Szilágyi Adriennt a Fiatal Kutatók Akadémiájának tagjává választották
A Fiatal Kutatók Akadémiája 2020-as Tagválasztási Bizottsága azt az egyhangú határozatot hozta, hogy a Történettudományi Intézet posztdoktor kutatója, Szilágyi Adrienn számára FKA-tagságot adományoz a 2020–2025-ös periódusra.
Az MTA közfeladataival összhangban működő, alulról szerveződő tudományos társaság, a Fiatal Kutatók Akadémiája május 7-én tartotta alakuló ülését. Az FKA célja, hogy az Akadémia testületeivel szorosan együttműködve részt vegyen az MTA tudományos tevékenységében, valamint itthon és külföldön képviselje a fiatal kutatók közösségét. Tevékenységével segíteni kívánja a fiatal kutatók szakmai fejlődését, illetve a kutatók és a társadalom közötti kapcsolat erősítését.
Az Alapítvány célja: „fiatal és pályakezdő történészek támogatása, lehetőség biztosítása számukra, hogy kutatásaikkal a történettudomány eredményeit gazdagítsák és azokat minél szélesebb körben közreadhassák."
Szilágyi Adrienn 2019-ben a Hanák Péter Alapítvány díját vehette át, míg 2018-ban a fiatal társadalomtörténészek munkáját elismerő Benda Gyula-díjat nyerte el Az uradalom elvesztése. Nemesi családok a 19. századi Békés megyében című monográfiájáért. Szilágyi Adriennel itt olvasható interjú az Újkor.hu-n.
Szilágyi Adrienn
Megjelent a Történettudományi Intézet legújabb idegen nyelvű kiadványa Bulgaria and Hungary in the First World War: a View from the 21st Century címmel, Penka Peykovska, Demeter Gábor és Katona Csaba szerkesztésében, a Fodor Pál által szerkesztett 21st Century Studies in Humanities sorozat részeként. A kötet tartalomjegyzéke itt érhető el.
A tizenöt, magyar és bolgár szerzők által jegyzett, angol (és egy német) nyelvű tanulmányt tartalmazó kötet a 2015. szeptember 29-én, Szófiában, a Kelet-közép-európai naiconalizmusok az első világháború éveiben című NKFIH–OTKA-kutatócsoport, a Magyar–Bolgár Történész Vegyes Bizottság és a Bolgár Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete közös konferenciája előadásain alapul, de számos tanulmánnyal kiegészítve. A kötet Magyarország és Bulgária első világháborús szerepét vizsgálja kritikus szemmel. A tanulmányok egy része eddig kiadatlan vagy éppen szándékosan elrejtett-elfelejtett források segítségével igyekszik a magyar és bolgár külpolitika rejtelmeit feltárni, más részük az egyoldalú historiográfiai megközelítés ellen fellépve üt meg kritikus hangot.
Megjelent Kármán Gábor új, angol nyelvű kötete
Új, angol nyelvű könyve jelent meg a Történettudományi Intézet tudományos munkatársának, Kármán Gábornak Confession and Politics in the Principality of Transylvania 1644–1657 címmel, a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódó megemlékezések hivatalos monográfiasorozatában, amelyet a göttingeni Vandenhoeck und Ruprecht kiadó kezel.
A kötet, amely a szerző korábban magyar nyelven megjelent, Erdélyi külpolitika a vesztfáliai béke után című művének átdolgozott változata, az I. és II. Rákóczi György erdélyi fejedelmek külkapcsolatai közötti különbséget vizsgálja, részben a politikai cselekvés, részben az annak indoklása terén bekövetkezett változások kiemelésével. Azzal, hogy a magyar rendi politika működésének, vagy a régiónak a nemzetközi protestáns kapcsolatrendszerben való részvételének részleteit is felvillantja olvasói előtt, az Erdélyi Fejedelemség diplomáciatörténetének legaktívabb periódusát bemutató könyv remélhetőleg sikerrel járul hozzá ahhoz, hogy régiónk 17. századi története beépülhessen a nagyobb léptékű európai történeti összefoglalókba.
Megjelent a „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport új könyve: Özvegyek és árvák a régi Magyarországon, 1550–1940 címmel, a kutatócsoport vezetője, a Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, Erdélyi Gabriella szerkesztésében. A tartalomjegyzék elérhető itt.
Az iparosodás előtti Európában és Magyarországon a családi élet nem a szülők és gyermekeik stabil együttélését jelentette, hanem a család folyamatos átalakulását. A magas halandóság következtében az özvegy és árvalét sokak számára mindennapos tapasztalat volt, akárcsak az egyszülős vagy a mozaikcsaládban nevelkedés. De vajon kit tekintettek árvának a hatóságok és milyen tapasztalatokkal járt az árvaság a gyermekek számára? A mostohaszülő vajon támogatást vagy veszélyforrást jelentett a félárvákból lett mostohagyermekekre? Vagy mivel magyarázható az özvegyasszonyok feltűnő kelendősége a házassági piacon? Jelen kötet szakít az özvegység mint női tapasztalat hagyományos ábrázolásával, és megpróbál közelebb férkőzni az özvegy férfi forrásokban rejtőzködő alakjához is. Az interdiszciplináris családtörténet változatos eszköztárának és léptékének alkalmazása pedig lehetővé teszi, hogy a kötet szerzői megállapításokat tegyenek az özvegyek újraházasodási mintázatainak Kárpát-medencei sajátosságairól, de emellett azt is megfigyeljék például, hogy férfiak és nők hogyan manipulálták egyéni érdekeiknek megfelelően az özvegységhez és árvasághoz tapadó negatív és pozitív sztereotípiákat.
