2020. augusztus 29-én délelőtt a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen a csata 494. évfordulóján tartottak ünnepséget, amelyen részt vett a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, Fodor Pál és az intézmény több munkatársa is. A program keretében több intézményvezető, illetve kutató is aláírta a „Mohács 500” kiáltványt, amelyben közösen javasolják, hogy a 2026-os esztendőt nyilvánítsák nemzeti emlékévvé. A mohácsi csata idei emléknapjának délutánján a város Kanizsai Dorottya Múzeumában tartották a „Mohács 1526–2026. Rekonstrukció és emlékezet” című kutatási program könyvbemutatóját, amelynek során a projekt legfontosabb kutatási eredményeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők. Miről szólnak a kötetek? Hogyan kapcsolódik a Trónok harca Mohácshoz? Mi a történészek feladata? Mi a kutatások legfontosabb célkitűzése? Összefoglalónkból kiderül.
A Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen augusztus 29-én délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepség, amely során – a korábbi évekhez hasonlóan – megemlékeztek a tragikus végű mohácsi csata áldozatairól. Závoczky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatójának köszöntője után közös imádságra hívta a résztvevőket Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó. Miután megkoszorúzták a hősi halottak tömegsírjait, a „Mohács 500” nyilatkozat aláírása következett az Emlékhely Kupolatermében.
Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK
A kiáltványt Hargitai János (KDNP) országgyűlési képviselő kezdeményezte, aki köszöntőjében kitért a mohácsi csata korábbi kerek évfordulós megemlékezéseire, és felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes mihamarabb elkezdenünk a készülést az 500. évfordulóra. Kiemelte azt is, hogy az előttünk álló hat esztendőben lehetőség kínálkozna arra, hogy a tudomány még több új megállapítást tegyen, és így a társadalom is tisztábban láthatná a félezer évvel ezelőtti sorsfordító eseményeket.
A dokumentumot Hargitai János mellett Udvardy György, a Veszprémi Főegyházmegye érseke; Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) rektora; Fodor Pál, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója; Pap Norbert, a PTE Mohács 500 Program vezetője; Hóvári János, a Zrínyi Miklós - Szigetvár 1566 Emlékév Emlékbizottság elnöke; Csornay Boldizsár, a Jannus Pannonius Múzeum igazgatója és Závoczky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatója írta alá.
Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK
MOHÁCS 500 (1526–2026)
Kiáltvány
A mohácsi síkságon 1526. augusztus 29-én világtörténelmi jelentőségű csata zajlott le II. Lajos keresztény és Szulejmán muzulmán seregei között. A tragikus vereség folytán az egykor erős Magyar Királyság és vele a magyar–cseh–lengyel Jagelló-államszövetség meggyengült, Szulejmán Oszmán Birodalma másfél évszázadra meghatározó politikai erővé vált Európa közepén, s megnyílt a tér a Habsburgok előtt, akik közel négyszáz évre a közép-európai térség urai és világhatalmi tényezők lettek. A Magyar Királyság többé nem tudta betölteni történelmi hivatását Közép- és Délkelet-Európában, Krakkó pedig elszakadt Buda és Prága érdekközösségétől. Mohács egyszerre közép-, délkelet-európai és magyar sorsforduló: Kelet és Nyugat győzelme a Jagelló Közép-Európa felett.
A magyarság és szövetségesei hősies küzdelme 1526-ban évszázadok után is alapzata a magyar identitásnak, önszemléletnek és történelemről való gondolkodásnak. A Mohácsnál összegyűlt keresztény sereg minden tagja – legyen az tiszt és katona, főpap és pap, főúr és közrendű, magyar, horvát, cseh, lengyel, szerb, osztrák vagy itáliai – tisztában volt az ellenség túlerejével, mégis bátran harcolt, és vállalta a hősi halált. Ezt követelte tőlük elődeik hagyománya és katonaerkölcse: egyénenként és közösen az oszmánok ránk és az egész kereszténységre zúduló áradatát igyekeztek megállítani. A vereség dacára Szulejmánt megakadályozták abban, hogy úgy legyen a Kárpát-medence ura, ahogyan szerette volna.
1541–1687 között, mikor Mohács oszmán uralom alatt állt, számos török emlék hirdette a szultán győzelmét. Ám a sors akaratából 1687. augusztus 12-én az 1526. évi jeltelen sírdombok közelében vívták meg a nagyharsányi (a történeti emlékezetben második mohácsi) csatát is, ahol Európa népeinek katonái történelmi győzelmet arattak az oszmán hadsereg felett. Ezzel a mohácsi síkságon új élet kezdődött. Király József pécsi püspök kezdeményezésére 1816-ra elkészült a mohácsi Csatatéri emlékkápolna, majd augusztus 29-ét, Keresztelő Szent János fejevételének egyházi ünnepét hivatalosan a mohácsi csata emléknapjává tették. Azóta számos emlékjel és emlékhely emlékeztet 1526 sorsdöntő óráira, s ezzel arra, hogy a „bimbózó rózsa” világa, amely a 16. század eleji Magyar Királyságot és a Jagellók vezette közép-európai összefogást szimbolizálja, megrepedt. Az 1960-tól előkerült sírhalmok a magyar és a közép-európai népek kegyeleti temetői, a csontok felett olyan örök sírjelekkel, amelyek egybekötik a múltat, a jelent és a jövendőt.
A mohácsi csata közelgő 500. évfordulója egyszerre lehet a kegyelet, a nemzeti hősiesség és a közép-európai összefogás emlékéve. Mohács olyan emlékezetfolyamot érdemel, amelyben a legszélesebb összefogással hozunk létre új, maradandó, keresztény szellemi és tárgyi emlékjeleket, melyek által minden eddiginél mélyebb értelmet nyerhet a múlt és megmozdulhat a jelen.
A mai emléknapon azért jöttünk össze az egykori csatatéren, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen, hogy hitet tegyünk a fenti célok megvalósítása mellett. Javasoljuk Magyarország kormányának, hogy a 2026. évet nemzeti emlékévvé nyilvánítsa és annak megvalósítását támogassa.
Mohács-Sátorhely, 2020. augusztus 29.
A Mohácsi Nemzeti Emlékhely öt tömegsírja közül a III. számú feltárása és tudományos vizsgálata antropológusok és régészek közreműködésével a héten megkezdődött, így a megemlékezés mellett a munkálatokba is bepillanthattunk. A régészeti feltárás célja, hogy a hős katonák fél évezreddel a csatát követően méltó módon kapják meg a végtisztességet, továbbá, hogy a Mohácsi Nemzeti Emlékhely a nemzeti kegyeleti szempontoknak megfelelően egy teljesen új interaktív kiállítás keretében – a legújabb antropológiai, régészeti, történészi kutatások eredményeit felhasználva – mutassa be a látogatóknak a magyarság egyik legfontosabb történelmi eseményét.
(Varga Szabolcs, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa nemrég interjút adott a mohácsi tömegsírok feltárásával kapcsolatban, amely itt olvasható.)
A 2020. évi emléknap délutánján a Kanizsai Dorottya Múzeum, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem szervezésében ünnepi könyvbemutatóra került sor, ahol a „Mohács 1526–2026. Rekonstrukció és emlékezet” könyvsorozat köteteivel ismerkedhettek meg az érdeklődők.
A rendezvény házigazdája, Hasanović-Kolutácz Andrea, a Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója köszöntőbeszédében elmondta, hogy az ütközet évfordulójának alkalmából az idei évben a múzeum tematikus hónapot szervezett, melynek keretében szerették volna minél több, a csata témájával foglalkozó kutatónak és műhelynek lehetőséget adni eddigi eredményeik bemutatására, emellett a helytörténeti gyűjteményéből is több, az 1526. évi csata témájához kapcsolható érdekes tárgyat és dokumentumot osztottak meg közösségi oldalaikon.
Hargitai János megnyitója után Fodor Pál, a BTK főigazgatója foglalta össze a Pap Norbert egyetemi tanárral, a PTE Szentágothai János Kutatóközpont Történeti és Politikai Földrajzi Kutatási Centrumának vezetőjével közösen vezetett „Mohács 1526–2026. Rekonstrukció és emlékezet” címet viselő kutatási projekt keretében zajló, a mohácsi csata eseményeit és helyszíneit érintő történeti és földrajzi vizsgálatok legújabb eredményeit.
Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK
Ezután Farkas Gábor Farkas, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, a Muzeális Könyvtári Dokumentumok Nyilvántartása Irodájának vezetője mutatta be a mohácsi csata tárgykörével kapcsolatos kutatási eredményeket tartalmazó köteteket.
„Mi egyesíti az embereket? A hadseregek? Az arany? A zászlók? – megrázza a fejét. – A történetek. Nincs a világon erősebb egy jó történetnél. Semmi sem állíthatja meg. Nincs ellenség, amely legyőzheti.”
– idézte Farkas Gábor Farkas a népszerű filmfolyam – a Trónok harca egyik jelenetét, amely „rímel a mi Mohácsunkra is." Ismertetésében ezt a gondolatsort alkalmazta a csata megértéséhez.
