2012. október 22. és 24. között a szlovákiai Szomolányban (Smolenice), a Pálffy család 19. században épült várkastélyában nagyszabású nemzetközi udvarkonferenciát rendeztek a késő középkori és kora újkori uralkodói és arisztokrata udvarokról Panovnícke a aristokratické dvory v období neskorého stredoveku a raného novoveku/Uralkodói és főúri udvarok a késő középkorban és kora újkorban címmel.
A Szlovák és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézeteinek kora újkori osztályvezetői, Tünde Lengyelová és Pálffy Géza által szervezett tanácskozáson cseh, erdélyi, lengyel, magyar és szlovák történészek, művészettörténészek és levéltárosok (közel harminc fő) első ízben ismertették egymással udvartörténeti kutatási eredményeiket. Az anyanyelven tartott előadásokat kiváló szinkrontolmácsok közvetítették. A konferencia megrendezését a két akadémia mellett még a Szlovák Történelmi Társulat (Slovenská historická spoločnosť pri SAV) támogatta.
Az elmúlt esztendőkben Szlovákiában szervezett hasonló akadémiaközi tanácskozásokat (2003-ban például a Pálffy családról, 2008-ban a Habsburg-ellenes felkelésekről, 2009-ben a Thurzókról stb.) folytatva Intézetünket és a Magyat Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontját ezúttal is népes küldöttség képviselte. A Középkori témacsoport tudományos főmunkatársa, Csukovits Enikő inspiráló előadásában a késő középkori magyar udvartörténeti kutatások egyik régóta nyitott kérdéskörére, az aula és a curia értelmezésére adott – elsősorban francia és nápolyi analógiák alapján – választ, majd ugyanezen osztályról Tringli István tudományos főmunkatársa késő középkori udvarkritikáról nyújtott a népes hallgatóságnak alapos összefoglalást. Őket követte a Kora újkori témacsoport vezetője, Pálffy Géza referátuma, aki a késő középkori budai Jagelló-udvar „örököseiről” és a 16. század közepére virtuálissá váló magyar királyi udvarról, illetve ennek hosszú távú jelentőségéről, politikai és reprezentációs 
szerepéről (különösen a magyar uralkodókoronázások alkalmával) szólt. Ugyanezen témacsoportról érkezett Szabó András Péter tudományos munkatárs is, aki a 17. századi erdélyi fejedelmi udvarról és legfőbb jellegzetességeiről adott saját forráskutatásaira is építő áttekintést. Rajtuk kívül az MTA BTK részvételét a Művészettörténeti Intézetből még Bubryák Orsolya erősítette, aki a 17–18. századi szomolányi várat, az Erdődy család itteni udvarát és különböző helyekre szétszóródott művészeti emlékeit vette gondosan számba.
Az élénk szakmai vitától sem mentes, ám baráti hangulatú konferencián a résztevők megismerkedhettek a kora újkori lengyel uralkodói udvarra vonatkozó történeti kutatások állásával, továbbá a cseh és magyar arisztokrata udvarok vizsgálatának
számos terminológiai problémájával is. Emellett magyar, cseh és erdélyi példák alapján megvitatták a nyugat-európai udvarkutatások eredményeinek közép-európai hasznosítási lehetőségeit, illetve a különféle korszakok udvarkutatása számára rendelkezésre álló eltérő mennyiségű és minőségű források felhasználásának problémáit. Nagy hangsúllyal kerültek a tanácskozáson előtérbe a magyar és cseh főúri (például a Báthory, Batthyány, Erdődy, Esterházy, Illésházy, Nádasdy, Pálffy, Schwarzenberg, Spork, Thurzó, Wesselényi), főpapi és királyi helytartói udvarok fejlődésének legfőbb jellegzetességei és ez ideig alig elemzett különbségei egyaránt. Végül számos előadó felhívta a figyelmet a még csupán csekély számban rendelkezésre álló főúri itineráriumok udvar-, rezidencia- és politika-, sőt művészettörténeti hasznosításának lehetőségeire is. A konferencia részletes programját itt olvashatja.
