2020. május 12-én, kedden, Geréby György, a CEU oktatója Hans Jonas és Petrus Damiani a múlt megváltoztathatóságáról címmel tartott online intézeti előadást a BTK Filozófiai Intézetének szervezésében.
Az előadás összefoglalója:
Az előadásban Geréby György rekonstruálja és összehasonlítja Hans Jonas (1903 – 1993), és Petrus Damiani (c. 1007 –1072/3) álláspontjait a múlt megváltoztathatóságával kapcsolatban. Ez Jonas esetében implicit, melyet egy történetfilozófiai és egy teológiai megfontolása alapján rekonstruált Geréby, Damiani esetében viszont explicit. Álláspontjaikat függetlenül alakították ki eltérő filozófiai és teológiai megfontolások alapján.
Mégis, más-más úton, de ugyanúgy eljutottak a múlt megváltoztathatóságának problémájához, ami már foglalkoztatta Arisztotelészt, Ágostont és még sokakat, főleg a latin középkorban. Geréby György végül Jonas és Damiani nem-standard álláspontjainak ontológiai előfeltevéseire is rámutatott a múltra, illetve az időre vonatkozóan, és hogy megfontolásaiknak milyen történetfilozófiai és teológiai következményei lehetnek.
Az előadáshoz Turgonyi Zoltán a BTK Filozófiai Intézet tudományos főmunkatársa fűzött kommentárt.
Az előadásról készült felvétel itt látható:
Mester Béla előadása
A BTK Filozófiai Intézet online szemináriumai ezen a héten is folytatódnak, 2020. május 21-én, 14 órai kezdettel Mester Béla, a Filozófiai Intézet tudományos főmunkatársa tart előadást A sensus communis hagyománya a magyar gondolkodás történetében címmel.
Az előadás összefoglalója:
Édes józan eszem! beh felvitte Isten a dolgodat!
(Erdélyi János: A hazai bölcsészet jelene, 1856.)
A magyar filozófiatörténet-írásban a sensus communis fogalmát használó irányzatok kutatásának nincs különösebb hagyománya. A megszokott elbeszélésben a magyar sensus communis filozófia ott kezdődik, ahol már véget is ér: Erdélyi János föntebb idézett munkájával, amelyben a professzionális filozófia nevében számol le a józan ésszel mint tudomány és filozófia előtti tudatformával, leleplezve egyben „a köznapi tudat konzervativizmusát”, miközben filozófiatörténeti elemzéssel mutatja ki, hogy az e fogalomra alapozó (skót) filozófiai iskola idejétmúlttá vált.
Mester Béla tervezett előadásában rekonstruálja azt az álláspontot, Szontagh Gusztáv „egyezményes filozófiáját”, amellyel szemben Erdélyi megfogalmazza nézeteit, majd kitér arra, hogy Erdélyi hogyan adaptálja Hegel korábbi, hasonló tartalmú szöveghelyeit a magyar kontextushoz. Erdélyi gondolatmenetének újdonsága a terminológia, a filozófiai szaknyelv kérdésére való közvetlen reflexió, ami válaszként fogható fel Szontagh kritikájára, amellyel az önjáróvá váló terminológiával való visszaélést illette.
Mester Béla előadása során utal kettejük vitájának magyar eszmetörténeti kontextusára, elsősorban a korabeli történettudományi viták és a forradalom értelmezése kapcsán. A magyar előzmények között szóba kerül még Kant sensus communisból kiinduló bírálata, amely a magyar Kant-vita (1792–1822) alapja. A kérdés egyetemes filozófiatörténeti vonatkozásai kapcsán ki kell térni Gadamer értelmezésére a német sensus communis tradíció sajátosságairól az Igazság és módszerben; általánosságban pedig fölmerülnek az újkori sensus communis hagyomány és a filozófiai nyilvánosság szerkezetváltásának összefüggései.
Az előadáshoz ezen a linken keresztül lehet csatlakozni:
