Karol Wojtyłaként született, II. János Pál néven vált ismertté a világban. Egy szerény körülmények között nevelkedő lengyel, akit halála után kilenc évvel szentté avattak. Ki volt ő? Gondolkodó, filozófus, a kultúra és a művészet embere, költő és színész, a béke és a párbeszéd híve, fáradhatatlan zarándok, a világ nagy változásainak kezdeményezője, és a hit embere. Így jellemzik életrajzírói. Idén lenne 100 éves. Életét Mitrovits Miklós, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa mutatja be.

Gyermekkor és az ifjúság

Karol Wojtyła a 123 év után éppen újjászülető Lengyelország bolsevikokkal vívott élet-halál háborúja közepén, 1920. május 18-án született Wadowicében, idősebb Karol Wojtyła és Emilia Kaczorowska második fiaként. Edmund fivére 14 évvel volt idősebb nála, Olga nővére azonban születésekor meghalt. A család szerény körülmények között élt. Az egyébként jelentős zsidó lakossággal bíró városban köztiszteletben álló apja hadnagyi rangban hivatalnokként szolgált a hadseregben, édesanyja pedig háztartást vezetett.

1 92558Karol Wojtyła édesanyjával. Forrás: franciszkanska3.pl

Karol kilenc éves volt, amikor anyjuk meghalt. A temetés után apjuk a fiúkat elvitte a Kalwaria Żebrzydowska-i Mária Szentélybe, ahová Karol később pápaként is gyakran visszatért. Három évvel később az orvosként dolgozó bátyja is elhunyt, miután a bielsko-biała-i kórházban elkapta a skarlátot egy pácienstől.

A fiatal Karol 1930-ban kezdte meg tanulmányait a helyi gimnáziumban, ahol már az első évben a ministránskör tagja lett. A gimnáziumi évek alatt megmutatkozott írói és színészi tehetsége, de emellett szívesen futballozott is, elsősorban kapus szeretett lenni. 1938-ban felvételt nyert a krakkói Jagelló Egyetem lengyel szakára. Vele együtt apja is Krakkóba ment, s a Tyniec utca 10. sz. alatti ház kétszobás alagsori lakásába költöztek be. A háború előtt a lengyel szak a fiatal értelmiség gyűjtőhelye volt, Karol a lengyel állam leendő csúcsértelmiségei közé tartozott.

A háború évei

1939. szeptember 1-jén kitört a második világháború, Krakkóba bevonultak a németek, akik öt nappal később bezárták a Jagelló Egyetemet, és professzorait a sachsenhauseni koncentrációs táborba szállították. Karol egy városközeli vegyipari vállalatnál helyezkedett el, ami viszonylagos biztonságot nyújtott számára, hiszen a németeknek szüksége volt a gyárra.

Eközben gyakran megfordult a közeli Dębnikiben lévő Kosztka Szent Szaniszló templomban, ahol szoros kapcsolatba került Jan Tyranowski atyával, aki Keresztes Szent János és Ávilai Szent Teréz leveleinek felolvasásával nagy hatással volt a fiatal Karolra.

1941 februárjában elhunyt édesapja is, ami nagyon megviselte. E nehéz időkben Mieczysław Kotlarczyk, egykori wadowicei tanára segítette, aki megalapította a későbbi Rapszódia Színházat. Karol a kezdetektől részt vett a színház munkájában. A repertoáron többek között Henryk Sienkiewicz Quo vadis-a és Adam Mickiewicz Pan Tadeusz-a is szerepelt. Nagy bátorság kellett e művészi foglalkozáshoz, hiszen a németek tiltottak és büntettek minden lengyel nemzeti tevékenységet.

Wojtyla SolvayKarol Wojtyła a háború alatt Krakkóban. Forrás: dzieje.pl

1942-ben Wojtyła belépett egy titkos szemináriumba. Reggelente segédkezett Adam Sapieha metropolita miséje alatt, majd elment dolgozni a vegyi művekbe, munka után pedig tanulással töltötte az idejét. 1944. augusztus 6-án azonban megváltozott a helyzet. A varsói felkelés kirobbanása után a németek razziát tartottak Krakkóban, és elfogták az összes fiatal férfit („fekete vasárnap”) azzal a szándékkal, hogy megelőzzenek egy varsóihoz hasonló felkelést. Karolnak sikerült megmenekülnie, mivel Sapieha az érseki palotában elrejtette. Itt élte túl a háborút, míg a szovjet csapatok 1945. január 8-án felszabadították a várost.

