„…Mikor sok kérői voltanak leányának” – Menyasszonyok és hozományok a Thurzó családban címmel jelent meg Bódai Dalmának, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársának írása a Családtörténetek blogon. A cikk a Thurzó-család két nemzedékének házasságain keresztül a 17. századi arisztokrácia párválasztási szempontjaival ismerteti meg az olvasót.
„A keresztyén leánynak nem szabad férjet keresni vagy házasságrúl szorgalmatoskodni: hanem édes szüléire bízza magát, kik őtet szeretik; kik a világ állapotját tudván, messzére néznek; és jobban gondolkodhatnak szerencséjérűl, hogysem maga a leány; ki otthon rekesztve élvén, nem tudja erkölcsét és állapotját a férfiaknak. Sőt mikor a házasságrúl emlékeznek szüléi, Istenhez emelje szívét a leány, és azt mondja Sárával: Úristen, te tudod, hogy férfiú után nem vetettem szívemet. Azért hagyja szüléire igyét: maga pedig szünetlen könyörögjön Istennek, hogy adjon oly férjet, ki őtet Istentűl el ne szakassza, hanem tekéletes szent életre vezesse.”
(Pázmány Péter: Mint kell az keresztyén leányt nevelni)
Házasság és politika
A megfelelő házastárs kiválasztása a fiatal lányok számára évszázadokon keresztül a szülők feladata volt. Bár a vallási hovatartozás fontos szempontnak számított a megfelelő férj kiválasztásakor, Pázmány Péter fenti soraival szemben a gyakorlatban sokkal többet nyomtak a latban a birtokszerzési kilátások, a politikai, illetve a rokonsági–társadalmi kapcsolatok terén várható előnyök. A lehetőségek feltérképezésére a szülők gyakran a szélesebb rokoni kör segítségét is igénybe vették. A kiszemelt menyasszonyról vagy vőlegényről a családi levelezés hálózatán keresztül igyekeztek minél több információt szerezni.
1615-ben egy morva főúr, Friedrich Teuffenbach tíz pontban foglalta össze magának, hogy milyen szempontok alapján keres menyasszonyt. Fontosnak tartotta, hogy a kiválasztott lány szép legyen, családja pedig régi nemességgel rendelkezzen. Számba vette, hogy a menyasszony várhatóan milyen örökséggel bír majd édesanyja után, kikkel áll rokonságban, és hogy ezáltal a vőlegény milyen társadalmi kapcsolatokat nyerhet, amelyek segíthetik majd a politikai karrierjét is. Teuffenbach figyelembe vette, hogy a házasság milyen gazdasági előnyökkel (birtokgyarapodással) járhat, sőt azt is, hogy esetleg bosszút állhat-e általa valamely ellenségén.
Thurzó Erzsébet (1621 – 1642), Thurzó Imre és Nyáry Krisztina lánya, Esterházy István felesége.
Az ő hozományaként. kerültek az Esterházy-kincstárba a két értékes kupa
Thurzó György (1567–1616) Magyarország törökverő nádora ugyanilyen tudatossággal keresett magának, később pedig gyermekeinek is házastársat. Ezt illusztrálja az az 1598. február 6-án kelt levele, melyben rokonának, Thurzó Szaniszlónak adott párválasztási tanácsokat. Véleménye szerint nem jó lengyel lányt választani, mert a lengyel nemesség nem lojális a Habsburg családhoz. Adam Wenzel tescheni herceg lányáról is lebeszéli rokonát, mert az öreg hozzá, beteges, csúnya, és örökségre sem számíthat, és egyébként korábban már neki is kínálták. A nádor Pálffy Miklós országbíró véleményére is hivatkozott, aki szerint magyar nemesi családból származó lányt érdemes választani. Hozzátette, hogy a döntés előtt próbáljon minél több információt szerezni a kiszemelt lányról, kérdezze ki azokat, akik ismerik, főleg az egészségére és az erkölcseire vonatkozóan. A Thurzó Szaniszló által végül kiválasztott lányról csak annyit jegyzett meg, hogy a származását tekintve megfelelőnek tartja. Később azonban kifejezte elégedetlenségét a választással kapcsolatban: a lány
„bizony nem Dido, de ha úgy meg kedvelte Thurzó Staniszló, hogy ugyan el nem lehet nála nélkül, nem tudom, mit tarthatok immár ellent benne? Mint és hogy megyen véghez az dolog még bizontalan vagyok benne.” [Thurzó György levele Czobor Erzsébetnek. 1598. március 5.]
Thurzó György 1586-ban nősült először: felesége Forgách Zsuzsanna, mostohaapjának, Forgách Imrének az unokahúga lett. A házasságból két lány született. Második feleségét, Czobor Erzsébetet, Czobor Imre nádori helytartó lányát 1592-ben vette el. Ebből a házasságból kilenc gyermek született, közülük öt lány és egy fiú élte meg a felnőtt kort.
