Az író, költő, szerkesztő, katona, vándorszínész Petőfi Sándor kalandos életén végigtekintve szembetűnő, milyen sok helyen járt, szinte folyton úton volt – ezt örökítik meg az Úti jegyzetek (1845) és Úti levelek (1847) is. Pusztán költeményei több mint hetven településhez köthetők. Az irodalom rejtett hálózatai projekt szerzői, Maróthy Szilvia és Minkó Mihály legújabb posztja a BTK Katt(anj) a tudományra! honlapján térképes vizualizációk segítségével mutatja meg, milyen versek, verskötetek kapcsolódnak az egyes településekhez, és a mai helyszínek miként őrzik Petőfi Sándor nevét, szellemét.
A cikkben közölt vizualizációk forrását azon Vaderna Gábor által gondozott adatsorok adják, melyek részint Kerényi Ferenc Petőfi-kiadásának feldolgozásából, részint saját gyűjtéséből álltak össze. Ezen adatsorok a Petőfi Irodalmi Múzeum Költő lenni vagy nem lenni című kiállítását kiegészítő, hamarosan publikálásra kerülő weboldalához készültek és szabadon felhasználhatók.
Petőfi rövid pályafutása során nemcsak lenyűgöző életművet hagyott hátra maga mögött, de rengeteg kilométert is. Költészete műfaji és verstani szempontból is igazán változatos képet nyújt. Ahogy Vaderna Gábor fogalmaz a fentebb hivatkozott virtuális kiállítás előszavában:
“Petőfi vándor volt a javából. Keresztül-kasul szelte az országot – gyalog, szekéren, sőt vasúton. Olykor azért ment, mert el akart vonulni írni, olykor azért, mert szállását éppen felmondták, olykor kalandvágyból, olykor régi barátokat látogatott meg, olykor a szerelmet kereste, olykor iskolát váltott.