Mitrovits Miklós írása az Indexen a katyńi tömeggyilkosságok 80. évfordulóján
Április 13-án A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt címmel az Indexen jelent meg Mitrovits Miklós, intézetünk tudományos munkatársa írása abból az alkalomból, hogy nyolcvan éve került sor a szovjetek által elkövetett katyńi tömeggyilkosságokra (Lengyelországban ezen a napon, április 13-án van az áldozatok emléknapja). Az SZK(b)P PB a következő határozatot hozta:
„Utasítani a Szovjetunió NKVD-jét: 1. A hadifogolytáborokban található 14 700 volt lengyel tiszt, hivatalnok, földbirtokos, rendőr, katonai kémszolgálat ügynöke, csendőr, telepes, börtönőr, ügyész; 2. valamint a Nyugat-Ukrajnában és Belorussziában letartóztatott és az ottani börtönökben tartózkodó 11 000 személy, különböző ellenforradalmi kém- és diverzáns szervezetek tagjai, volt földbirtokosok, gyárosok, volt lengyel tisztek, hivatalnokok és dezertőrök ügyét különleges módon vizsgálja ki, és a legmagasabb büntetést, az agyonlövetést szabja ki rájuk.”
A cikk, amely rámutat, hogy „Katyń” nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika szerves része volt, hiszen 1935-től deportálások, kivégzések, majd területszerzések jellemezték Sztálin lengyel politikáját, teljes terjedelmében itt olvasható.
Mednoje, emlékhely. Fotó: RaNo / Wikipedia
Beszámoló Czeferner Dóra New York-i kutatóútjáról
Intézetünk tudományos segédmunkatársa, Czeferner Dóra 2019 őszén kutatóúton tartózkodott New Yorkban, ahol a magyarországi és a nemzetközi feminista, illetve pacifista mozgalom meghatározó személyisége, Schwimmer Rózsa (1877–1948) hagyatékát kutatta, azon belül is az 1921 és 1927 közötti levelezését és naplófeljegyzéseit.
Schwimmer részt vállalt a Nőtisztviselők Országos Egyesülete vezetésében, elnöke volt a Feministák Egyesülete Politikai Bizottságának, 1914-ben sajtótitkára az International Woman Suffrage Alliance-nek, a Károlyi-időszakban pedig a világ első (akkreditációval ugyan nem rendelkező) női követeként működött. Békemozgalmi tevékenységéért halála évében Nobel-békedíjra jelölték. 1920 elején Bécsbe távozott, majd másfél évvel később az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol előbb Chicago mellett, majd pedig New Yorkban telepedett le.
Tényleg elengedhetetlen a New York-i Schwimmer-hagyaték áttekintése ahhoz, hogy plasztikus képet kapjunk a magyarországi feminista mozgalom születéséről, 1918 előtti fejlődéséről, valamint az azt ért kihívásokról a két világháború közti évtizedekben? Mennyiben árnyalja vagy egészíti ki ez a forráscsoport budapesti archívumok dokumentumait? Miért szükséges az anyag szisztematikus feldolgozása az 1948 előtti polgári-feminista mozgalom magyarországi és nemzetközi perspektívában történő elhelyezéséhez?
Az Újkor.hu-n megjelent kutatási beszámoló itt olvasható.
A GISta Hungarorum projekt eredményeinek újabb hasznosulása
Egyre többen használják kutatási és népszerűsítési célokra egyaránt a GISta Hungarorum (OTKA K 111 766) projektet, amelynek keretében intézetünk munkatársai (Demeter Gábor, Szulovszky János, Frisnyák Zsuzsa, Nagy Béla, Fónagy Zoltán) az Eötvös Loránd Tudományegyetem földrajzosaival (Bottlik Zsolt, Jakobi Ákos), a debreceni geográfusokkal (Radics Zsolt, Németh Gábor, Pénzes János), egyetemi hallgatókkal, doktoranduszokkal és Pécsről Nagy Mariann közreműködésével a dualizmus kori Magyarország, Horvátország és az Osztrák–Magyar Monarchia statisztikai adatainak adatbázisba történő rögzítését, egy térinformatikai rendszer kiépítését és az eredmények részleges kiértékelését vállalták.
A projektbe később bekapcsolódó Soproni Egyetem (Konkoly-Gyuró Éva, Balázs Pál), az Eszterházy Károly Egyetem (Pap József) és a Postamúzeum révén lehetővé vált a területhasználat, az infrastruktúra és a politikai rendszer adatainak felvételezése is a KSH kiadványainak demográfiai-társadalmi-gazdasági (ipari, mezőgazdasági statisztikák) életre vonatkozó adatai mellett.
A 2015–2017 között futó intézeti projekt legutóbbi felhasználását lásd itt. Mindeközben a projekt utógondozását vállaló, Horváth Gergely Krisztián tudományos főmunkatárs által vezetett „Lendület” Tíz Generáció Kutatócsoport projektjének keretén belül immár nyomtatásban is napvilágot látott a Magyarország a Habsburg Birodalomban, 1850–1869 (Hungary in the Habsburg Monarchy) című, a projekt anyagából, valamint a Katus László hagyatékából készült 126 oldalas, színes A/4-es méretű bilingvis atlasz, amely nem csak a magyarországi népszámlálás anyagát dolgozza fel, de a ciszlajtán területekre is közöl regionális adatokat. Az atlasz online elérhető itt.