„Hat év múlva lesz a mohácsi csata félévezredes évfordulója. A méltó megemlékezésnek, vagy Ottlik Géza szavával ünneplésnek előfeltétele a vereség rekonstrukciója és emlékezettörténetének teljes körű feltárása. Ennek legfontosabb eszközei továbbra is a könyvek maradnak, nevezetesen a forráskiadányok, a tanulmánykötetek, a monográfiák, amelyek jól kiegészülnek a konferenciákkal, a workshopokkal, a tudósításokkal és manapság már elengedhetetlen online jelenléttel.”
A jó történet alapvető ismérve, hogy majdnem minden helyzetben elmesélhető és változatosságával elérhetővé – vagyis értelmezhetővé – váljon mindenki számára. E két kritériumnak igyekszik eleget tenni az előadó szerint az Örök Mohács: szövegek és értelmezések című, frissen megjelent szöveggyűjtemény, amelyet B. Szabó János és Farkas Gábor Farkas szerkesztett, és amely közel ezer oldalon, rengeteg új forrással gazdagítva mutatja be Mohácsot.
Jobbnál jobb történetekkel mutatja be, hogyan vált Mohács önmagán túlmutató jelentéstartalommá a Fodor Pál és Varga Szabolcs szerkesztette Több mint egy csata: Mohács. – Az 1526. évi ütközet a magyar tudományos és kulturális emlékezetben című munka, Farkas Gábor Farkas szerint. A kötet egyebek mellett végigjárja a korabeli bűnbakképzés és propaganda egymásból táplálkozó narratíváját, a csata képi ábrázolásainak jelentőségét, valamint az 16–18. századi irodalmi kultuszok, a zene-, a néprajzi, az eszme- és a hadtörténeti értelmezések újragondolását.
Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK
Az Új korszak határán. – Az európai államok hadügye és hadseregei a mohácsi csata korában című könyvben a szerzők és a szerkesztők: Fodor Pál, illetve B. Szabó János újrafogalmazza az eddigi ismereteinket az európai hadtörténetről. „A terület, a népesség, az állami bevételek összehasonlítása mind-mind azt a célt követi, hogy a korszak iránt érdeklődők – és itt nem csak a hadtörténészekre gondolok – számára értelmezhető legyen az a közeg, amelyben a Magyar Királyság rákényszerül a végzetes ütközetre.” – összegzi a kötet jelentőségét az előadó.
(B. Szabó János nemrég a Vasárnapnak nyilatkozott A mohácsi csatavesztés után a hit is elveszett. Egyértelművé vált, hogy a Oszmán Birodalom nem legyőzhető címmel megjelent riportban.)
A Pap Norbert szerkesztette Mordortól Mohácsig. – A mohácsi csatatáj történeti-földrajzi kutatása című összegzésben, Farkas Gábor Farkas szerint, „mint egy nyomozás során – ez a mohácsi kutatás kapcsán egyáltalán nem költői túlzás – a Duna középpontba illesztése sok más fontos (vagy addig lényegtelennek tűnő) elemet helyez újabb megvilágításba.” A kötet tanulmányai a Mohácsi-sík és környéke geomorfológiai viszonyairól, vízrajzáról, a középkori településhálózat vizsgálatáról, az ütközet helyszínének földrajzi és környezeti jellemzőiről, a Törökdomb jelentőségéről, valamint kutatásának régészeti eredményeiről szólnak.
„Hasonlóan izgalmasan tálalja nekünk remek történetét a Kasza Péter szerkesztésében legfrissebben megjelent Caspar Ursinus Velius: Lajos király vereségéről és haláláról. – Egy elveszettnek hitt beszámoló a mohácsi csatáról című forráskiadvány is" – tette hozzá az előadó. „Nem túlzás azt állítani, hogy a kilenc évtizedre eltűnt és nemrégen újra megtalált kézirat a mohácsi csatáról a kutatási projekt egyik szenzációja lesz."
„Ha valaki megkérdezi tőlünk, milyen is ez az új korszak határán lévő örök Mohács, több mint egy csata lenne Mordortól Mohácsig, vagyis Lajos király haláláról és Magyarország bukásáról szóló szöveghalmaz?
Nem más, mint jó történetek 2468 oldalon, 54 szerző tollából, 5 kötetben.
Nincs benne happy end, de legyőzik a teret és az időt, ma is fontos üzenet küldve mindannyiunk számára. A láncra vert törpe, Tyrion Lannister – tudtán kívül – figyelemre méltó értelmezését adta a mi Mohácsunknak.” – zárta a kötetek bemutatását Farkas Gábor Farkas.
Oborni Teréz, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, témacsoport-vezetője két könyvet mutatott be. Először a Fodor Pál és Varga Szabolcs szerkesztésében megjelent, Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: a Szapolyaiak című kötetet, amely az újonnan feltárt források alapján tekinti át a dinasztia 15. század végi felemelkedését.
