A tihanyi bencés monostort alapító I. András királyunk szűkebb családjához – és talán magához az uralkodóhoz is – tartozhatnak azok a csontok, amelyek tudományos vizsgálatának első lépéséről most számoltak be a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kutatói. A régészeti hitelesítő feltárás után a szakemberek több nemzetközileg elismert laboratóriummal együttműködve vizsgálták a Tihanyi Királykriptában feltárt emberi csontmaradványokat. A szénatomos kormeghatározásra irányuló vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy az előkerült embertani anyag egy része biztosan a kripta használatának legelső, 11. századi időszakához köthető.
Az altemplom a feltárás után. Fotó: Pazirik Kft.
Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) koordinálásával, Szovák Kornél professzor vezetésével egy éve indult el A Tihanyi Királykripta multidiszciplináris kutatása című projekt. A program az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága finanszírozásával, a Tihanyi Bencés Apátság segítő támogatásával, és több intézmény – közöttük az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Laczkó Dezső Múzeum – szakembereinek részvételével valósul meg. A kutatás legfőbb, már teljesített célja a Tihanyi Bencés Apátság Királykriptájának régészeti hitelesítő feltárása volt. A feltárás során új roncsolásmentes technológiák használatára is lehetőség nyílt, így a hagyományos régészeti és műemléki kutatási módszerek eszköztára többek között komplex, többfázisú fotogrammetriai és geofizikai mérésekkel, anyagvizsgálatokkal egészült ki. A BTK a kutatási célok lehető legteljesebb és leghitelesebb megvalósítása érdekében Tudományos Tanácsadó Testületet is létrehozott. Ennek elnöke Balogh Balázs, a BTK főigazgatója, tiszteletbeli elnöke pedig Mihályi Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója lett, tagjául pedig neves régészeket, művészettörténészeket kértek fel.
A csontmaradványokat rejtő ládák elhelyezkedése a kiemelés előtt. Fotó: Pazirik Kft.
A kripta területén utoljára 1953-ban folytak kiterjedt régészeti munkák, ezek dokumentációja alapján várható volt, hogy eredeti helyzetben lévő, érintetlen temetkezés nem fog előkerülni a helyszínen. A Takács Ágoston ásatásvezető régész irányításával május-június folyamán zajlott hitelesítő ásatások eredményeképpen tisztázódott, hogy a királykripta korai temetkezési fázisában négy sírt alakítottak ki. A régészeti megfigyelések szerint a legkorábbi, 11. századi fázis után a középkorban már nem temettek ide további személyeket. Az újkorból, azon belül is a 18. század eleji bencés visszatelepülés idejéből vannak egyértelmű bizonyítékok újabb temetkezésekről, és az sem zárható ki, hogy a kripta már a végvári időszakban is a várat védő katonák sírhelyéül szolgált.
A négy 11. századi sír közül három szabályos rendben, a három hajó azonos részén, míg a negyedik ‒ mérete alapján feltehetően egy gyermek sírja ‒ az északi hajó nyugati végén, a többi sírtól nem messze került kialakításra. A kétséget kizáróan egymáshoz igazodó, a 11. században létrehozott temetkezési helyek ugyan puszta, üres sírgödrökké váltak az elmúlt évszázadokban, azonosításuk mégis a kutatás egyik legizgalmasabb eredménye. A négy sír nemcsak egyetlen korszak lenyomata, hanem az Árpád-dinasztia egy korai családi ágának allegóriája is egyben.
A tihanyi apátság alapítólevelében az alapító király, I. András a monostort saját maga és családja temetkezési helyéül jelölte ki. A történettudomány hiteles adatként fogadja el a krónikák beszámolóját, mely szerint a zirci udvarházban elhunyt András királyt végakaratának megfelelően a tihanyi bencés monostorban temették el 1060-ban, majd fia, Dávid herceg végső nyughelye is ez lett 1090 körül.
Fotó: Pazirik Kft.
