A Zrínyi Miklós és a magyarországi barokk költészet című tudományos konferenciára Zrínyi Miklós születésének (1620) négyszázadik évfordulóján került sor a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete és az egri Eszterházy Károly Egyetem együttműködésében. Az évforduló nemcsak Zrínyi Miklós költői életművével, hanem az irodalomtörténet-írás és a koraújkor-kutatás alapvető interdiszciplináris korszakfogalmával, a barokkal is lehetőséget kínált a szembesülésre. A konferencia az elmúlt évek prózára és retorikára irányuló érdeklődését ezúttal a poétikatörténetivel kívánta gazdagítani, az előadókat hangsúlyozottan a verses anyag, a költészet vizsgálatára ösztönözte
Forrás: iti.btk.mta.hu
A barokk nemzetközi kutatása az elmúlt évtizedek szélcsendje után, a 2000-es évek eleje óta új kontextusban látszik megerősödni: az érdeklődés középpontjába egyre inkább az irodalmi modernitás és a barokk különböző irányzatainak kapcsolata kerül. E fordulat a Zrínyi-recepció körein túl is lehetőséget és feladatot is jelent saját irodalmi múltunk, ezúttal a magyar és a magyarországi barokk költészet újító aspektusainak, a modernitás felé mutató karakterjegyeinek végiggondolására. A szervezők várakozásait a rendezvény messzemenően beigazolta. Az előadások közül több is az irodalomtörténeti összegzés periodizációs szempontjait gazdagította, árnyalta, esetenként módosította.
A Pázmány-életmű határkijelölő szerepe, a nyilvános kommunkáció Trident utáni gyökeres retorikai fordulata, a műfaj- és a metrikatörténet tanúságai mind arra mutatnak, hogy a 18–19. század fordulójának irodalomújító törekvései, Kazinczy körének Zrínyi iránti érdeklődése szélesebb értelemben is a barokk irodalmi tradíció modern vonásainak recepciójaként, az eddig feltételezettnél szélesebb összefüggésben nemcsak hagyományfelejtésként, hanem emlékezetpolitikailag tudatos hagyomány-átrendezésként, egy korábbi, megrekedt modernitás felé való visszanyúlásként értelmezendők, de legalábbis értelmezhetők. Mindez egyszersmind fontos ponton módosíthatja az irodalomtörténeti narráció újabb javaslatcsomagját is. Amint történeti (tudománytörténeti és eszmetörténeti) szempontból a 17. század az újkor nagy fordulatát hozta, az irodalomtörténeti periodizációval kapcsolatban is indokolt lehet a barokkot olyan átmeneti korként értékelni, amelyet erősebb szálak kötnek a modernitáshoz, mint a megelőző korszakot.
A konferencia Zrínyi-életművel foglalkozó előadásai egyfelől az európai beágyazottságot vizsgálták. A Syrena-kötet valóban páratlan érzékenységű válasz a 17. század első harmadában egyszerre megjelenő két modern iskola, a radikális, avantgárd barokk és a klasszicizáló barokk konfliktusában felszínre dobott poétikai, történetszemléleti és érzelempolitikai kérdéseire a két irányzat virtuális egységének állításával. Másfelől azonban fényt derítettek a Zrínyi-korpusz, illetve a 19. század Zrínyi-Gyöngyösi szembeállítása által beárnyékolt, elfedett életművek (Koháry István, Esterházy Pál, Listius László, stb.) jelentőségére, Zrínyi sokáig fel nem ismert közvetlen hatására, a „minores” ugyancsak fontos, a hagyománykövetés mellett az újítás szempontjából is jelentős munkásságára. Beleértve a sokáig háttérbe szorult (mert jórészt csak a kéziratosságban élő, de a korszakban – az iskolai gyakorlatnak köszönhetően – nagy hatású) drámapoétikai aspektust is.
Az előadások harmadik csoportja a komparatisztika szempontjából tekintett rá Zrínyire és a korszak magyar szempontú barokk poétika-értékeléseire. A szlovák, szerb, horvát és cseh értelmező kontextus felől a magyarországi barokk költészet más nyelvű összetevői, élő poétikai kapcsolatai tárultak fel, azok a koordinátapontok, amelyek az eddiginél többet árulnak el a Syrena világirodalmi pozíciójáról és általánosabb értelemben a magyar költészet helyéről is a 17. századi európai költészet térképén. S ami ugyanennyire fontos: számos párhuzamot kaptunk saját kritikatörténeti hagyományunk kritikai és történeti reflektálásához, a nemzeti hagyományok kizárólagossága helyett a regionális és európai szempontok érvényesítéséhez.
A konferencia nyitónapján a hagyományoknak megfelelően átadták a 2020. évi Klaniczay Tibor-díjat is. A kuratórium döntése alapján a nyertes mű Monok István The Cultural Horizon of Aristocrats in the Hungarian Kingdom: Their Libraries and Erudition in the 16th and 17th Centuries (Wien: Praesens Verlag, 2019) című monográfiája lett. A második napon a résztvevők megkoszorúzták Tarnai Andor emléktábláját az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban.
A kísérőprogramok szintén arra törekedtek, hogy a barokknak mint elfeledett „első modernitásnak” a recepciós lehetőségeit demonstrálják a mai, kortárs kulturális közegben. Csöre Gábor Jászai Mari-díjas színművész Zrínyi-szövegekből összeállított programja, a Szálinger Balázs és Szkárosi Endre részvételével zajlott pódiumbeszélgetés egyaránt bizonyították: a barokk heroizmusa és irónája, poétikai, retorikai megoldásai, műfajokat és művészeti ágakat vegyítő megközelítésmódja potenciálisan élő hagyomány, mert megszólítható hagyomány. „Online barokk” – mint egy új antológia címe is jelzi.
Az egri konferencia szoktalan körülmények között – részben online részvétellel, részben (az Irodalomtudományi Intézet részéről) erős hálózati támogatással – zajlott. Az előadók közül huszonhatan közrebocsátották megtartani tervezett előadásaik előre elkészített szövegét, amivel a szokatlan, nem a konferenciák szervezésének kedvező körülmények ellenére biztosították a könnyebb befogadás, majd az érdemi, tartalmas személyes megvitatás lehetőségét a konferencia ülései alkalmával.
Ezek az előzetes szövegek a konferencia befejezéséig elérhetők voltak az Irodalomtudományi Intézet honlapján. Az tanácskozás tapasztalatai alapján átdolgozott tanulmánnyá fejlesztett előadások végleges, hivatkozható szövege a konferencia tanulmánykötetében jelenik majd meg nyomtatott formában.
A konferencia programja, programfüzete és az előadások összefoglalói letölthetők.
A konferencia teljes anyaga, illetve a korábbi Zrínyi-konferenciákból válogatott előadások megtekinthetők a Videotorium oldalain.