„Ez a kötet régi adósságunk törlesztése, mert nemcsak a dinasztiáról, hanem János királyról is meglehetősen ambivalens kép uralkodik a köztudatban. A történésznek és a történeti kutatásnak az a célja, hogy harag és részrehajlás nélkül, a dolgot magát nézve készítse azokat az elemzéseket, történészi magyarázatokat, amelyek segítenek abban, hogy jobban lássuk a család a történetét.”
– szögezte le a történész, aki ismertette még a Máté Ágnessel együtt szerkesztett Isabella Jagiellon, Queen of Hungary című művét, amely Jagelló Izabella, az alig húsz évesen özvegyen maradt magyar királynő uralkodását érintő új kutatási eredményeket tárja a nemzetközi nagyközönség elé.
Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK
„A magyar nyelv megkülönbözteti a királyné és a királynő szavakat. Izabellát nyugodtan nevezhetjük királynőnek, hiszen a nevében kiadott dokumentumok, iratok, pénzérmék és az egész tevékenysége is ezt bizonyítják. Izabella férje, I. János király 1540-ben bekövetkezett halála, majd Buda várának az oszmán-török hódítók általi elfoglalása után a keleti országrészben kezdte meg uralkodását, fiával, II. János Zsigmond választott királlyal. A királynő hányatott sorsa szorosan összefonódott a Szulejmán szultán által számukra kijelölt országrész sorsával, ahol ezekben az évtizedekben formálódott ki egy új magyar állam.” – mondta el Oborni Teréz.
A Pécsi Tudományegyetem kutatóinak közreműködésével készülő, Pap Norbert és Gyenizse Péter által szerkesztett új Mohács Atlasz munkálatainak jelenlegi állásáról, a leendő kötet szakmai-tartalmi koncepciójáról a szerkesztők egyike, Gyenizse Péter egyetemi docens, a PTE Földrajzi és Földtudományi Intézet Térképészeti és Geoinformatikai Tanszékének vezetője számolt be:
„Az Atlasz a projekt szemléletének megfelelően egyszerre tükröz földrajztudományi és történettudományi elemeket. A megvalósítás során az atlaszok új generációjára jellemző beltartalom-világot valósítottunk meg, azaz nem csak térképek, hanem fényképek, műholdfelvételek, domborzati modellek és a lehetőségekhez képest bőséges leírás és magyarázat is van az elkészült lapokon. Jelenleg 50 oldal készült el, de terveink szerint ez még bővülni fog.
Az Atlasznak már jelenlegi verzióban jól érzékelhető logikai íve van. Az első nagyobb blokk a Mohácsi-sík természeti környezeti viszonyait mutatja be (geológia, domborzat, vízrajz stb.). A második blokkban Mohács városával, annak történelmi fejlődésével, valamint kiemelkedően fontos objektumaival foglalkoztunk, de nem maradhatott el a busójárás ismertetése sem. A harmadik blokk a mohácsi csata lefolyását és a hozzá kapcsolódó emlékezeti helyszíneket mutatja be.”
Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK
Fodor Pál a rendezvény végén így foglalta össze a Moháccsal kapcsolatos kutatások eddigi eredményeit és legfontosabb célját:
„Nagyon sok kutatót sikerült a „Mohács 1526–2026. Rekonstrukció és emlékezet”-projektbe bevonnunk az évek során, és nem titok, hogy időnként komoly viták voltak még a kutatócsoporton belül is. De most, elnézve ezt a tekintélyt parancsoló, mindössze két és fél év alatt kihozott könyvmennyiséget itt, az asztalon, azt mondom: megérte. Köszönet érte mindazoknak, akik csak egy sorral is hozzájárultak a megszületésükhöz.
Tudnunk kell, hogy Mohácsnál nemcsak Magyarország első dicsőséges ötszáz éve veszett el, hanem egy olyan út is, amely egy másfajta Közép–Európa felé vezethetett volna. Amikor Mohácson gondolkodunk, ezt nagyon erősen szem előtt kell tartanunk. A projektünk nemzetköziesítésével és közép-európai dimenziókra való kiterjesztésével fel tudjuk mutatni a sorstársaknak, hogy nem csak mi vesztettünk Mohácsnál. Ez a feladatunk, sőt a kötelességünk 2026-ig, és azután is.”
A kötetek megvásárolhatók, illetve megrendelhetők a BTK Történettudományi Intézetben (Humán Tudományok Kutatóháza, 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4., tel.: 06 1 224 67 00/4624, 4626-os mellékek, e-mail: ), valamint a Penna Bölcsész Könyvesboltban hétköznaponként 13:00 és 17:00 óra között (1053 Budapest, Magyar u. 40. tel.: 06 30 203 1769, e-mail: ), továbbá a terjesztőinknél.
