Leírás: elmélet, irodalom, kép – összehasonlító irodalomtudományi tanulmányok
A Reciti Kiadó gondozásában Leírás: elmélet, irodalom, kép címmel megjelent az Irodalomelméleti Osztály tagjainak közreműködésével a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2017. novemberében rendezett komparatisztikai konferencia anyagából készült tanulmánykötet (szerkesztői: Hajdu Péter, Kálmán C. György, Mekis D. János és Z. Varga Zoltán).
A több mint harminc írás egyszerre elméleti és történeti kérdéseket érintve izgalmas elemzésekkel mutatja be a leírás változatos megjelenéseit a modern magyar irodalomból, a világirodalomból, a színházból, a filmből és a képzőművészetből vett művek vizsgálatán keresztül.
A kötetben megjelent tanulmányok nemzetközi és művészeti ágak közötti kontextusban is vizsgálják a leírás mint elbeszéléstani kategória alakulását, jellegzetességeit és hatását.
A kötet, a konferenciáról készült beszámoló, a konferencia programja és fényképei letölthetők.
Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán
A Irodalomtudományi Intézet keretei között négy éven át (2015–2019) „Nemzet, haza, vallás és szabadság – régi és új beszédmódok a Bocskai-felkelés szöveghagyományában és a 17. század magyar politikai gondolkodásában” címmel folytatott kutatás eredményei jelentek meg a Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán című tanulmánykötetben (szerk. Kármán Gábor és Zászkaliczky Márton).
A kutatócsoport céljai közé tartozott a 19. század vége óta csak kis részleteiben gazdagodó forrásbázis számottevő növelése szisztematikus levéltári kutatások segítségével, és az ezekből kirajzolódó új jelenségek értelmezésének megkezdése. Ez természetesen csak interdiszciplináris megközelítésben volt lehetséges, amely magában foglalja az eszme- és fogalom‑, a retorika- és irodalom‑, jog- és intézmény‑, vallás- és teológia‑, valamint művelődéstörténeti módszertanok és megközelítések sokaságát.
Részlet a Bevezetésből:
A tizenöt éves háborúval és a Bocskai-felkeléssel kezdődő 17. századi magyar történelem számos alapvető változást hozott a középkori Magyar Királyság romjain létrejövő politikai alakulatok számára és a magát sokféleképpen felfogó magyar politikai nemzet életében.
Míg az előbbi teljességgel szétzilálta a Mohács után nyomorúságosnak, de többé-kevésbé stabilnak tűnő társadalmi és gazdasági viszonyokat, addig az utóbbi alapvetően új helyzetet teremtett: a Habsburg-dinasztia magyarországi történetében először, a magyar politikatörténet tekintetében nagy kihagyás után, a magyar vezető elit, vagyis a nemesség egy befolyásos csoportja politikai ellenállást tanúsított, majd katonai felkelést vezetett a saját maga által törvényesen megválasztott uralkodójával szemben.
Ez az eseménysor, vagyis a célkitűzéseit tekintve sikeresnek mondható Bocskai-felkelés minden korábbi politikai tabut ledöntött és alapjaiban változtatta meg a politikai cselekvés jövőbeli lehetőségeit, a politikai beszéd eszköztárát és retorikáját.
A Bocskai-felkelés azonban nemcsak katonai összecsapás, hanem propagandaháború is volt, és ez alapjaiban változtatta meg a politikai és a politikáról szóló beszéd műfajait és a politikai kommunikáció csatornáit. Korábban igen ritkán alkalmazott műfajok jelentek meg a magyar politika színpadán, mégpedig sok esetben anyanyelven megszólaltatva: a Bocskai-felkelés országgyűlései a hagyományos rendi elit keretein kívül élőket is igyekeztek megszólítani, sok esetben magyarul és németül. A külföldi közvélemény megszólítására kiáltványokat bocsátottak ki, amelyek sokszor az eredeti szándék ellenére nyomtatásban is megjelentek és bekerültek az európai felekezeti és politikai viták eszköztárába.
A korábbihoz képest nagyságrendekkel nagyobb mennyiségű irat keletkezett, amely révén a politikai (és a politikáról szóló) beszéd egyszer s mindenkorra kilépett a szerepüket tekintve továbbra is domináns rendi intézmények, legfőképpen az országgyűlés falai közül. Végül alig több mint egy évtized múltán a teljesen más nemzetközi közegben újrainduló politikai mozgalmak elkezdték használni az addig csak egészen kivételes alkalmakkor mozgósított új médium, a nyomtatás lehetőségeit, hasonló eszközök használatára serkentve az ellentábort is.
A kötet a Reciti Kiadó honlapjáról letölthető.
Irodalmi évfordulók – az emlékezés ideje
Esterhazy Péter és Erdődy Edit
Hetven éve, 1950. április 14-én született Esterházy Péter, akire a Modern Magyar Irodalmi Osztály egy korábbi interjú felidézésével és Erdődy Edit egyik írásával emlékezett. A James Joyce-ról és a fordításokról folytatott beszélgetés a Kalligram 2008. júniusi számának tematikus összeállításában jelent meg.