A háború óriási pusztítással járt Lengyelországban. A 1939-es lengyel állam állampolgárai közül több mint hatmillióan váltak áldozattá (kb. 3 millió lengyel és kb. ugyanennyi zsidó). Krakkó ugyan megúszta a rombolást, de az ország városainak zömét a földdel tették egyenlővé a nácik és a szovjetek. Az újjáépítés évekig, sőt évtizedekig tartott.

A papi és püspöki szolgálat

Wojtyła a háború után nem folytatta a lengyel szakot. 1946 augusztusában teológiai tanulmányokba kezdett. Még az év novemberében megtörtént pappá szentelése is: első miséjét a krakkói Wawel Szent Leonard kriptájában tartotta. Két héttel később már Rómában, a domonkos rend által fenntartott Angelicum Pápai Egyetem hallgatója volt. Római tanulmányai alatt részt vett Pio atya miséin. Egyes visszaemlékezők szerint Pio atya megjósolta, hogy Karol később pápa lesz. Doktori disszertációját Wojtyła A hit kérdései Keresztes Szent Jánosnál címmel írta. Bár a legjobb értékelést kapta, formálisan mégsem kapott doktori címet.

Hazatérése után egy Niegowić nevű faluba irányították, ahol plébánosi teendői mellett tovább dolgozott doktori disszertációján is, amelyet ezúttal sikerrel védett meg. Tizenhárom hónap után Sapieha átirányította a krakkói Szent Flórián-templomba. Wojtyła nagy népszerűségnek örvendett, az általa vezetett felolvasásokra több százan jártak, köztük rengeteg fiatal. Aktív plébános volt a templom falain kívül is. Kirándulásokat, zarándoklatokat szervezett, de kajakozni is eljárt a fiatalokkal.

Karol Wojtyla splywKarol Wojtyła kajakozás közben (Forrás: Wikipédia)

1951 nyarán elhunyt Sapieha, utóda, Eugenisz Baziak krakkói érsek lehetővé tette Wojtyła számára, hogy elkészítse habilitációs disszertációját, amelyet végül 1953 decemberében védett meg a Lublini Katolikus Egyetemen. Munkájában azt vizsgálta, hogy Lehetséges-e a keresztény etika kidolgozása a fenomenológus Max Scheler rendszere alapján? Ezt követően beválasztották a Jagelló Egyetem Teológiai Karának tanácsába (e karból alakul majd 1981-ben a Pápai Teológiai Akadémia).

Az egyház számára nehéz idők voltak ezek. A sztálinizmus rendszere Lengyelországban is kérlelhetetlen harcot hirdetett a vallás ellen. Ugyanakkor XII. Pius pápa éppen 1948-ban nevezte ki Stefan Wyszyńskit Lengyelország prímásává, akinek személyében a hatalom kemény ellenfélre talált. Két évvel később a hatalom kompromisszumra kényszerült, amely jelentős autonómiát biztosított a katolikus egyháznak. Megmaradhatott az iskolai hitoktatás, vasárnaponként és ünnepnaponként, valamint az évnyitókon és évzárókon a tanulók misén vehettek részt. Az állam továbbá kötelezte magát arra is, hogy nem akadályozza az iskolán kívüli hitoktatást sem. Ezen kívül a hadseregben, börtönökben és a kórházakban is engedélyezték az egyházi tevékenységet. A Lublini Katolikus Egyetem pedig tovább működhetett. Wyszyńskit ugyan 1953-ban letartóztatták, de a tervezett koncepciós pert soha nem folytatták le ellene. 1956 októberében pedig Władysław Gomułka régi-új pártvezető hozatta ki a háziőrizetből a prímást, hogy álljon az egyház élére és segítsen a hatalomnak a társadalmi konszolidációban.

1 Stefan Wyszynski bboros 435x575Stefan Wyszyński bíboros. Forrás: static.origos.hu

Karol Wojtyła csak 1957-ben kapta meg docensi kinevezését a Felsőoktatási Minisztériumtól. Nemcsak Krakkóban tanított, hanem a Lublini Katolikus Egyetemen is, ahol hamarosan átvette az Etika Tanszék vezetését is. Előadásai olyan népszerűek voltak, hogy a hallgatók nem fértek el a teremben. 1958 nyarán érkezett meg Rómából XII. Pius pápa levele, miszerint Wojtylát segédpüspökké nevezi ki. Az új püspök jelmondatául a Totus Tuus-t választotta (Egészen a Tiéd), amelyet később pápaként is megtartott.

