2023. június 1–2-án ismét megrendezték az ELTE-n a Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciáját. A kétnapos eseményen részt vett Bölcsészettudományi Kutatóközpont több munkatársa is: Szilágyi Zsolt (BTK Néprajztudományi Intézet), valamint Bácsatyai Dániel és Tringli István (BTK Történettudományi Intézet).
A Történelemtudományi Doktori Iskola Középkori Magyar Történelem, Történelem Segédtudományai, valamint Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történelem Doktori Programja szervezésében megrendezett konferencián Bácsatyai Dániel, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa Sághy Marianne-díjat vehetett át hagiográfiai kutatásaiért.
Bácsatyai Dániel átveszi a Sághy Marianne-díjat
Szilágyi Zsolt (BTK Néprajztudományi Intézet) a Mongol invázió Európa ellen (1236–1242) című, B. Szabó János és Uhrin Dorottya által szerkesztett tanulmánykötetet ismertette, amely A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései nevű ELTE-kutatócsoport eredményeit foglalja össze. Kiemelte, hogy a kötet nem csak a tatárjárás iránt érdeklődők figyelmére tarthat számot, hiszen a 13. századi Európáról is nyújt egy alapos látleletet. Az eddigi kutatásokat újraértelmező könyv teljesíti azon vállalását, miszerint eurázsiai kontextusban vizsgálja az eseményeket.
Tringli István záró plenáris előadása
A konferencia második plenáris előadását pedig Tringli István, a BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója tartotta az I. Ulászló koronázási törvényében megjelenő datálatlan tanácsi határozatról. Mint elhangzott, a törvény négy cikkelyt tartalmaz (ebben a sorrendben): az Aranybullát, III. András 1298-as törvényét, a datálatlan tanácsi határozatot és Nagy Lajos törvényeit. A datálatlan határozatban előbukkanó inquisitio fogalommal lehetséges a kiadási idő meghatározása: a határozat minden bizonnyal 1439 májusa és 1440 júliusa között keletkezett. Maga a határozat azért szerepelt az 1298-as és az 1351-es törvény között, mert tartalmilag itt volt a helye. Ugyan törvényerejű volt, mégsem maradt fent máshol, az Ulászló halálát követő politikai válság során nem tekintették legitimnek. Ebből az következik, hogy létezhetett több olyan törvény is, melyek legitimációs okokból végül nem maradtak fent.