Megjelent a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Waxmann Kiadó által indított Hungarian Ethnology Studies sorozat első kötete a BTK Néprajztudományi Intézet munkatársai, Borsos Balázs, Cseh Fruzsina és Mészáros Csaba szerkesztésében.
2018 és 2020 között A néprajztudomány helyzete és jövője címmel rendezett konferenciasorozatot a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Bizottsága. A néprajztudomány és a társtudományok képviselői öt tudományos ülés keretében vitatták meg a diszciplína helyzetét, és vették számba a tennivalókat. A konferenciasorozat előadásaiból válogató szintézis 2020-ban jelent meg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a L’Harmattan Kiadó gondozásában a Summa Ethnographica sorozat harmadik köteteként: Számvetés és tervezés: A néprajztudomány helyzete és jövője a 21. században (Cseh Fruzsina, Mészáros Csaba és Borsos Balázs szerkesztésében). A kötet, részben követve a tanácskozássorozat tematikáját, több mint 30 tanulmányban számolt be a néprajzkutatás hasznáról és alkalmazhatóságáról, a néprajz és a társtudományok viszonyáról, a néprajzoktatás kérdéséről, valamint a néprajzi közgyűjtemények helyzetéről és tapasztalatairól.
Az angol nyelvű kötet összeállítása a nemzetközi tudományosság érdeklődésére számot tartó témakörök kiválogatását és ennek megfelelő rendezési elvet kívánt: 17 tanulmány látott napvilágot a néprajztudomány hazai intézményeiben dolgozó kutatók tollából. Az írások elsősorban az interdiszciplináris kutatásokra és a néprajztudomány alkalmazhatóságára fókuszálnak.
A tanulmánykötet első fejezete a tudományszak meghatározásának főbb dilemmáit veszi sorra a néprajztudomány társadalmi alkalmazhatóságától (Balogh Balázs) a néprajz és a kulturális antropológia viszonyán (Lajos Veronika, Mészáros Csaba, Ö. Kovács József) és azok oktatásán (Keményfi Róbert et al.) át a néprajzi muzeológiáig (Cseri Miklós – Kemecsi Lajos).
A második és a harmadik fejezet az örökségesítés és örökségkezelés főbb területeire koncentrál. Molnár Zsoltnak és Babai Dánielnek köszönhetően etnobotanikai, míg Mód László és Simon András munkájából néprajzi megközelítésekből ismerhetjük meg, hogy egyes mai közösségek milyen megoldási stratégiákat választhatnak természeti környezetük kezelésére, illetve hogy milyen szerepe lehet a kutatóknak a döntési folyamatban. Az etnobotanika nyomán Borsos Balázs az ethnoscience definíciók használatához ad útmutatást.
A kulturális örökség kezelésének három példáját mutatja be a harmadik fejezet: a néptánc és a népzenei hagyományok megújítását (Juhász Katalin), a tárgyalkotó népművészet területeit (Cseh Fruzsina), valamint a hungarikum intézményrendszerét (Bali János). Mindhárom tanulmány részletesen foglalkozik a néprajzkutató szerepével, kutatásainak felhasználásával és az együttműködés lehetőségeivel az örökségesítési törekvésekben.
Az utolsó fejezetben három szerző négy tanulmánya szolgál példaként a néprajztudomány hasznosulására és alkalmazhatóságára különböző területekről. Két tanulmányt jegyez Nagy Károly Zsolt, aki első dolgozatában a néprajzi tudás helyét keresi a magyarországi lelkészképzésben. Másik írásában az internet mint néprajzi terep lehetőségeit vázolja, elemezve ennek módszertani lehetőségeit is. Szilágyi Zsolt arra szolgál példákkal és perspektívákkal, hogy a nemzetközi kulturális diplomáciai kapcsolatokban hogyan alkalmazható a néprajzkutató tudása, illetve a néprajzi ismeretanyag. Báti Anikó a táplálkozáskultúra új kutatási lehetőségeire világít rá, amikor a gyermek közétkeztetés vizsgálatára és saját kutatásának a közétkeztetésre gyakorolt hatására hívja fel a figyelmet.
Balázs Borsos – Fruzsina Cseh – Csaba Mészáros (eds.): Reckoning and Framing: Current Status and Future Prospects of Hungarian Ethnography in the 21st Century. Münster – New York: Waxmann, 2022. /Hungarian Ethnology Studies, 1./
A kötet tartalomjegyzéke: www.waxmann.com
A kötet ide kattintva megrendelhető.