Püspökként új feladatokkal is meg kellett küzdenie. Állhatatos harcot vívott a hatalommal, hogy Krakkó nagyipari városrészében, Nowa Hutában egy templomot felépíthessenek. A hatvanas években a kijelölt helyre időnként keresztet helyeztek el, amelyet az állambiztonság munkatársai rendszeresen eltávolítottak. Végül csak 1977-ben sikerült a felépített templomot felszentelnie.

A hatvanas évek legfontosabb egyházi eseménye az 1962. október 11-én megnyitott II. Vatikáni zsinat volt. Karol Wojtyła rendkívül aktívan vett részt már az előkészítő munkálatokban is, illetve magán a zsinaton is. Jelentős munkát végzett a zsinaton elfogadott „Gaudium et spes – Az Egyház a mai világban” című lelkipásztori konstitúció kidolgozásában. 1963. december végén tudta meg VI. Pál pápától, hogy Baziak halála után ő lesz a krakkói érsek. Érdemes megjegyezni, hogy a kommunista hatalomnak hozzá kellett járulni az érseki kinevezéshez. Korábban a párt vezetése Wyszyński számos jelöltjét elutasította, végül Wojtyłát elfogadta. Arra számítottak, hogy a fiatal érsek gyakran a távoli Rómában tartózkodik majd, így kevesebb rendszerellenes tevékenységet tud otthon kifejteni. Egyébként is kevésbé tartották politikus papnak, mint a többi jelöltet. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a lengyel állambiztonság mind Rómában, mind pedig otthon ügynökök egész sorával figyeltette. Az állambiztonság arra is törekedett, hogy Wojtyła és Wyszyński között ellentétet alakítson ki. A későbbiek ismeretében egyértelmű, hogy a lengyel párt és az állambiztonság Wojtyłát illetően mindenben tévedett.

Wojtyła aktívan részt vett 1966-ban a kereszténység felvételének 1000. évfordulóját ünneplő egyházi rendezvények munkájában, amely a párt és az egyház között “a lelkekért folyó harc” csúcspontja volt, és a párt teljes vereségével végződött. A Wyszyńskivel való mély kapcsolatára legjobb példa, amikor 1967 őszén meghívást kaptak Rómába a Püspökök szinódusára, és a lengyel belügyminisztérium elutasította Wyszyński útlevélkérelmét, szolidaritásból Wojtyła sem utazott el Rómába.

Wojtyła hetvenes években már a legtöbbet támadott egyházi vezetők közé tartozott, ő pedig látványosan kerülte a találkozást a hatalommal. Edward Gierek első titkárral például egyszer sem találkozott.

1967 nyarán VI. Pál pápa kardinálissá nevezte ki, de a növekvő számú feladatai ellenére nem hanyagolta el Krakkót sem. Legjelentősebb vállalkozása az 1972 és 1979 között folyamatosan ülésező Krakkói Érseki Szinódus irányítása volt, melynek az volt a feladata, hogy a II. Vatikáni zsinat határozatait helyi szintre átültessék. Rómában pedig VI. Pál pápa mellett aktív teológiai munkát végzett, s nagy hatása volt többek között az 1968-as Humanae Vitae kezdetű – a helyes születésszabályozásról szóló – enciklika tartalmára. Könyvei jelentek meg, és számos utazást bonyolított le. Különböző teológiai kongresszusokon vett részt az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és az NSZK-ban is.

Wyszyńskivel együtt részt vett VI. Pál temetésén és a pápaválasztási konklávén, amelyen Albino Luciani Velence érsekét I. János Pál néven választottak pápává. Az új pápa azonban 33 nap múlva elhunyt. Új választásra került sor.

Jan Pawel II i kard Stefan WyszynskiStefan Wyszyński és Karol Wojtyła. Forrás: www.pinterest.ca

II. János Pál pápa

1978. október 16-án 18 óra 18 perckor a Sixtus-kápolnából felszállt a fehér füst. Az új pápát Karol Wojtyłának hívták, aki II. János Pál néven lépett Szent Péter trónjára. Megválasztása igazi szenzáció volt. Nem csupán azért, mert öt évszázad után először választottak nem olasz pápát, hanem azért is, mert az új pápa a vasfüggönyön túlról, a szovjet blokkból érkezett.

