Több mint harminc kötetet tett teljes egészében elérhetővé online a Történettudományi Intézet
Munkatársaink a járványhelyzet miatt segíteni szeretnék a kutató kollégákat, egyetemistákat, tanárokat, diákokat és mindenkit, aki érdeklődik a történelem iránt. A kötetek a szerzők neveinek ABC sorrendjében kerültek fel az intézet honlapjára, az elérhető könyvek száma folyamatosan frissül.
A középkortól a jelenkorig találnak változatos témájú műveket a magyar és az egyetemes történet iránt érdeklődők egyaránt. A szerzők, szerkesztők között van többek között Balogh Margit, Berend T. Iván, Csukovits Enikő, Demeter Gábor, Fodor Pál, Kecskés D. Gusztáv, Kosáry Domokos, Pók Attila, Sudár Balázs, Tringli István, és Zsoldos Attila is.
Az új online Kiadványtár itt elérhető.
A BTK „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának márciusi számában a kutatócsoport tagja, Szende Katalin A zarándokháztól a karanténig. Az intézményes gondoskodás formái és finanszírozásuk a középkori Magyarországon című írását közöljük. A szerzőt kettős cél vezette: áttekintést nyújtani az ispotályok alapításáról és elterjedéséről, továbbá megvizsgálni, hogy milyen intézményes lehetőségek álltak rendelkezésre a fertőző betegségekkel és járványokkal szembeni védekezéshez a középkorban. Mindezek a kérdések az orvostörténet és az egyháztörténet mellett gazdasági szempontból is jelentősek, hiszen a rászorulókról gondoskodó intézményrendszer fenntartása mindig is anyagi áldozatot követelt a társadalom szerencsésebb, anyagi forrásokkal jobban megáldott részétől.
„Az ispotályokat mai kifejezéssel „multifunkcionális intézményeknek” nevezhetjük. Az 1292-ben a szebeni ispotályt a Szentlélek-rend kezelésébe átadó dokumentum szerint az intézményt a szegények, nyomorékok, fogyatékosok és idegenek vagy úton járók számára hozták létre. Más források az árvákkal vagy kitett gyermekekkel, illetve a szegény diákokkal egészítik ki a sort. Öregotthonként, szegényházként és árvaházként képzelhetjük el tehát az ispotályokat, miközben az orvoslás nem tartozott fő feladataik közé. Ezt az a tény is mutatja, hogy egyetlen olyan forrásban sem találkozunk orvos megnevezésével, amely leltár-szerűen felsorolja a teljes személyzetet. (Ilyen listák elsősorban Pozsonyból maradtak fenn a középkorból.) Ehelyett a szakácsnők, kocsisok és írnokok mellett káplánok szolgáltak itt, akik a lélek egészségéről gondoskodhattak, de a testi gyógyulást Isten akaratára bízták.” A teljes cikk itt olvasható.
„Hogy gyermekeimmel lehetek, kipótol minden egyebet” – Wesselényi Miklós apai szerepben címmel Kárpáti Attila, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársa tollából jelent meg poszt a Családtörténetek című blogon. Az írás a liberális reformmozgalom egyik vezéralakját, báró Wesselényi Miklóst mutatja be öt "törvénytelen" gyermekének gondoskodó apjaként. A báró jobbágylányokkal folytatott viszonyaiból hét gyermeket ismerünk. Az anyakönyvi bejegyzésekben mindannyian házasságon kívül született gyermekként szerepelnek. A hét gyermek közül a felnőttkort csak öten élték meg: 1837 januárjában egy skarlátjárványban elhunyt a két legkisebb gyermek, Ádám és Ilona.
A törvénytelen gyerekek – a kor szokásainak megfelelően – anyjuk vezetéknevét kapták az anyakönyvben, azaz heten hatféle nevet viseltek. „Gyermekeimnek név kell; nem lehetnek mint az agár kölykök, a hány annyi név alatt; – ha a törvény nem ád is szegényeknek nevet, azért gondosságom s szeretetem kell hogy ezt tegye. Nem adhatom nekik magam nevét, de adom annak egy részét, s igy nevem első syllabáját elhagyván lehetne Elényi nevök, de talán Wessényi jobban hangzana” – írta Wesselényi jószágigazgatójának és barátjának, Kelemen Benjáminnak 1835 szeptemberében.
