„Kit úgy szeretek, hogy ki nem mondhatom” – Nővériség egy 19. századi grófkissszony naplójában címmel jelent meg Kucserka Zsófia irodalomtörténész, a Pécsi Egyetem oktatójának cikke a Családtörténetek blogon, amelyben egy 19. századi lánynapló alapján egy mozaikcsalád érzelmi viszonyrendszerét térképezi fel, különös tekintettel a nővérek szoros kapcsolatára.
Részlet a cikkből:
A 2010-es évek elején több olyan klasszikussá vált animációs mesefilm is készült, amelyek a társadalmi nemi szerepeket feszegető kérdéseket tettek fel. Ilyen a Jégvarázs (2013) is, amely lebontja és ironikus fénybe állítja a Disney-hercegnők kötelező szüzséjét: az első pillantásra megszeretett herceg csalónak bizonyul, a hercegnők pedig megmentésre kárhoztatott rabok helyett aktív, cselekvő hősök lesznek. A Jégvarázsban azonban nemcsak a két női szereplő karaktere, a cselekmény, meg a szerelmi szál alakul másként, mint ahogy a Disney-től megszoktuk, hanem a nővérek testvéri viszonya is. A film középpontjában Anna és Elsa kapcsolata áll. A világot persze itt is a szeretet ereje menti meg a végső pusztulástól, de ebben az esetben nem a szerelem, hanem a nővérek közötti, testvéri szeretetet, szövetség ereje. Márpedig a nők közti testvéri szeretet és erős szövetség mintázatai alig láthatók a korábbi idők kulturális hagyományában.
Fiatal lányok nevelőnőjükkel. Richard Redgrave: A nevelőnő (1844)
Nővéri szeretet az irodalomban
A 19. századtól a családtörténeti kutatásokból ismert új, horizontális családmodellben a leszármazási viszonyok helyett a testvérség válik meghatározó családi viszonnyá. David Warren Sabean és más történészek szerint a kölcsönös támogatásra, szoros érzelmi- és sorsközösségre épülő (gyakran idealizált) testvérviszony lesz a családi, rokoni kapcsolatok, illetve a házastársi viszony mintája. A testvérviszony új jelentéseinek talán legismertebb 19. századi magyar nyelvű irodalmi megfogalmazása A kőszívű ember fiai.
Ha a lánytestvérek közti bizalomteljes testvéri szeretet irodalmi megfogalmazását keressük, akkor esetleg a Büszkeség és balítélet Lizzyje és Jane-je juthat eszünkbe, mint a nővéri szolidaritás kivételes példája. Kevésbé ismert magyar irodalmi példa Jókainak A két menyasszony című elbeszélése (a Csataképek a magyar szabadságharcból nyitódarabja), ami akár a Kőszívű lányos párjának is tekinthető. Az elbeszélés két hősnője, Anikó és Rózsa Szolnokon élő testvérpár, akik félve-reménykedve várják vissza vőlegényeiket. Az egyikük jegyese a honvédségnél, a másiké a vérteseknél harcol, csaknem megölik egymást a harcok során. A nővérek között azonban a testvéri kapocs erősebb annál, hogy a vőlegények ellenséges hadi állása az megbonthatná:
A két menyasszony együtt ül – bágyadt csillagfénynél – szobája ablakában. Tavasz első estéje van.
Holnap boldog nő lesz az egyik, özvegy a másik.
Nem örülsz-e? Nem félsz-e?
Nem…
Holnap menyegzője lesz az egyik vőlegénynek, diadallal, koszorúkkal fog megjönni a csatából a kedves ölébe; temetése lesz a másiknak, halaványan, vérző sebbel fog feküdni a csaták mezején (…)
Egymásra borulnak, kezeiket egymáséba teszik, imádkoznak.
A teljes cikk itt olvasható.