Az öröm elsősorban – természetesen – Lengyelországban volt határtalan. Az évek óta erősödő ellenzéki mozgalom és a katolikus egyház ekkorra már egymásra talált, mögöttük pedig ott állt az egyre elégedetlenebb lengyel társadalom döntő része. Az a tény, hogy a pápa lengyel, egészen hitetlennek tűnt, és a fennálló rendszer számára rendkívüli veszélyt jelentett. A pártvezetés első zavarodottságában azzal próbálta “magyarázni” Wojtyła megválasztását, hogy a Vatikán ezzel ismerte el a lengyel szocializmus eredményeit. A hatalomnak azonban hamarosan szembesülnie kellett a valósággal: Wojtyła, vagyis II. János Pál személye és cselekedetei a változások katalizátoraivá váltak.

JohannesPaulusSimonis1985.2 croppedII. János Pál pápa 1985-ben (Forrás: Wikipédia)

Az első lengyelországi zarándoklata és a Szolidaritás

A társadalmi robbanással járó gazdasági és politikai válságok a lengyelországi létező szocializmus immanens részei voltak. 1956-ban Poznańban, 1970-ben a Tengermelléken, 1976-ban pedig Varsóban, Radomban és Płockban robbantak ki komolyabb munkássztrájkok. Poznańban közel nyolcvanan, a Tengermelléken pedig több mint negyvenen haltak meg, és több mint ezren sebesültek meg az erőszakszervek brutális fellépése következtében. Ide számíthatjuk még az 1968. márciusi diáktüntetések sorozatát is. A hatalom ugyan mindig igyekezett szembeállítani a különböző társadalmi csoportokat egymással, de a hetvenes évek közepére már kialakult a munkásság, értelmiség és a katolikus egyház ellenzéki egységfrontja a párttal szemben. II. János Pál pápa pedig szinte azonnal bejelentette lengyelországi zarándoklatának tervét.

Leonyid Brezsnyev szovjet pártvezető tisztában volt a pápalátogatás veszélyeivel, ezért megpróbált nyomást gyakorolni a lengyel pártvezetésre annak érdekében, hogy a pápalátogatást akadályozzák meg. Ugyanakkor a lengyel vezetők keze meg volt kötve. II. János Pál pápa lengyel állampolgár volt, nem tagadhatták meg tőle a beutazást. Pontosabban nem merték megtenni, félve a társadalmi reakcióktól. János Pál pápa első lengyelországi zarándoklatára 1979. június 2–10. között került sor. Lengyelországban leállt az élet, az egész társadalom a pápára figyelt, aki azt üzente nekik:

„Ne féljetek!”

Már a korabeli megfigyelők is úgy látták, hogy lengyel társadalom öntudatra ébredése, a „társadalmi tudat forradalma” zajlott le e napokban Lengyelországban. A párt hatalma ezekben a napokban megszűnt létezni, az emberek szabadnak érezték magukat. Tagadhatatlan, hogy az egy évvel későbbi események katalizátora a pápa zarándoklata volt.

Ioannes Paulus II pilgrim to Poland Gniezno Tumska Street 11979II. János Pál pápa lengyelországi zarándoklata. 1979, Gniezno (Forrás: Wikipédia)

1980 nyarán a pártvezetés újabb súlyos áremelésekről döntött, amire válaszul a munkások sztrájkba léptek. Ez a tiltakozási hullám azonban eltért a korábbiaktól. A munkások nem csak az ellenzéki értelmiség, hanem az egyház erős támogatását is élvezték. A gyárakban miséztek a papok, a munkások vallásos énekeket énekeltek, II. János Pál pápa portréját pedig kitették a gdański hajógyár kapujára. A létrejövő Szolidaritás szakszervezet a pápa erkölcsi tekintélyével a háta mögött lépett fel a párttal szemben. 1981 elején pedig személyesen fogadta Lech Wałęsát, a Szolidaritás elnökét a Vatikánban.

„Így kiálltok én, lengyel föld fia…” (Rendezte: Nagy Ernő, magyar dokumentumfilm, 2010)

Az 1981 májusában ellene elkövetett merénylet miatt csak szeptemberben tudta kibocsátani a Laborem excerens kezdetű enciklikáját, amely teljes egészében a munkások helyzetével és jogaival foglalkozott, s a kizsákmányolás megszüntetésére, valamint a munkások jogainak védelmezésére szólított fel. Wojtyła egyháza feladatának tekintette, hogy a dolgozó emberek jogait és méltóságát felszínre hozza, és tiltakozzon az olyan körülmények ellen, amelyek közepette ezek sérülnek. Az állami tulajdonnal szemben kiállt a köztulajdon mellett, azzal a feltétellel, hogy a köztulajdont gyakorlók (tehát a munkások) autonómiával rendelkezzenek a közhatalommal szemben.