Milyen kapcsolatot ápolt Wesselényi a törvénytelen gyermekeivel? Mennyire vett részt az életükben? A báró fennmaradt irataiban ezekre a kérdésekre is válaszokat találunk. A teljes szöveg itt olvasható.
A Történettudományi Intézet munkatársai a történelem nagy járványairól nyilatkoztak a sajtónak
A koronavírus kapcsán a sajtó érdeklődését is felkeltették a történelem nagy járványai. Ennek jegyében a Történettudományi Intézet munkatársait is többször keresték meg különféle orgánumokatól. Fónagy Zoltán a TTI tudományos főmunkatársa, aki az általa szerkesztett, A hétköznapi élet története blogon új sorozat is indított, amely a járványok történetével foglalkozik, 2020. február 29-én a 24.hu-nak nyilatkozott (Hatástalan volt a kolera elleni magyar karantén).
Március 21-én az RTL Klub Fókusz Plusz című műsorának volt a vendége. 2020. március 24-én a hirado.hu adott hírt az új sorozatról egy vele készített beszélgetés keretében, 2020. március 25-én a BorPortré című műsornak adott interjút. Emellett a BBC History 2020. évi március számában Kolera a 19. századi Magyarországon címmel, míg a Nők Lapja 2020. évi 13. számában Kolerajárványok a 19. században címmel jelent meg írása. Rajta kívül Katona Csaba tudományos munkatárssal, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kommunikációs referensével a Blikk című lap podcastja készített hangfelvételt 2020. március 27-én (Egyrészt maradj otthon, másrészt kiderül mire tanítanak minket a történelem nagy járványai). Emellett riportot készített vele a Blikk, amely 2020.március 29-én látott napvilágot (Nem a koronavírus az első hidegzuhany: ezek a veszélyes kórok pusztítottak Magyarországon a történelem során). Végül a tudas.hu 2020. március 23-án adta közre Utolsó királyunk is a legutóbbi világjárvány áldozata volt című írását.
Az MTA honlapja Révész Tamás kötetéről
A "Lendület" Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Révész Tamás, prémium posztdoktori ösztöndíjas kutató Nem akartak katonát látni? című monográfiájáról jelent meg ismertetés a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. A szerző a nemzetközi szakirodalom eredményeinek felhasználásával arra tesz kísérletet, hogy új szempontokból mutassa be a magyar állam próbálkozásait, hogy az első világháborút követő években létrehozzon egy erős hadsereget. Célja nem egyfajta mítoszrombolás, hanem az, hogy bemutassa: melyek voltak azok a valós események és jelenségek, amelyeket felhasználva aztán az utókor – eltérő motivációval – megteremtette különböző nagy magyarázó narratíváit.
A kutató szerint a Monarchia hadereje már 1918 októberére „minden kétséget kizáróan igen rossz állapotban volt”. Azt, hogy a háború elveszítését a katonai vereségeken kívüli okokkal magyarázó narratíva életre kelt, Révész Tamás azzal magyarázta, hogy „Clausewitz gondolatainak korabeli értelmezése nyomán a kor katonai elitje – és részben az ezzel foglalkozó civilek is – úgy vélték, hogy a háborúkat minden esetben egy vagy esetleg több csatának kell eldönteni, amelyben a vesztes hadsereg végérvényes és megsemmisítő vereséget szenved. Ilyen döntő ütközetre azonban 1914 és 1918 között nem került sor, így számukra jogosnak tűnt, hogy a látszólag még mindig kitartó front helyett a hátországban keressék a hibát.” A teljes szöveg itt érhető el.
Fejérdy András a Katolikus Krónika műsorában
Március 20-án elkezdődött egy interjúsorozat az XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus történetéről a Duna TV Katolikus Krónika című műsorában. Ebben szakértőként szólalt meg Fejérdy András, intézetünk igazgató-helyettese, tudományos főmunkatársa, aki többek között elmondta, hogy: „A kezdeményezés a Batthyány-Strattmann családtól indult ki a jelenlegi információink szerint. Batthyány-Strattmann László szólhatott feltételezhetően Mikes püspöknek, a szombathelyi püspöknek, aki az 1928-as sidney kongresszusra utazott, hogy szóljon ennek érdekében a kongresszus szervezőinek.”
Az adás (18:15-től) itt tekinthető meg.
