Mészöly Miklós születésének 100. évfordulójára jelent meg Szolláth Dávid irodalomtörténész nagyívű monográfiája. A január 19-i jubileum alkalmából a szerző, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének munkatársa és a Jelenkor Kiadó Mészöly-életműkiadásának sorozatszerkesztője ismerteti Mészöly Miklós irodalmi pályáját és a Mészöly-emlékév előkészületeit.
A monográfia mint egységes történetet felépítő műfaj látszólag távol áll a változatos utakat bejáró mészölyi életműtől. A kötet, amely évtizedes kutatómunka eredményeit összegzi, mégis arra vállalkozik, hogy Mészöly Miklós (1921–2001) gazdag rétegzettségű pályaképét a poétikai sokszínűség alakulástörténeti fordulataira koncentrálva mutassa be a „hosszú pályakezdéstől” a „műformák felbontásán” át a „kései változatokig”. Thomka Beáta 1995-ben megjelent Mészöly-monográfiája óta huszonhat év telt el, ezért is időszerű volt kísérletet tenni az új áttekintésre. Nem kis részben neki köszönhetően sok minden történt a Mészöly-filológiában és -kritikában. A szakirodalom is jelentősen gazdagodott, értelmezők új generációja jelent meg, akik új szempontokat hoztak, felértékelődött az intertextualitás és a medialitás nézőpontja. Időközben átértékelődött Polcz Alaine szerepe is, aki Mészöly felesége volt. A centenáriumra megjelent újabb összefoglaló monográfia mindezek tanulságait is beépítve az egyes művek és pályaszakaszok elemzése mellett történeti és világirodalmi kontextushoz való kapcsolódásukat és a mészölyi hagyománynak a kortárs magyar irodalmi folyamatokra, szerzőkre gyakorolt hatását is feltárja. A könyv áttekinti a pálya állomásait, a recepció sajátosságait, valamint új fogalmi keretet és értelmezési stratégiákat kínál az életmű feldolgozásához.
Mészöly Miklós nagyon eltérő műfajokban és formákban alkotott egyaránt kiemelkedő műveket. Írt prózát, drámát, esszét, bábjátékot, mesét, ifjúsági regényt, forgatókönyvet, rádiójátékot, verset, munkásságával találkozva tehát az egyik legalapvetőbb élmény a sokszínűség.
…szinte mindig mást csinált, mint amit előre kiszámítani vagy várni lehetett tőle. Egy író, aki nem tartja meg saját stratégiáját sem, hanem örökké a pályamódosításon töri a fejét, s nem vonul megtalált új eszközeivel védett öbölbe, hogy a bevált patronokkal egyre-másra gyártsa a könyveket, ehelyett folyton meglepetésekkel áll elő – idegesítő jelenség, nem fér bele az írópályák szentesített sablonjába.
(Béládi Miklós)
Mészöly prózai életműve több világirodalmi irányba is nyitott, ami az 1945 utáni magyar irodalomban a legkevésbé sem volt általánosnak mondható: a korabeli kultúrpolitika keretei között a nyitottság egyúttal alternatívakeresést is jelentett. Az ötvenes években szinte elnémulásra, később sokáig defenzívába kényszerült a magyar irodalom modern tradíciója, amely a kortárs világirodalommal folytatott párbeszéd során alakította ki a maga esztétikai normáit. Mészöly a háttérbe szorított modernizmuseszmény átmentői közé tartozott: az újítás hagyományát őrizte meg. Munkásságának vizsgálatából már az ötvenes években sem lehetett kihagyni a világirodalmi kontextust, mert nemcsak a modernség követelményének, de a kortárs modern jelenségeknek is közvetítőjévé vált. Ez az összefüggés azonban nem az irodalmi hatás gyanútlan és adaptív logikája, hanem az értelmezés, a vita, a dialógus, valamint a kulturális fordítás és kontextusváltás összetettebb mechanizmusaival írható le.