1981. december 13-án a hatalom letörte a társadalmi mozgalmat, bevezette a hadiállapotot, de Wojtyła jelentőségét mutatja, hogy másfél évvel később már a párt hívta meg őt Lengyelországba. Wojciech Jaruzelskinek azért volt szükség a pápa újabb lengyelországi zarándoklatára, hogy megpróbálja rendszerét a társadalommal elfogadtatni. Nem sikerült. A pápa 1983-as hazalátogatása újabb ellenzéki demonstrációvá vált.

A rendszerváltás előestéjén, 1987 januárjában Wojciech Jaruzelskit fogadta a Vatikánban. A párt ezt a látogatást igyekezett otthon kihasználni Jaruzelski tekintélyének növelésére, aki újra meghívta a pápát Lengyelországba. A pártvezetés az egyház segítségével tervezte az átmenet megvalósítását, ám a pápa ezt határozottan elutasította. Nyomást gyakorolt Jaruzelskire, hogy kezdjen tárgyalásokat az illegalitásban működő Szolidaritással. Így II. János Pálnak jelentős szerepe volt az 1989 februárjában meginduló kerekasztal-tárgyalások felé vezető úton a hatalom és az ellenzék közötti közvetítésben. 1989-ben és 1990-ben két alkalommal fogadta Mihail Gorbacsov szovjet vezetőt is.

A pápa mérlege

II. János Pál pontifikátusa 26 év és 5 hónapon át tartott. (A harmadik leghosszabb a pápaság történetében.) Utazó pápának tartották. Joggal, hiszen 104 külföldi útja során 129 nemzet hívőit látogatta meg. Magyarországon két alkalommal, 1991-ben és 1996-ban járt. Ő volt az első pápa, aki az egyházszakadás óta meglátogatott egy ortodox többségű országot (Görögország) és egy mecsetet (Damaszkusz). Emlékezetes maradt izraeli útja is, amikor nem csupán két főrabbival találkozott, hanem a Siratófalnál is imádkozott. Bocsánatot kért a keresztények által zsidók ellen elkövetett bűnökért, és a Holokausztot a történelem legnagyobb bűncselekményének nevezte. De számos pozitív gesztust gyakorolt a protestánsok felé is. Szeretett volna találkozni II. Alekszej moszkvai pátriárkával is, ez azonban nem jött létre. Az orosz ortodox egyház vezetését felháborította a pápa 2001-es ukrajnai útja, de még inkább az a tény, hogy 2002-ben négy oroszországi katolikus püspökéget hozott létre, amelyből Moszkva központtal egy érsekséget is kialakított.

Magyar szempontból érdemes megemlíteni, hogy II. János Pál pápa avatta szentté III. Béla unokáját, Prágai Szent Ágnest (1989), a “három kassai vértanút”, Márkot, Menyhértet és Istvánt (1996), Nagy Lajos király lányát, Hedviget (1997), IV. Béla király lányát, Kingát (1999), valamint ő avatta boldoggá Apor Vilmost (1997), Batthyány-Strattmann Lászlót (2003) és IV. Károly királyt (2004) is.

Kinga szentté avatása. 1999. június 16., Ószandec

Halála és kanonizációja

II. János Pál hosszú betegség után 2005. április 2-án hunyt el. Temetésén hozzávetőleg 300 ezer hívő jelent meg. Utóda XVI. Benedek már május 13-án megkezdte a boldoggá avatásának folyamatát, végül 2011. május 1-jén boldoggá is avatta elődjét. Szentté avatására 2014. április 27-én I. Ferenc pápa idején került sor. Emlékét nem csupán Lengyelországban, hanem szerte a világon őrzik. A történelem egyik legnépszerűbb pápája volt.

Mitrovits Miklós

Források:

Mitrovits MiklosMitrovits Miklós a BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, a Jelenkortörténet témacsoport tagja. Kutatási területe Kelet-Közép-Európa 20. századi összehasonlító politika-, gazdaság- és társadalomtörténete, valamint a magyar-lengyel és a magyar-csehszlovák kapcsolatok története. 

Főbb munkái:

A remény hónapjai… A lengyel Szolidaritás és a szovjet politika (1980-1981). Bp. Napvilág, 2010

Lengyel, magyar „két jó barát”. A magyar-lengyel kapcsolatok dokumentumai, 1957-1987. Bp, Napvilág, 2014

Tiltott kapcsolat. A magyar-lengyel ellenzéki együttműködés (1976-1989). Bp. Jaffa, 2020.