2017. október 6-án 10:00 és 21:00 óra között látogatható a Magyar Tudományos Akadémia székházának első emeletén egy összefüggő, reprezentatív teremsor: a díszterem, a bizottsági termek (elnöki tanácsterem és képes terem) és a felolvasó terem – a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményeként funkcionálva.Pénteken #ruhatárvan!
ott♀hon
ott→hon
1867 áprilisában küldte Bohus Jánosné Szögyén Antónia (1803–1890) az Akadémiára meg nem nevezett „magyar úrhölgyek“ kézimunkáját: egy szőnyeget az intézmény újonnan épült palotájának díszterme számára.
A szőnyeget 160, eredetileg önálló, egyező méretű részből varrták össze. Az egyes mezők előrenyomott mintáit keresztöltésekkel hímezhették ki a nők a színekre vonatkozó, ugyancsak megadott instrukciók alapján, sőt gyaníthatóan a mintákkal együtt megküldött gyapjúfonalakkal.
Maga a hímzett szőnyeg a késő biedermeier ízlésvilágát tükrözi. A korabeli lakályosságról alkotott képzetek jó példája; annak a „háziasságnak“, amelynek megteremtését a kortársak a (középosztálybeli) nőtől várták (és amely akár papucsok, párna- vagy üléshuzatok etc. hasonló módon való ékítésében is megjelenhetett). A mindennapi, családi meghittség és kényelem hangsúlyozása ezen nyilvános térbe szánt kézimunka esetében talán meglepő, de valójában ebben az esetben is nők általi (lak)berendezéséről van szó: az Akadémia (dísztermének), azaz a nemzeti közösséget szimbolikusan megtestesítő intézmény és annak közadakozásból emelt épülete „otthonossá“ tételéről, egyfajta – úgy tűnhet, a hagyományos női szerepek mentén való – szimbolikus térfoglalásról.
Ami figyelemreméltó, az éppen a léptékváltás; az a (sokrétű) transzponálás, ami az abszolutizmus időszakának sajátja. A politikai nyilvánosság tereinek és az ehhez kapcsolható férfiszerepek beszűkülésének idején a köz érdeklődésére korábban számot nem tartó, hagyományos női tevékenységek (és közösségek) válhattak – tudatosan és szervezetten – láthatóvá és alakultak át, a magánszférából a nyilvánosság elé lépve. Sőt, némi képes beszéddel, elszigetelt részek szövődhettek egységgé, ahogy hagyományos (gyakran egyedül végzett) női tevékenységek és közösségek válhattak újfajta női szerveződések kiindulópontjává, alapjává.
Program:
14.30 - "Virág mit ér, mit ér a bércz nekem? Hazát kiván, hazáért ver szivem." - Tárlatvezetés a díszteremben és a felolvasóteremben
15.30 - A Magyar Tudományos Akadémia intézményi reprezentációja - Tárlatvezetés az elnöki és képes teremben
16.30 - Bohus Jánosné Szögyén Antónia emlékkönyvének (1810-1823) lapozgatása
17.00 - #ruhatárvan!2
19.00 Beszélgetés: Női tevékenységek, női közösségek. Mi (lehet) a helye, szerepe, értekelése egy, a 19. század derekán nők által hímzett szőnyegnek, (hagyományos) női tevékenységnek, közösségnek a mai feminista művészetkritikában/történetben?
Résztvevők: Békési Tímea, Kende Anna, Timár Katalin, Bicskei Éva.
A programváltoztatás jogát fenntartjuk!