„Úgy tűnik, az első regény többnyire olyan életre emlékezik, amelyik »normális«, utána pedig egy olyan világ vagy élet keletkezik, amelyik lényegében be van zárva egy szobába, ahol csak olvasgatni lehet, persze ettől ezek lehetnek még varázslatos, kalandos könyvek. […] Tudtam, hogy jó, amit csinálok, de nem voltam meggyőződve, hogy optimális. Ezt egy ideig lehet tartani, aztán abba kell hagyni, és meg kell keresni az eggyel jobbat.”
Esterházy Péter
A Hrabal könyve című regényről első megjelenésekor, 1990-ben készült elemzés Erdődy Edit A lélek színpadán című, nemrég megjelent kötetében olvasható újra. Ezzel az írással az ő szellemiségét, az osztály korábbi munkatársát is idéztük halálának tizedik évfordulóján.
„Az elbeszélő nem magyaráz, nem kommentál [...], hanem teremt: a semmiből valamit, a nemlétből létet; a végtelen, ijesztő űr helyébe egy belakható, átjárható és megismerhető mikrokozmoszt állítva. [...] A regényteremtés csak ezzel a nyelven, szón túli beszéddel lehet valóban teljes, ez az erős, fals hang zeng tovább az olvasóban akkor is, ha becsukta a könyvet; ez az egyszeriség és teljesség, nem befejezettség és lezártság, hanem a regény végtelen tágasságának, nyitottságának a hangja.”
Erdődy Edit
Zrínyi Miklós és Pálóczi Horváth Ádám
400 évvel ezelőtt, 1620. május 3-án, vasárnap született Zrínyi Miklós (1620–1664), a majdani költő, író, hadvezér és horvát bán Csáktornyán.
Bár az évfordulóra tervezett konferencia a járványhelyzet miatt őszre halasztódott, a Reneszánsz Osztály munkatársai korábbi konferenciaelőadások felidézésével emlékeztek a jeles napon. Az alkalmi gyűtemény darabjai a Videotorium oldalain tekinthetők meg.
Ebben az évben még Pálóczi Horváth Ádám kettős jubileumát is ünnepeljük: januárban 200 évvel ezelőtti halálára, májusban születésének 260. évfordulójára emlékezhettünk. Ebből az alkalomból háromnapos konferenciát tervezett Szántódra és Csugóra a Lendület Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 kutatócsoport. A járványhelyzet miatt elmaradt tanácskozásra tervezett előadásokból kötet jelenik meg. A konferencia keretporgramja lett volna a Musica Historica együttes koncertje – ehelyett azonban május 11-én a kutatócsoport vezetője, Csörsz Rumen István egyedül, de több hangszerrel adott ízelítőt a polihisztor szerző 450 szöveget és dallamot tartalmazó gyűjteményéből „énekem, itthon ülve” címmel. A több mint egyórás koncert videófelvétele az előadó Facebook-oldalán elérhető.
Pálóczi Horváth Ádám irodalmi munkássága mellet egyházi tisztviselő, mérnök, földmérő és térképész volt, illetve jogi végzettséggel is rendelkezett, röpiratokat írt, tudósok és kultúrapártolók barátjaként részt vett a közéletben, és Csokonai Vizét Mihály mentorának is tekinthető. Korának egyik legismertebb költőjeként jó barátságban állt Kazinczyval is. Sokoldalú tehetségét a Felfedezett titok című regény, színdarabok, térképek, közmondásgyűjtemény, nyelvészeti és őstörténeti tanulmányok is bizonyítják.
Az Ó és új, mint-egy ötöd-félszáz énekek, ki magam csinálmánya, ki másé című művében szereplő 450 darab fele Pálóczi saját verse saját vagy máshonnan átvett dallamokra, a másik fele pedig a XVIII–XIX. századi közköltészetből, illetve más költőktől való; néhány szöveget népköltési eredetűnek tarthatunk. Egyszerű kottaírása ellenére a gyűjtemény a magyar és közép-európai énekhagyomány fontos forrása.
Nemzetközi konferencia Budapesten a kora újkori kereszténységről
Egy év múlva, 2021. május 6‒8. között Budapesten rendezik a reformációkutatással foglalkozó tudományos intézmények és szervezetek nemzetközi hálózata, a RefoRC tizedik éves konferenciáját a Lendület Hosszú Reformáció Kelet Európában 1500‒1800 Kutatócsoport és a RefoRC szervezésében, amelynek központi témája a hosszú reformáció és a kora újkori kereszténység. A konferencia helyszíne a Bölcsészettudományi Kutatóközpont lesz.
A hosszú reformáció koncepciója az 1990-es években jelent meg a reformációtörténeti szakirodalomban, azzal a céllal, hogy új megközelítések, illetve az eddigi eredmények alapján kidolgozott, ám eltérő szempontok szerinti interpretációk érvényesüljenek a reformációkutatásban.
A konferencia egyrészt korszakfogalomként kívánja értékelni a hosszú reformációt, másrészt több évszázadra kiterjedő folyamat részeként értelmezni azokat a kulturális, társadalmi és teológiai jelenségeket, amelyek közrejátszottak a reformáció alakulásában.
A jelentkezéssel együtt beküldhető 20 perces előadások témája kapcsolódhat a hosszú reformációhoz vagy általánosabban a kora újkori kereszténységhez. Az előadásterveket a szervezők a konferencia regisztrációs felületén várják 2021. március 1-ig. További részletek a konferenciafelhívásban és az esemény honlapján olvashatók.
