Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályán 2015-ben alapított Erdődy Edit-díjat 2022-ben Sári B. László nyerte el Mi jön a posztmondernre? Változatok a posztmodern utáni amerikai fikciós prózára című könyvéért (Balassi Kiadó, Budapest, 2021). Az Erdődy Edit születésnapja alkalmából odaítélt díj ünnepélyes átadását 2022. február 22-én rendezték meg a BTK Irodalomtudományi Intézet I. emeleti tanácstermében, ahol Major Ágnes mondott laudációt.
Hogyan lehet jellemezni a kortárs amerikai próza terében a posztmodern helyén megjelenő, annak talajáról elrugaszkodó írásmódokat? Erre a kérdésre keresi a válaszokat legújabb kötetében Sári B. László – a szoros olvasat mellett irodalomtörténeti és kulturális kitekintések bevonásával a kortárs szerzők életművének alakulását vizsgáló érvelésébe, hogy a széttartó törekvésekből és tendenciákból kirajzolódjon a térkép a kortárs amerikai próza „poszt-posztmodern” címkével illetett szeletéről.
Az irodalom- és kultúratudománynak vannak túlhasznált fogalmai, melyeket újra elővenni bátorságra vall. Így van ez a posztmodern fogalmával is, mely voltaképpen Sári B. László 2021-ben megjelent kötetének hívószava, noha a vizsgálat középpontjában éppen az e hívószó által jelzett paradigmát követő irodalmi események sora áll. De az is bátor tudósi magatartást jelez, ha kutatási területének – legalábbis Magyarországon – domináns megközelítési stratégiáit elutasítva az értelmező az észak-amerikai kortárs irodalom legújabb alkotásait elsősorban nem narratopoétikai teljesítményük felől, tehát nem dekontextualizáló interpretációs keretben vizsgálja, hanem a műveket Amerika legújabb kori politikai, gazdaság- és médiatörténeti fejleményeinek szerves részeként tekinti. Kimondhatjuk tehát, a most díjazott kötet kétségkívül bátor vállalkozás eredménye.
A Mi jön a posztmodernre? Változatok a posztmodern utáni amerikai fikciós prózára az alcímben jelzett probléma nagyívű összegzése, melynek számos tanulmány és kritika, valamint a szerző szerkesztésében megjelent Próza a posztmodern (próza) után című 2018-as tematikus Helikon-szám az előzménye.
Sári B. László úgy közelít a posztmodern utáni amerikai fikciós prózához, hogy a posztmodernhez köthető nagy hatású szerzők, Pynchon, DeLillo és Roth kései műveit is elemzi és értelmezi. A posztmodern törekvésekkel – azaz elsősorban az egységes történetképzésre irányuló gyanakvással és bizalmatlansággal – szemben, de azokkal számot vetve ezekből a művekből Sári B. megfigyelése szerint már a nagy, közösségi narratívákhoz való visszatérés igénye olvasható ki, míg az utóbbi évtizedek legismertebb amerikai szerzői, Franzen, Wallace vagy Foer kifejezetten igyekeznek túllépni a metanarratív és önreflexív prózapoétikán. A szerző olyan fontos belátásokat fogalmaz meg, mint hogy a posztmodern irodalom kimerüléséhez a társadalmi, gazdasági és politikai események, leginkább a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, a 2008–2009-es gazdasági válság vagy akár a Trump-éra hatása köthető, hiszen a szövegek kevéssé voltak képesek reflektálni a különféle identitáspolitikai kérdésekre, melyekre éppen az új realizmusnak vagy új érzékenységnek nevezett, a társadalmi változásokra fókuszáló irányzat igyekezett válaszlehetőségeket kínálni.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos és egyre inkább aktuálissá váló problémákat érint a kötet, miközben sorra veszi azokat az okokat, amelyek a fehér, középosztálybeli, heteroszexuális, az amerikai egyetemi közegben mozgó férfiak által megteremtett poétikák kifulladásához, mindazonáltal az etnikai-kisebbségi, a testi identitás vagy akár a személyesen már rekonstruálhatatlan történelmi traumák előtérbe kerüléséhez vezettek. Sári B. irodalomtörténeti fejtegetései olyan folyamatokba nyújtanak betekintést, amelyek befolyással vannak a mindennapjainkra – tévednénk tehát, ha azt tételeznénk, hogy az Egyesült Államokban lezajlott változások és események, legyenek azok társadalmi, politikai vagy gazdasági-ökonómiai jellegűek, nem vagy kevéssé hatnak az életünkre.
A kötet átlátható struktúrája annak a remek szerzői döntésnek az eredménye, mely figyelembe veszi a posztmodern utáni amerikai fikciós próza széttartó voltát. A kérdéskör vizsgálata épp ezért nem tematikai csomópontok mentén halad, hanem az életműközpontú felosztás jut érvényre, mely azért is jó választás, mert a kötet egyéni, a posztmodern válságára és kiüresedésére adott, egymástól valóban merőben különböző írói reakciókat kíván feltérképezni és bemutatni. Élvezetes nyelven megírt alapos esettanulmányaiban a szerző ismeri és ismerteti a vizsgált szövegek kritikai fogadtatását, miközben nem ritkán finoman polemizál is velük. Sári B. figyelmét az sem kerüli el, hogy az amerikai tömegkultúrának a prózára tett hatására reflektáljon. Teszi ezt biztos elméleti tudás birtokában, kitérve a vizsgált szövegeknek a tömegmédiával (elsősorban a televízióval és az online kommunikációval) kapcsolatos reflexióira, a mediatizált térben zajló események technicista meghatározottságára, a gyakori mediális kölcsönhatások jelenlétére vagy éppen a médiának a posztmodern iróniára gyakorolt hatására. Nem mellékes továbbá a szerzőnek a kötet témájához is illeszkedő szép- és szakirodalom-fordítói tevékenysége sem; a finom nyelvi műveletek magabiztos elsajátításának és közvetítésének hozadéka, hogy a vizsgált szövegeknek rétegzett olvasatát tudja adni, hiszen azok mikro- és makrostruktúráját, nyelvi, szociokulturális értékeit és kulturális referenciahálózatait egyaránt jól ismeri.
Az immár nyolcadik alkalommal odaítélt Erdődy Edit-díjat olyan tudományos teljesítmények érdemlik ki, melyek a bevett evidenciákra való elfogulatlan rákérdezés eszközével a társadalmi megértés, a szolidaritás és humánum értékeit segítik érvényesülni. Nem is lehet kérdés, hogy Sári B. László kötete maximálisan megfelel ezeknek a kritériumoknak. Szívből gratulálok a díjhoz!
A díjátadón készült fényképek letölthetők.
Az Erdődy Edit-díjat a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályának közössége az Erdődy és Szabics családdal egyetértésben évente ítéli oda olyan kortárs irodalmi, színházi vagy irodalomtudományi teljesítmény elismeréseként, amely a humor, az irónia, a szatíra, illetve a bevett evidenciákra való elfogulatlan rákérdezés eszközével a társadalmi megértés, a szolidaritás és humánum értékeit segíti érvényesülni.
A díj Erdődy Edit személyiségére és munkásságára emlékeztető egyedi tárgy, amelyet Szabics Ágnes képzőművész – a névadó lánya – készít, és amelyhez kísérő oklevél is tartozik.
Bővebb információ a BTK Ismerettárában, Kappanyos András cikkében itt olvasható: Rejtőzködő értékek – Erdődy Edit és a róla elnevezett díj