A hitelesítő feltárás első lépéseként a Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát által celebrált liturgia után felnyitott, 1953-ban kialakított sírhely betonszarkofágjából három rossz állapotú faládát emeltek ki. Ezek a ládák a kripta korábbi átalakításai során előkerült, méltatlanul rossz körülmények között őrzött emberi maradványokat tartalmaztak.
Már az elsődleges antropológiai vizsgálat jelentős eltérést mutatott a 2., illetve az 1. és a 3. számú faláda tartalma között a csontok számát, állagát és megtartási állapotát illetően. A 2. számú faládából előkerült rossz állapotú, hiányos és töredékes csontokból néhány felnőtt maradványaira lehetett következtetni. Ezeknek a csontoknak a felszínét a kutatók számára még ismeretlen időpontban, vélhetően állagmegóvási céllal egy lakkszerű anyaggal kenték be. Nagy valószínűséggel szintén a 2. számú ládának a maradványai között lehettek azok a csontok, amelyeket már az 1890-es évek végén zajlott átalakítások előtt is külön tartottak nyilván. Ennek megfelelően ezek a többi csontmaradványtól elkülönítve kerültek elhelyezésre a déli oldalhajó kőkeretes sírjában, az akkor a déli oldalfalban álló sírkőlap előtt. Erről a kiemelt státuszú csontanyagról mint a „patinás csontokról” emlékezett meg László Gyula, mikor 1953-ban Malán Mihály antropológus professzor a vizsgálatok után visszajuttatta neki a feltárt csontmaradványokat.
A Tihanyi Királykriptában feltárt csontok. Fotó: Pazirik Kft
A csontanyagon Mende Balázs Gusztáv, a BTK Archeogenomikai Intézetének tudományos főmunkatársa végzett antropológiai felmérést, majd ezt követően került sor a csontmaradványok szénatomos kormeghatározására. A szén 14-es tömegszámú izotópjának adott mintákon belüli aránya az idő múlásával egyre csökken, így ennek a folyamatnak a segítségével lehetőség nyílik a szerves minták abszolút korának meghatározására. A vizsgálatokat először a debreceni ATOMKI ‒ Isotoptech Zrt. radiokarbon-laboratóriumában végezték el, majd az itteni mérési eredmények alapján két nemzetközileg szintén magasan jegyzett laboratóriumban (Poznan és Mannheim) is megismételték azokat.
A laboratóriumi vizsgálatok összesített adatai alapján kimondható, hogy az előkerült embertani anyag egy része, de legalább a két felnőtt férfihez köthető csontmaradványok biztosan a kripta használatának legelső, 11. századi időszakát reprezentálják. A vizsgálati eredmények azt is megerősítették, hogy a korai használati fázist követően a kriptát temetkezési célra nem használták, a többi csontmaradvány már a 15. század végétől keltezhető, míg az előkerült csontok nagyobb része 17‒19. századi radiokarbon-adatokat mutatott.
A 11. századi radiokarbon kort mutató csontmaradványok. Fotó: Pazirik Kft.
Az okleves források, a történeti kutatás eddigi eredményei, az apátság történeti hagyománya és az újonnan elvégzett régészeti feltárás eredményei alapján a kutatásban részt vevő szakemberek megalapozottnak látják kijelenteni, hogy a 11. századra keltezhető csontmaradványok I. András király és szűkebb családja földi maradványaihoz tartozhatnak.
A 11. századra keltezett csontmaradványok genetikai vizsgálata jelenleg is folyamatban van a BTK Archeogenomikai Intézetében. Az archeogenetikus szakemberek bizakodnak abban, hogy a radiokarbon-eredmények mellett újabb adatokkal tudnak hozzájárulni az Árpád-házi királyi családhoz köthető maradványok értelmezéséhez.
A projekt menetéről az apátság gondozásában kisfilmsorozat készült, és folyamatban van egy nagyobb lélegzetű dokumentumfilm készítése is.
Az ELKH vezetősége a 2021. december elejével induló Királyok, szentek, monostorok projekt keretén belül a következő évben is lehetővé teszi a kutatások folytatását.