Mészöly francia és német irodalmi tájékozottsága is hozzájárult ahhoz, hogy korának egyik legeurópaibb magyar írójává váljék, aki több irányzathoz is kapcsolódott (mint például az egzisztencializmus, az abszurd, a nouveau roman vagy a mágikus realizmus), mégsem sorolható egyikbe sem. Egyéni stílusára jellemző, hogy egymástól különböző formanyelvek szabályai között is otthonosan mozogva vagy azokat felbontva és újrateremtve semmi nem veszélyeztette eredetiségét. Végül pedig visszatért a múlthoz, és elkezdett mesélni. Erre lehetett a legkevésbé számítani. Úgy gondolta, ha a latin-amerikai irodalomban lehetséges volt a helyi történeteket világirodalmi szintre emelni, akkor erre Közép-Európa múltja, kultúrája is tökéletesen alkalmas.
Az életmű a vége felől nézve is rendhagyó. Mészöly „öregkori művei” sem az összegzés, a meglévő elmélyítése, hanem inkább az újabb impulzusok keresése jegyében születtek. Az életműre ható kulturális közeg heterogenitására jellemző, hogy a szerző a legkülönbözőbb források eszköztárát építi be műveibe (irodalmi jellegű olvasmányokon túl akár a modern fizika, a folklórtanulmányok, az egzisztencialista filozófia vagy a XIX. századi divatlapok példájáig).
A monográfia arra törekszik, hogy a sokféleség áttekintésével átfogó képet nyújtva úgy jelenítse meg egységes könyvben Mészöly Miklós irodalmi pályáját, hogy ne tüntesse ki valamelyik korszakát vagy műfaját a többi rovására. Ez a szerteágazó irodalmi munkásság ezért bizonyosan csak kompromisszumok árán zárható a monográfia műfaji keretei közé. A könyv egyetlen hőse a címszereplő, de viszonylag sok mellékszereplőt felvonultat, magyar és külföldi kortársakat, főként azért, hogy a pálya iránymódosításait eltérő nézőpontokból érzékeltesse. Ennek egyik eszköze a gyakori eltérés a művek időrendjétől. Az egyes fordulópontok segítik ugyan a tagolást, mégis inkább az jellemző az életműre, hogy az eltérő alkotóelvek párhuzamosan vannak benne jelen.
Vannak olyan írók a magyar irodalomban, akik soha nem váltak igazán népszerűvé, soha nem emlegették őket a fősodorban, és mégis ott tartják számon őket a legnagyobbak között. A magyar irodalom igazán jó ismerői […] Mészölyt a huszadik század második felének legnagyobb magyar írójaként tartják számon.
(Márton László)
Mészöly Miklós nemcsak művei önértéke miatt, hanem a magyar próza alakulástörténete szempontjából is kiemelkedően fontos szerző: a kortárs magyar irodalomra gyakorolt hatása is figyelmet érdemel. A mára nemzetközi hírűvé vált írók jelentős része számára adott példát. Sokan vannak, akik népszerűségben, példányszámban túlnőtték a mestert, de többnyire el is ismerik adósságukat, és rendszeresen megemlékeznek Mészölyről.
Erre 2021-ben kitüntetett alkalmat jelent születésének 100. évfordulója. Az emlékező rendezvények sorozata már el is kezdődött egy online konferenciával decemberben, ebben az évben pedig további tudományos és népszerűsítő rendezvények szerveződnek a Kárpát-medence különböző egyetemi központjaiban. A centenáriumi programokban szerepet vállal Mészöly kiadója, a Jelenkor, a szekszárdi Mészöly-ház, valamint számos egyetem, folyóirat, írótársaság. Az aktuális információk elérhetők lesznek a Mészöly Miklós Egyesület honlapján. A lehető legszélesebb kulturális és szakmai összefogással szeretnénk ezeket a rendezvényeket megszervezni.
Szolláth Dávid
Szolláth Dávid (1975) irodalomtörténész, szerkesztő, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztályának munkatársa, a Literatura folyóirat szerkesztője, a Jelenkor Kiadó Mészöly-életműkiadásának sorozatszerkesztője.
Korábbi kötetei:
A kommunista aszketizmus esztétikája. A 20. századi magyar irodalom néhány munkásmozgalomtörténeti vonatkozása (2011, Balassi)
Bábelt kövenként. Irodalomtörténeti esszék és tanulmányok (2019, Bölcsészettudományi kutatóközpont)
A Mészöly-monográfiából részlet olvasható: Mészöly Miklós Irodalmi öröksége
