelemmel kapcsolatos források az Árpád-kori Magyarországon. In: Művészet és mesterség. Tisztelgő kötet R. Várkonyi Ágnes emlékére. Szerk. Horn Ildikó et al. Bp., 2016. 33–39.; Draskóczy István: A Magyar Királyság kereskedelmére vonatkozó írott források a késő középkorból. In: i. m. 41–62.
