A „Lendület” Mobilitás Kutatócsoport munkájának középpontjában a bronzkori ember áll. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont más „Lendület” kutatócsoportjaihoz hasonlóan férfiakról és nőkről, a kutatott időszak társadalmáról igyekeznek minél több információt feltárni.
A „Megtestesült bronzkor” című új sorozatban havonta egy-egy bronzkori ember élettörténetét ismerhetjük meg. A sorozat bevezetője Kiss Viktória kutatócsoport-vezető tollából már elérhető a kutatócsoport honlapján.
„Elgondolkodtató, hogy az általunk vizsgált négyezer évvel ezelőtti bronzkori társadalomról mit tudunk hasonló szempontból, hiszen a Kr. e. 2500-1500 közötti időszakban élt emberek is szerettek, együtt éltek, gyerekeket nemzettek. Tudjuk, hogy az antibiotikumok és a modern orvoslás kora előtt a mainál jóval nagyobb volt a halandóság és kevesebb gyermek érte meg a felnőttkort, legyen szó a 19. századról, a középkorról vagy évezredekkel korábbi időkről. A mai Magyarország bronzkori lakóinak idejéből azonban nem rendelkezünk anyakönyvekkel, házasságlevelekkel, sőt egyáltalán nincsenek írott forrásaink, mint amilyenek Homérosznak köszönhetően a valamivel később élt trójai hősökről mesélnek. Festmények vagy szobrok sem maradtak fenn róluk, mint a velük egykorú fáraókról, például a gizai nagy piramist építő Kheopszról.
Kardvívó jelenet a görögországi Püloszban feltárt, Kr. e. 1500-1420-ra keltezett „Harcos sírból” előkerült pecsétgyűrűn (Kép: UC Magazine)
Szerencsére az emberi maradványok hatalmas információforrást jelentenek a régészet számára, és az új bioarcheológiai elemzési módszerek segítségével a csontokból, fogakból egyre többet megtudhatunk a korabeli életkörülményekről, táplálkozásról.”
