2013. november 12-én megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeum Bethlen Gáborra emlékező időszaki kiállítása A kód: Bethlen 1613 címmel. Csorba László főigazgató köszöntője után a kiállítást Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, az MTA BTK Történettudományi Intézet igazgatója nyitotta meg. Előadásában szót ejtett az Erdélyi Fejedelemség kialakulásának nehézségeiről, és magának az új államnak a kora újkori magyar történelemben elfoglalt helyéről, a „török világ” korszakának máig ható emlékezetéről.
„Ó vajha, avagy ne született, avagy örökké élt volna!” Bethlen Gábor halálát követően így emlékezett a fejedelemről önéletírásában Kemény János. Évszázadok óta kutatjuk, vajon ki- s 
miféle lehetett az a nagyméltóságú ember, akiről így vélekedett egy – később maga is erdélyi fejedelemmé lett – kortársa. A 16–17. században létezett „másik magyar haza”, az Erdélyi Fejedelemség uralkodója volt, aki az Oszmán Birodalom és a Habsburgok Német-római Császársága közötti összeütközések határterületén fekvő országát úgy irányította, hogy a kései utókor egyenesen aranykornak nevezte uralkodásának 17 esztendejét. Kiváltképpen szem előtt tartotta Erdély felvirágoztatását, békés gazdagodását. Egy alkalommal így fogalmazott: „Soha senki azt nem hiheti, mennyi gonddal, búsulással, éjszakai-nappali sok nyughatatlansággal főtöréssel viszem én naponként véghez az országra való gondviselést, hanem csak az, aki szemeivel látja.” Bethlen Gábort 1613. október 23-án választotta fejedelemmé a kolozsvári országgyűlés. Ennek az eseménynek ünnepeljük 400. évfordulóját, a Magyar Nemzeti Múzeum pedig ezzel az időszaki kiállítással tiszteleg a nagy fejedelem emléke előtt. Ennek középpontjába Bethlen Gábor máig érdeklődésre számot tartó, különleges személyiségét, életútját állítottuk. Egy új történelmi kor mindig újszerűen, új elemeket és új történeti forrásokat bevonva rajzolja meg egy uralkodó szellemi portréját. Ráadásul Bethlen erős, céltudatos személyisége az utóbbi 
évszázadokban nagyon ellentétes vélemények megfogalmazására adott lehetőséget. A kiállítás szeretné az uralkodói méltóság mellett a fejedelem emberi oldalát, magánéletét, a döntései, dilemmái mögött meghúzódó töprengő embert, de a kemény, határozott, európai szintű politikust is bemutatni, akit így méltatott Kemény János: „az magyar nemzetet elhíresítette vala. Ó, vajha reménlhető volna valaha más!”. A kiállításon látható korabeli műtárgyakon, írásos és nyomtatott emlékanyagon kívül igazi érdekességként mutatjuk be Székely Beáta festőművész, a Képzőművészeti Egyetem frissen végzett hallgatója egész alakos Bethlen-portréját. Hogy ez most készült el, nem csoda, hiszen a fejedelemről nem ismerünk a saját korában készült, reprezentatív, egész alakos festményt. A kiállítás kurátorainak fontos maguk elé tűzött célja volt, hogy egy karizmatikus kora újkori személyiségről élő, átélhető, tanulságokkal szolgáló képet rajzoljanak, amely a legújabb tudományos kutatásaikból merítette ihletét.
